Az Úr 1969. esztendejében példátlan mennyiségű projektet tudott le a Pink Floyd legénysége. Megírtak és bemutattak egy dupla art rock szvitet, elkészítettek két stúdió- és egy koncertlemezt, melyek egyes részei mozi-, illetve tévé-filmzeneként is funkcionáltak. Miközben pedig további tévés-, illetve filmes projektekben vettek részt, például élőben kísérték a Holdra szállás BBC közvetítését és elkezdték komponálni a következő nagy szvitjüket is.
Azonban, mielőtt Masonék végleg ráfordultak volna a hetvenes évekre, 1969 utolsó heteiben még egy különleges projekten dolgoztak Rómában, illetve Londonban. Méghozzá a rendezőóriás, Michelangelo Antonioni felkérésére, aki az 1968 júliusában elkezdett, az amerikai diáklázadást és a hippi ideológiát valós időben és javarészt valós helyszíneken megjelenítő Zabriskie Point című mozijához kért dalokat.
Ellentétben Barbet Schröder More című filmjének soundtrackjével, mellyel ’69 elején nyolc nap alatt végeztek, Antonioni elvárásaival Waters-ék már nagyon megszenvedtek. Ugyanis hiába készítették el a római stúdiózás alkalmával pályafutásuk egyik legjobb anyagát, a filmhez komponált és felvételre került dalaik javarészt kimaradtak a filmből, miként a filmzenealbumon sem szerepelnek.
A fiúknál jóval idősebb maestro ugyanis rendre túl szomorúnak találta a kompozíciókat, így egy ideig újabb és újabb változatokat kért. Majd megunva a hiábavaló próbálkozást, más előadók felvételeivel pótolta ki az általa jóváhagyott, kevéske talpon maradt Pink Floyd filmzenét.
Mindez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy míg elég hamar, szinte azonnal elfogadásra került a főcímhez használt Heart Beat, Pig Meat, addig az összes többi felvétel esetében komoly vita bontakozott ki. Mivel a római session ilyen téren kudarcot vallott, a Floyd fiúk fogták az elkészült anyagot, egy komplett lemeznyi dalcsokor nyers felvételeit és Londonban folytatták a munkát. December folyamán elkezdték készre keverni a római sávokat, illetve további, új szerzeményeket is rögzítettek. Melyeket javarészt szintén nem fogadott el a rendező. Így végül csak egy másik dal, a Crumbing Land rövid részlete, illetve a The Committee filmzenéből átemelt és átdolgozott téma, a Come in Number 51, Your Time Is Up élte még túl Antonioni selejtezőjét. A többi ment a levesbe.
A maradék, beleértve a Crumbing Land hosszabb variációit, és a robbantásos jelenethez felhasznált Careful With That Axe, Eugene verziókat, sok-sok éven keresztül csak a bootlegek és a gyűjtemények ékkövei voltak. Sok évtizedes késéssel aztán megnyílt az archívum és itt-ott megjelent még ez-az. De a Pink Floyd féle Zabriskie Point addigra már nem tudta azt a hatást kiváltani, ami a maga idejében, aktuális programként még óriásit üthetett volna.
Főleg, hogy egységes hivatalos kiadványok nélkül a rajongók még ma is magukra vannak utalva. tehát még manapság is csak az tudja az eredetileg tervezett lemezanyagot végighallgatni, aki összerakja magának. Szintén az tudja a Zabriskie Point filmet az elejétől a végéig a Pink Floyd zenékkel megnézni, aki megcsinálja magának.
Esetleg vesz egy jobb-rosszabb bootleg verziót, mely egy másik rajongó meglátásai szerint került összeállításra. De mivel az ilyesmi komoly munka, így komolyabb végeredmény ritkán kerül ki a boltok polcaira. Inkább pult alól és klubalkalmakkor árulják, eleve egy bennfentes körnek. Akik persze hülyék lennének utána ingyen a feltölteni a netre, ha komoly pénzük vagy az egyéb ritkaságokból álló cserealapjuk valamelyik értékesebb eleme bánta a dealt.
370 Roman Yards – The Zabriskie’s Lost Album
A tervezett filmzene lemezt tehát nagyjából könnyű összerakni, ha megvan az emberfiának vagy leányának az eredeti soundtrack album, az 1997-es remaszter a bónusz dalokkal és a The Early Years doboz vagy annak vonatkozó kötete 2016-ból, illetve ’17-ből.
Az anyag feltétlen a szívveréssel kezdődik és a robbanáshoz használt Come in Number 51, Your Time Is Up, alias Careful With That Axe, Eugene verzióval ér véget. A kettő közt nyilván elhangzik a maga helyén, az autórádióban a Crumbling Land, méghozzá a hosszabb verzióval, tehát képileg még a repülő felszállásával is összeköthetően. A maradékról pedig a címek és munkacímek alapján totózható ki, hová is tartozhatnak. Ez ügyben is vannak könnyebb, illetve nehezebb megfejtések.
Mivel az átlag halandó csak egyféle kalózlemezhez juthat hozzá, illetve tölthet le illegálisan, a zenekar mellett a kalózokat is meglopva, amelyik többé-kevésbé teljes és sorrendben is van. Érdemes megemlíteni, hogy ez esetben valószínűleg a kalózok és a hivatalos újrakiadások készítői kölcsönösen hathattak egymásra. Hogyan is néz ki, mindez a gyakorlatban?
Elsőként nézzük át, illetve hallgassuk végig az egyik legelterjedtebb bootleg-verziót, mely többféle címmel is kiadásra került az évtizedek folyamán!
Side A:
1. Heart Beat, Pig Meat
2. Country Song
3. Fingal’s Cave
4. Crumbling Land
Side B:
5. Alan’s Blues
6. Oenone
7. Rain In The Country
8. Come In Number 51, Your Time Is Up
Ebből az eleje és a vége a teljes hosszában szerepel az 1970-es, vegyes előadókat tartalmazó filmzenealbumon. Míg a Crumbling Land a filmváltozatnál hosszabban, de a teljes felvételnél rövidebb, úgymond közepes szerkesztett verzióban.
Az egyik leghíresebb, egyben legfontosabb Pink Floyd bootleg, az 1972-es Omayyad vagy Omay Yad már a Crumbling Land teljes hosszúságú stúdióváltozatát is közkinccsé tette. Mellette pedig a Oneone, a Fingal’s Cave és a Rain In The Country címen szereplő gyöngyszemeket.
A Turner Classic Movies Music és a Sony közös, 1997-es dupla CD-s remaster újrakiadásának második, bónusz korongján pedig a következő extra Pink Floyd tételek találhatók: Country Song, Unknown Song, Love Scene version 6 és Love Scene version 4.
Ha mindezeket végighallgatjuk és összevetjük egymással, a filmben hallható zenékkel és a hivatalos kiadásokkal, akkor a következő észrevételeket tehetjük.
1. A Heart Beat, Pig Meat egyértelmű Dark Side Of The Moon előkép. Mind a szívverés, mind az egyéb, gazdagon tálalt tényeffektek, mind a szalagos ismétlés, mind technológia ugyanabba az irányba mutat.
2. A Crumbling Land is egyértelmű Dark Side Of The Moon előkép. Ennyire tisztán, nyíltan és egyértelműen soha korábban nem fogalmazta még meg Waters, mi is a baj a kapitalizmussal. Bár nyílván a filmhez és a rendező kéréséhez alkalmazkodott, de közben tanult is a dologból.
3. Rain In The Country a Crumbling Land egyik témáját ismétli, tehát leginkább annak valamiféle remake-je, folytatása. De minimum visszautal az autórádióban hallható zenére.
4. Az Unknown Song és a Rain In The Country szintén egyazon kompozíció különböző nevei, illetve kissé eltérő verziói.
5. Mivel a később Atom Heart Mother címmel elhíresült szvit tételei részben 1969-ben íródtak, ráadásul a Zabrskie Point-hoz szánt zenékkel párhuzamosan, a filmhez fel nem használt anyag egy része biztosan beépült a darabba. Nem nehéz felismerni például Atom Heart Mother harmadik tételében, a Mother Fore című részben az Unknown Song jellegzetes basszustémáját.
6. A Love Scene version 6 nem más, mint a Pink Floyd akkoriban gyakran játszott lassú blues dala.
7. A Love Scene version 4 című csodás zongoradarab pedig erős rokonságot mutat az Oneone billentyűs dallamaival, illetve a későbbi Us And Them hangulatával.
8. A Love Scene munkacím miatt az így szereplő felvételek eleve kölcsönösen kizárják egymást, mivel a filmben értelemszerűen vagy-vagy szerepelhettek volna, de együttesen nem. Ami egyben azt is jelenti, hogy bár a kalózlemez kerek egész, de biztosan nem fedi a valós filmzene-anyagot.
9. Látványosan kimaradt és hiányzik mindenhonét a The Violent Sequence. Aminek talán az lehet az egyik oka, hogy miután az eredetileg ’72-es Omayyad-ról lemaradt, a következő évben oly annyira maga alá temette a Dark Side Of The Moon LP, benne az Us And Them sikere, hogy még a kalózok és rajongók többsége sem tudott attól többé elvonatkoztatni.
Pedig a The Violent Sequence nem az Us and Them egyik verziója, hanem maga az eredeti szerzemény. Egy csodás Zabriskie Point gyöngyszem, melyet kifejezetten egy adott jelenethez komponált Rick Wright. Melyet kényszerűségből mentettek át egy későbbi projektbe, mint tették azt oly sokszor máskor is a megmaradt dalokkal, dallamokkal.
10. A filmet nézve-hallgatva további hiányosságok is fellelhetők. Így, ha komolyan gondoljuk, hogy reprodukálni szeretnénk az 1970 januárjában összeállított, készre kevert és készre vágott filmzeneanyagot, az eddig kiadottakhoz, illetve tárgyaltakhoz képest további felvételeket is be kell még vonni.
11. A Come In Number 51, Your Time Is Up is egy Careful With That Axe, Eugene verzió, csak más hangnemben szól. Leginkább olyan, mint a Beset By Creatures Of The Deep a The Man & The Journey előadásokon.
12. A robbanós jelenethez eredetileg készült Explosion című Eugene-változat sokkal közelebb áll az Unknown Song, a Country Song, az Oneone és a Crumbling Land világához, mint a The Committee vagy Ummagumma verzióhoz, így ha Antonioni nem utasítja el, egy sokkal egységesebb filmzene is összeállhatott volna, mint ami végül elkészülhetett. De elutasította…
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
