Búcsúkoncertet ad a Heavy Brains

Vendég a moszkvatér lesz

Az alternatív synth rock Heavy Brains 2022-ben az Öröm a Zene tehetségkutató nyertese volt, és lassan egy éve jelentette meg második albumát (Tanult Módszerek). Nemrég azonban a srácok – némi meglepetésre- a közönségtől való elbúcsúzás mellett döntöttek.

A kortárs altert old-school blues hangulatokkal ötvöző moszkvatér még a nagy áttörés előtt áll, de egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, és lépésről lépésre fejlődik, ahogy azt a napokban megjelent új single, az Éjfél is bizonyítja. Ezt a párosítást először és utoljára lesz lehetősége megnézni annak, aki eljön március 7-én az Akváriumba – mi pedig a Heavy Brains búcsújának körülményei mellett még az előzenekar egyik tagjától is hoztunk néhány lelkesítő szót.

Azt már az eseményről szóló első infók alapján tudni lehetett, hogy valódi alternatív rock-ünnepre lehet számítani, de aztán a Heavy Brains húzott egy váratlant a bejelentéssel: valami aznap este véget ér… Eredetileg sem az együttes, sem az Akvárium oldalán nem búcsúkoncertként hirdették a bulit, így különösen megdöbbentette a rajongókat, amikor röviddel az első jegyek árusításának kezdete után megjelent egy zenekari közlemény. Ebben még némileg ködösen fogalmazták meg a hírt, pár napja azonban félreérthetetlenül kimondták: a március 7-ei Akvárium Kishall koncert lesz a Heavy Brains utolsó saját szervezésű koncertje.

„Mindig is bíztunk abban, hogy ez a nap soha, vagy legrosszabb esetben 100 éves korunkban vagy még annál is rosszabb esetben akkor jön el, amikor a Spotify hallgatottságunk lemegy havi 200 hallgató alá, de az igazság ennél sokkal egyszerűbb. Az elmúlt 7 és fél év alatt együtt nőttünk fel, együtt fejlődtünk egy csapatként, de egyénileg is sok változáson mentünk át. Ezek a változások végül idáig hoztak bennünket és együtt mérlegelve hoztuk meg ezt a döntést. Végtelen hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen szinten is a részese volt ennek az utazásnak, ami mindannyiunk életének legizgalmasabb, legcsodálatosabb és legmeghatározóbb élményeivel volt tele. A “pár debreceni fiatal srác, akik imádnak zenélni és bluest vagy épp rockot játszani” fázisból eljutottunk az országos turnékig és a nagyszínpados zenélésig. Játszhattunk a legnagyobbak mellett, akikre fiatalabb korunkban ikonként néztünk fel. Hatalmas álmunk vált valóra az eltelt évek során, ami rengeteg lemondással, parával, összeveszéssel, kibéküléssel és csodálatos pillanattal járt.”

A Heavy Brains a különleges alkalomra egy utolsó dalt és klipet még megjelentet (címe stílszerűen Utolsó), aztán valóban nem lép fel többet ilyen volumenű eseményeken. Azt azért szögezzük le, hogy ez nem a teljes megszűnést jelenti, hiszen az idei fesztiválszezonban még egy-két helyen el lehet csípni őket (például májusban Zalaegerszegen a Pankkutya fesztiválon…), de a péntekihez hasonló saját headliner koncertjük szinte biztosan nem lesz többé.

Annál több fellépés áll még a moszkvatér előtt, akik az este nyitózenekara lesznek a Kishallban. A továbbiakban Fábián Máté dobos tolmácsolásában jöjjön pár érdekesség a zenekarról!

A csütörtökről péntekre virradó éjfélen jelent meg új számotok, az Éjfél – milyen visszajelzéseket kaptatok róla eddig?

Máté: Ez egy olyan dal, ami még az elsők között készült el, mert ezt Hanzséros Robi, az énekes, és Németh Bálint, a gitáros Sopronban írták, ott közönségkedvenc volt. Talán ez volt a második dal, amit próbán játszottunk. A közönség már nagyon hamar tudta a szövegét, ezért már nagyon várták a klipet. Elég régóta teszünk ki Insta-sztorikat arról, hogy ’na, stúdiózunk, nemsokára megjelenik a lemez’, ez eddig sosem jött össze, mert sosem voltunk elégedettek azzal, ahogy szólt, de már sokan cseszegettek azzal, hogy mikor jön… Most meg nagy a boldogság, tetszik a népnek.

A zenekar gyökerei Sopronba nyúlnak vissza, te azonban ekkor még nem voltál benne, igaz?

Máté: Így van. Azt hiszem, eredetileg ez még egy gimis zenekar volt Sopronban, Robi és Bálint akkor már benne volt. Aztán páran felköltöztek Pestre, míg mások maradtak Sopronban, ezért nem igazán voltak aktívak. Aztán amikor Robi Kőbányára (Kőbányai Zenei Stúdió) jött – ahová mi együtt jártunk, csak ő eggyel alattam – , megkérdezte: „Te ilyen rocker arcnak nézel ki, nincs kedved eljönni próbára?” Ekkor volt két másik zenekarom is, amik ekkor úgy tűnt, hogy jobban mennek, de olyan jó volt az első próba, hogy végül beleálltunk. Kőbányán halásztunk még embereket: Méretei Ákost, a basszusgitárost már akkor kinéztük, amikor még csak kihirdették, hogy kiket vettek fel, nem is járt még Kőbányára! Kovács Mikit, a szólógitárost pedig a gólyatáborban ismertük meg, ahol Robival a csoportvezetői voltunk. Azon a nyáron néztünk egy koncertet, egy-egy meleg sörrel, félmeztelenül a Balatonban ülve, és akkor megalakultunk.

Miki óriásit szólózik az Éjfélben, eldobtam az agyam!

Máté: (nevet) Igen, ő teljesen elmebeteg…

Ti mind ilyen elmebeteg figurák vagytok?

Máté: Igen. (nevetünk) Szerintem ez az esszenciája a zenekarnak. Amikor arról beszélgetünk, hogy kik előtt kéne fellépni – vagy, hogy kik lépjenek fel előttünk – , mindig igyekszünk olyanokat választani, akiknek minden tagja ilyen elmeháborodott, hogy mi is kiőrjönghessük magunkat.

A Kőbányán tanultakat tudjátok alkalmazni, kamatoztatni ebben a zenekarban?

Máté: Egyébként igen. Pont az Éjfél volt egy ilyen egyszerű, kevés akkordos dal, amit „megokosítottunk”, tettünk bele kiállásokat, uniszónókat. Volt amúgy egy árnyoldala is Kőbányának: egyes dalokat túlbonyolítottunk, bonyolult részeket, poliritmikus megoldásokat akartunk beléjük tenni. A Zakatol középrészénél például eleinte egy bossa nova rész volt. Még szerencse, hogy mielőtt felvettük volna, eljátszottuk élőben, a Lámpásban, mert ott a rajongóktól azt a visszajelzést kaptuk, hogy: „jó ez a szám, de mi az a szar a közepén?” Ez volt eddig az egyetlen alkalom, amikor külső hatásra változtattunk meg egy dalt, de örülök, hogy akkor hallgattunk a közönségre.

Hogyan írnál le egy moszkvatér koncertet valaki olyannak, aki még sosem volt egyen sem?

Máté: Biztos, hogy az illető valahogy az első sorba fog keveredni, mert Robinak van egy bizonyos karizmája. Már megfigyeltem, hogy amikor más játszik előttünk, az emberek gyakran a színpadtól messzebb vannak, nálunk meg mindig nagyon hamar előre gyűlnek, és ez nagyon elevenné tudja varázsolni a küzdőteret.

Valódi küzdés is szokott lenni a küzdőtérben?

Máté: Nem vagyunk pogós zenekar, nem nagyon vannak breakdownok, amire ez mehetne, de Ákos és én a metalból jövünk, úgyhogy mi sokat törjük a fejünket ilyeneken. Robi nem szereti annyira a „metalkodást”, amikor duplázó lábgépet használok. Néha igaza van, mert általában tényleg nem indokolt… De majd a következő singleben, ami majd megjelenik, lesz egy breakdownos rész, amit mi „hentelésnek” hívunk.

Ez a szám körülbelül mikor jelenik meg?

Máté: Próbáltunk ütemtervet csinálni, de elcsúsztunk vele. Igazából ennek mostanában kellett volna megjelennie, de csak 3-4 hét múlva fog. Ezt a számot még kihozzuk, aztán áprilisban jelenik meg egy EP. Ebbe már a csúszás is bele van számolva, egyébként márciusban jelent volna meg.

Az eddig kijött két számotok nagyon különbözik egymástól. Neked melyik áll közelebb a szívedhez?

Máté: A Zakatol. Egyrészt azért, mert ennek a megírásában már én is részt vettem, másrészt mert szeretem a gyors, energikus számokat játszani. Az Éjfél-ben viszont azt imádom, hogy közönséget énekeltetős dal. Az olyankor olyan érzelmes szokott lenni.