CD – Bassball / 36music, 2025
Csodák márpedig vannak! Az egyik kisebb két éve, 2023-ban történt, mikor is előkerült a Kraan rajongók egyik „szentgrálja”, a legendás jazz-rock együttes egyik legjobb felállásának 1980-as, a brémai Aladin Music Hallban rögzített koncertfelvétele. Amiből aztán idénre végre a várva-várt hivatalos CD kiadás is elkészült, mely természetesen hetek alatt elfogyott. Miként az első újragyártás is.
Történt pedig, hogy a Wiederhören 1977-es megjelenése után a banda gyakorlatilag megszűnt. Utólag persze inkább már úgy kommunikálják a történteket, hogy a zenekar szünetet tartott. De a helyzet az, hogy a Kraan feloszlott és a tagok szanaszét szóródtak a világban. Viszont közben Hellmut Hattler basszusgitáros és Peter Wolbrandt szólógitáros mégiscsak felvették a kapcsolatot, hogy a rengeteg új dalötletükből egy közös duó-lemezt készítsenek. A felvételek el is készültek, méghozzá a szintén nagyágyúnak számító hangmérnök-producer legenda, Conny Plank stúdiójában, mikor is a visszahallgatások során kiderült, hogy mégsem elég vastag a duóprojekt megszólalása. Legalább itt-ott szükség volna még további hangszerekre és hangszeresekre is. Hát felhívták a Kraan billentyűsét, Ingo Bischof-ot, hogy „vendégként” működjön ő is közre. A vendégdobos pedig az a Udo Dahmen lett, aki a Hattler Bassball című szólóprojekt turnéjának is az ütőse volt.
Az így megszületett Flyday album végül mégis Kraan néven jött ki 1978-ban. Majd a gyönyörű kék LP sikere okán hamarosan egymást érték a koncertfelkérések. Az így feltámadt Kraan pedig egy diadalmenettel felérő német turnét bonyolított le 1979 és 1980 folyamán, melynek csúcspontja minden jelenlévő rajongó szerint az utolsó állomás, az 1980. március 13-i brémai előadás volt, az Aladinban.
Mivel a Flyday turné minden koncertjén szorgalmasan forogtak a szalagok, bőséges anyag állt rendelkezésre a Kraan második koncertalbumához. Mely annak rendje és módja szerint meg is jelent. A történet szerint a koncertfelvételek és maga a koncertlemez is azért készülhettek el, mert Plank még a stúdióban megfogadta, hogyha a Kraan esetleg egyszer újra fellépne, ő is ott lesz és felvesz néhány koncertet. Viszont az 1980-as Tournee lemez csak 1979-es felvételeket tartalmaz, ami miatt gyakorlatilag negyvenöt éve várják a gyűjtők és az elkötelezett rajongók a folytatást: egy 1980-as, lehetőleg brémai koncertalbumot.
Szerencsére a Kraan hangmérnöke, Günter Theis is átérezte a visszatérő turné fontosságát, így aztán ő maga is készített koncertfelvételeket, méghozzá egy csúcskategóriás Revox orsósmagnóval, közvetlen a keverőpultról. Az így született anyagokról pedig állítólag eddig is ódákat zengtek a bennfentesek. De ezúttal kivételesen jól zárt a kör, nem hiába a régimódi német precízség, fegyelem és alaposság, mert a koncertanyagok jó minőségének hírén kívül semmi sem szivárgott ki, a bizalmas infó valóban a belső körökön belül maradt. Így aztán nem születtek jobb-rosszabb brémai bootlegek sem. Pedig igény az nagyon is lett volna rá.
Majd eljött az Úr 2023. esztendeje, mikor Günter eltávozott. Aztán nem sokkal később az elhunyt szakember hagyatékából előkerült néhány rendkívül jó minőségű és jól karbantartott magnetofonszalag is, egyebek mellett a Kraan legendás brémai koncertfelvételével. A hír hallatára egy emberként kiáltott heurékát a Kraan világméretű rajongótábora! Majd mindenki tűkön ülve várta, hogy mikor lesz az anyagból LP, CD és esetleg még majd más formátumú hivatalos kiadvány is.
Az utómunkákra és a gyártásra 2025 tavaszáig kellett várni, mikor is elkezdődött a Kraan Aladin Tapes című CD-jének online értékesítése, hogy aztán nem egészen három hét után sold out-ot jelezzenek a webáruházak, illetve a viszonteladók adatbázisai. A Kraan életmű ismeretében mindez nyilván magától értetődő, de azok kedvéért, akik esetleg még nem ástak volna le eléggé mélyen a Kraan diszkogáfiába, íme néhány támpont, kedvcsinálóként. Például, hogy a Tournee mellett ez az egyetlen koncertfelvétel az Udo Dahmen-nel felálló Kraan formációtól. Aztán, hogy az Aladin Tapes számos olyan kompozíciót tartalmaz, melyeket alig vagy addig soha nem játszottak élőben, főleg nem ebben a felfogásban.
Továbbá az Aladin Tapes anyagában elhangzik két olyan szerzemény is, a She’s Gone és a Berg And Tal, melyekből később sem készült stúdiófelvétel.
Mindez az erőteljes funky-jazz-rock program ráadásul szokatlanul jó, mi több, kitűnő minőségben szólal meg. Olyan alapanyagról, melyből akár még egy audiofil dupla LP vágása is simán lehetséges volna. Itt érdemes külön kiemelni Jürgen Schlachter nevét, aki tényleg példaértékű, remek munkát végzett restaurátorként.
De ez még mindig csak a felszín kapargatása. Mert arra bizony már nemigen léteznek szavak, hogy az akkori négyes között valójában miféle kivételes művészi kémia működött. Főleg úgy nem lehet mit mondani, ha sokan sajnos még a referenciaként felhozható többi albumot, illetve kapcsolódó előadókat sem ismerik. A jó hír viszont, hogy a jó bornak ez esetben sem kell cégér. Ugyanis aki beruház egy Aladin Tapes CD-re vagy egy esetleges későbbi vinil kiadásra, nincs más dolga, mint lecsücsülnie a hifije elé. Három hallgatásnál akkor sem kell több ebből a jóféle fúziós muzsikából, ha az illető soha korábban nem találkozott még a bandával.
Ugyanis az Aladin Tapes ugyanaz a Kraan történetében, mint a Colosseum Live, a Deep Purple Made In Japan, a Grand Funk Railroad Caught In The Act, a Pink Floyd Live At Pompeii, a Weather Report 8:30, az Iron Maiden Live After Death, a Yes Yessongs, a Chicago At Carnegie Hall, a Rainbow On Stage, a Manfred Mann’s Earth Band Budapest Live, a Cream Live Cream, a Saxon The Eagle Has Landed, a Depeche Mode 101, a Jethro Tull Bursting Out, a Genesis Live, a Who Live At Leeds, a Taste Live At The Isle Of Wight, a Whitesnake Live… In The Heart Of The City, a Passport Doldinger Jubilee Concert, a Ten Years After Recorded Live, a King Crimson USA, az Iron Butterfly Live, a Mothers Roxy & Elsewhere, a Scorpions World Wide Live, a Dire Straits Alchemy, vagy az ELP Pictures At An Exhibition albuma és úgy általában is, mint a többi alapbanda megkerülhetetlen etalonja. Avagy egy, a minimális rock and roller alapműveltség részét képző alapvető koncertanyag, mely a mellett, hogy magasan kitűnik az adott banda életművéből, aranylapokon szerepel az egyetemes rocktörténelemben is.
Abban persze sosem lehetünk biztosak, hogy mennyit és mennyire érdemes a magyar közönségnek a Kraan-ról írni, hiszen az erősen félresiklott hazai rocksajtó és rockszakértői kör különös figuráinak még különösebb preferenciái miatt egy rakat egyéb nyugati alapbanda is mélyen alulértékelt kishazánkban. Elég csak a Grand Funk Railroad, a Who, a Gentle Giant, a Renaissance, a Triumvirat, a Manfred Mann’s Earth Band, az Alice Cooper, az Iron Butterfly, az SBB, a Focus, a Thin Lizzy, a Kansas, a Caravan, a Foreinger, a Blue Öyster Cult, a Collegium Musicum, a Hawkwind, a PFM, a Birth Control, a Wishbone Ash, a Blue Effect, a Van derGraaf Generatror, az Ekseption, a REO Speedwagon, a Yardbirds, a Fruupp, a Boston, az Eloy, a Soft Machine, az Asia, a Ten Years After, az Atomic Rooster, az Osibisa, a Nektar, a Kayak, a Procol Harum, a James Gang, a Curved Air, a Trapeze, a Vanilla Fudge, a Mezzoforte, az Alphaville, a Fermata, az ELO, a Gong, a Frumpy, a BTO, a Happy The Man, a Barclay James Harvest, a Spooky Tooth, a Traffic, a Nice, a Def Leppard, a Special EFX, a Kinks, az If, a Camel, a Fleetwood Mac, a Tangerine Dream, az Embryo, a Styx, a Budgie, a Rush vagy a Journey együttesek színes és gazdag, itthon mégis szinte ismeretlen életműveire gondolni. De, mivel minden régivágású rocker legjobb barátja a reményhal, hát továbbra is kitartunk a széllel szemben járva. Mert egyszerűen muszáj megmutatnunk és egyben felvállalnunk az általunk képviselt kultúrkör ékköveit. Főleg, ha egy hanganyag tényleg annyira jó és értékes, mint az Aladin Tapes.
Túl rövid ez az élet ahhoz, hogy rossz zenével töltsük ki. Így hát inkább mindenki, akit csak érint, pótolja csak be szépen a Kraan diszkográfiát! Aztán talán fellelkesülünk annyira, hogy megtegyük a kellő erőfeszítéseket ahhoz, hogy egyszer élőben is láthassuk-hallhassuk Hattleréket Magyarországon játszani…
Kraan: Aladin Tapes
CD 2025
Aladin, Bremen 1980
Peter Wolbrandt – guitar, vocals
Ingo Bischof – keyboards
Helmut Hattler – bass, vocals
Udo Dahmen – drums
1. Yaqui Yagua
2. Far West
3. Borgward
4. Berg Und Tal
5. She’s Gone
6. Hallo Ja Ja, I Don’t Know
7. Nam Nam
8. You’re Right
9. Almrausch
10. Let It Out
11. Vollgas Ahoi
12. Nam Nam (zugabe-part)
13. Silky Way
