Budapest, S8 klub – 2024. április 6.

Biztosan mindenkinek van olyan emléke/élménye a régmúltból, ami annyira meghatározó volt, hogy egy életen át hurcolja magával, felemlegeti, ha szóba kerül, de úgy van vele, hogy azóta sem volt hasonló, az akkor és ott volt a tökéletes. Nemrég egy olyan buli volt Budapesten, ahol egy réges-régi érzést próbáltak a szervezők feléleszteni azokban, akik anno megélték azt. Ahogy én láttam, maradéktalanul sikerült a múltidézés…

Nem nagyon van olyan egykori szórakozóhely, amit akkora kultusz övez, mint az egykori, Golgota utcai Fekete Lyukat. Ennek leginkább az az oka, hogy egy olyan korban és közegben biztosított helyet a perifériára szorult zenekaroknak, egyéb művészi ágaknak és rajongóinak, akiknek semmi esélyük nem lett volna érvényesülni az akkori ellenőrzött kultúrpolitikai közegben. Az 1988-ban megnyitott szórakozóhely a budapesti underground művészeti és zenei élet központja lett egy pillanat alatt, számos tűrt és tiltott zenekar és művész kapott ott lehetőséget, de a Lyuk egyfajta alternatív valóságot biztosított nemcsak a fellépőknek, hanem általuk azoknak a fiataloknak is, akik nem találták a helyüket a rendszerben, vagy egyszerűen csak valami másra vágytak, mint a központilag irányított kultúra. A Lyuk mindössze 5 évig működött (III/III néven a Rockland üzemeltetésében még egy évig létezett), ám a hely kultuszát mi sem mutatja jobban, hogy még évtizedekkel később is sokaknak meghatározó időszak volt, arról nem is beszélve, hogy olyan ma már híres bandák kezdték ott a pályafutásukat, vagy léptek fel ott rendszeresen, mint a Pál Utcai Fiúk, az F.O. System, a Tankcsapda, a Kispál és a Borz, a Sziámi, az Aurora, a VHK stb… A hely jelentősége mai szemmel is megkérdőjelezhetetlen, ami főként a hely kitalálójának és főnőkének, Nagy Gyulának volt köszönhető. Gyula már életében legenda volt, ezt én magam is tanúsíthatom, volt szerencsém dolgozni vele és az újkori Sex Action kapcsán is többször összefutottunk koncerteken, a legnagyobb tisztelet és szeretet övezte.

A Lyuk legendáját persze maga Gyula is időről időre ápolta, ennek egyik meghatározó pillanata volt a harminc éves évfordulóra összerakott rendhagyó kiállítás a Lyuk érzésről a Kiscelli Múzeumban. A tárlatnak szomorú aktualitást adott Gyula váratlan halála – a megnyitó előtt egy hónappal… Még életében elkezdődött a forgatása egy dokumentumfilmnek is, ám az előbb említett sajnálatos tény miatt az a történet megállt. Nagy Gyula hagyatékát ápoló fia, Ifj. Nagy Gyula kezdeményezésére nemrég elindult a szervezés egy esetleges jótékonysági emlékbuli létrehozására, ami végül április 6-án meg is valósult az egykori Lyuk helyszínétől nem is olyan messze, az S8-as klubban. Mindenki, aki jegyet váltott a bulira, vagy a helyszínen is adakozott, a Fekete Lyuk dokumentumfilm befejezéséhez nyújtott támogatást. Elővételben el is fogytak a jegyek, aki későn eszmélt rá az eseményre és a helyszínen próbálkozott az lemaradt a nosztalgiázásról. Abból pedig volt bőven, a nagy találkozások, összeborulások éjszakája volt ez, sokan évtizedek óta nem látott egykori ismerőseikkel futottak össze. A nosztalgiázás már a beengedésnél kezdődött hiszen az első 80 érkező egy eredeti (1990-ből, az első Lyukas Napokról megmaradt) Fekete Lyuk belépőt kapott ajándékba, amit egyenesen Reinitz-Bézi Ilditől vehettek át, aki annak idején is osztogatta a belépőket a bejáratban… Mi ez, ha nem egy időutazás, volt is nagy összeborulás, amikor egy-két érkező ráeszmélt, hogy kitől is kapta a belépőjét…

Az érdemi program filmvetítéssel kezdődött, a már említett készülő dokumentumfilmből nézhettek meg jeleneteket az egybegyűltek, majd kezdetét vette az Alternatív Zenei Játék, pont úgy, mint annak idején a Lyukban a koncertek után, kazettákról szólt a ’90 évek dark, new wave, avantgarde, alte-rock, punk stb. zenéi – az eredetileg is használt közel 400 kazettáról válogatva…. A kazetta DJ szerepében Vigyori, aliasz Onger Péter, Gyuszi, azaz Ifj. Nagy Gyula és az éjszaka folyamán Kiskovács az AMD és az Auróra régi-új dobosa serénykedett. Már eleve ez a tény a mai világban, hogy egy DJ kazettákról játszik zenét, magában egy retro fíling, ez már annak idején sem volt annyira népszerű, ma meg a digitális világ idejében teljesen elképesztő, nem hiszem, hogy jelenleg van még egy ilyen a világon. Gyuszi még az anno viselt New Model Army pólóját is előtúrta a szekrény mélyéről a nosztalgia jegyében. A buli alatt pedig egy kivetítőn folyamatosan mentek az archív fotók az egykori Lyuk-ról, valamint folyamatosan forgott egy kamera és a színfalak mögött szép sorban interjúvolták meg a régi törzstagokat a készülő doku filmhez…

Az egykori Fekete Lyuk nemcsak szórakozóhely volt, az épületkomplexum egyéb zugaiban próbahelyek és egy stúdió is helyet kapott. Sok banda ott rögzítette első demóját, de koncerteket is fölvettek. Ezekből a felvételekből is jelentős mennyiség van a hagyatékban, a buli is az legelső Kispál demó egyik (eddig kiadatlan) felvételével indult… Érdekes volt látni ahogy az 50+-os közönség elsőre kicsit visszafogottan közelített a dologhoz, majd a kedvenc dalaikkal szép lassan megjött az egykori érzés is és mire eljutottunk az első óra végére már mindenki önmagából kivetkőzve élvezte az időutazást… A punk blokkban még egy kifejezetten erőteljes pogót is bemutattak, amire aztán tényleg nem számítottam, de azt hiszem ők sem, ösztönösen jött belőlük a régi mozdulat… Emelte az est fényét, hogy az eseményre ellátogatott pár olyan arc is, akik zenészként felléptek a Lyukban, vagy fontos szerepet töltöttek be a Lyuk életében. Ott volt pl. Molnár Lujó (VHK, Love, Kretens, BTK stb.), Jerabek Csaba (FOS, Mask), Geletey Süni (IQ80), Lakatos György (FOS, Mask, Block, Bery Ari és a Pillangók) és Pácser Margarin Attila (Lyuk rendező).

Én magam, annak idején nem jártam a Lyukban, siheder rockerként vidéken randalíroztam, esélyem sem volt feljutni egy-egy Lyukas buliba, de az onnan indult bandák nagy részét bírtam, jártam is koncertjeikre, ha éppen felénk jártak, így általuk kicsit mindig elmerengtem azon milyen is lehet a legendás Fekete Lyuk. Most 30 évvel később látva azokat, akiknek anno a mindent jelentette a Lyukban való lét, kicsit még jobban sajnálom, hogy annak idején kimaradtam belőle. Nem tudom mit hoz a jövő, de egy biztos, a Lyuk legendája még jó sokáig velünk marad, és talán valahol, valamikor újra testet ölt…

Fotók: Polgár Péter