Június 6-án este a budapesti Renegade Tattoo & Blues Barban egészen különleges eseménynek lehettek tanúi azok, akik szeretik az őszinte, csontig hatoló bluest. Az est főszereplője a magyar blues legendája, az eMeRton-díjas Fekete Jenő volt – és már önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy egy zenés est különlegessé váljon.
Az esemény nemcsak a kiváló zenéről, hanem egy valódi közösségi élményről is szólt. A „Fekete Jenő és Barátai” formációban olyan zenészek sorakoztak fel mellette, akik önállóan is figyelemreméltó karriert tudhatnak maguk mögött. Bacsa Gyula zongorajátéka (Palermo Boogie Gang, Hiperkarma, CockLers) szinte repítette a hangokat, Szatai „Zsoci” Zsolt (Chicago Blues Union, T. Rogers) basszusa erősen és pontosan tartotta az alapot, Móré Attila dobolása pedig (Éles Gábor Trió) finoman, de magabiztosan szolgálta ki a dinamikát.
Az este különleges vendége Pulius Tibor volt, a Supernem gitárosa, aki elképesztő szólóival tett hozzá plusz töltetet a már eleve sűrű hangulathoz. Fekete Jenő oldalán brillírozva, mégis mértéktartóan – nem tolakodva, hanem csak emelve azt, ami már eleve magas színvonalon állt.
De persze mindig Fekete Jenő az, akit ilyenkor a leginkább figyelsz, akit hallgatsz, akitől szinte tanulsz. Ő az, aki egyszerre idézi meg a Mississippi Deltát és a budapesti klubélet mélységeit, és úgy tűnik, mindkét világban otthon is van.
A Renegade falai között ez az este egyfajta időutazás is volt – vissza a blues gyökereihez, ugyanakkor előre egy élő műfaj szívveréséhez. Nem mellékes, hogy a helyszín különösen illik ehhez a hangulathoz: épp egy egész falsornyi Fekete Jenő-festmény készül – a világ legnagyobb blues arcaival –, ami már most, félkészen is lenyűgöző. Olyan ez, mint egy vizuális tisztelgés a műfaj és az egyik legnagyobb hazai képviselője előtt.
A koncert közönsége sem volt akármilyen: maga Mester Tamás is a sorokban élvezte a zenét, aktív részese volt az élménynek. A blues kedvelői között pedig olyan beszélgetőtársak bukkantak fel, akikkel órákig lehetett volna diskurálni zenéről, lélekről, életről. Olyan este volt ez, ahol nemcsak hallgattuk a bluest – át is éltük.
A koncert műsorában a műfaj nagy klasszikusai mellett helyet kaptak saját dalok is. Ezek a szerzemények nemcsak hangzásban, de üzenetükben is hűek voltak a blues hagyományaihoz – miközben teljesen kortárs, aktuális érzetet keltettek.
Mert Fekete Jenő nem csak játssza a bluest – ő maga a blues. Nem imitál, nem másol, hanem élővé teszi. És nem csoda, ha végül azt mondjuk: Hogyan is csalódhatnánk? Hiszen Fekete Jenő az Fekete Jenő.
És ez igazából mindent el is mond.
