Út az Iron Maidenbe…

Avagy, ki is az a Simon Dawson?

Idén nyáron jelenik meg Bruce Dickinson képregénysorozatának eddig kiadott első négy számát egybegyűjtő kiadványa a The Mandrake Project: Year One. Ennek kapcsán szervezett Bruce képregényes kiadója, a Z2 és a Loudwire zenei weboldal közösen egy pódiumbeszélgetést Bruce-al. Ebben az interjúban többek között terítékre került a nemsokára induló Iron Maiden turné, és természetesen Simon Dawson is, aki helyettesítő dobosként ül be Nicko McBrain helyére a Budapesten dupla koncerttel startoló Run For Your Lives turnén. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogyan is történt az pontosan, hogy Simon Dawson egyszer csak a világ egyik vezető metal fogatában találta magát…

Amikor egy olyan legendás, a heavy metal műfajra hatalmas hatást gyakorló banda, mint az Iron Maiden esetében felmerül a tagcsere lehetősége, az mindig egy nagyon fájó és különleges helyzet, pláne, ha az a bizonyos tagcsere a zenekar történetének kvázi utolsó szakaszában történik meg. A Vasszűz jelenlegi hatos felállása a valaha volt leghosszabb ideje létező Maiden felállás, többször elhangzott egyes tagok szájából, hogy megbonthatatlan a mostani egység. Persze tudom, Nicko esetében sincs szó kiválásról, csak a turnézást hagyta abba, de mivel az Iron Maiden az utóbbi évtizedekben jóval intenzívebb volt élőben, mint a stúdiófelvételek gyártásában, így a jelenlegi helyzet így is több, mint érdekes, pláne, ha esetleg úgy alakul, hogy nem lesz több Maiden stúdióalbum…

Persze erről nincs szó, de látható jelei vannak már annak, hogy a tagok erősen alapozzák a Maiden utáni életüket. Az idei jubileumi turné, jövőre is folytatódni fog, ami azt jelenti, hogyha lesz is új lemez, az 2027 előtt nem várható. Addigra minden tag 70 fölött lesz, Nicko pedig már jócskán fölötte. Abban a korban, hiába is tartja magát formában mindenki, az öregedés jelei kézzelfoghatók, közel sem tolható úgy a banda szekere, mint mondjuk 10-15 éve. Steve láthatóan a British Lion-ban képzeli el a nyugdíjas éveket, Bruce évtizedek óta nem volt ilyen aktív szólóban, mint mostanában. Adrian is jól el van Richie Kotzen társaságában, a harmadik kiadványuk jelent meg április elején, láthatóan ő is jól érzi magát ebben a tét nélküli örömzenélésben, amit Richie-vel tol.

Na, de addig még hátravan az idén májusban elstartoló 50 éves jubileumi turné. A Run For Your Lives world tour azon kívül, hogy egy dupla koncerttel nálunk indul, azért is nagyon fontos, mert ez lesz az a turné, ahol 42 év után nem Nicko McBrain fog a dobok mögött ülni, hanem Simon Dawson. Amikor tavaly, december 7-én, a Future Past turné utolsó brazil állomásának napján jött a hivatalos közlemény Nicko nyugdíjazásáról, a pillanatnyi döbbenet után szinte azonnal vad találgatásokba kezdett a maidenes tábor. A rengeteg tipp között három név rajzolódott ki, akiknek ténylegesen lehetett volna esélye Nicko helyére állni (ülni), ami végül az egészen bennfentes rajongók csoportjaiban már csak egy névre szűkült le. Az egyik potenciális jelölt Mike Portnoy volt, aki mind tudásban, mind emberileg beleillett a képbe. Sokszor játszott a Maiden előtt, nagyon jó a kapcsolata a maidenes rendszerrel, de mivel nemrég tért vissza a Dream Theater soraiba, ahová mindig is való volt, hamar kiesett a pikszisből. A rajongók második jelöltje már nem ennyire ismert arc, mint Mike. Aquiles Priesterről van szó, aki szintén képzett dobos, de brazil, ami szintén kizárja a lehetőségét, hogy egy annyira tipikusan angol bandában játsszon, mint a Maiden. Priester neve főként azért terjedt el, mint lehetséges lejölt, mert több alkalommal is játszott Paul Di’Anno csapatában, több dobos videója is van fenn a neten, ahol Maiden nótákat játszik és nem mellesleg játszott a brazil Angrában, így jó viszonyt ápol Bruce Dickinsonnal is. A harmadik név, nem széles körben, csak az igazán fanatikusok körében terjedt el, ő volt Joe Lazarus. Joe-ról azt kell tudni, hogy annak a Steve Lazarusnak a fia, aki jó pár évig a hivatalos Iron Maiden Fan Club vezetője volt, nyugdíjazása után pedig Steve privát ügyeit intézte, mint például a legendás essexi ház eladása. Így történhetett meg, hogy Joe egy ideig rendszeresen az egykori Iron Maiden próbateremben rögzítette a dobos videóit, ahol kifejezetten jó érzékkel tolta a Maiden klasszikusokat – Nicko cuccához képest minimál felszerelésen. A találgatásokra, egy nappal Nicko hivatalos közleménye után, jött is hidegzuhanyként a válasz, miszerint a British Lion dobosa, Simon Dawson ül be a soron következő turnén a cájg mögé. Hiába tűnt akkor is, és később higgadt fejjel végig gondolva is logikusnak a banda döntése, azt hiszem, szinte mindenkiben vannak kérdőjelek a döntés kapcsán. Azért logikus a döntés, mert Simon már 13. éve játszik Steve Harris mellett a BL soraiban, ha valaki tudja mire képes Simon, az bizony maga Harris. Egy bandában a ritmusszekció nagyon fontos és láthatóan Simon és Steve jó párost alkotnak e téren. Azt gondolom, hogy ha már váltani kell akkor Steve inkább egy olyan mellett játszik tovább, akit ismer, mintsem egy vadidegen mellett újraépítsem egy zenei/emberi kapcsolatot.

A hír akkor futótűzként száguldott végig a médián, én személy szerint vártam, hogy jönnek a tényfeltáró elemzések arról, hogy Simon miért alkalmas, vagy sem a feladatra. Jönnek majd az interjúk, megkérdezik őt magát, mit gondol erről, hogy készül a feladatra, hogy változik majd a felszerelése az új kihívás kapcsán, amit a Maiden dalok eljátszása jelent stb. De semmi. Egyetlen egy interjú nem készült vele azóta sem… Senkit nem érdekel, hogy ki ő, honnan jött, hová tart és úgy egyáltalán, hogy képzeli el magát egy csarnokokban, stadionokban játszó banda világkörüli turnéján, amiben hosszú és kanyargós pályafutása során egyszer sem volt része. Ráadásul egy stadionban két órán keresztül egy óramű pontosságú gépezetben teljesíteni nap-mint nap egyáltalán nem ugyanaz, mint klub szinten elzenélgetni, akár turnészerűen is, ahogy azt pl. a British Lionnal teszi már egy jó ideje. Arról már nem is beszélve, ahogy az idei Maiden turné augusztus elején Varsóban véget ér, másnap már a British Lionnal folytatódik a túra még további nyolc koncerttel… A Főnök mellett nem sétagalopp az élet. Ezek fontos mozzanatok szerintem, amire akár sok Maiden rajongó is kíváncsi lenne. Akár még megnyugtató válaszokat is kapna a tábor, de nincsenek válaszok, mivel kérdések sincsenek. Nem lehet megnyugtató válasz az sem, hogy hát egy ilyen komoly banda esetében tudják mit csinálnak, nem hoznak rossz döntéseket mert ebben a pillanatban ezrek horkannának fel olvasás közben a Blaze Bayley sztorit felemlegetve.

Ezért én egy kicsit beleástam magam a Dawson ügybe és utána jártam, hogy főhősünk honnan érkezett, hová tart és mire lehet számítani vele kapcsolatban. Fontos megemlíteni, hogy mint mindenki más, én is május 27-én fogom megtudni, hogy tényleg ő a megfelelő ember a feladatra vagy sem, de ez az írás talán közelebb visz minket a megfejtéshez.

Simon Dawson kapcsán azt hiszem, viszonylagos ismeretlensége miatt táplálnak vegyes érzéseket a rajongók, session zenészként rengeteg bandában megfordult, de annyira ismeretlen arc, hogy még a születési dátuma sem ismert, csak az, hogy az angliai Suffolk-ban született. Ha tippelnem kellene akkor azt mondanám, hogy 8-10 évvel fiatalabb a Maiden legénységnél. Ezt abból gondolom, hogy a hivatalos pályafutása 1985-ben indult a NWOBHM mozgalom lecsengéseként, még az utolsó hullámot meglovagló Deep Switch tagjaként Simon De Montford művésznéven. A csapat első két demóján, és az 1986-ban megjelent Nine Inches Of God című albumán is Simon dobolt. A híres rádiós, Tommy Vance fel is figyelt rájuk, tolta is a banda szekerét a Radio 1 Friday Rock műsorában, de a csapat hamar földbe állt, Simon pedig a ’80-es évek végén tűnt fel újra ismertebb bandákban, mint dobos. A pop-rockban utazó The Outfiled tagja lett pár évre, majd még kétszer visszatért hozzájuk a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején. A ’90-es években vált igazi session zenésszé, egyszerre több zenekarban is felbukkant stílustól függetlenül. Azokban az időkben játszott a Download fesztiválon a Dvoid tagjaként, dobolt a One Minute Silence nevű bandában, de felvett két remek albumot a thrash metalban utazó Dearly Beheaded-el is. Tagja volt még akkoriban az Airrace nevű bandának, lemezt is készített velük, de játszott a Near Death Experience nevű csapattal, valamint a Maiden-hez ezer szállal kötődő Dirty Deeds első demóján is 1994-ben.

Simon a Steve Harris féle British Lion-ba a Devilment nevű bandából érkezett. A 2012-ben megjelent első BL albumon még csak három dalban dobolt, de a zenekari képeken már ő szerepelt és állandósult is a pozíciója a csapatban. A 2019-ben megjelent második albumon, a The Burning-en már végig az ő játékát hallhatjuk.

Mivel a British Lion nem tekinthető egy folyamatosan dolgozó bandának, (lévén, hogy a Főnöknek ott van ugye az Iron Maiden is…) Simon 2014-ben csatlakozott a Dead Soul Communion nevű progresszív metalban utazó bandához is két albumra. Nem voltam rest és bele-belehallgattam a felsorolt bandák elérhető zenéibe és azt kell mondanom, hogy Simon egy nagyon sokrétű, stílusokon átívelő dobtudással rendelkezik. Sokan feltették a kérdést, hogy azzal a minimál cuccal, amit a British Lion-ban használ, hogy fog Maident játszani? Kutakodásaim során viszont kiderült, hogy jóval nagyobb cuccokon is játszott már, magyarán mindig olyan cájgot használ, ami az adott zenéhez kell, ebből adódik, hogy valószínűleg a Maiden zenéjéhez passzoló felszerelésen hallhatjuk majd a közelgő turnén. 2012-től lett a Paiste cintányérgyártó cég endorzere, ráadásul azt az Alpha Boomer szériát használja már évek óta, ami Nicko McBrain nevéhez köthető.

Így utólag, az események ismeretében nagyon érdekes megfigyelni a British Lion utóbbi éveinek turnémenetrendjét. Elvétve volt már rá példa többször, hogy a Maiden turné szabadnapjain egy-két Bl buli is bekerült a programba, de 2023-ban látványosan sokat koncertezett Steve hobby csapata a Future Past turné európai szakaszán. Konkrétan a 33 Maiden buli mellett a szabadnapok nagy részén további 13 BL koncertet nyomott le a Főnök – lefedve a teljes Maiden koncertsorozatot.

A 2023-as Future Past turné utolsó koncertje előtt jött a hír, hogy Nicko januárban stroke-ot kapott, aminek eredményeként egy rövid időre teljesen lebénult a fél teste. A gyors és szakszerű orvosi beavatkozás és az intenzív rehabilitáció eredményeként Nicko emberfeletti akaraterővel négy hónap alatt ismét koncertképes állapotba hozta magát, viszont bevallottan is csak 70 %-osra sikerült a rehabilitáció.

Aki látta azt a turnét az hallhatta is, hogy Nickoval valami történt, mert nem hozta azt teljesen, amit megszoktunk tőle, de ezt akkor még betudta mindenki annak, hogy mégis csak elmúlt már 70 éves. Senki sem gondolta, hogy ilyen komoly oka van a tipikus pörgetések, díszítgetések elmaradásának. Tudom így utólag mesterkélt okoskodásnak tűnik, de én már – miután kiderült Nicko egészségügyi problémája- gondoltam rá, hogy azért turnézik szorosan a Maiden mentén a British Lion is, hogy ha valami baj lenne Nicko kapcsán akkor a show folytatódni tudjon, hiszen ott van velük egy másik dobos is, aki ráadásul még formában is van tartva a folyamatos koncertezéssel. Ezt a feltételezést aztán még jobban megerősítette a tény, hogy a Future Past turné záró 2024-es amerikai köre alatt is pontosan ezt történt. A Maiden útra kelt és ment vele a British Lion is és a szabadnapokon játszott az éppen adott Maiden koncertek helyszínén – csak éppen a nem csarnokokban meg stadionokban, hanem a helyi klubokban. Ez a teória (hogy azért ment a BL a Maidennel, hogyha gáz van Simon be tudjon ülni Nicko helyére) a cikk elején említett Dickinson interjúban megerősítésre is talált. Ahogy Bruce fogalmazott: „Az utolsó turnénk során már volt egy próbánk Simon-nal. Steve a British Lion-nel is koncertezett azon a turnén (ahol szintén Dawson dobol), így Simon egyfajta biztosítékot jelentett számunkra arra az esetre, ha Nicko-val történne valami, valamiért nem tudná végig csinálni a turnét. A teljesítményével nem volt gond, de aggódtunk érte, megvolt rá az esély, hogy a fizikai állapota miatt kórházba kerülhet, úgyhogy megnyugtató érzés lett volna, ha szükség esetén valaki be tudna ugrani helyette. Simont Steve javasolta. Rögtön meg is kérdeztük tőle: oké, de honnan tudjuk, hogy be fog válni? Mivel akkor még nem tudhattuk, hogy ez valóban működne-e a gyakorlatban, így amikor Portland-ben volt pár szabadnapunk, kibéreltünk egy próbatermet, hogy megnézzük, mi sülne ki ebből. Fogalmunk sem volt, mire számíthatunk, de nagyon kellemes meglepetés volt a próba, ugyanis elsőre, hiba nélkül lenyomtuk a teljes koncertprogramot szünet nélkül.

A fickó előzetesen senkivel sem próbált, simán csak beült a Maidenbe játszani! Lejátszottuk a teljes akkori turnéműsort, és minden a helyén volt. Akár már aznap este felléphettünk volna vele, ami egészen szürreális helyzet volt.

Más dobossok neve is felmerült, mint lehetőség, de az a tény egyértelműen Dawson mellett szólt, hogy nem akarta szolgaian utánozni Nickót, mivel őt nem lehet pótolni, még csak próbálkozni sem érdemes vele. Nem egy Nicko-klónt kerestünk, hanem egy olyan dobosra volt szükségünk, aki hozza, amit kell, de a saját stílusában. És, ha őszinte vagyok, amikor azon a bizonyos első közös próbán, ha behunytam a szemem, kicsit olyat érzés volt mintha Clive Burr-rel játszottunk volna, mert a dobolásában megvan ugyanaz az érzés, az a bizonyos big bandes, szvinges íz.”

Ez a nyilatkozat kicsit ellentmond annak, amit korábban leírtam, hiszen Bruce szerint csak a 2024-es turné közepén (Portlandben október 14-én játszottak) élesedett Simon pozíciója, de nekem meggyőződésem, hogy már ott várakozott a partvonalon 2023-ban is, ha esetleg nem úgy alakul Nicko gyógyulása és nem tudja elkezdeni a koncertsorozatot. A Future Past turnét 2022 októberében jelentették be, mire Nickóval megtörtént a baj, már szinte minden készen állt, egyszerűen anyagi szempontból sem engedhette meg magának a Maiden, hogy lemondja a turnét, szinte biztos, hogy már akkor volt B terv arra az esetre, ha Nicko nem tudja vállalni. Lehet, hogy akkor még csak Steve fejében létezett az a terv, hogy Simon Dawson legyen a helyettesítő, de a tények arra engednek következtetni, hogy a kezdetektől ő volt az első számú jelölt és ez 2024 december 8-án a Maiden tábor számára is nyilvánvalóvá vált.

Azt meg már csak halkan jegyzem meg, hogy az idei Run For Your Lives turnét 2024 szeptemberében (tehát még jóval az ominózus portlandi buli előtt) jelentették be, amelynek plakátján már volt egy rejtett utalás Simon kilétére, persze amolyan maidenesen rejtett formában. A kép eleve tele van utalásokkal az esetleges műsorral kapcsolatban, de láthatunk rajta egy érdekes plakátot is a baltával fenyegetőző Eddie keze mellett, a romos tűzfalon. A plakáton szintén egy Eddie fej van, aminek a homlokán egy érdekes 50-es számot láthatunk. Azért érdekes, mert úgy lett megcsinálva, hogy nemcsak az 50-es szám olvasható ki belőle, hanem egy monogram is: SD, azaz Simon Dawson…