„Életemet nem tette más ki, mint a zene” – hangzik az önvallomás a hetven esztendős Papp Gyulától. Ugyan mi mást mondhatna egy tehetséges előadóművész, aki épp hetek múlva tölti majd be a kerek évfordulót. És aki valóban több mint fél évszázadot nyomott le az úgynevezett „szakmában”. Ha valakire, hát rá sokszorosan illik Robert Plant elhíresült mondata, miszerint „ha egy rockzenészt kitesznek a dzsungelbe egy szál késsel, azt is túléli”.

Mert Papp Gyula, az ország talán leginvenciózusabb billentyűs hangszerese, zeneszerzője, hangszerelője bizony megjárta a hadak útját. Magánéletében csak úgy, mint zenei karrierjének építésében. Erről mesél hosszas, ötfejezetes interjúban Bese László Jozénak, aki a kezdetektől egészen addig a bizonyos hetedik ikszig, vagyis a Generációk közt címet viselő Erkel színházas életmű koncertig bezárólag, minden részletre kiterjedő alapossággal faggatja a művészt a hátrahagyott több mint öt évtizedről. E nem mindennapi életút összegzését hivatott megjeleníteni a 2021. október 11-én celebrált zenei seregszemle, ahol a hazai pop-, rock- és musical színházi életünk nagyjai, továbbá kevéssé ismert, ám annál tehetségesebb muzsikusai képviseltették magukat, illetve igyekeztek osztozni az ünnepelt örömében.   

A sokszereplős, több mint háromórás ünnepi előadás frenetikus sikerét a helyszínen rögzített film- és hangfelvétel őrzi, amely hazánkban még kevéssé elterjedt módon, adattároló eszközön (pendrive) jelent meg, igényesen elkészített, exkluzív, spirálozott, keménylapos füzet mellékleteként. A grafikailag, illetve tipográfiailag kifogástalan kiadvány fő csapásiránya az említett ötfejezetes interjú, kibővítve a régi harcos- és szerzőtárs, ifjúkori zenészbaráttal, a nemrégiben elhunyt Török Ádámmal készült beszélgetéssel, valamint a Papp Gyula kiadványok részletes diszkográfiájával; bónuszként még egy színes, a koncert fináléján készült fotót és infókat tartalmazó poszter is megbújik a borító zsebben. Hogy némi hiányosságról is beszéljünk: a koncert dallistája annak ellenére is helyet kaphatott volna a kiadványfüzetben, hogy az a filmanyag végén a közreműködő muzsikusokkal egyetemben egyébként olvasható.

Egy hosszú, tartalmas, izgalmas életutat pusztán zenei eszközökkel, mégoly színvonalas előadással sem könnyű reprodukálni. Papp Gyula a munkásságáról átfogó képet adó időutazással szinte a lehetetlenre vállalkozott. Annál is inkább, miután a – túlzás nélkül – zseniális képességű zongorista, a Hammond-orgona elsők között megjelenő, és talán nem utolsó mohikánjának ismertsége nem vetekedhet a hazai sztárokéval. Pusztán azért, mert Papp Gyulára az évek során kevesebb reflektorfény vetült valamiért. Sokaknak talán épp e koncert kapcsán ugrik be, hogy valamely, a színpadon látott-hallott mű is éppen annak az embernek a munkásságához kötődik, aki a rendezői jobbon felpakolt billentyűparkja mögött szerényen meghúzódva, ünneplő öltönyben, nyakkendőben, elegáns kalapban, valami elképesztő virtuozitással és szerénységgel teszi a dolgát…

Mindezt remekül érzékelteti a Gerebics Sándor filmrendező-kiadó által foglalkoztatott stáb, amely a totál mellett a kellő pillanatot elkapó vágóképekkel hűségesen követi a koncert legizgalmasabb mozzanatait. Minden fontos történést, mozdulatot, rezdülést úgy, hogy a néző, kilépve a virtuális térből, már-már az Erkel Színház széksoraiban érzi magát önfeledten tapsolva. A több mint háromórás anyag legemlékezetesebb pillanatait úgy sűrítették csaknem másfél órába, hogy annak sem lehet hiányérzete, aki az élő előadást netán összeveti a film eszenciájával. Összességében tehát kiváló minőségű képfelvételről, remek vágásról, remek szerkesztésről beszélhetünk.

És még valamiről: a technika patásördögét, mint hívatlan látogatót sajnos az Erkel színház sem nélkülözhette azon az estén; ám Pettyán Géza hathatós és szakszerű, hangmérnöki utómunkájának köszönhetően kifogástalan hangzásélményt kapunk. Minden hangszer tisztán és végeredményben megfelelő keverési aránnyal szólal meg. Tegyük hozzá: az egytől-egyig magas kvalitású muzsikusok kezében nem is akárhogyan!

Noha ennek az írásnak nem tiszte a koncertbeszámoló, érdemes mégis felidézni (a teljesség igénye nélkül) az egyedülállóan sokszínű, zenei kavalkádra emlékeztető előadás főbb mozzanatait.   A nagyjából háromosztatú, életmű kronológiát követő műsorszerkezet első zenei blokkjában kaptak helyet a kissé nehezebben emészthető, dzsesszes elemeket sem nélkülöző Mini – Bartók-átiratok: az Este a székelyeknél / Első román tánc, valamint a Kis kece lányom című népdallal dúsított Allegro barbaro – ez utóbbi az elhunyt pályatárs, Kocsis Zoltán emlékének ajánlva (Török Ádám, Kézdy Luca, Nagy István). És mintegy ellenpólusként a Skorpió (Így szólt hozzám a dédapám – Szűcs Antal Gábor), majd a Dinamit (Mi ez az érzés? – Rudán Joe) emblematikus rockslágere is.

Papp Gyula életművének – mind a mai napig – nem csekély részét tölti ki a színház. Több darab szerzője, vagy legalább zenei közreműködője, hangszerelője. A blokk kiemelkedő, legnépszerűbb tételei: a Hair egyik betétdala az I Got Life (Mészáros Árpád Zsolt), az István, a királyból a Szállj fel szabad madár! (Dolhai Attila), vagy a főhős két kislánya (Zsuzska és Georgina) által előadott Már ismerem őt tétele, amely a Sakk című musicalből lehet sokak számára ismerős.  A zene az kell! A Valahol Európában musical betétdalának címe akár az est ars poeticája is lehetne, de itt és most Vastag Tamással az élen kiváló finálé a musical blokk záró részéhez.

A jól felépített műsor zenitje az egykori Safari együttes megidézésével indul, ehhez Bela Svärdmark, külföldre szakadt zenészbarát, hazánkfia adja meg ízes gitárjátékával az alapot, Varga Miklós pedig a felépítményt, a profi éneket. Jön Zalatnay a Miért mentél el?-lel, Charlie a Csak a zene van /Lerch- Horváth/ nótájával, Nyerges Attila a Nélküled himnuszával, hogy aztán az egész – minden egyes fellépővel a színpadon tolongva, Varga Miklóssal a fronton – egy óriási hatású, közös, „vén Európa”-örömzenélésbe torkolljon.

És persze ott a színpadon mindvégig jelenlévő ünnepelt, aki azon az estén is kitett magáért. Zongora- illetve orgona-szintetizátor játékába feledkezve (hozzá hasonlóan) még az is nyitva felejti a száját, aki nem feltétlen a „könnyebb” műfaj híve.  Egy olcsó, de igaz közhellyel élve: ha nem itt, hanem tőlünk nyugatabbra születik… De Papp Gyula ide született, noha bőven lett volna alkalma lelépni, mégis itthon maradt. Mert magyar.   

És azon az estén, a hetvenedik születésnapját a színpadon, zenésztársai, kislányai, barátai és nem utolsó sorban közönsége körében ünnepelve, végre egy kicsit több reflektorfény vetült rá. Megérdemelten.

Generációk közt – Papp Gyula 70 koncertfilm és interjú-információs füzet, Gerebics Sándor-Papp Gyula, 2023