Magyar Zene Háza

Emlékszem, erős szkepticizmussal fogadtam annak idején a Magyar Zene Háza létrehozásának tervét. Azt sem hittem, hogy megépül-e egyáltalán (mert annyi más nem épült meg), nem hogy normálisan működjön valaha. Arra pedig a legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy nagylemez-sorozatot publikáljon az intézmény, mégpedig helyben „sütött” koncertlevételekből. Mire felébredtem a képzelt álmomból, már írhatok is az egyenként 600 példányban megjelent tematikus válogatások alighanem legnépszerűbb darabjáról. Igen, a magyar pop-rock LP-ről, amely nem kizárólag az élő volta miatt különleges. Ha pedig csak annyit érzékelnék belőle, hogy száműzték innen a gagyit, az is örömmel töltene el, de szerencsére, nem kell beérnünk ennyivel. Számos érdekesség található rajta, de legyen rend, álljunk sorba szépen!

A Lovasi első szólólemezéről való Vedd fel a szép ruhád – erős kezdés. G. Szabó Hunor és Tövisházi Ambrus friss színeket vitt az eredeti hangszerelésbe. Szinte már ezért a dalért megérte meghallgatni/megvásárolni az élénk bugyi-rózsaszín korongot – holott ez nem így van, mert nem csak ezért. Az impulzív Vad Fruttik-koncertszámért is (Tudom milyen), például. Az örök kedvencem, a VHK? Hát nem is tudom. Furcsa először hallani őket így, kb. fél-akusztikusan. A Tárulj világ a legnépszerűbb dalaik közül való. Ez a fajta intimitás azonban nekem meglehetősen szokatlan tőlük, de ez legyen az én problémám! Sebaj. Meghallgatom többször is, és fog tetszeni, mert kraft az van benne.

Következik egy tekervényes, instrumentális, kvalitásos Qualitons-szám (Kulmi), mintegy a zenei skála szélesítése jegyében. Majd egy modern folkrock banda, a Mordái jön, és a jól ismert Tavaszi szél, élénken, ám kicsit nagyon másként, más feldolgozásokhoz képest.

És egy abszolút különlegesség, Cseh Tamás és a fiatalon eltávozott Csengey Dénes egyik, a zeneszerző-énekessel publikálatlan dala (igen, ilyen is akad még) – Beck Zoli és Szűcs Krisztián ihletett előadásában. Az első oldal utolsó felvétele pedig egy, sajnálatosan fiatalon lezárult életmű talán utolsó, kissé érzelgős lenyomata. Hó Márton és a Jégkorszak az előadó.

A B oldal első momentumainak főszereplője Dányi Krisztina. Előbb a patinás amerikai folk(rock) csapat, a Sun Kil Moon nem egyedüli vendégeként duettezik egy szépet, majd a saját house-trance zenekarárát (WeAreGloria) is idehozza, mintegy a sokoldalúsága bizonyítékaként. És, ha magyar elektronika, akkor Anima Sound System! Nem csekély meglepi, hogy a 68 című számot a csapat egyik régi énekesnője, az igazi műfajában, a folkban kiemelkedően teljesítő Bognár Szilvia tolmácsolja. A sokadik virágzását élő KFT örökzöld témája: Éljen a szerelem! A 2023-ban feloszlott Ricsárdgír az utolsó előtti koncertjén, a Hello I Am Harrison Ford-dal a legjobb napjait idézi.

Víg Mihály pedig az általa előadott, tripla „bakeliten” megjelent Cseh Tamás-számok közül a Suhannak, visszaszállnak jelent némi kárpótlást azok számára, akik a már nem kapható hanglemezt elmulasztották megvásárolni. (Na jó, a Cseh-Bereményi -féle Utóirat is nyújthat vigaszt, végső esetben.)

A finálé pedig mi lehetne más, mint az a Finálé, amit Másik János ezúttal szólóban jegyez. Ismerős a dal valahonnan? Hát persze! A Levél nővéremnek 2.-t kellene elővenni viszonyítási alap gyanánt.

Ez a válogatás egyfajta leletmentés, a magyar pop-rock jó szellemű keresztmetszetét adva, köszönet érte Dömötör Endre és Oroszi Iván szerkesztőknek. Nyilván, csakis azoktól az előadóktól szemezgethettek, akik megfordultak a Magyar Zene Házában egy-egy koncert erejéig. Hogy ez nemzetközi viszonylatban mit mutat, az említett ok, valamint a mai popzene elégtelen ismerete hiányában nem tudom megítélni. Azt azonban teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ismét gazdagabbak lettünk egy sor értékes muzsikával.