Proton

Debrecen jó táptalaja a rockzenének, hiszen a városból olyan formációk származnak, mint a Color, a Panta Rhei, az Android, vagy a Tankcsapda, jazzvonalon kihagyhatatlan a Djabe. És, bár nem értek el olyan országos ismeretséget, mint a felsoroltak, de az August Förster Reservation rövid pályafutása megkerülhetetlen, ha a cívisváros rocktörténelmét tagoljuk. A formáció sajnos csak egyetlen albumot adott ki, mint ahogy a nemzetközi színtéren a Blind Faith, a Quatermass, a Refugee és a Paice, Ashton, Lord sem jutott tovább a debütálásnál.

A zenekar vagy a jól ismert német zongoramárkáról vette a nevét, de az is lehet, hogy a 19. század legendás német színésze a névadó. Ez a kiadvány az 1992-ben megjelent első album felújított kiadása. Valami mást – ez a címe a korong első dalának, a bevezető többszólamú énekében is ezt halljuk. Már az elején felhívják a figyelmet, hogy ne várjunk trendi produkciót: klasszikus rockzenét hallunk, progresszív- és hard rockot egyaránt, inkább az utóbbit, de a csapat nem siklik át a progresszív műfaj felett sem. Hammond orgonával, erőteljes gitárhangzással, egy szerzeményen belül több témát is felvonultatnak, ehhez jön még a frontember, Perjés Péter magas, erős énekhangja, vele válik egésszé ez a karakteres zene, szopránsikolyai Ian Gillant vagy David Byront idézik. Az elgondolkodtató dalszövegek is tőle származnak egy kivételével, ez az Igaz-hazug dal, egy részt idéznék ebből: „Szeretek temetni károkon nevetni s egy szajhával gyönyörben feküdni” Kevés őszintébb sorral találkoztam a műfajban, mint ez.

Inkább a billentyű viszi a prímet, a témákban a klasszikus zene az uralkodó, számos kiváló ilyen dallamsorral fűszerezték meg az egyébként kemény, dinamikus számokat. El kell ismerni, Szilágyi Tamás kiváló munkát végzett e téren. Gitárszólót kevesebbet hallunk, ezek azonban jól időzítettek, nem egy helyen tetten érhető az a megoldás, amikor az énektéma alatt halljuk a hangszerimprovizációkat. Csató Péter /Replika/ húzós gitárriffjei jó ellenpontok a komolyzene ihlette billentyűs játéknak és ezt a vonalat erősítik a kórusrészek is.

A nyolcvanas és a kilencvenes évtizedek nem annyira kedveztek a progresszív zenei törekvéseknek, bár az utóbbiban jobb volt a helyzet: a Dream Theater James LaBrie belépésével szélesebb körű népszerűségre tett szert, feltűnt a színen a Spock’s Beard, a Flower KIngs, a Rush elszakadt az előző évek kommerszebb elektronikus stílusától, újjáalakult az Emerson, Lake & Palmer, Ian Gillan pár év távollét után visszatért a Deep Purple-be. Hazánkban azonban nem voltak megfelelő alapok, hogy igazán igényes zenével érvényesüljenek előadók.

Bár az AFR tagjai felvették a második albumot, az hivatalosan sosem jelent meg. Nagy kár, pedig egy ígéretes debütálás ez a lemez, nagyon jó lett volna tudni, hova fejlődik a zenekar, tarja-e ezt a jó értelemben vett konzervatív irányt, ám, mint a bevezetőben felsorolt pályatársakhoz hasonlóan nekik sem adatott meg a folytatás. A kísérőfüzetben azt írják: „Őszintén hisszük, hogy ez a kiadvány több mint egy egyszerű újrakiadás – egy fontos fejezete a magyar rocktörténetnek.” Egyetértve ez gondolattal hozzátenném, hogy ez egy lehetőség is, hogy az AFR egyetlen albuma szélesebb körben tegyen szert ismertségre. Itt elolvashatjuk a csapat rövid történetét, tanulmányozhatjuk a dalszövegeket és korabeli fotókat is nézegethetünk.

Az AFR is egy olyan formáció, ami a kérdőjeleket szaporítja a magyar rock történetében. Hiába a megalkuvás nélküli album, a gondos komponálás, a gondolatgazdag szövegek, sajnos e történet nem teljesedett be. Mi sem bizonyítja jobban a produkció komolyságát, hogy a kiváló jazzénekesnő, Bontovics Kati, az egyik leginkább keresett szaxofonos, Muck Ferenc közreműködik a felvételeken és az ország egyik legjobb billentyűse, Papp Gyula vállalta a produceri munkákat.

Dallista:

01. Valami mást
02. Hív egy hang
03. Salvador Dali telepatikus üzenete a festményein keresztül
04. Félelem
05. Minden nap vége valaminek
06. Gyújtsd meg a hajam
07. Mocskos órák
08. Igaz-hazug dal
09. Utolsó mozdulat
10. Kié lesz a trón
11. Menned kell

Zenészek:

Perjés Péter – ének, vokál
Moldován Ákos – basszusgitár, klasszikus gitár
Szilágyi Tamás – Hammond orgona, billentyűk
Csató Péter – gitár
Deák Szabolcs – dob

Közreműködik:

Bontovics Kati – ének
Muck Ferenc – szaxofon
Csizmadia Gábor – trombita
Méhes János – basszusgitár
Fogarasi Péter – basszusgitár
Állami Énekkar
Magyar Rádió Kórusa
Operaház Kórusa