• 2025. május 30.

Egy este, amikor minden hangjegy betalál, minden ütem szívből szól, és a közönség és a zenekar között létrejön az a megfoghatatlan, vibráló kapcsolat – nos, ez történik, amikor Dennie Wander és zenekara színpadra lép Budapesten. A brit származású, de már jó ideje hazánkban élő énekes-dalszerző nem csupán egy újabb tehetség a helyi zenei színtéren: ő maga lett a budapesti underground rock egyik legizgalmasabb és legemberibb figurája.

Dennie hosszú utat tett meg, mire eljutott a 2021-es, a Robotban megrendezett teltházas album-bemutatóig vagy a 2023-as A38-as bulijáig, ahol szó szerint ugrált a hajó a zenéjére. Előadói karrierjét egyszál gitáros, looperes formában kezdte, gyakran bukkant fel a Budapest Open Mic rendezvényeken, ahol a zenekar többi tagjával is megismerkedett. A dalszerzés nála nem erőltetett menet: minden szám egy-egy darabka belőle. Ez a személyesség és őszinteség hatja át a zenéjét, és ez az, amitől annyira működik az egész.

A zenekar maga is egyfajta zenei olvasztótégely: nemzetközi tagjai révén multikulturális energiák kavarognak a színpadon. A frontembert a magyar-ausztrál basszusgitáros, Gede Tibor, és a kanadai-magyar dobos, Sly Juhas kíséri – és ez a trió valami olyan szinergiát hoz létre, amit nem lehet tanítani. Ezt vagy érzi az ember, vagy nem. Ők pedig érzik.

Dennie hangja önmagában egy élmény: karcos, dögös, egyszerre nyers és mégis kifinomult. Olyan hang, amitől az ember kifeküdne, ha közben nem lenne késztetése arra, hogy felugorjon és táncoljon. A dallamok magukkal sodornak, könnyedek, mégis rétegzettek, és úgy tűnnek ismerősnek, hogy mégis újat adnak.

A dobos, Sly, olyan állóképességgel és precizitással játszott, mintha semmi sem zökkenthetné ki. Ez a fajta koncentráció ritka, de nem válik merevvé a játéka – ő tartotta a zenét a gerincoszlopnál. Gede Tibi pedig, ahogy azt tőle megszoktuk minden színpadi jelenléténél, nemcsak a basszust, hanem a közönséget is vitte magával. Karizmatikus jelenléte, közvetlensége és az az őszinte öröm, amit a zenélésben talál, mind átragadt ránk.

És hogy milyen volt a közönség? Teljesen telt házas buli volt, hogy mozdulni alig tudtunk, mégis addig tomboltunk, amíg már nem bírtuk tovább – de persze azután is folytattuk. A koncert során újra éltem kamasz éveim vad, érzelmes, zeneőrült pillanatait. Ismét rajongó tinilánynak éreztem magam. És amikor ez megtörténik, amikor egy zenekar ilyet tud, akkor nem kérdés, hogy valami igazán jó dolog született.

Köszönjük Dennie Wander-nek, hogy elhozta nekünk London hangját! És mi csak remélhetjük, hogy ez a hang még sokáig szól majd.

Fotók: Nicole Burkert