Nemrég új dallal jelentkezett és egy másik friss szerzeményük is megjelenés előtt áll, továbbá sikeres nagykoncerteken van túl az Omega legendás dobosának, Debreczeni Ferenc Cikinek új bandája, az Omega Testamentum. A tavaly személyzetében, menedzselésében és lendületében is alaposan megújult együttes dobos, alapítójával, Cikivel és énekesével, Schrott Péter Schrotival beszélgettünk az átalakulás tapasztalatairól, a Scorpions előtti koncertekről és az előkészületben lévő kiadványuk jelenlegi terveiről.
Ciki, mikor legutóbb beszélgettünk, még egy más felállású Testamentum volt. Aztán olyan gyorsan zajlottak az események, változott a csapat összetétele, hogy az az anyag már le sem jött, nagyon hamar elavult. Most viszont megszilárdulni látszik a zenekar, tartósabbnak tűnik a jelenlegi Omega Testamentum formáció.
Ciki: „Kemény, mint a kő”, ahogy énekelte Klaus Meine, megfelelő akcentussal ’94-ben a Népstadionban. Igen, megkeményedtünk. Másképpen szólva: határozott lett a zenekar tevékenysége. Hála Istennek, a legutolsó átrendeződés után kialakult együttes most már több, mint másfél évet megélt.
Schroti: Igen, másfél éve stabil a felállás, mikor Fekete Samu bevételével befejeztük az újraépítést. Szeretném, ha ez most már tartósan így is tudna maradni. Mert az, hogy azóta is ugyanez a felállás működik, bizonyítja a leginkább, hogy megfelelőképpen, meg talán a közönség szerint is jól csináljuk, amit elképzeltünk. Így együtt úgy tudjuk prezentálni az Omega dalokat, ahogy elterveztük. Ami összhang fontos ahhoz, hogy tovább vihessük ezt a zenei örökséget.
Ciki: Az egésznek az volt az első mozgatórugója, hogy én a magam részéről, mint zenész, nem szeretném szögre akasztani a dobverőimet. Valamint itt vannak a többiek, akik régi ismert zenészkollégák, valamint a fiatalabb, tehetséges zenészek, akikben szintén kialakult egy érzés az Omega zenéje iránt. Amikor az első próbálkozások után megtaláltam az új felálláshoz a megfelelő srácokat: Schrott Petit, Nagy Zsolt Liszit, Erdős Robit és Fekete Tibor Samut, azóta jól össze tudott kovácsolódni ez a formáció.
Komoly névsor, melyhez legalább kéttucat együttes, illetve százas nagyságrendű hanghordozó kötődik. De nem csak a zenészgárda változott, hanem a menedzser is.
Schroti: Nekem nagyon régi cimborám Szőrös Molnár Peti. Anno a Vazul vére rockoperát is ő karolta fel. Talán azzal indult az egész szervezői pályafutása is. Mert az a helyzet, hogy a Vazul vére is csak addig ment, amíg ő benne volt. Csak aztán bizonyos okokból kiszállt.
Viszont azóta is egyfajta örökmozgóként csinálta, csinálja az Ukk & Roll fesztivált, a P. Mobilt, a Stula Rockot, meg még ki tudja, mi mindent, hogy szinte megállíthatatlannak tűnik.
Schroti: Nagyon örülök, hogy az Omega Testamentum is megtetszett neki. Számunkra ez egy teljes mértékben pozitív változás. Mert előtte Trunkos Andrásnak volt egy csomó terve, illetve ígérvénye, amik ilyen, vagy olyan okok miatt nem valósultak meg. Ezért egy kicsit leült a zenekar az őriszentpéteri Omega 60 előadás után. Aztán ebből nem tudtuk kimozdítani dinamikusan. Nem nagyon voltak koncertek sem. Őriszentpéter után az első buli a Ciki 75 volt az Analógban. Azt a koncertet eljött megnézni Molnár Peti is és tulajdonképpen azóta foglalkozik velünk.
Ciki: Szőri bejelentkezett nálunk és elmondta a véleményét, hogy ő hogyan látja, illetve, hogy ő maga miként tevékenykedik. Eleve azért csináltuk a Ciki 75 koncertet, hogy legalább azok az emberek tudjanak az együttesről, hogy élünk, dolgozunk, működünk, akik valamilyen szinten, barátként, ismerősként, zeneszeretőként közel állnak hozzánk, illetve akik ugyancsak a színtéren vannak, szervezőként vagy másként, de aktívan dolgoznak a rockzene körül.
A koncert után közvetlenül, Szőri egyből azt kérdezte, hogy mit szólnánk hozzá, ha szervezne nekünk koncertet. Azt feleltük neki, hogy: persze csinálj! Magunknak meg azt, hogy hajrá, nézzük meg, hogy hogyan működik és működött! Azután hozta a csókakői koncertet, majd a többit, egyiket a másik után.
Az is igaz, hogy időközben volt egy kis tévutunk, mert elkezdtünk kisebb klubokba is járni muzsikálni. De hamar bebizonyosodott az az igazság, hogy az Omega zenéje nem oda való. Vagy azért, mert mi korábban már leforgácsolódtunk a rock műfajnak erről a részéről. Vagy azért, mert egyszerűen nem volt meg az a színpadméret, amin ez a produkció elkezd élni. De így legalább kiderült, mi a történet és onnantól kezdve csak közepes vagy nagyobb városi, illetve fesztiválos fellépéseket vállaltunk, esetleg kifejezetten külön Testamentum koncerteket. Ezeknek a nagy részét már Szőri, azaz Molnár Péter szervezte.
Idén februárban új dallal jelentkeztetek. Sőt, valójában nem is az új a megfelelő kifejezés, hanem inkább úgy pontos, hogy az Őrizzük a lángot az első saját Omega Testamentum kompozíció. Milyenek a visszajelzések?
Schroti: Szuper jók. Az Őrizzük a lángot alapvetően Nagy Zsolti, Liszi szerzeménye, a szöveget pedig együtt hoztuk össze. Nagyobb százalékban vagyok én a tettes, de együtt jegyezzük a dalt. Persze van, aki azt mondja, hogy nem érti, miért kell egy Omega… Hát most nem tudom, hogy aposztrofáljam a zenekart, mert hát nem emlékzenekar, de mégis az, mert emlékezünk. Nem tribute, mert nyilván nem…
Nekem az egyik Omega rajongó azt mondta, hogy „öntribute”, merthogy emlékzenekar, de Ciki is benne van. (nevetés)
Ciki: Ez egy új kifejezés. Vállalom. Nem muszáj, de vállalom. (újabb nevetés)
Schroti: Megmondom őszintén, egy kicsit én is ódzkodtam az elején. Majd elkészült a dal és meglett a szöveg is. Aztán, ahogy a stúdió elküldte megkeverve, akkor azt mondtam, hogy gyerekek ez mégsem egy mellényúlás, hanem egy nagyon jó kis nóta. Egy nagyon erős, ütős kompozíció. A visszajelzések is egyébként hasonlóak, mert nagyon tetszik a közönségnek. Kicsit a Testamentum lemez stílusa ez és abszolút beleillik a közegbe, ahogy mi játsszuk az Omega dalokat.
Ciki: A részemről a kezdetektől az volt az elvárás, hogy kizárólag csak régi Omega dalokat tűzzünk műsorra, de az eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy összeérett a banda és érdemes lenne saját nótákat komponálni. Így született meg az Őrizzük a lángot, s napjainkban pedig elhatároztuk, hogy egy balladisztikus rock nótával lepjük meg a közönségünket.
Aztán persze kaptatok az omegásoktól, meg a kommentelőktől hideget, meleget. Főleg, te.
Ciki: Mindenféle kritika volt. Olyan is elhangzott, ami pozitív jellegű. Meg negatív is, hogy minek, ha csak olyat csináltok mintha… Na, most ez utóbbi az, amikor mindegy mit csinálsz, ha így se, meg úgy se tetszik bizonyos embereknek. Mert, ha másfajta, mint az Omega, az a baj. Ha meg hasonlít, az a baj. Viszont összességében mégis pozitívnak értékelem, hogy ez a dal megszületett és beszélnek róla. Mert ha foglalkoznak vele és véleményük van, az már önmagában is nagyon jó jel. Valamint az is jó, hogy az Őrizzük a lángot stílusa nagyon jól befér az Omega nóták közé. És azon kívül, hogy ott vannak az Omega stílusjegyek, a magunk egyéni stílusjegyeit is bele tudtuk csempészni. Mindenki ki tudott bontakozni, ugyanúgy Robi, mint ahogy Liszi, Peti és Samu is. Olyan természetesen zajlott minden, mint a régi alkotóműhelyben, csak más előadókkal. Úgy, minként az Omega szerzemények is megszülettek annakidején.
Összességében nagyon szépek voltak a visszajelzések, főleg a koncerten, élőben. De szóban és írásban is, amit kaptunk az Interneten. Jobbára pozitívak, kivéve azt a néhány embert, akiknek soha semmi sem jó. Ezt is el kell fogadni. Akkor is, ha nem biztos, hogy ezek a dolgok fognak minket tovább éltetni, hogy ilyenek is elhangzanak.
De van, amin túl kell lépni. Nincs mese. Egy idő után, a gyász évei után most az előrelépés és a jövőbe tekintés időszaka jött el, amibe ez mindenképpen bele kell, hogy férjen. Egy dolog még, ami nekem hiányzik, hogy még nem tudtuk úgy kialakítani azt, hogy megfelelően legyen menedzselve egy új hangzó anyag. Mert az egy dolog, hogy mi az Őrizzük a lángot dalt megcsináltuk, felvettük, eljátsszuk, meg hallható is, itt, ott, amott. De a megjelenés formája még nincs kitalálva, főleg ha még friss, új anyaggal jelentkezünk.
A ti közönségetek, vagy legalább is az egykori Omega közönség kifejezetten ragaszkodik a fizikai formátumokhoz. Az például, hogy ezt a dalt CD-n, esetleg kis- vagy nagylemezen be lehessen tenni a sor végére, az sokak igénye, rendszeres beszédtéma. Legalábbis én ezt tapasztaltam a rajongók között. Mert ami jelenleg van, az ugye csak egy online megjelenés, ami nem feltétlen Omega kompatibilis dolog.
Schroti: Én abszolút támogatnám. Többször is mondtam már, hogy jó lenne egy olyan anyagot kihozni, ahol mondjuk, előadunk tíz-tizenkét dalt a jelenlegi repertoárból. Tessék, így játsszuk mi az Omegát. Egyben felvéve a stúdióban, kikeverve, és utána még a CD-re tenném, ráadásként az új dalt, dalokat. Onnantól kezdve fizikai formátumban is lehetne árulni, a borító-grafikához kapcsolódva lehetne pólókat is csinálni, hadd öltözzenek a rajongók Testamentumba! Aztán nyilván a stúdió session videóit ki lehetne rakni számonként a YouTube-ra. Úgyhogy, majd még beszéljünk erről!
Ciki: A tervek majd alakulnak. Én igazán egy koncertfelvételt tudok elképzelni kábé tíz Omega dallal, plusz a két új mostani nótával. Viszont az eléggé hátravetett minket, hogy Szőrinek sajnos volt egy balesete. Nincs mese, hát azért ő a kezében tartotta a dolgokat. A baleset miatt viszont teljes képtelenség volt, hogy még ezzel is foglalkozzon. Kórházban, intenzív osztályon volt sokáig. Ráadásul azon a napon történt, amikor mentünk Brassóba. Ahol persze az ő nevével voltak a szerződések. Amit gyorsan rendbe kellett tenni, nehogy az legyen, hogy odaérünk és valaki rákérdez, hogy mit akartok gyerekek? Hol a szerződésetek, hogy a menedzseretek? Így elég érdekes volt a kiérkezésünk, de megoldottuk és haza is érkeztünk sikeresen, hála Istennek!
Szőri balesete miatt át kellett vennünk bizonyos feladatokat, majd azután következett a budapesti fellépés. Ami szintén nem volt egyszerű, mert sok minden le lett beszélve, sok minden le lett rendezve, de valahogy mégsem stimmeltek a dolgok. Mert ha le is voltak írva, senki nem tudta, hogy hol lehetnek a papírok vagy egyéb dolgok, amiket emlékeztetőképpen elő tudtunk volna venni, hogy konkrétan mit várhatunk el azon az estén és mit nem. De hál Istennek aztán minden jól sikeredett.
Mindezt a problémahalmazt ráadásként tudta tetézni még az egyik légitársaság is…
Ciki: Igen, ez a varsói úttal tetőzött. Egy hónappal a budapesti fellépés után mentünk Varsóba, a Warsaw Rocks ’24-re, az év nagy lengyel rockfesztiváljára. Ami annakidején úgy indult, mint a Sziget Budapesten. Csak Lengyelországban egy gyönyörű szép stadionban tartják. Ott aztán megint kezdődtek ezek az előzmények. A szerződés, a pénz, az átutalások. Ezeket valamikor én is csináltam, de már nagyon régen. Vagy húsz éve volt, hogy Lengyelországban teljesen sikeres tudtam lenni ezen a szinten, úgyhogy megoldottam. Viszont ez most sokkal komplikáltabbra sikeredett. Hála Istennek a srácok is be tudtak segíteni, amikor már nagyon veszett fejsze nyele volt, erős akarattal megoldottuk. Mentünk volna egy hajnali repülővel. Jóformán le se feküdtünk, háromkor keltünk, a 6 óra 10-kor induló géphez. Igen ám, csak már a reptérhez menve jött az autóban a Wizz Air-től az értesítés, hogy a gép késésben van, nem tud időben elindulni, majd csak 14 óra 40-kor…
Hasonlóan jártunk mi is nemrég velük, csak épp Szardíniáról hazafelé. Ami persze nem csak a felesleges korai érkezés és a hosszú várakozás miatt volt idegőrlő, hanem az aznapra Pestre még betáblázott feladatok miatt is…
Ciki: Egymásra néztünk, hogy hát akkor most mit csináljunk? Hogy leszünk mi ott időben a kezdéshez? Bár nem mi tehetünk róla, de nem akartuk a fesztivált cserbenhagyni! Ha nem vagyunk a reptéren és korábban találnak egy másik gépet, nem tudnak minket értesíteni és akkor meg elindul a gép, de nem leszünk rajta.
Úgyhogy nyolc órát kellett kialvatlanul várakozni a zsúfolt reptéren. Nem volt biztos, hogy még időben megérkezünk, vagy sem. Éppen akkor érkeztünk meg a stadionba, amikor a közönségnek is kinyitották a kapukat. Csak egy nagyon gyors repülő soundcheck vagy éppen linecheck, amit meg tudtunk tenni. Majd beszaladtunk az öltözőbe, átöltöztünk és már jöttünk is ki muzsikálni. Hát, nem volt semmi!
De ennek is megvolt az előnye, mert az Omega Testamentum nyitotta meg, az én keresetlen lengyel üdvözlő szavaimmal az egész varsói rockfesztivált. Amire, megmondom őszintén, nagyon büszke vagyok, hogy kitartottunk, s a nehézségek ellenére is összejött. Szép siker volt, ahhoz képest, hogy milyen nagy nevek játszottak utánunk.
Érdekes, hogy a két nagy zenekar közül mindkettővel játszottam már az Omegával. Ugye a Scorpions volt, akikkel ötven évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, még az első német turnén. Először úgy volt, hogy a Scorpions az előzenekar és mi a headliner. De aztán változtattunk, mert olyan jók voltak a srácok – ne vicceljetek, csináljuk inkább felváltva! Szóval ők már voltak előzenekarunk, most mi voltunk nekik a Testamentummal. A Europe pedig szintén játszott már az Omega előtt, tizenvalahány évvel ezelőtt Erdélyben. Most megfordult a kocka, de nagyon szépen sikeredett, jól épült fel a lengyel fesztivál hangulata.
Hogyan fogadta a közönség az Omega Testamentum műsorát?
Ciki: Nagyon jól, mert az új dal, az Őrizzük a lángot a Europe-hoz és a Scorpions-hoz is passzolt. Úgymond bevezette a headlinerek stílusát, miközben mi is egy új dallal tudtunk nyitni. Utána pedig jöttek az olyan kihagyhatatlan Omega slágerek, mint a Babylon, a Gyöngyhajú lány, az Életfogytig rock and roll, a Fekete pillangó és a Napot hoztam, csillagot. Akkora felhördülés volt, amikor épphogy meghallották az első akkordokat, jó érzés volt, amit nehéz szavakkal kifejezni.
Schroti: Nem titok, hogy ugyanazt a műsort játszottuk, mint itthon az Arénában. Mert sajnos csak rövidebb műsoridőt kaptunk. Ott is, meg itt is. Úgyhogy ez egy kicsit fukarság volt szerintem. Az utánunk jövő Dzem nevű formáció, akik Lengyelországban elég ismertek, már többet játszhatott.
Kicsit magam is visszatérnék még az Arénára. Nem fér el bennem a dolog, bár egy kicsit bulváros a sztori. Szóval, valóban nem engedtek titeket a Scorpions tagok közelébe?
Ciki: Hát igen, a Papp László Budapest Sportarénában annyira szigorúan vették a tartózkodási- közlekedési zónákat, amiket kialakítottak, hogy valóban nem találkozhattunk a Scorpions tagjaival. Nem is értem, hogy minek csináltak ennyire szigorú közlekedési folyosókat. Az Aréna ismert terep, akár a külföldi zenészeknek is, nem olyan nehéz ott a közlekedés. Megkomplikálták oly annyira, hogy ahol a Scorpions zenekar jön és megy, ott senki más nem mehet. De tényleg senki, semerre azon az úton, ahol ők. Se ki, se be, se előre, se hátra.
Azt még valahogy sikerült elérni, hogy legalább a rövidebb úton menjünk ki a színpadra. De visszafelé már nem akart minket ott átengedni a rendezőség. Nekik ez ki volt adva. Tehát nem a rendezőkkel van a probléma, hanem inkább ez a nagyon nagy profizmus a furcsa nekem, mely már sehova nem vezet. Értelmetlenség, hogy nem találkozhatnak az együttesek, de még csak szemkontaktus sem lehet a fellépő művészek között. Teljesen szeparálva léteztünk és ezt nagyon furcsállottam.
Majd a varsói buli után megjelent pár fotó, melyeken meglehetősen vicces képeket vág az egyik bodyguard… (nevetés)
Ciki: Aztán hála Istennek, Varsóban sikerült ezt a dolgot valamilyen módon revanzsálni. Éppen mentünk el a stadionból, már a mikrobuszban ültünk, aztán egyszer csak kinyílt egy vasajtó. És kit látnak szemeim? Hát a Klaus Meine jött a bodyguard-dal, ő is ment a kocsihoz, ami ott várt rá. Én viszont ott ültem az első ülésen, gondoltam most leszek olyan merész és odamegyek. Miért ne?! Kiugrottam az autóból és: „Helló, szevasz!” Mindezt egy bizonyos karmozdulattal, majd egy pillanat szünet, aztán látom, hogy Klaus is ugyanúgy emeli fel a kezét és gyakorlatilag egy öleléssel kezdtük a dolgot. Egy pár szót tudtunk beszélni. Akkor készült az a néhány fénykép, amit a srácok a mikrobuszból csináltak.
Schroti: El tudod képzelni, hogy a bodyguard milyen fejet vágott? (nevetés)
Ciki: Vakarja a fejét, hogy hűha, most vajon mi lesz ebből. De aztán ő is rájött, hogy Klaus meg én jól ismerjük egymást. Ugyanazzal a jellegzetes mozdulattal köszöntöttük egymást. Az, hogy végül mégiscsak tudtunk pár szót, mondatot váltani egymással, nagyon jól esett. Úgy őszintén.
Mert hát annak idején én vittem őket úgynevezett „Budapest by night” túrára. Mikor ketten voltak itt a bandából: Klaus és Schenker. Velük, meg a kísérő emberekkel nagyon sokat buliztunk. Miként korábban a németországi időszakban. Aztán a búcsúnál gratulált az Omega Testamentumhoz.
Ezek szerint meghallgatta?
Ciki: Lehet, hogy csak a kamerákból nézett bele. De volt benne egy őszinte vélemény, jóindulat. Nyilván a régi szép emlékekre való tekintettel is.
Kicsit előretekintve, a jövőben mire számíthat a közönség? Fog változni az Omega Testamentum repertoárja? És ha igen, miben?
Schroti: Jelenleg négy számot játszunk a Testamentum albumról, meg a Nyitány-t.
Ciki: Sok van még benne, rengeteg régi nóta. Amiket, bevallom őszintén, magam részéről szívesen játszanám, ahogy még korábban, az “eredeti“ formájukban.
A többi régi dalainkból pedig mindenféleképpen fogunk még válogatni. Van is egy lista, amit átadtam a srácoknak, hogy beszéljük meg, melyik legyen váltódal azok közül. Tulajdonképpen, jelenleg egy teljes, másfélórás anyagunk van.
Ha ebből egyenként, vagy kettesével-hármasával kiveszünk bizonyos stílusú nótákat, akkor muszáj azokat hasonló jellegűekkel helyettesíteni, hogy megmaradjon a programunk íve és a már kialakított arányok. Hogyha arra gondolok, hogy elhagyjuk, mert már eleget játszottuk az Életfogytig rock and roll-t, akkor ott van helyette az Addig élj, vagy az Őrültek órája.
Annak idején már az Omegánál is megtörtént, hogy megkevertük a számokat. Tehát volt, hogy bizonyos nótákból részeket összeültettünk, vagy bizonyos szóló részeket beleraktunk. Mert az adott dalok stílusa, jellege miatt abszolút belefért. A nagy folyó és az Életfogytig rock and roll között van ilyen kapcsolódás, például a doboknál a tizenhatodok. Vagy a gitárszólóknak is vannak jellegzetes mozzanatai. Nekünk annakidején ez teljesen bejött.
Schroti: Egyelőre, még nem kristályosodott ki, de fogunk frissíteni. Én például nagyon szívesen játszanám A holló-t. Meg Ciki is felvetette, hogy a Napot hoztam, csillagot-nak játsszuk el a további két részét, amit én egyfajta kiterjesztésnek gondolok.
Ciki: Igen, az egész Időrabló-t. Aminek a három tételét, egyben, így szvit jelleggel szeretnénk a koncerteken előadni. Mert az akkor egységesebb lenne. Rájöttünk mindannyian, hogy szeretjük azt a három nótát összeolvasztani. Szép egységes képet alkot, és nem kell állandóan leállni. Jók az átmenetek és a nézőknek mégis új. Ez így együtt nagyon jó érzelmi hatást tud kiváltani.
Több, mint százszor hallottam már élőben, külön vagy egyben, de még mindig megüt, ha felcsendül.
Schroti: Igen, de igazán csak az olyan bulikon, amikor másfél-két órát játszunk. Egy egyórás rövid programba nem fér bele egy negyedórás lassú dal.
Ciki: A jövőre nézve az a lényeg, hogy fél- vagy negyedévente egy-egy régi Omega nótát be kell hozni, valamelyik helyére, amelyikről úgy gondoljuk, hogy egy kicsit mi már ráuntunk, vagy a közönségünk. Hogy tényleg legyen friss hatása a programunknak, azoknak is, akik állandóan ott vannak a koncerteken. A sztenderd közönségünkre is gondolnunk kell, miként azokra is, akik csak a nagy slágereket ismerik.
Most május elsején is láttalak titeket a Bikás Parkban. Rengeteg ember volt, akiknek egy része messze nem biztos, hogy egy önálló bulitokra is befizetett volna. Viszont ott helyben kifejezetten nagy sikert arattatok.
Ciki: Először nagyon óvatosan terveztünk, hogy mit lehet ebből kihozni. De hála Istennek, jól sikerült. Tényleg megvolt az a majális hangulat. Bár nappali koncert, de mégis valahogy fel tudta eleveníteni azt a régi hangulatot.
Aminek aztán az lett a következménye, hogy nem sokra rá egy német, egy szlovák, meg egy cseh szervező is felhívott. Nem is tudtam, hogy kinek mit mondjak, hirtelen. Már csak ezért is érdemes volt megcsinálni.
Schroti: Hasonló pozitív reakciók érkeztek Szarvason, mikor a Radar zenekar társaságában voltunk a Vízi Színház színpadán. Így megyünk majd még idén, szeptember 28-án Celldömölkre.
Ciki: Az év végén, december 30-án pedig megyünk Siófokra, egy szabadtéri koncertre, és lesz egy ünnepi előadás is, december 27-én a Barba Negrában. Valamint kirajzolódni látszik egy pécsi koncert lehetősége.
https://www.facebook.com/events/518884377336281
Merre tovább, Omega Testamentum?
Ciki: Az Omega nóták cseréje mellett természetesen dolgozunk egy újabb saját szerzeményen is. Az elején, amikor megírtuk az első saját nótánkat, az Őrizzük a lángot, ami gyakorlatilag a zenekari ars poetica, azt tűztük ki magunk elé célul, hogy ezután a második új dal legyen egy érzelmes, lassú rock ballada jellegű és stílusú. A többi ötlet is ugyanabba a zenei világba tartozik, ugyanabba az irányba mutat. Liszi nagyszerű szerző, de persze műhelybe visszük a cuccot és addig ütjük közösen a vasat, amíg forró, alakítható.
A másik része, hogy miután hazarepültünk Varsóból, egy immáron pontosan indult géppel, beültünk Samuval az autóba, és ahogy elhagytuk a reptér környékét már csörgött is a telefon. Egy ismerős hang hívott, egy koncertszervező, akivel már beszélgettünk másfél évvel ezelőtt is koncertek szervezéséről, de akkor úgy érezte, hogy nem tudja megcsinálni. Most érett be nála ez a történet. Mondtam neki, hogy persze természetes, ha meg tudjuk beszélni, akkor én el tudom fogadni az érzelmeit, és meg is értem, hogy vacillált. Nekem sem volt egyszerű, hogy hogyan merem én ezt rezzenéstelen arccal tovább csinálni. Aztán akkor egy másik szervező is jelentkezett, hogy találkozzunk és beszéljünk turnéról, koncertekről. Ugyanúgy Németországból is jelentkeztek, akik anno a meghívásunkra még nem jöttek el Győrbe, de az utóbbi koncertekre már ők is felfigyeltek és érdeklődtek, miután kétszer is felléptünk a Scorpions-szal. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy idén újra visszafogadtak minket a nemzetközi ligába.
Fotók: Csata Judit / Rock & Roll Camp, Debreczeni Ferenc, Schrott Péter, Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
