earMUSIC
Michael Schenker hosszú szólópályafutása alatt mindig műsoron tartott néhány dalt a UFO azon időszakából, mikor maga is tagja volt a Phil Mogg vezette brit bandának. Gondolt egyet és górcső alá vette saját UFO-korszakát a hetvenes évekből: kiválasztott 11 dalt az öt albumról (’Phenomenon’ 1974, ’Force It’ 1975, ’No Heavy Petting’ 1976, ’Lights Out’ 1977, ’Obsession’ 1978) és újra polírozva kiadta őket egy korongon.
A legnagyobb slágereket természetesen nem felejtette ki, hiszen itt szerepel a Rock Bottom, a Too Hot Too Handle, a Let It Roll és a Doctor Doctor is. Jöttek a cimborák segíteni és ami meglepő egy ilyen egomán fazontól, mint ő, gitárosokat is hívott a felvételekhez. A Natural Thingben Joel Hoekstrával penget közösen, a Mother Maryt Slash-sel osztja meg. A Lights Outba John Norumot engedte maga mellé, a Too Hot Too Handle-t Adrian Vandenberggel vállvetve nyomja. Érzésem szerint ezek a felvételek jobban szólnak, mint ahol egyedül penget. Nem Schenker kvalitásait vonom kétségbe, mert engem nyáron nagyon is meggyőzött a fehérvári koncerten, csak ezek a dalok változatosabban szólnak, mint ahol egyedül állja a sarat, különösen a Slash-sel alkotott duettje áll közel hozzám. Mondjuk, a Rock Bottom ego-tripjét most sem hagyta ki, Kai Hansen a Helloweenből csak énekel, Michael a gitáros szerepét vindikálta. A dal ezúttal „csak” 11 percig tart, miközben a koncerteken időnként húszperces változatok is előfordulnak. Mindenesetre manapság annyira nem szokványos ilyen hosszú dalokat feljátszani a stúdióban, pláne ennyire hosszú improvizációs gitárbetéttel megspékelni.
Az énekesek is külön kategóriát képviselnek ezen az összeállótáson. Dee Snider-nek sok ideje van mostanában, mert a Cactus és Walter Trout idei albumai után ide is eljött énekelni és a Natural Thinget alaposan feldobja erős, reszelő énekével. Joe Lynn Turner két nótában is hallható: megkapta a Doctor Doctort, de nekem a UFO védjegye csak Phil Mogg hangjával igazán hiteles, a Too Hot To Handle viszont jobban hangzik tőle. A The Kids-ben Biff Byford nem tesz mást, mint a Saxonban, azonban teljesítménye meggyőzőbb, mint saját zenekara két – szerintem teljesen feleslegesen kiadott – feldolgozás-albumán az elmúlt pár évben. Nem csak Slash jött el a Guns N’ Roses-ból, hanem Axl Rose is, őt a a Love To Love-ban halljuk és erős egyénisége alaposan rányomja bélyegét a felvételre. Hallgatva szinte olyan érzésem van, hogy egy második November Rain született. Jó sikerült a Lights Out Jeff Scott Sotoval, öblös, erőteljes hangja csak jót tett a dal amúgy is teret kiöltő megszólalásának. Amúgy ez az erőteljes sound a komplett anyagra jellemző. Stephen Pearcy, a Ratt frontembere a Shoot Shootban hozza a kötelezőt, akárcsak Michael Voss a Let It Rollban.
Még egy fontos közreműködőt meg kell említsünk: Roger Glover, a Deep Purple basszusgitárosa az Only You Can Rock Me-ben pengeti hangszerét, ő a hetvenes években, sőt a nyolcvanas évtized elején producerként is tevékenykedett. Segített a Nazarethnek, a Judas Priestnek, Rory Gallagher-nek és Michael Schenkernek, vele a UFO-ból való kiválása után készítette el első szólóalbumát.
Bár a billentyű értelemszerűen nem dominál egy gitáros lemezén, nem lehet elmenni Derek Sherinian játéka mellett, aki időnként kiváló hammond-szőnyeget rak egyes dalok alá, vagy például a Natural Thing boogie-woogie zongorája is jól hangzik az ő ujjaival.
Michael Schenker az évek során kiterjedt szólókarriert alkotott, kemény munkával lerakta névjegyét a rockműfaj asztalára, korunk egyik irányadó gitárosa lett. Azonban érzésem szerint mégsem tudott olyan dalokat, illetve lemezeket megalkotni, mint a vele készült UFO-albumok és ebbe beleértem az ezredforduló környékén kiadott még három UFO-lp-t is (’Walk On Water’ 1995, ’Covenant’ 2000, ’Sharks’ 2002). Ugyanakkor nélküle Phil Mogg és bandája sem volt képes azt a szintet hozni, amit a német gitárossal karöltve elértek ötven éve. Mogg és Schenker együtt tudnak igazán nagyot alkotni, bár kettőjük kollaborációjára vajmi kevés esély pislákol.
Michael Schenker visszatért az almamáteréhez, melyről már régebben kiderült, pályafutása legjobb periódusa volt. Néhány napja bejelentették, hogy 2025 áprilisában Európában turnéra viszi ezt a régi-új anyagot, ez hazánkat a jelenlegi állás szerint nem érinti. Ha a színpadon is megszólalnak így ezek az ősi dalok, mint ezen az albumon, nem lesz probléma a koncertek hangulatával, bár nem felejtsük el, ez csak egy (self)tribute album, nem valós kreatív alkotás!
Michael Schenker – gitár
Derek Sherinian – billentyűsök
Barry Sparks – basszusgitár
Brian Tichy – dob
Dalcímek és közreműködő zenészek:
01. Natural Thing (Dee Snider, Joel Hoekstra)
02. Only You Can Rock Me (Joey Tempest, Roger Glover)
03. Doctor, Doctor (Joe Lynn Turner, Carmine Appice)
04. Mother Mary (Slash, Erik Grönwall)
05. This Kids (Biff Byford)
06. Love To Love (Axl Rose)
07. Lights Out (Jeff Scott Soto, John Norum)
08. Rock Bottom (Kai Hansen)
09. Too Hot To Handle (Joe Lynn Turner, Adrian Vandenberg, Carmine Appice)
10. Let It Roll (Michael Voss)
11. Shoot, Shoot (Stephen Pearcy)
