Bushbranch/Surfdog
Új is ez az Eric Clapton anyag, meg nem is, hiszen a tizennégy dalból nyolcat korábban megismerhettünk az online térben. Ezt megelőzőleg a Lassúkezű kiadott egy karácsonyi lemezt (’Happy Xmas’ 2018) és bizony 2016-ban volt a legutóbbi LP (’I Still Do’), ami akkor teljesen új felvételeket tartalmazott. a A ’Meanwhile’-t egyelőre csak digitális formában érhetjük el, a fizikai formátumokra (CD, LP) január 24-ig kell várni.
Nem dominál a blues a lemezen, annál könnyebb hangvételű, sok szerzemény inkább a pop kategóriájába sorolható, természetesen abból is az igényesebb részbe. A több mint egyórás albumon sokat kell várni, mire hallunk egy bluest, a műsoridő nagyobb része távol van az ősi hangoktól. Nem idegen ez Claptontól, ő a világ egyik legnagyobb hatású bluesgitárosa , de tud nagyon színvonalas popot is alkotni. Gondoljunk csak az elképesztő sikert aratott, 1998-as ’Pilgrim’ albumára, mely több millió példányban kelt el szerte a világon! Az ’I Still Do’ lemez kapcsán nyolc évvel ezelőtt azt írtam, hogy akad rajta blues, de nem elég. Hát, most még kevesebbet kapunk ilyenből.
Pedig sokrétű zene ez és ha már pop: ilyen az első két felvétel, a Pompous Fool vagy a Heart of Child is, bár ez utóbbi elférne Clapton legendás ’Unpugged’ albumán is. Felcsendül egy régi folkdal is, a Sam Hall, amit rengeteg előadó műsorra tűzött már, például a Dubliners is 1969-ben. Az Always On My Mind a hetvenes évtized elejének egyik örökzöldje, amit Brenda Lee vagy Elvis Presley is énekeltek anno. A How Could We Know akusztikus gitárkíséretével, Judith Hill képzett énekhangjával inkább a zene fekete muzsika vonulatába sorolható, kellemes hallgatnivaló, bár nem karcos. Az egyik új dal, a One Woman akár sláger is lehetne manapság, bár ilyen színvonalas lenne minden popdal!
És akkor jöjjenek a bluesok! Henri Mancini régi slágere 1961-ből, a Moon River – akkor nem így hangzott – hozza először ezt a műfajt, de Jeff Beck is itt van. Beck szép gitárjátéka inkább romantikát kölcsönöz a szerzeménynek, mint élt. Kicsit hosszú a hangszeres bevezetője, azt gondolnánk, egy instrumentális témával van dolgunk, de Clapton egyszer csak belekezd a danolászásba. Aztán Beck egy másik szólója hoz egy kis karcot a felvételbe. Blues a This Has Gotta Go is – ez már dinamikusabb, gyorsabb, némileg karcos, de még mindig visszafogott. Itt egy másik régi cimborát, Van Morrisonthalljuk, így ezúttal is két ősapa tolja a zenét, és ez azért behatol a zsigerekbe. Amúgy a szerzemény még a járvány idején született, a szöveg a lezárások, a korlátozott életritmus ellen szól. A két öreg még két dalra szövetkezett, az egyik ugyanebből az időszakból való, ugyanebben a témában: a Stand And Deliver már jobban kiengedi az ősi energiát. Na, és itt van még egy Clapton- Morrison produkció, ez a The Rebels, ami engem inkább a Creedence Clearwater Revival stílusára emlékeztet. Kemény határozott dobjáték, Clapton gitárja vastagabban is szól. És itt a You’ve Changed – talán a legjobb. Egy halk slow blues, teljesen hagyományosan tálalva, kár, hogy ilyenből nincs sok. Érdekes, úgy szerkesztették a lemezt, hogy a blues a második részére korlátozódik.
Én, mint bluesrajongó Claptont a Creammel ismertem meg, nekem a mai napig ez az etalon, ha az ő zenéjéről van szó. Minden tiszteletem az övé, de ezek a dalok nem tüzelnek fel. Spontaneitást sem nagyon hallok, ami egy blueselőadótól elvárt volna, de Clapton már rég nem az – elsősorban. Szép dallamok, elegánsan odarakott szólók általában őserő nélkül. Pedig szólhatna ezzel együtt a lemez, néhány kortársának sikerült ilyet alkotni a közelmúltban, gondolok a Rolling Stones (’Hackney Diamonds’), vagy a Deep Purple (’=1’) legutóbbi alkotásaira. Nem tudom, mennyire figyel fel rá a fiatalabb korosztály, bár azt gondolom, Mr Slowhand inkább a régi rajongóknak készítette ezt a korongot.
Eric Clapton – gitár, ének
Nathan East – basszusgitár, ének
Doyle Bramhall II – gitár, ének
Sonny Emory – dob
Chris Stainton – billentyűsök
Tim Carmon – Hammond orgona
Sharon White – vokál
Katie Kissoon – vokál
Dallista a közreműködőkkel:
01. Pompous Fool
02. Heart of a Child
03. Moon River (Jeff Beck)
04. Sam Hall*
05. Smile*
06. Always On My Mind (Bradley Walker)
07. One Woman*
08. The Rebels (Van Morrison)
09. The Call*
10. How Could We Know (Judith Hill, Simon Climie, Daniel Santiago)
11. This Has Gotta Stop (Van Morrison)
12. Stand and Deliver (Van Morrison)
13. You’ve Changed*
14. Misfortune*
*Új dalok
