Kovacsics András „Öcsi” a Ciklon, az Omega, a Decca, az Olympia, a Syconor és a Universal együttesek egykori gitárosa, basszusgitárosa. A hazai beat- és rockzene hőskorának egyik főszereplője, aki az Omega 1962 és 1967 közötti korszakának zenekarvezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a műfaj meghonosításában és elfogadtatásában. Majd évtizedekkel később, a legendás együttes későbbi archívátoraként rengeteg korabeli dokumentum, beszélgetés és forrásanyag közzétételével segítette a zenekari történet, az úgynevezett „kánon” bővítését, javítását, pontosítását, kiegészítését.
Az első részben a kezdetekről, a Ciklonról és az ős-Omega korszakról esett szó. Melyhez ezúttal is jó apropót nyújtott a kovacsics.hu honlap, illetve Öcsi 2016-os, mára már alapműnek számító rocktörténeti kötete.
Javaslom, indítsunk onnan, hogy bő tíz évvel ezelőtt összeraktál egy könyvet a pályafutásodról, Omega – Universal, zenekartól az együttesig – Kovacsics Öcsi emlékezik címmel. Amiről mások mellett Kóbor János Mecky is elismeréssel nyilatkozott. Mi ösztönzött arra, hogy szép sorban összeszedd és leírd a hőskorszakbeli emlékeid?
Volt egy rock újságíró, Zoltán János -biztos ismerted, sajnos már nem él-, aki 2005-ben elkérte tőlem négy albumomat a négy zenekaromról. Majd csinált kettőről, az Omegáról és az Olympiáról két-két oldalt. Akkor szólt a barátom, Charlie -nem a zenész, hanem a Borsos Charlie-, hogy Öcsi, szerintem ezt inkább neked kéne megcsinálni, mert te éltél benne, csak te tudod, melyik bandában mi és hogy volt, és akkor elkezdtem. Mivel eredetileg még nem könyvről volt szó, csak egy weblapról, azt is mondta, hogy bármennyit írhatok, mert a net elbírja.
Milyen volt a zenei emlékeidről szóló honlap, majd az annak alapján összeállított könyved visszhangja?
Egyetlen egy rossz szót sem hallottam. Mi több, mikor az egyik író barátom, Sári László elolvasta, azt mondta, hogy nagyon jók az arányok. Mert ugye az embernek magáról írni, az nagyon veszélyes. De ez el van találva. Jól van tálalva. Majd gratulált hozzá.
Milyen volt az Omega tagok, az egykori zenésztársaid véleménye?
Mikor a honlapot elkészítettem, Mecky semmit sem mondott. Majd 2016-ban könyv formájában is megjelent az anyag, mikor ugye együtt voltunk a bemutatón és akkor közölt egy-két dolgot, miután átforgatta a könyvet. Az egyik, hogy Varsányi Gergely nélkül nem lett volna Omega, merthogy mindig fúrt, faragott, épített, készítette az Omega cuccot…
A másik meg, hogy miután te olyan szépen összeszedted a korai időszak dokumentumait, hogy azután neki már nem is nagyon volna értelme úgy megcsinálni az Álmodtam, vagy igaz talán könyvét, ahogy addig tervezte. Merthogy, neki nem maradtak meg a régi dokumentumai, te viszont olyan szépen összeszedtél mindent: szerződést, plakátot, korai fotókat, ráadásul mind a négy zenekarodról…
Igen, ez úgy alakult, hogy komoly készletem van, albumokban elrendezve. Amiket még annakidején, frissen csináltam. Így onnan tudtam a neveket, eseményeket, dátumokat rekonstruálni.
Mecky nagy elismeréssel beszélt a munkádról, egyedüliként az omegás könyvek közül, mert addigra már sokaknak megkopott az emlékezete és bizonyos dolgokat még maguk az Omega alapítók is erősen eltérően idéztek fel.
Utoljára az 55 éves jubileumi koncerten beszéltem erről Meckyvel, akkor azt mondta, hogy majd megbíz valakit, aki megcsinálja a könyvét, de úgy, hogy az első öt évről szóló részt bevesszük az én könyvemből, annak az elejére. Aztán ugye úgy alakult, hogy mikor meghalt, akkor már nem tudta befejezni. Lett belőle egy ilyen interjú könyv, sok pontatlansággal és úgy hallottam, hogy sok mindenkinek nem tetszik, hogy nem jött ki belőle Meckynek a személyisége, hogy milyen ember volt.
Ráadásul ezt nem csak a rajongóktól lehet hallani, de az érintett zenészektől is, úgy, ahogy most te magad is megfogalmaztad.
Azok az Omega rajongók, akikkel én is kapcsolatban vagyok, mindent tudnak. Szerették a csapatot tűzön-vízen át, miként még most is szeretik. Ameddig élnek, szeretni fogják az Omegát. Különösen Meckyt. Aminek én örülök. Mert hát ő volt a zenekar arca. Úgyhogy én is tudtam, hogyha Mecky elmegy, akkor nincs jó megoldás. Sajnos így is lett. Emlékszem, hogy mi történt a Queen együttessel, miután Freddie Mercury meghalt. Csináltak egy nagy emlékkoncertet és akkor kiosztották a számokat és az összes nagy énekes énekelt tőle egy-két slágert, de az a produkció sehol nem volt attól, amilyen Mercuryval volt. Ezért is volna fontos, hogy valós kép maradjon Meckyről.
Akkor kezdjük el a kályhától, a te emlékeiddel. Ami nem baj, ha nem egyezik más emlékekkel, elméletekkel, az ilyen-olyan minőségű könyvekkel, ismertetőkkel vagy az úgynevezett kánonnal. Mutatkozz be, kérlek!
Kovacsics András vagyok, 1941-ben születtem, Érsekújváron.
Volt a családban vagy a rokonságban valamiféle előzménye a zenének, a zenélésnek?
A nagymamám dalokat írt. De úgy, hogy elment egy zongoristához és eldúdolta neki, aki lekottázta azokat.
Akkor volt kitől örökölni a tehetséget. Te magad hogyan találkoztál a zenével, illetve mikor kötelezted el magad a zenélés mellett?
Tudni kell, hogy eredetileg síeltem. De nemcsak a lesiklást, hanem a síugrást is műveltem. Aztán ugye, hogyan alakul a dolog? Felkerültem a mátraházi sánchoz, ami akkor kilencven méteres ugrást tudott biztosítani. Épp versenyen voltunk, amikor meghalt egy fiú, Dózsa Tibor. Nekem kellett volna ugranom utána. De persze a család teljesen föl volt dúlva, hogy ezt azonnal abba kell hagyni. Ezt ne csináld! – mondták. Kérjél bármit, amit akarsz, de ezt soha többet ne csináld! Nekem az a bármi egy gitár volt, meg egy korcsolya.
Azzal is nagy sebességet lehet elérni, amivel egy kicsit azért kárpótoltam magam.
Akkor még nem voltam egyetemista, de voltak egyetemista barátaim. Akik tábortüzeknél énekeltek gitárkísérettel, ilyen-olyan bugyuta dalokat, de jópofa volt. Onnan jött az ötlet. Gondoltam, hogy én is megpróbálom. És akkor alakult úgy, hogy zenélni fogok. Elkezdtem érdeklődni a zenélés iránt. De hát ugye, akkor mi volt? Örökzöldek. Akkori slágerek, meg ifjúsági mozgalmi dalok. Abba a közegbe robbant be tulajdonképpen a beat. Ami teljesen megbolondította a fiatalságot. Mindenkit, minket is.
Tehát tulajdonképpen úgy indult, hogy megtanultam mindenféle dalokat, amiket akkor lehetett hallani. A külföldi rádióadók akkor már adtak swingeket, bluesokat, rock and rollokat, így mikor megtanultunk egyet-egyet, egy kicsit mindig a közönség előtt jártunk, mert ők meg azt hallgatták, amiket mi előadtunk.
Időben hol járunk, melyik évben váltottál a síugrásról a gitárzenére?
Mikor a fiúkkal összejöttünk játszani, nagyjából tizennyolc éves lehettem, tehát valamikor az 1958-1959-es tanévben történhetett. Én egy kicsivel előtte kezdtem gitározni.
Mi történt a kettő között? Hogy került erre sor? Hogy kell az ifjú Kovacsics Andrist elképzelni? Eleinte csak egyedül játszottál a gitáron vagy már egyből társakkal énekeltetek, mentetek a tábortűzhöz csajozni?
A Kölcsey Ferenc Gimnáziumba jártam, ott volt egy rendezvény, ahol először játszottam közönség előtt. Már muzsikált egy igazi zenész fiú, aki vitte a prímet és én meg beszálltam mellé.
És miként futottál össze Meckyékkel, akik eközben a József Attila Gimnáziumban bontogatták a szárnyaikat?
Ezt nem tudom. Már nem emlékszem rá. Csak arra, hogy eleinte hárman voltak: Kóbor János Mecky gitározott, Laux Józsi dobolt és Varsányi Gergely bőgőzött. Beálltam közéjük, majd miután ez a megszólalás túl kemény volt az akkori számokhoz, kellett még egy zongoristát találnunk. Ő volt Koszán. Mint később megtudtam, Fraknói Pál a polgári neve. Aki nemcsak, hogy nagyon jó zongorista volt, de be is tanított minket. Érdekes, hogy miként arra sem emlékszem, hogyan találkoztunk Gergelyékkel, azt se tudom, Koszán miként csatlakozott. Ami azért is furcsa, mert azt mondják, hogy én szereztem. Aztán az akkori dalok igénye okán kellett még egy szaxofonost is keresni. Emlékszem, hogy az volt a kritérium, hogy minél jobban tudjon recsegtetni. Egy Cupi nevű srácra esett a választás.
Vagyis Farkas Jánosra. Legalábbis Koszán általad is közölt beszámolója szerint így hívták a Ciklon szaxofonosát.
Őszintén megmondom, hogy nem emlékeztem a polgári nevére, talán nem is tudtam. Miként Koszánét sem. Beceneveken szólítottuk egymást. Aztán meg nagyon messze sodort minket egymástól az élet.
Arról mit tudsz elmondani, hogy honnan származtak a becenevek? Te például miért vagy Öcsi?
Egyszerű, mert a családban nővérem van, azért otthon Öcsi voltam. De ez még nem elég. Édesapám sokat járt a bulikra. Mindig akadt egy-egy puszi, amiért érdemes volt eljönnie és hát lelkesen terjesztette a csajok körében, hogy: az én fiam, Öcsi van a színpadon.
És a többiek?
Laux a Horgász a pácban film miatt lett Blaireau, nagyjából akkor, amikor megismerkedtünk. Amit évekkel később már magyarosan is írtak, „Blöró” formában. De a korai omegás időkben még Blaireau-ként írtuk. Meckyt nem tudom. Varsányinak is megvolt már akkor a Gergely. Tudomásom szerint egyikünk sem szólította soha Istvánnak.
Ha már itt tartunk, milyen formában írtátok a Ciklon zenekarnevet? Csak mert láttam már cével is, meg németesen zével és ipszilonnal is.
Cével írtuk, magyarosan, Ciklonnak.
Milyen dalokat játszott a Ciklon?
Ének nem volt, csak hangszeres zene, gitárral és szaxofonnal.
Miként lett abból az iskolai zenekarból az akkori viszonyok szerint már egy sokkal profibbnak számító együttes?
Mikor összejött a repertoárunk, akkor úgy éreztük, hogy kéne valami hely, ahol rendszeresen tudunk játszani. Így kicseréltük az addigi bizonytalan fellépő-helyeket a Hess András téri diákotthonra. Mikor odakerültünk, akkor még nem a fő részben volt a tánc, mert azt még javították, hanem a kisteremben. Viszont már játszott ott egy zenekar. Kifúrni nem tudtuk és nem is akartuk őket. Tudtuk, hogy az nem megy. De éreztük, hogy az hiányosság, hogy nincsen bőgő abban a csapatban. Aztán az volt az alapja, hogy milyen sorrendben mentünk be.
Hogy nézett ki ez a gyakorlatban?
Ugye bőgősként egyből Varsányi ment. De akkor kellett a ritmusgitáros is, mert vitte magával Meckyt. Nekem kicsit nehezebb volt bekerülnöm, mert egy nagyon jó gitáros pengetett ott akkoriban. De az volt a szerencsém, hogy Tornóczky Ferenc meg volt fertőzve a jazzel és ugye, mint képzett zenész, lenézte a renitens beatzenét. De körülbelül egy-másfél hónap után kilépett. Könnyen tehette, mert tudta, hogy mint helyettes, már ott állok a startra készen.
Majd amikor én is megérkeztem a zenekarba, az volt az a pillanat, amikor a mi hármunk repertoárja összeállt és ott is érvényesülni kezdett. Amihez a zongorista Benkő Laci is azonnal csatlakozott. Jó, hogy örült neki, mert nagyon jó zenész volt. De ebben az egészben nemcsak a játszóhely elfoglalása volt a lényeg, meg a megújult repertoár, hanem az ezekkel együtt járó stílusváltás. Ott és akkor lettünk igazi beatzenekar.
Amikor odakerültetek a Hess András térre és összeolvadt a két csapat, kikből állt, illetve hogyan változott a tagság?
Voltunk mi hárman, Mecky, Varsányi és én. Aztán Benkő Lacit már említettem. Künstler Tomi dobolt. Tulajdonképpen őt hívták Prófétának. Aztán ott volt még Bánkúti Győző trombitás és Láng Peti, a szaxofonos. Na, most ugye a trombita, mint olyan, nem szerepelt a beat számokban és hát egy idő után nem tudtunk mit csinálni, miként ő se. Mikor Győző elment katonának, már tudtuk, hogy nem fogjuk a trombitát használni, nem is vettünk fel a helyére senkit. Láng Péter pedig lebetegedett. Akkor jött Harmat Laci szaxofonozni.
Róla nagyon jókat mesélt Benkő Laci.
Kitűnő zenész volt. Valamint szerencsénkre az édesapja volt az OSZK akkori igazgatója. Nekünk meg ugye vizsgázni kellett és akkor a rokoni kapcsolat biztosan segíthet, gondoltam. Úgy is lett, simán levizsgáztunk. Végre volt egy hivatalos papírom, hogy zenélhetek. Ami óriási dolognak számított abban az időben, a szervezésben is.
Míg Mecky mindig azt mondogatta nekünk, hogy Gergely nélkül nem lett volna Omega, Benkő Laci inkább Harmat Lacit emelte ki ugyanígy, mint kulcsfontosságú segítőt, illetve az OSZK-vizsga megszerzésében, mint egy rendkívül fontos lépcsőfok megtételében részt vevő zenésztársat.
Valóban nagyon fontos volt. De nem csak önmagában a papír. Mert ezt az OSZK vizsgás státuszt mondjuk úgy is tudtuk használni, hogyha táncos rendezvényre mentünk zenélni. Mert egy koncert az másfél óra volt, tehát mégse hat órát játszottunk, mint az addigi magánszervezésű vállalati bulikon. Így aztán, mivel a hivatalos engedéllyel gázsi-megállapítás is járt, onnantól, ha mégis céges bálba mentünk, akkor föl tudtunk számolni annak a többszörösét a többszörös koncertidő miatt, melyet mondjuk egy öt-, hat-, vagy nyolcórás tánckíséret jelentett.
Harmat Laci miért távozott?
Sajnos már nem emlékszem. De nem volt nálunk túl sokáig, 1964 elejétől számítva nagyjából egy bő fél évet.
Magam egy 1964 januári plakátfotón láttam időrendben elsőként, még Künstler Tamással álltatok össze egy ötórai tea rendezvény kapcsán.
Igen, az év elején jött és nagyon jól összecsiszolódtunk. Mindegyikünknél jobb volt zeneileg, a legapróbb dolgot is élményszerűen fújta be a dalokba. Azt is el kell még mondani, hogy nemcsak szaxofonozott, hanem énekelt is, valamint nagyon jól gitározott. Néhány éve találkoztam vele, egy oldies koncerten, még mindig nagyszerűen gitározott. Mellette pedig taekwon-do nagymester. Egy igazi multitalentum.
Akárkivel beszéltem eddig, kizárólag csak jókat hallottam róla, mikor szóba került. Közben a dobos is cserélődött, a Próféta ment és megérkezett egy régi cimbora, Laux József.
Laux is azon a nyáron tért vissza hozzánk. Akkorra már szinkronban voltunk. Mert ugye, míg mi Benkő Laciékhoz beszivárogtunk, addig ő kapott megbízást, Benkó Sándor Dixieland zenekarától, amit elvállalt és abban az időszakban végig náluk dobolt. 1964-ben, valamikor a nyár elején tért vissza.
Künstler Tamás ment magától vagy ti küldtétek el?
Már nem emlékszem. Csak arra, hogy kiment Amerikába.
És arra esetleg emlékszel, hogy miért hívtátok Prófétának?
Mikor megismertük, már Próféta volt, de hát fogalmam sem volt miért. Szerintem abban a körben nevezhették el Prófétának, ahol ő mozgott. De sosem kérdeztük.
Akkor kérlek, váltsunk arra a témára, amit nemrégiben Bánkúti Győző is elég neuralgikusnak aposztrofált. Ugye ti négyen, Meckyvel, Gergellyel és Blöróval korábban a Ciklon nevű iskolai zenekarban zenéltetek. Amiről egybehangzanak az emlékek, korabeli források is alátámasztják. Viszont a Próféta nevű dobos mellett sehol sem találni semmiféle korabeli anyagot, dokumentumot, plakátot, szerződést, semmit, ami egy akkor működő Próféta nevű zenekarra utalna. A kánonban mégis az szerepel, hogy 1962-ben két iskolazenekar olvadt össze, a Ciklon és a Próféta, majd annak lett a neve idővel Omega.
Itt elég vegyesek a visszaemlékezések…
Te magad hogy emlékszel?
Kezdem azzal, hogy engem is megzavart, hogy Láng Peti azt mondja, hogy ő találta ki Omega nevet. De ha kitalálta, mi nem tudtunk róla. Én abszolút nem tudtam és biztos vagyok benne, hogy Benkő Laci se tudta, illetve Mecky se. Mert szerintem nem találtak ki olyat, hogy fölmentek a klubba és egy papíron ki volt rakva a név. Miért találnának ki ilyet maguktól?
Mikor bő tíz éve megjelentek a honlapodon Láng Péter emlékei, akkor többször is rákérdeztem Benkő Lacira. Mert ugye ezt a plakátos-portás bácsis sztorit alapvetően ő mesélte el számtalanszor, többféleképpen, magam is többször fültanúja voltam, de nagyjából mindig hasonlóan. Laci azt mondta, hogy ő látta meg a plakátot, és akkor rögtön azt gondolta, hogy a portás írta ki. Ami egyébként önmagában nem mondana ellent annak, hogy korábban Láng Péter és Szabó Lajos „Omega” nevet mondott be Patkó Márton kultúrosnak, hogy azt írja be a diákotthoni szerződés megfelelő rovatába. Viszont mikor Meckyt kérdeztem, letudta annyival, hogy: „Láng Péter egy kedves fiú, ő így emlékszik”. Nem görcsölt rá és a névadás kapcsán kirobbanó vitákba sem szállt be. Te magad egyébként láttad azt a bizonyos Omega plakátot?
Nem. Nekem is Benkő Laci mesélte, de csak sok évvel később.
Aztán, ami még eléggé zavaros a történetben, hogy ugye a kánon szerint 1962. szeptember 21-én vagy 23-án történt az a bizonyos „névadó” koncert. De Varsányi Gergely szerint sosem volt névadó rendezvény, ő is csak utólag hallotta a plakátos sztorit. Mások pedig másik időpontra helyezik az esetet.
Én úgy emlékszem, hogy a többiek valamikor nyár végén, szeptember elején kerültek a zenekarba, míg én másfél hónappal később. Majd 1962. november 1-én játszottam először koncerten velük.
Ez megmagyarázná, hogy miért emlékeznek többen is úgy, hogy szeptember 23-án még Tornóczky Feri gitározott. Ő maga viszont úgy nyilatkozott anno, hogy 1961-ben lépett ki. A József Attila gimi vonatkozó osztálya ugye 1961 júniusában ballagott el. Tehát a Ciklon, mint iskolazenekar megszűnése és az 1962-es őszi események között van legalább tizenöt hónap, de inkább több, amikor az átmeneti felállások és események megtörténtek, megtörténhettek. Például a Benkő Laci által mesélt speciális koncert az amerikai követség dolgozóinak.
Az egy érdekes dolog volt. A szocializmus kellős közepén kerültünk oda. Méghozzá úgy, hogy Benkő Laci tudta, hogy nekünk milyen repertoárunk van. Ugye őt kérték meg, hogy játszanak a követség alkalmazottainak. De az is kikötés volt, hogy milyen külföldi számokat kell előadni. Miután sok beat szám volt benne, akkori friss slágerek, amit a zenekaruk nem tudott, akkor szólt nekünk és közösen megcsináltuk. Mi több, nagyon jól megcsináltuk. Tudod, olyan hőség volt ott, hogy majd elolvadtunk. Folyt rólunk a víz, de mégis játszottunk. Majd jött a fogadás, ami szintén nagyon jó volt.
Gondolom a Kádár korszakban elképzelhetetlen svédasztallal, sok kis varázslatos terülj asztalkámmal…
Naná! Elképesztő volt. Például ott láttam először olyan dinnyét, ami kosárnak volt kivágva. Majd abba voltak visszatöltve a kis dinnyedarabok, de már mag nélkül.
Meglep, hogy abban a politikai helyzetben egyáltalán beengedtek titeket. Volt valami ellenőrzés, igazoltatás, motozás a kapunál?
Semmi, simán beengedtek.
Esetleg küldtek a helyi elvtársak veletek valakit, úgymond vigyázót, nehogy lelépjetek, meg úgy általában is figyelni?
Tudtommal senkit. Legalábbis velünk nem jött plusz ember.
Milyen felállásban játszottatok ott?
A Ciklon volt, vagyis mi Meckyékkel és persze Benkő Laci, aki elhívott minket, mert ők nem játszottak olyan számokat, amiket a követségi alkalmazott erre az előadásra előírt.
Elengedni meg nyilván nem akarta a felkérést…
Hát igen.
Akkor vélhetően vagy akkor barátkoztak össze Laux-szal, hogy aztán majd neki szóljon, hogy bőgőst szeretne, vagy a Benkó Dixieland kapcsán, amiben rövidebb ideig mindketten játszottak. Mikor történt az a bizonyos első közös koncert az amerikai nagykövetség nyári rezidenciáján?
Valamikor 1961-ben. Méghozzá nyáron, mert arra ma is tisztán emlékszem, hogy nagyon jó idő volt.
Akkor így már eltűnik egy kisebb fehér folt abból a kábé tizennyolc hónapnyi időből, hogy a Ciklon tagjainak többsége 1961 májusában érettségizett, az Omega név pedig legelőször 1962 novemberében került elő egy újságcikkben. Mondjuk még mindig totál eltérőek az emlékek, de itt ugye van egy biztos pont abban a folyamatban, hogy miként olvadt egybe a két zenekar. Milyen dalokat adtatok elő az amcsi közönségnek?
Főleg gitárzenét: The Shadows, The Spotnicks, Johnny and the Hurricanes, Duane Eddy slágereket. Valamint Benkő Laci még bemerészkedett nagyívű olasz slágerekkel is.
Visszatérve még egy pillanatra a névre. A Varsányi interjú felvétele után, aki hasonlóan mesélte el az eseményeket, mint most te, azon is hosszan elméláztam, hogy amennyiben Benkő Laciék valóban Próféta néven játszottak a várban, mi szükség lett volna egy új zenekarnévre? Amit aztán az állítólagos portás bácsinak -önhatalmúlag, vagy a vezetőségtől parancsba kapva- ki kellett írnia az ajtóra kerülő plakátra vagy fecnire. Hiszen, akkor elég lett volna kitenni, hogy mostantól ebben vagy abban a teremben játszik a Próféta és mindenki pontosan tudta volna mi a helyzet. Ezzel szemben Próféta együttesről senki sem tud, sem a kutatható forrásokban nem szerepel ilyen nevű akkori zenekar, sem a diákotthon egykori lakói és akkori táncosai nem tudnak semmiféle Próféta bandáról, kivétel nélkül csak és kizárólag Omegára emlékeznek.
Meg is írtam neki, majd pár napra rá azt mondta a telefonban, hogy lehet, hogy Próféta felírta a becenevét a dobjára, azért terjedhetett el később, hogy Próféta együttes. Mert különben nem lett volna sok értelme egy már meglévő és jól ismert zenekarnevet névtelenként számon tartani, majd bárki által is újrakeresztelni… Amivel viszont az a baj, hogy sosem találkoztam még olyan fotóval, amin Tamás dobján „Próféta” felirat látszana, pedig elég sok archívumot átnyálaztam már az elmúlt évtizedekben Omega témában. Esetleg te emlékszel ilyesmire?
Nem. Rengeteg fotóm van, te magad is látod az albumokban, de olyan nincs és nem is emlékszem, hogy ilyesmit láttam volna.
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum, Benkő Laci archívuma, Kovacsics Öcsi archívuma, Varsányi Gergely archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
