2CD+BD, Cherry Red / Esoteric 2024
Idén is rendületlen következetességgel halad tovább a Renaissance életmű rejtett kincseinek kiadása, illetve alapműveinek újrakiadása. Előbb májusban a Haslam-formáció első újjáalakulását követő Tuscany stúdióalbum, illetve az azt bemutató In The Land Of The Rising Sun – Live in Japan 2001 című dupla koncertlemez remaszter verziói érkeztek, egy immáron szokásosnak számító clamshell boxban. Majd augusztus utolsó napjaiban megjelent a klasszikus felállás tévés és rádiós fellépéseiből szemezgető Can You Hear Me? – Broadcasts 1974-1978 dobozka is. Ismét nagyon komoly tartalommal, ismét csúcsminőségben, referenciaértékű kivitelben.
A módszerváltás környékén, de még a kilencvenes évek elején is volt az emberben egy olyan érzés, hogy lassacskán majd a rockzenei kiadványok terén is utolérhetjük a nyugati élmezőnyt. Aztán a kétezres évek rablókapitalizmusa alaposan rácsapta a pinceajtót a hiú reményekre és egyéb naiv illúziókra. Nem, hogy csökkent volna a távolság, hanem talán még nőtt is, ha egy-egy magyarországi vagy angol, német, esetleg japán rockzenei kiadást vetünk össze. Mély tisztelet a kevés kivételnek, de sajnos úgy alakult, hogy mára gyakorlatilag állva hagyták a hazai mezőnyt a brit kiválóságok és a mögöttük álló szakemberek.
A Renaissance tagság és a hanghordozókért felelős stáb például időről-időre olyan igényességgel állítja össze a csapat archív kiadványait, hogy még a legfirnyákosabb rajongónak sem lehet hiányérzete. Miközben a tipográfia is minden tekintetben iskolapélda, a nyomdai és papírminőség is a lehető legjobb. A réges-régi tévés- és rádiós felvételeik megint csak példaértékűen fel vannak újítva, miként a korábbi albumaik újrakeverése és újramaszterelése mögött is komoly meló áll. Ezért aztán míg a jelenleg épp megint divatos vinilek között alig találni jó minőségű újranyomást, addig a Renaissance és a többi hasonló ultraigényes brit bandának még a CD-i is keresztben lenyelik a konkurencia újkori hanghordozóit. Ami a gyakorlatban ráadásul értelemszerűen úgy nyilvánul meg, hogy minél jobb cuccon pörögnek a korongok, annál inkább hallatszik a különbség.
Míg egy átlag hazai remaszter úgy működik, hogy a dömpingkiadó dömpinghangmérnöke gyorsan átzavarja valami automatizált szoftveren a cuccot, majd az agyonhangosított végeredmény már CD-n is torzul, addig odakinn mondjuk egy King Crimson esetében David Singleton minden egyes hangot átgondol, majd ahol szükséges, át is beszéli a dolgot Robert Frippel. Mert eleve alaposan ismeri a szóban forgó anyagokat. Mert akar és tud is jót csinálni, majd időről-időre értékeket átadni a művészeknek és a közönségnek. De mondjuk Tony Iommi is sok-sok éven át molyolt a Tony Martin éra felvételeivel, különösen a Forbidden első kiadása által ejtett csorba kiköszörülésével, hogy ismét egy olyan Black Sabbath dobozt adjon ki a kezei közül, mely már most etalonnak számít. Vagy a David Coverdale szólófelvételeket összesítő Whitesnake díszdoboz is egy tanítani való csudadolog. Kivitelét tekintve is ötcsillagos. Tartalmilag is gazdag és a mellékelt információ is pontos.
De persze az első Queen lemez kapcsán összerakott gyűjteményről sem maradtak le olyan kapcsolódó felvételek, hogy a rajongói kemény mag asztalcsapkodásban és zokogásban törjön ki tehetetlen dühében. Miközben a hasonló grandiózussággal kommunikált hazai újrakiadásokat viszont igen gyakran olyanok szerkesztik, akik még csak nem is ismerik az adott lemezt és a kapcsolódó felvételeket. Kérdezni ugye derogál, hozzáértő szakértőt megfizetni meg egyesen az ördögtől való gondolat, hát marad a poszt-kádári gagyizás, buhera, zavarosban halászás, kalamandzsáré. Vastagbőr és EGO-lego, arccal az állami gempa felé…
Tehát, míg az egyik oldalról tömegesen az tapasztalható, hogy az innen-onnan kilicencelt -vagy csak simán ellopott- tévé- és rádiófelvételek mindenféle érdemi utómunka nélkül kerülnek kiadásra, majd aranyárban a webáruházakba, addig az angol Cherry Red -vagy mondjuk itthon a Gramy- kiadványai a lehető legjobb minőségre törekednek. Mely magas szintű munkálatok végeredményei nemcsak a szakboltok és komoly gyűjtők polcain festenek jól, de a kiállítások, bemutatótermek tesztjein is rendre jól szerepelnek.
Az új Renaissance kiadvány esetében a törzsanyag például egy 1977-es BBC Sight & Sound In Concert felvétel. A Can You Hear Me? gyűjtemény első CD-jén a Radio 1 által közvetített felvétel hallható. Míg a Blu-ray gerincét a párhuzamosan sugárzott tévéműsor adja. Mindkét esetben gyönyörűen, a lehetőségeknek megfelelően, a lehető legjobban feljavítva, a Novella korszak nagyságához illő gondossággal és igényességgel tálalva.
Fiatalabbak számára érdekes infó lehet, hogy anno a Sight & Sound program arról kapta a nevét, hogy a műsorokat egyszerre sugározták a tévében és a rádióban is. Utóbbit sztereóban. Így minden hifi tulajdonos lehalkított hanggal nézte a tévét, miközben jó minőségben hallgathatta az előadást. Igen, volt olyan korszak, amikor az ilyesmi még egy közmédiában is szempont volt. Miközben manapság laptop DJ megy, selector YouTube vezetésével, irreleváns reklámokkal meg-megszakítva. Meg persze az mp3-ra butított bootlegek digitális „maszterelése”, majd LP és CD kiadása. Hadd zenéljen a pénztárgép!
A Can You Hear Me? gyűjteményis fémjelezte másik iskola viszont pont azt a fajta példamutató igényességet képviseli, aminek mindig is alapnak kéne lennie. Az 1977-es speciális adást remekül egészíti ki a második CD 1978-as In Concert felvétele, ezúttal A Song For All Seasons program rádiós bemutatóját közkinccsé téve. Az eredeti mesterszalagokról, döbbenetes minőségben, tisztán, mégis komoly dinamikával.
Továbbá a BBC TV Top Of The Pops című műsorában sugárzott Northern Lights tartozik még a Blu-ray Seasons-höz kapcsolódó extrák közé.
A hab a tortán pedig a BD első, felvezető szekciója, mely a Kaléidospop című tévéműsor 1974-es, Renaissance adását idézi újra, az Ashes Are Burning két hosszú eposzával, szintén a lehető legjobb minőségben. Pedig ez esetben már a bootlegek sem voltak rosszak, melyek idővel részben a YouTube-on is megosztásra kerültek. Hát most alaposan fel lett javítva a kép- és hanganyag, hogy ez a tévés blokk is úgy kerüljön kiadásra, amit a Renaissance nimbusza alapból megkövetel. Íme, az élő példa, hogy így is lehet életművet gondozni. Can You Understand?
A box set elnevezés fedi a tényeket. Szép, ízléses, keményfedeles, lakkozott dobozka, benne a három korong illusztrált kartonhuzatokban. A gyönyörű és informatív ismertető füzetke szintén alap, mely tartalmilag is precíz és pontos. Mindezt pedig a szállítással és a brexit miatti vámolással együtt is olcsóbban kínálva, mint az észak-balkáni gagyisták által özönvízszerűen ránk ömlesztett akusztikai hulladékok és technológiai selejt-cunami. A néhai művészek kifejezett akarata ellenére, azok halála után csak azért is kiadott, vállalhatatlan minőségű demó- és rádiófelvételekről, illetve az erősen túlárazott, hallgathatatlan bootlegekről, valamint a tárgyi tévedésektől és egyéb hibáktól hemzsegő ismertető szövegekről már nem is beszélve. A szomorú helyzet az, hogy az 1970-es években sokkal közelebb állt a hazai rockzenei lemezfelhozatal az angoléhoz, mint a 2020-asokéban. Ráadásul itthon zömmel még mindig ugyanazokkal a nevekkel, ugyanazokkal az együttesekkel vannak tele a független cikkeknek álcázott rockzenei hirdetések, mintha a nagy neveket, nagy előadókat illetően megállt volna az idő. Csak épp a lelkiismeretes szakemberek koptak ki mögülük nagyrészt…
És persze sokadjára is le lehetne írni, hogy Annie Haslam milyen szépen, mit több, gyönyörűen énekel. Csodás hangjával és döbbenetes erejű előadásmódjával pedig nem csak a dalszövegeket közli mély átéléssel, de a szöveg nélküli részeken is képes remekelni. Teszem azt, teljes mértékben kiváltani a nananázós, turuturúzós dallamaival mondjuk egy rezes hangszerelést. Vagy azt is ismét hosszasan lehetne ecsetelni, hogy Jon Camp, Michael Dunford, John Tout és Terence Sullivan mekkora ászok voltak, együtt és külön-külön is milyen egyedi világokat alkottak meg a rockzenei szcénában eltöltött évtizedeik alatt. De felesleges. Aki tudja, tudja. Aki ismeri az Ashes Are Burning-től az Azure d’Or-ig terjedő időszak kompozícióit, az el tudja dönteni, hogy tetszik-e neki vagy sem. Mert a Renaissance esetében a művészi minőség ugyanúgy vitán felül áll, mint a hanghordozóik többségének referencia minősége. Egy életmű, mely minden tekintetben etalon.
Inkább azon a nem kevésbé beszédes tényen lenne érdemes elmélázni, hogy vajon mi lehet az oka, hogy az elmúlt 55 évben egyik szervezőnek sem sikerült vagy akaródzott elhívni Magyarországra a bandát. És erre nem válasz, hogy néhány évig inaktívak voltak. Mert sem a húszévnyi átkos időszakban, sem az azóta eltelt, állítólag „áldott” harmincöt évben sem járt még hazánkban a Renaissance. Miként a tagok egyik szólóprodukciója sem. Pedig konkrétan tudom, hogy volt olyan turné, mikor akartak volna jönni. Csak épp idehaza senkinek sem volt elég esze, pénze, mersze vagy csak elég vér a pucájában, hogy megvalósítson egy budapesti vagy vidéki Renaissance fellépést… Miközben tehát nemcsak a rissz-rossz kiadványokra folyik el irgalmatlan mennyiségű közpénz, hanem a nívótlan produkciók pályázati kitömésére is, soha, senkinek nem volt eléggé fontos, hogy legalább egyszer az életben a magyar közönségnek is bemutasson egy Renaissance turnéprogramot…
Renaissance: Can You Hear Me – Broadcasts 1974-1978
2CD+BD
Annie Haslam – vocals, percussion
Michael Dunford – guitar, vocals
Jon Camp – bass, vocals
Terry Sullivan – drums, percussion, vocals
John Tout – keyboards, vocals
CD 1
BBC Radio 1 Sight & Sound In Concert, Hippodrome, Golders Green, London 8th January 1977:
1. Introduction
2. Carpet of the Sun
3. Mother Russia
4. Can You Hear Me?
5. Ocean Gypsy
6. Running Hard
7. Touching Once (Is So Hard to Keep)
8. Prologue
CD 2
BBC Radio 1 In Concert BBC Paris Theatre, London 4th October 1978:
1. Can You Hear Me?
2. Carpet of the Sun
3. Day of the Dreamer
4. Back Home Once Again
5. Can You Understand?
6. The Vultures Fly High
7. A Song for All Seasons
8. Prologue
BD:
Kaléidospop – Swiss Television 30th March 1974:
1. Can You Understand?
2. Ashes Are Burning
BBC TV Sight & Sound In Concert, Hippodrome, Golders Green, London 8th January 1977:
3. Introduction
4. Carpet of the Sun
5. Mother Russia
6. Can You Hear Me?
7. Ocean Gypsy
8. Running Hard
9. Touching Once (Is So Hard to Keep)
10. Prologue
BBC TV Top of the Pops 13th July 1978:
11. Northern Lights
