Budapest, S8 klub – 2025. február 28.
Tavaly áprilisban egy fergeteges és telt házas bulival indult útjára az egykori legendás szórakozóhely a Fekete Lyuk szellemét, hangulatát megidéző rendezvény az S8-ban, ami akkor részben jótékonysági est is volt, hiszen a buli bevétele, a Nagy Gyula (Fekete Lyuk kitalálója és vezetője) emlékére készülő dokumentumfilm elkészítését volt hivatott segíteni. A nagy találkozások és a még nagyobb összeborulások éjszakája volt az akkor, egymást rég nem látott egykori Lyukas törzsközönség gyűlt össze megidézni a múltat. A mostani buli, mondhatni ott vette fel a fonalat, ahol az tavaly áprilisi összeröffenés véget ért, de azért némileg eltért a korábbitól…
Szinte ugyanazok az arcok jöttek most is, mint legutóbb, így most már nem volt az az önfeledt rácsodálkozás, inkább csak konstatálták, hogy megint jót lehet bulizni a régi zenékre, a régi haverokkal. De mielőtt ez megtörtént volna, az este egy rendhagyó beszélgetéssel kezdődött. Pecsenka Vince moderálásával három legendás, az egykori Lyukban sokat megfordult és zenélt arc, Rupaszov Tamás (Trottel), Kovács „Kiskovács” Zoltán (AMD, Auróra) és Szakácsi „Kispunk” Gábor (CAFB) mesélték el egykori élményeiket a Lyuk és Nagy Gyula kapcsán. A beszélgetés eredetileg Rupaszov nemrég megjelent könyve (Nem az a punk, aki… 2.) köré épült volna, de elég hamar átcsapott a beszélgetés az egykori Lyuk szellemének megidézésébe. Amikor ilyen sokat látott/tapasztalt arcokat összeereszt az ember, abban mindig az a legjobb, hogy tényleg olyan dolgok kerülnek elő a kötetlen beszélgetés során, amit talán csak az ilyen pillanatokban lehet hallani. Az érintettek amúgy sem nagyon beszélnek nagy nyilvánosság előtt túl sokat az egykori eseményekről, és eleve szűk is az a réteg, akiket ez az egykori szubkultúra érdekel.
A folytatásban, a múltkori bulihoz hasonlóan, a Lyukról és Nagy Gyuláról készülő dokumentumfilmből láthattak részleteket a jelenlévők. Az előző rendezvény sikere és az elmúlt évben belefektetett plusz pénz és energia meghozta a gyümölcsét és a dokumentumfilm lényegében elkészült. Ráadásul annyi anyag jött össze, hogy végül két film lett belőle. Az egyik film Nagy Gyula életrajzi dokumentum sztorija, a másik pedig kifejezetten a Fekete Lyukról fog szólni. A Klacsán Gábor rendezésében készülő anyagból egy 25 perces egyveleget láthattunk most, az előző ízelítőhöz képest főként új jelenetekkel. A vetítés után pedig maga Gábor számolt be a film jelenlegi állapotáról pár kulisszatitokkal megspékelve a dolgot.
A tényleges bulit, rendhagyó módon egy egykori Lyukas törzsvendég Vitéz Krisztina indította, akit mindenki csak Pillaként ismer. Közel két órán keresztül volt az este buliszervezője autentikus Lyukas zenékkel, majd a rendezvény felvette a közismert fonalat és az egykori Alternatív Zenei Játékok három főszereplője Gyuszi, Vigyori és Kiskovács vette át az uralmat a Lyuk legendás kazetta archívuma felett, hogy felidézze az egykori Lyuk életérzést.
Pontosan egy héttel később, a már említett dokumentumfilmben is jelentős szerepet kapó, egykoron a Fekete Lyukból induló, kultikus F.O. System adott teltházas koncertet, igaz nem az S8-ban hanem a Dürer nagytermében, ahol elégedetten konstatáltam, hogy szinte mindenki ott volt, aki az S8-as Lyukas bulin. Ezen a ponton felvetődött bennem egy gondolat. Egyrészt egyértelműen látszik, hogy a Fekete Lyuk és az ott megélt évek szorosan összekapcsolódnak bizonyos zenekarokkal. Anno például a Tankcsapda és a Pál Utcai Fiúk is fellépett a Lyukban, de azt hiszem, az ő koncertjeiken kevésbé találkozunk egykori Lyukas törzsközönséggel, mint az F.O. idei egyetlen budapesti buliján. Ebből adódik a kérdés, hogy lenne-e értelme emelni a tétet és egy autentikus zenekarokkal felturbózott Lyukas bulit szervezni, vagy a nosztalgia megmarad az időnkénti Alternatív Zenei Játékok szintjén. Én ezzel a névvel, hogy ’Alternatív Zenei Játékok’ még egy underground fesztivált is el tudok képzelni.
Persze én magam is tudom, hogy a felvetés mögött rengeteg kérdőjel jelenik meg azonnal, a mai társadalmi, gazdasági helyzetben ez egy nagyon komoly vállalás lenne a szervezőktől, ami sok buktatóval is jár, de nagyon ráférne az alternatív zenéket szolgáltató hazai közegre egy egységes megnyilatkozási lehetőség, pont, mint annak idején a Fekete Lyuk, ahol otthonra találtak a perifériára szoruló alkotók…
Az idő mindent eldönt majd…
Fotók: Polgár Péter
