Kugli – Kétgitáros felállással folytatják

2025. március 21-én az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház színpadán mutatkozott be az észak-pesti rocklegenda, Kugli együttes legújabb formációja, melyben mostantól Szász Ferenc, a Metropol szólógitárosa erősíti még tovább a masszív hangzást, az eleve dögös megszólalást.

Az 1979-es indulás, az eredeti kvartett után a Kugli együttes 1980 elején váltott kétgitáros felállásra, mely klasszikus Bíró György ének, Gönczy László szólógitár, ének, Major László szólógitár, Vrana Tamás basszusgitár, Gönczy Gabó dob formáció hetek alatt felrobbantotta a fővárosi rockszínpadokat. Ha az 1982 végéig készült, pillanatok alatt örökzöldekké nemesedő repertoárjukból akkoriban megjelenhetett volna egy vagy két nagylemez, máig az Eddával, a Beatricével vagy a Piramissal vetekedő ismertséggel és elismertséggel büszkélkedhetnének. Mert nemcsak a zene sikeredett kiválóra, hanem a szövegek, a kulisszák és a színpadi show is. A zömmel Gönczy Laci által szerzett dalok ugyanis pontosan arról szólnak, amit a késő Kádár-kor külvárosainak átlagembere, a csendes többség megélt, illetve elszenvedett akkoriban.

De nem lett album, mi több, még a nagy nehezen kivívott kislemezük is bezúzásra került. Aminek okáról máig megoszlanak a vélemények. Egyesek kártékony ügynökjelentésre hivatkoznak, mások a tartótiszt által meghamisított iratokra, illetve a felettes hatóság elmarasztaló véleményére. Megint mások Erdős Péter kommunista popcézár rosszindulatára, illetve a konkurencia általi eredményes könyöklésekre. Mindenesetre a Kugli, Gönczy Gabó vezetésével újra és újra erőre kapott. Mint egy elpusztíthatatlan keljfeljancsi, időről-időre felállt. Azóta, az elmúlt évtizedek időleges vagy tartósabb Kugli formációiban már legalább egy focicsapatnyi zenész megfordult, de a produkció mindig működött. Köszönhetően a lemez nélkül is „népdalokká” nemesedett dalcsokornak, illetve a közönség szűnni nem akaró szeretetének.

Magam is számos felállásban láttam-hallottam már a Kuglit és mindegyikben megtaláltam, amit a valóban őszinte, valódi magyar rockban szeretek. Kis kivétellel az elmúlt tizenöt év Kugli zenészeit is kedvelem, a billentyűs felállások műsorain is remekül szórakoztam. Ennek ellenére a 2025-ben már 46. évébe lépő csapat most mégis alaposan meg tudott lepni. Ismétlem és hússzor aláhúzom, nagyon komáltam a billentyűs Kugli formációkat is, de amikor az Ifiház nagytermében felcsendült az Átkelés, Hétköznapok párosa, merő libabőr lettem. Döbbenetes hatással bírt a megújult sound. Ami élmény a koncert előrehaladtával csak egyre jobb lett, ahogy a hangzás is optimalizálódott és a hangulat is emelkedett. Nincs mese, a korai klasszikusok így: két gitárral, dögösen, keményen az igaziak.

Mindezt a közönség is hasonlóan érezhette, mert a szokásos férfikórus olyan határozottan és erőteljesen szólalt meg a nézőtér irányából, mint a hőskorban. Nem volt hibátlan előadás, de az össznépi lelkesedés mindenen átsegítette a most debütáló új Kugli formációt. Megvolt a tűzkeresztség. Ha összeérik, idővel akár a Kugli egyik legerősebb felállása és produkciója is kiforrhat a dologból. Meg egy új CD, a mostani hangzással.

Főleg, mert a Kugli jelenlegi felállása egyébként sem viccel, Hoffer Gyuri énekes, Igaz Tibó gitáros, Molnár Feri basszusgitáros és Gönczy Gabó dobos, zenekarvezető fiatalokat megszégyenítő jókedvvel és lelkesedéssel teszik a dolgukat. A hozzájuk csatlakozó Szász Feri pedig szintén egy élő legenda, aki a teljesség igénye nélkül, olyan kitűnő formációkban pengetett korábban, illetve zenél a mai napig is, mint a Metropol, a Cardinale, a Deák Bill Blues Band, a Blues Company, a Gesarol Revival Band, a Don Attila Band, a Roxérum, a Kapuzárás Előtti Pánik, a Bypass Project, a Great Company vagy a Babus Laci és Barátai.