Egy interjúban Alex Lifeson felidézte, hogy idióták tömkelege akart meghallgatást, miután Neil Peart, a Rush dobosa feladta a betegséggel vívott harcát.
Alex Lifeson felidézte a Neil Peart halála utáni időket: „Ilyenekkel jöttek, hogy mekkora rajongói a bandának, hogy szeretnének Neil örökébe lépni. Barmok. Folyamatosan bombáztak minket a hívásaikkal. Miután Neil meghalt, pár perc telt csak el, és már kaptuk is az első maileket, hogy jönnének a meghallgatásra. Tényleg azt hitték, hogy azonnal beveszünk valakit egy olyan ember helyére, akivel négy évtizeden keresztül játszottunk együtt, aki az össze szövegüknet írta? Nem is tudom, egyesek mit képzelnek magukról. Sajnos szóba kellett állnunk velük, nem térhettünk ki.”
A gitáros határozottan kijelentette, hogy nem fog a Rush feltámadni a jövőben: „De most komolyan: Ged (Geddy Lee) a legjobb barátom, minden nap beszélünk egymással, leülünk együtt vacsorázni, teniszezünk, jótékonykodunk. Ő basszusgitározik, én gitározok, valamit majd fogunk is együtt játszani. Amikor elmegyek hozzá, hogy zenéljünk együtt, a vége mindig egy kávézás és egy kiadós röhögés lesz. Ez nem a Rushról szól, mi őszintén barátok vagyunk, nem azt folytatjuk, amit a múltban közösen csináltunk. Ki tudja, mit hoz az élet, de jelenleg teljesen boldoggá tesz az, amit csinálok. Jól érzem magam zenészként, imádok gitározni. Semmit nem hajszolok, azt csinálom, amit szeretek és ez a lényeg. Ennek nincs köze Rushoz, vagy az Envy Of None-hoz.”
