Wittek Mari a beatkorszakban tűnt fel, az egyik legegyedibb hangú, legtehetségesebb és legszorgalmasabb magyar énekesnők egyikeként, mely adottságaival bármikor máskor és bármilyen más stílusban is szintén gyorsan kitűnt volna. 1964 és 1969 között az Omega tagja volt, de mellette és utána dolgozott még gyakorlatilag a komplett magyar élmezőnnyel és az akkori hazai underground kiválóságaival is.
A negyedik, záró részben előbb Mari olaszországi énekes karrierjéről, majd egykori zenésztársairól, valamint ritka hazalátogatásainak érdekesebb eseményeiről beszélgettünk.
1971 májusában fejezted be a magyarországi pályafutásod. Miért döntöttél így, illetve mi történt utána?
A Szerelem turné egyik fellépésén választott ki magának egy olasz impresszárió. Behívtak az Interkoncertbe, hogy Eduardo Ciliento egyéves szerződést ajánl. Egy revüvel kellene kimennem Olaszországba énekelni. Ezúttal apukám segítségével megkaptam a konzuli útlevelet. Nem részletezem hogyan. Elfogadtam a szerződést, mert világot akartam látni. Mivel mindig tetszett az olasz nyelv, elég hamar meg is tanultam beszélni. Kint maradtam és megszereztem az olasz állampolgárságot.
Miként indult az olasz időszak?
1971 júniusában hagytam el Magyarországot egy revü csoporttal. Nagyon boldog voltam, hogy végre világot láthatok és azonnal szabadnak éreztem magam. Mindazok ellenére, amik korábban történtek velem a szakmai előmenetelem visszatartására, nem éreztem haragot senkivel szemben sem. Nagyon jól éreztem magam Olaszországban, fiatal voltam és bohó. A balett tagjaival is nagyon jól megértettük egymást. Akkoriban, mint szinte mindenki, a Hair musicalből énekeltünk részleteket a kéttagú vokálkíséretemmel. Nagyon tetszettünk az olasz közönségnek.
Mikor dőlt el, hogy tartósan kinn maradsz?
Amikor lejárt a szerződés, mindenki eldönthette, hogy marad vagy megy haza. Úgy döntöttem, hogy maradok, miután 1972 végen kaptam egy új szerződést Firenzében. Nagyon tetszett a város, szerettem ott lenni. Szállodában laktam a központban és a szállodatulajdonos egy magyar hölgy volt. Akkoriban találkoztam újra Mogyival, azaz Mogyorósi Lászlóval, aki átutazóban meglátogatott Firenzében. Készültek fotók is együtt, de mikor a komputerem elromlott, sok régi emléket elnyelt.
Miket énekeltél odakinn?
Firenzében is egy jó zenekar kísért. Fiatalok voltak és modernek, tehát köztük is otthon éreztem magam. A műsorom egy részét természetesen át kellett alakítani olasz ízlés szerint. Így az olyan angolszász világslágerek mellett, mint Carol King You’ve Got A Friend és I Feel The Earth Move dalai, elkezdtem énekelni Mina E poi… és Io e te da soli című számait. Továbbá műsoron volt még Ornella Vanoni Stupidi, Iva Zanicchi Testarda io (La mia solitudine) és Marisa Sannia Come dolce la sera slágere is. Mintha mindig is azokat énekeltem volna. Nagyon tetszettem a közönségnek.
1975. április 12-en mentem férjhez Dario Chiarugi-hoz, akit 1973-ban ismertem meg Firenzében. A Vatikánban, a Sant’Anna plébániatemplomban volt az esküvőnk. Felejthetetlen emlékek fűződnek a Vatikánhoz, ahogy fogadtak és segítettek minket az esküvőhöz és előtte a bérmálkozáshoz. Ezek nem adatnak meg mindenkinek. Minden úgy történt, mint a mesében. Egy neves bíboros fogadott minket a vatikáni házában, Don Pietro Polverini kíséretében. Don Pietro nagyon jó barátságban volt a vatikáni bíborosokkal, mivel ő egy parókiát vezetett Toszkánában. Apácák szolgálták fel a vacsorát és az italokat. Nem hittünk a szemünknek, mintha álmodtunk volna. Ez csak dióhéjban, mert még több minden történt. Ma visszagondolva ez az egész egy hatalmas megtiszteltetés volt, nem is találok rá szavakat. Majd 1977-ben mentem először haza, immár a kislányunkkal, Katinkával a pocimban, mint olasz állampolgár.
Nem találtak meg a vörös hatóságok, hogy disszidens vagy?
Azt nem, ugyanis már korábban amnesztiában részesültem.
Hogyan?
Meg kellett indokolni, hogy miért maradtam Olaszországban. Egyszerűen és elfogadhatóan megírtam, hogy szerelemből, mivel már menyasszony voltam és arra vártunk, hogy összeházasodjunk Dario-val. Elfogadták! Viszont szegény anyukámtól megvonták a prémiumokat. Következő alkalommal egy barátnőmmel mentünk Budapestre, az ő autójával. Visszafelé a határon elvették a pénzemet, mert nem vették figyelembe azt, hogy én már olasz állampolgár is vagyok és legálisan lehet valutám. Még szerencse, hogy az ékszereimet nem vették el, amik ugyanabban a piros dobozban voltak a csomagtartóban lévő bőröndömbe téve. Ez egy máig gyanús eset, mert szó szerint így szólt a vámőr, hogy: „Nyissa ki azt a bőröndöt…, és mi van abban a piros dobozban?” Szóval mit gondol ezek után a kedves közönség? Valaki bemószerolt? Ügyvédet kellett fogadnom. Egy régi osztálytársam, Dr. Kiss Ferenc harcolta ki egy évre rá, hogy visszakapjam a pénzem, amit jogtalanul vettek el és használtak egy évig. Persze nem kértek bocsánatot, és az ügyvédi költségeket is nekem kellett kifizetni.
Ha nem tévedek, utoljára 1981-ben láthatott téged egy teljes koncerten a magyar közönség az Eötvös Klubban az Old Boys társaságában. Hogy sikerült az utolsó nagy budapesti fellépésed?
1981-ben ismét meglátogattam a szüleimet az akkor négy éves Katinka kislányommal. Egyik nap elsétáltam az Eötvös Klubig, majd kíváncsiságból és nosztalgiából lementem a „Hordóba”, ahol éppen az Old Boys-ék próbáltak. Akkor kérdezték meg, hogy énekelnék-e velük, Danyi Attila kezdeményezésére, aki azonnal kihasználta az alkalmat, hogy újra halljanak engem énekelni. Nagy unszolásra azt mondtam, hogy rendben van, de minden számot tökéletesen át kell venni. Úgy is történt.
A fellépésem nagyon jól sikerült, az Old Boysék nagyon jól játszottak és kísérték a dalokat. Tömve volt a Hordó, miközben Cintula kiabálta, hogy gyere haza forintért. Bródy János is ott volt, gratulált és azt mondta, hogy semmit sem kopott a tehetségem. Valamint Fenyő Miki, neki is nagyon tetszettem és még sokan mások is eljöttek: a szüleim, a testvéreim és a barátnőim. A koncert után riportot készítettek velem.
A riporternő, akinek sajnos már nem emlékszem a nevére, nagyon megdicsért és, ha nem tévedek, a rádió munkatársai felvették az egész műsort. Azt is el kell, hogy mondjam, hogy én ingyen, felajánlásból énekeltem.
Odakintről mennyire tartottad a kapcsolatot egykori hazai zenésztársaiddal?
Sokakkal tartottam a kapcsolatot. Bár többségében leginkább az internet elterjedése után találtunk újra egymásra. Kovacsics András Öcsi Skype-on hívott fel, mikor New Yorkban, Béla férjem irodájában voltam. Méghozzá egészen váratlanul, nagyon meg voltunk lepődve. Tudni kell hozzá, hogy 2002. június 28-an újból férjhez mentem, Feil Bélához. New York-ban, a City Hallban volt az esküvőnk. Majd Béla Las Vegasba vitt nászútra a Bellagio Hotelbe, ami csodálatos volt és felejthetetlen.
Béla az első szerelmem volt. Tízéves voltam, amikor megismertem, ő pedig tizenegy. Együtt jártunk hintázni az Úttörő térre. Szóval miután újra találkoztunk, összeházasodtunk. Így lettem én is amerikai állampolgár. Persze először csak zöldkártyás és csak a vizsga után állampolgár, ami nem volt könnyű.
Miután megkaptam a zöldkártyát, dolgozhattam Béla ékszerész műhelyében, ami az ékszerközpontban volt New Yorkban, a Fifth Avenue és a 47. utca sarkán, ahol megtanultam az ékszerészetet, amit Bélától sajátítottam el, természetesen. Kézügyességem az mindig volt. Már fiatal koromban is lekötött a varrás, a hímzés vagy a festészet. Az ékszertisztítás volt mindennek az alapja és én azt nagyon jól megtanultam. Főleg, amikor négyszáznegyven gyémántfoglalatból állt egy karkötő. Béla egy nagyon elismert kézműves ékszerész volt a new yorki ékszerészek között. Mindenki tisztelte a becsületességéért és a gyönyörű munkáiért. Néhány híres sztár is megfordult rendelésekkel a műhelyében.
Többek között B.B. King menedzsere, Tina France is Béla kuncsaftja volt, aki B.B. születésnapjára rendelt egy mandzsettagombot ónixból és briliánsokkal. Amikor eltörték és Béla ingyen újra megcsinálta, B.B. King küldött három tiszteletjegyet, majd a koncert után fogadott minket a buszában. Nem is lehet leírni a kedvességét és az egyszerűségét egy ilyen nagy művésznek, amilyen ő volt. Nyugodjon békében! Angyalok vigyázzák álmát!
Tehát többségében már odakinn vettük fel újra a kapcsolatot. Somló Tomival többször is találkoztam még, mikor hazajártunk Katinkával Firenzéből. Van is egy-két közös fotónk a MOM-ban 1996-ból: Benkő Laci, Somló Tomi, Katinka, Cintula és én.
Aztán volt, hogy Tominál Horváth Charlie-val vacsoráztunk a férjemmel. Aztán a Hungaria egykori tagjaival, így Fenyő Mikivel is többször találkoztam. Miközben Csomós Péterrel, azaz Csomival való barátságom is kitartott. Még a kórházból is hívott minket a Skype-on. Nagyon aranyos volt és küldte a fotókat az operációról a halála előtt. Nyugodjanak békében az elhunyt szeretteink, az angyalok vigyázzák álmaikat!
Sipos Péter, akivel szintén tartjuk a barátságot, híres Broadway zeneszerző lett Kanadában, Montrealban. Meghívott minket a Robin Hood musicaljének a new yorki főpróbájára, ami 2013. május 3-án zajlott. Akkor még ott laktunk, csak augusztusban jöttünk le Floridába végleg. Az első sorban ültünk, nagyon közel a fellépőkhöz és csak ámuldoztunk, micsoda profizmust tükröz Sipi zenéje és az énekhangok. Hatalmas tapsvihart kaptak és Sipos Péter pedig nagy gratulációt. Sajnos nem lehetett fotózni. Majd mi is meghívtuk őt a new yorki Pasta Presto olasz étterembe, ahová nagyon szerettünk járni. Somló Tomit is elvittük oda, amikor New York-ban járt.
A másik élmény, hogy Sipi Celin Dionnak is írt egy gyönyörű dalt Pour Vous címmel, amit azóta is örömmel hallgatok.
Visszatérve az itthoni eseményekre, a Hordó koncerted után egy évvel, 1982-ben indultak az Omega különféle jubileumi és egyéb nagykoncertjei, nemritkán régebbi tagok részvételével. Téged nem hívtak?
Nem hívtak akkoriban. Az én életem Olaszországban, Firenzében zajlott a családommal. Nem is tudtam volna ezzel foglalkozni.
Bár az Omega jubileumi koncertjein sajnos nem láthattunk, hallhattunk a színpadokon, de azért az elmúlt években volt néhány omegás találkozó az alapítókkal. Milyen emlékeket őrzöl ezekről a különleges eseményekről?
Úgy indult, hogy 2014. szeptember 6-án meghívtuk a férjemmel a Rockmúzeum önkénteseit. Így akartuk meghálálni az önzetlen munkájukat.
Valamint meghívtuk még Kovacsics Öcsit, Somló Tamást, Benkő Lacit és Cintulát a Trófea étterembe egy vacsorára. 10-én került sor a találkozóra, ahol mindenki nagyon jól érezte magát, ettünk, ittunk, folyt a pezsgő. Később megtudtuk, hogy Omega Oratórium előadás lesz a Cegléden, a Református Nagytemplomban. Szóltam Benkő Lacinak, hogy mi is szeretnénk menni. Öcsi vitt el minket, tömve volt a templom rajongókkal. Alig tudtak helyet találni nekünk. Gyönyörű volt a koncert, nagyon élveztük. Aztán bementünk az öltözőbe, ahol a férjem, Béla csinált egy pár képet Meckyvel és Öcsivel.
Majd megbeszéltünk még egy napot, október másodikára, hogy találkozunk a Trófeában. Amikor is meghívjuk vacsorára az egész zenekert. Úgy is történt. Ott volt Kovacsics Öcsi, Somló Tomi, Benkő Laci a feleségével, Zsuzsával, Varsányi Gergely, Mihály Tamás, Laux Józsi, Molnár Gyuri, Debreczeni Ciki, Trunkos András, Béla és én. Mire lassan mindannyian megérkeztek, másfél óra késéssel, egyszer csak hatalmas fénnyel és kamerákkal rohantak be többen is: megérkezett Mecky is Papp Gergellyel, azaz Pimasz úrral. Mivel erről mi semmit sem tudtunk, nagyon meg voltunk lepődve. Akkor még nem tudtuk, hogy megismételhetetlen esemény történt, amiről a férjem, Béla készített csoportképeket.
Azután sem merült fel, hogy egyik-másik kiemelt Omega rendezvényen te is felléphetnél? Mert például az Omega Beat Mise előadásokon előfordult az ős-felállásokból Somló Tomi, Laux Blöró, Kovacsics Öcsi vagy Varsányi Gergely is. Több rajongótól hallottam, hogy téged is hiányoltak.
Még korábban, az 50. évfordulóra kaptam meghívást. Molnár Gyuri Elefánt írt nekem az iWiW-en, hogy ő úgy gondolja, hogy nekem ott a helyem és azt is megkérdezte, hogy mit énekelnék? Azt válaszoltam, hogy azokat a külföldi sikereket, amiket velük énekeltem az évek során. Akkor még elénekelhettük volna Benkő Lacival és Somló Tomival a Sonny & Cher dalainkat, többek között.
Mi történt aztán, mert az Omega 50 turnén végül mégsem találkoztunk…
Hónapokig vártam, aztán írtam Gyurinak, hogy nekem készülni kell, mi történik? Amire az a válasz jött, hogy: „Ne haragudj, de úgy határoztunk, hogy senkit nem hívunk meg. Mert, ha téged meghívunk, akkor mindenkit meg kell hívni.” Én megértettem, valószínű, hogy nem volt keret mindenkire, tehát így senki nem bántódott meg. Sajnos a levelet nem tudom megmutatni, mert az iWiW megszűnt és minden törlődött. De Elefánt 100% biztos emlékszik erre.
Tudod, furcsa dolgokat produkál az élet. Egyrészt, akárhányszor beszélgettem Meckyvel vagy Benkő Lacival a régi időkről, rólad mindig kizárólag csak jókat mondtak. Pedig négyszemközt vagy hatszemközt volt, hogy elég őszintén vallottak a régebbi tagokkal kapcsolatos problémáikról is. Másrészt anno az Omega 50-re szerkesztettünk Lacival egy CD sorozatot, amiről kifejezetten Mecky kérésére kerültek le az általad is említett angol nyelvű feldolgozások, illetve az első, szintén angol nyelvű Babylon demó. Kóbor az előbbieket egy, csak és kizárólag diszkontos terjesztésű önálló CD-re engedte, utóbbit pedig nyomatékosan mindenhonnan leszedette. Aztán végül az első CD-t leszámítva mégsem jelenhettek meg az Omega 50. jubileumi esztendejére az évfordulós CD-k. Majd bő tíz évvel később, immáron Laci és Mecky halála után szabadon, pont azok kezdtek az Omega hagyaték körül buzgólkodni, akiknek a mesterkedései folytán az eredeti jubileumi sorozat kiadása már 2012-ben elakadt…
A harmadik, amit nem tudok magamban tartani, annak a tanulsága, hogy így fog minden, de minden eltűnni az online térből. A digitális mocsár totális zsákutca, csak és kizárólag az marad fenn az Omega és mindenki más után is, amit fizikai formában birtoklunk…
Nagyon jól esett, hogy ezeket említetted, mert én soha nem bántottam meg őket. Ezekről a részletekről nem tudtam. Miként sajnos a Kiabálj, énekelj! CD sem jutott el hozzám. Utólag hallottam csak róla.
Pedig minden egyes akkori és egykori Omega tagnak kiszámolva adtam oda egy promóciós dobozt az Omega 50: Kiabálj, énekelj! – kislemezek, ritkaságok 1967-2006 című CD-ből az ügyben illetékesnek…
Mindenesetre Meckyvel végig megvolt a jó kapcsolat. Még 2021. január 1-én is írt egy válaszlevelet a mi 2020-as karácsonyi és újévi üdvözletünkre. Amit bekereteztünk, mint örök emléket Meckytől. Mert olyan szépen emlékezett meg benne az elhunyt zenekari tagokról, a szeretteinkről és persze mert a levél nekünk szólt. Többek között arról is, hogy meghívott az Omega következő nagy jubileumi koncertjére.
Aztán Laux Józsi, Somló Tomi, Benkő Laci és Mihály Tomi után ő is elhunyt. Nyugodjanak békében! Mindig szeretni fogjuk őket.
Gondolom, nem sértünk nagy levéltitkot, hiszen annak a bizonyos válaszlevélnek a másolata még akkor frissen felkerült az internetre is, ergo minden omegás ismeri, de Mecky nekem is szinte szóról-szóra ugyanazt mondta utána a telefonban az „égi csapat” tagjaival kapcsolatban. Ráadásul nemcsak a végleges, többnyelvű, dupla Omega Testamentum albumon dolgozott aktívan, de már annak a folytatásán, valamint a Puskás Arénában tartandó Omega 60 bulin is, ahol minden, még életben lévő omegásra számított…
Szerintem nyugodtan meg lehet mutatni most újra. Lehet, hogy még nem látta mindenki Mecky akkor közzétett levelét.
Ha így látod jónak, szívesen újraközöljük. Bár, akit ez érdekelt, omegásként eddig is könnyen megtalálhatta a neten, a különböző rajongói csoportokban és oldalakon.
Tudod, már 2014-ben is vittünk egy fehér rózsákból készült koszorút a Rockmúzeumba, az elhunyt kollégák tiszteletére. Előre megbeszéltük Kovacsics Öcsivel, hogy rendelje meg helyettünk, majd mikor hazaérkeztünk, elhelyeztük a koszorút. Azóta sajnos még többen mentek el. Bizony nagyon-nagyon szomorú.
Önmagában is felfoghatatlan, hogy olyan óriások, mint Mecky, vagy Benkő Laci már nincsenek közöttünk, de aki ráadásul abban az áldásban részesült, hogy személyesen is ismerhette őket vagy netalán még dolgozhatott is velük, végképp tudhatja, hogy mennyire pótolhatatlan személyiségek és egyben hatalmas szellemek voltak. Talán nem kéne bevallanom, de máig szoktam Lacival álmodni. Az egyik kedvenc éttermünkben ülünk, ahol az egymásba ágyazott végeláthatatlan sztorijait meséli, miközben egy paksaméta fekszik előtte, hogy még mi mindent kéne tenni a magyar rockzenéért, a hazai rockzenészekért…
Nekem is sok szép emlékem van velük. Például, mikor 2008. szeptember 22-én találkoztunk Benkő Lacival és Somló Tomival New Brunswickban, a Magyar Atlétikai Klubban, ahol nagy sikerrel léptek fel.
Vagy a 2022-es ittlétünk alatti Classic Beat Band és Shadows Magic Band koncertek, Sankó Laci és Charlie jelenlétével. Aztán emlékezetes volt még 2022. június 22-én a három faavatás az Omega rajongókkal: Meckynek, Misinek és Lacinak. Főleg, hogy a Balatonra Kovacsics Öcsi vezette a rajongói buszt.
Gondolom, többszörösen különös érzés lehetett…
Igen, persze. Sok minden eszembe jutott. Miközben izgultam is egy kicsit, vajon hogyan fognak minket fogadni? Először is, felkészülve mentünk a férjemmel, Bélával a faavatásokra. Még Budapesten vettünk koszorúkat és mécseseket. Öcsi maga mellé ültetett előre, a férjem pedig mögötte ült az Omega rajongókkal. Ajándékoztam minden omegásnak egy pántos színes képet magamról, melyeket Béla nyomtatott ki. Amiket aztán név szerint dedikáltam, mert tudtam előre, hogy kik lesznek a buszon velünk. Így köszöntük meg, hogy befogadtak minket a rajongói buszba. Amikor megérkeztünk Balatonakarattyára, már sokan vártak minket. Egy nagyon szép Omega rajongótábor gyűlt össze. Majd Kmett Olgi megható beszédével kezdődött a faültetés és a felavatások.
Mit gondolsz Kovacsics Öcsi Omega – Universal, zenekartól az együttesig című könyvéről?
Nagyon tetszik.
Egy profi módon megírt, az Omega első öt évét áthidaló, részletes írásmű. Ráadásul az Omega történet tele van gyönyörű fotókkal és illusztrációkkal. Többek között rólam is.
A könyv borítófotója is egy nagyon jó választás volt, mert mindannyian rajta vagyunk. Hálás köszönet Öcsinek ezért és azért is, hogy az évek során mellettem állt és nem hagyta, hogy engem elfelejtsenek.
Öcsi írása jócskán megkönnyítette volna Mecky munkáját is, mert az Omega története tökéletesen fel van benne építve, 1967-ig. Úgy tudom, valakit még bele akart vonni, hogy azzal íratta volna meg a könyvet, a későbbi évekről. Sajnos nem jöhetett létre, mert Mecky elhunyt.
Fontos kiemelni, hogy a könyv nemcsak az Omegáról szól, hanem Kovacsics András további sikeres művészi pályájáról és sikeres zenekarairól is. Vettem Öcsitől legalább húszat, majd a barátaimnak és a családtagjaimnak ajándékoztam. 2022-ben leróttuk tiszteletünket Kovacsics Öcsivel és egy koszorúval Benkő Laci budai fájánál is, amit ő ültetett személy szerint. Abból az alkalomból felesége, Pulay Zsuzsa meghívott minket a lakásukba egy kávéra és pezsgőre.
Visszatérve még a 2014-es eseményekre, készült egy tartalmas rádióinterjú a Civil Rádióban, ahol Benkő Laci, Kovacsics Öcsi és Somló Tomi voltak még melletted az ős-Omegából.
Igen, de előtte még 2014. szeptember 9-én B. Tóth László is meginterjúvolt minket Kovacsics Öcsivel a Rockmúzeumban az Egy falat kenyér és egy csipetnyi szó című műsorában.
Majd igen, azután készült egy rádióinterjú is a Civil Rádióban, szeptember 17-én. A szerkesztő, Frank Iván személyesen jött el felkérni. Majd szóltam Somló Tominak is, hogy jöjjön ő is. Mikor mi Kovacsics Öcsivel megérkeztünk, már Benkő Laci is ott volt. Somló viszont csak később ért oda, mert a kislányát kellett felvennie. A másik műsorvezető Kövesdi Péter volt.
Majd 2014-ben és 2022-ben beugrottál még a Classic Beat Band egy-egy koncertjén is.
Kubicsek Sándor „Pemete” hívott meg engem és Kovacsics Öcsit sztárvendégnek. Igent mondtam, majd beugrottam.
Érdekesség, hogy Sankó Lacival 2022-ben találkoztam a Törekvésben, amikor Pemete másodszor hívott meg énekelni. Charlie és Sankó is felléptek.
Bármilyen furcsán is hangzik, Lacival akkor találkoztam először az életben. Azt mondta, hogy nagyon szerette a hangomat és a vibrátóimat. Szerette volna elénekelni velem a What Now My Love című Sonny & Cher dalt. Sajnos nem sikerült előadnunk, mert nem volt időnk próbálni. Sankó László egy évvel ezelőtt elhunyt. Nyugodjon békében! Nagy sztár volt! Boldog vagyok, hogy megismerhettem.
Mennyire kísérted figyelemmel odakint az Omega pályafutását? Tetszett, amit később csináltak, a beat korszak elmúltával, mondjuk a prog rock, hard rock, szimfonikus rock vagy space rock időszakaikban?
Eleinte nem tudtam követni az Omegát, mert az életem és a körülmények is megváltoztak. Akkoriban nem volt komputer, YouTube, Skype, tehát csak később nyílt meg a világ, ezeknek a megjelenésével. Anyukámék ajándékoztak néha lemezeket. Vagy küldtek valakivel, vagy személyesen adták át. De ez nem volt elegendő ahhoz, hogy képben maradjak az otthoni zenekarok munkásságával. Válaszolva a kérdésed második felére, ahogy megtanultam kezelni a komputert, ami nem volt könnyű, két évbe is belekerült, az már nagy segítséget nyújtott megtalálni a szeretett együtteseimet, akikkel annakidején felléptem, hogy aztán playlisteket készíthessek.
Mikor meghallgattam az Omega Space válogatását, annyira meghatódtam, hogy megkönnyeztem és nehéz lett a szívem a gyönyörtől, hogy tudtak ilyen csodát produkálni, ilyen lelket melegítő dallamokat kreálni. Hogy micsoda hangszerelés és drága Mecky éneke tele kedvességgel és érzelmekkel, nem kis hangterjedelemmel.
Meg, hogy bár nem tanult énekelni, mégis mindenre képes lett: frontemberként énekelni, táncolni, rohangálni, előadni a színpadon. Mecky egy autodidakta zseni volt.
Ismerve a nyugati színteret, az ottani sztenderdeket, felvételeket, milyennek tartod az Omega angol nyelvű albumait?
Nekem természetesen nagyon tetszenek az angol verziók is, mert tökéletes és érthető. Mecky nagyot alakított, kidolgozott minden egyes dalt a tökélyig. Le a kalappal előtte!
Ezért nem könnyű Omega dalokat énekelni a tribute zenekaroknak, akik megbecsülendők a teljesítményükért, a profizmusukért és nagyon nagy dicséretet érdemelnek, Mint például az Új Babylon, az Omega Revival Jan Boledovic vezetésével, az Omega Testamentum Ciki vezetésével, a Gammapolis Csordás Levente vezetésével, miközben Szekeres Tamás gitárművész Omega-feldolgozásait templomokban élvezheti a közönség.
Ide tartozik még, hogy amikor meghallgattam Molnár Gyuri Elefánt új szerzeményét, az Utolsó Mohikán-t, annyira megtetszett, hogy megkértem a barátnőmet, Szimhar Katikát, aki minden évben jön Floridába, hogy vegye meg nekem a CD-t. Miután sehol sem lehetett kapni, írtam Gyurinak, hogy nagyon szeretném, ha küldene egy példányt. Úgy is történt. Katika ment el átvenni a CD-t és elhozta nekem Floridába, dedikálva: „Sok szeretettel Marinak a Nemzet Csalogányának!”
Hallottam, hogy Gyurinak egy súlyos nyitott szív operációja lesz még ebben a hónapban. Nagyon aggódunk érte, hogy minden a legjobban sikerüljön. A legjobbakat kívánjuk!
Magam is csatlakozom! Gyógyulj meg, Elefánt!
Fontos megemlítenem, hogy az Omega Testamentum saját számát, az Őrizzük a lángot is nagyon szeretem.
Összegezve: imádom az Omega dalokat, magyarul és angolul is. Véleményem szerint nagyon magas színvonalú zenét alkottak. Nagy tiszteletet érdemelnek!
Tudom, hogy többen nagyon szerettek a zenekarból és ezt még a mai napig is éreztetik velem. Köszönöm és nagyon hálás vagyok! Tudjátok, hogy én is viszont szeretlek benneteket, drágáim!
Fotók: kiadói archívum, Wittek Mari archívuma, Benkő Laci archívuma, Ifjúsági Magazin, Kovacsics András archívuma, Cikkely Lajos, Feil Béla, Wittek József, TTT Nemzeti Rockarchívum
