earMUSIC

Mivel szinte egyszerre jelentek meg a Deep Purple gitárosának és billentyűsének szólóproduktumai, úgy döntöttünk, közös recenzióban foglalkozunk velük, párhuzamot vonva a két alkotás közt. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert Simon McBride mindkét albumon játszik, hiszen több mint egy évtizede tagja Don Airey bandájának is, sőt a basszusgitáros, Dave Marks szintén penget mindkét albumon. És még egy közös pont: mindkét lemezt az earMUSIC adta ki, az a cég, amely a Deep Purple albumait is gondozza.

Talán életkora miatt is, de Simon McBride albuma modernebben hangzik. Trióban nyomják a dalokat, a gitár mellett Simon az éneklést is bevállalja. Igaz, hogy játékában visszaköszön a klasszikus rockgitározás bluesos íze, viszont más stílusokat is magába foglaló témái a mai kort idézik, azt a szemléletet, amikor a határok elmosódni látszanak az igencsak különböző műfajok közt. A dalválasztás is ezt tükrözi, hiszen számos feldolgozást hallunk eltérő műfajt képviselő elődöktől, így a lemezen jól megfér a Free, a Kinks, a Cure vagy a Duran Duran egy-egy átirattal, de Bryan Adams-átdolgozást is hallunk. A Free-től a Stealer (’Highway’ 1970) nem változott túl sokat, nyilvánvaló, McBride meg akarta hagyni az eredeti dal hangulatát, énekében hozza Paul Rodgers frazírjait is. Ez a dal, egy másik felvételen hallható a 2022-es ’The Fighter’ albumán is. Amúgy Rodgers hatása máshol is tetten érhető az énekben, ilyen a Heartbreaker című saját szerzemény is. A Freenek van egy ilyen című albuma, rajta az azonos című dallal, ebben az esetben nincs zenei átfedés a kettő közt. A Duran Duran Ordinary World (’Duran Duran’ 1993) popslágerét karcosabbra vette Simon és rockballadaként vette fel. Hasonló szellemben írta át a Cure Lovesongját is, de itt teljesen átalakította a dal szerkezetét, blueskesergővé alakítva a saját képére formálta. Bryan Adams Kids Wanna Rock rock and rolljához nem lehetett mit hozzátenni.

Nem teljesen új felvételekről van szó, hiszen a borítón található leírás alapján abban az időben készültek ezek, mielőtt még Steve Morse-t váltotta a Deep Purple-ben, tehát 2022 környékén vagy azelőtt. A hamburgi Chameleon Stúdióban született felvételek az akkor csak koncerteken játszott dalok stúdióverziói, ám ezek is spontán módon, karcosan szólnak és nagyon élnek a stúdió falai közt. Hallunk olyan dalokat is, melyek már megjelentek korábbi albumokon. Ez a lemez Simon McBride a Purple-beli tagságát megelőző évek munkásságát igyekszik dokumentálni.

Don Airey lemeze viszont teljes egészében új szerzeményeket tartalmaz. Stílusban inkább retrospektív, hiszen, a zene a recsegős Hammondra épülő hard rock, ami a hetvenes évek első felébe visz vissza. Már a kezdetnél kapaszkodni kell, hiszen a zakatolós Tell Me gitárriffje szinte metálosan dübörög.  Progresszív rock-elemek is elhangzanak a lemezen, azonban a lényeg a hard rock. Az Out Of Focus ugyan progos téma, ám Airey és McBride improvizációi egy az egyben idézik Jon Lord illetve Ritchie Blackmore játékát az aranykorból.  Egyáltalán, Airey előző albumain ennyire nem kötelezte el magát a műfaj mellett, ott azért jobban belement a progresszív vonalba. Itt az egyik nagyon pozitív elem, hogy a hangszerszólókat szabadjára engedték, gyilkos párbajokat vív az öreg billentyűs mester Simon McBride-dal, a hangszerorgiába időnként Jon Finnigan is beszáll dobjaival. Ha Airey egyszer turnéra indul ezzel az anyaggal, nem lesz egyszerű felülmúlni a stúdiókban játszott improvizációkat. Nagyon jól megkomponált dalokat hallunk, Carl Sentance kiválóan énekel, dögösek a gitárriffek és a virtuóz összképhez hozzátartozik a letaglózó, brutális megszólalás és az időnként meglepő témaváltások. (Egy dalt, a Moon Risingot a The Voice tehetségkutató műsorban feltűnt Mitchell Emms énekel.) Ilyen például a Flame In The Water, ami klasszikus ihletettségű zongoraalapra írt lírai nóta, Sentance nagyon tiszta énekével, aztán a kétharmadánál azt gondoljuk, egy billentyűs kódát hallunk, ám hirtelen felbődül McBride gitárja és egy hard rockos téma zárja le a szerzeményt. Jók az instrumentális témák is: a Girl From Highland Park egy lírai, romantikus fantázia zongorával, akusztikus gitárral, ezt hallgatva valóban megjelenik előttünk egy kecsesen lépkedő lány képe egy zöld parkban. A zárás, a Finnigan’s Awake, a banda dobosához írt hangszeres kompozíció, egy sodró jazz-rockos téma, ezt McBride a végletekig felpörgeti, a vége átmegy bluesba és Don Airey hangját halljuk, ahogy bemutatja a bandát, majd elköszön, hogy jövőre találkozunk.

Félve merem kimondani, hogy bár lelkesültem a tavaly megjelent új Deep Purple albumért az ’=1’ ért, mert tényleg jól sikerült, de úgy érzem, Airey új alkotása legalább egy kört ráver. Nem csak a nagyon energikus zene és a korlátok nélkül pörgő hangszerszólók miatt, hanem mert egy jó értelemben régivágású rockalbum született kompromisszumok és kijelölt zenei határok nélkül. 

Mint old school rockrajongónak, nekem Don Airey albuma jobban bejön, de értékelem a McBride-trió elementáris gitárközpontú zenéjét is. Utóbbi dalszelekcióján az alkotói ambíciók mellett érződik, hogy egy nagyobb kiadó támogatásával be akarják mutatni a Deep Purple legújabbkori gitárosának szólótevékenységét is szélesebb körben, ezért a tágabb periódust átölelő dalválasztás.

Simon McBride: Recordings 2020-2025

Dallista (az eredeti előadókkal, a felvételek helyszínével, korábbi albumok címeivel) :

01. Uniform of Youth (Mr Mister)
02. Kids Wanna Rock  (Bryan Adams)
03. Ordinary World (Duran Duran)
04. Grandma’s Hands (Bill Withers)
05. I Gotta Move (The Kinks)
06. Lovesong (The Cure)
07. Dead in the Water (David Gray)
08. Gimme Something Good (Ryan Adams)
09. Don’t Dare (New Studio Session at Chameleon Studios)
10. Heartbreaker (New Studio Session at Chameleon Studios)
11. The Stealer (Free)
12. Hell Waters Rising from (‘Singles and Eps 2020-2022’)
13. Dead Man Walking (‘Show Me How To Love”)
14. Fat Pockets (‘Show Me How To Love’)
15. So Much Love to Give (New Studio Session at Chameleon Studios)

Zenészek:

Simon McBride – gitár, ének
Dave Marks – basszusgitár, vokál
Marty McCloskey – dob

Don Airey: Pushed To The Edge

Dallista:

01. Tell Me
02. The Keep On Running
03. Moon Rising
04. Rock The Melody
05. Flame In The Water
06. Out Of Focus
07. Power Of Change
08. Girl From Highland Park
09. Godz Of War
10. Edge If Reality
11. Finnigan’s Awake

Zenészek:

Don Airey – billentyűsök
Carl Sentance – ének
Mitchell Emms – ének (Moon Rising)
Simon McBride – gitár
Jon Finnigan – dob
Dave Marks – basszusgitár