Eric Gales – A Tribute To LJK - Rockinform Magazin

Provogue/Mascot Label Group

Little Jimmy King (született Emmanuel Lynn Gales) amerikai bluesgitáros mindössze 37 évet élt, 2002-ben hunyt el szívroham következtében. Összesen három stúdióalbumot készített a Memphisben született gitáros. Balkézzel pengette a húrokat, akinek Jimi Hendrix és Albert King voltak az idoljai, szintén balkezes hangszeresek. A szintén balkezes Eric Gales, a kisöccse úgy gondolta, megemlékezik róla egy album erejéig. Éppen ezért ez a lemez nem csak a zenei örökségről, hanem személyes kötődésről is szól.

Évek óta tervezte ezt az anyagot, létrejöttében nem volt kis szerepe Joe Bonamassának és Josh Smith-nek, akik játszanak is a felvételeken és ösztönözték is Ericet a korong létrejöttében. Joe tehát megint itt van, korábban is játszott Ericcel közösen, méghozzá a fekete muzsikus ’Crown’ (2022) című albumán. Eric korábban azt mondta róla, nagyon hálás neki, hogy segítette őt karrierjében.

Aki egy energikus gitárorientált albumot szeretne hallani, bátran ajánlom ezt a korongot, ugyanis az 51 esztendős Eric Gales-en kívül több jónevű kobzos is megvillan a dalokban.

A kezdő dal címe kesergésre utal és egy energiától duzzadó, fúvósokkal megtűzdelt bluest kapunk, a You Shouldn’t Have Left Me akár B.B. King előadásában is megszólalhatna. Joe Bonamassa két felvételen is játszik, az egyik a Don’t Wanna Go Home egy kemény blues, a gitárokkal jó megpörgetik az alaptémát. Az It Takes a Whole Lot Of Money-ban már hárman pengetnek, még Joe-val közösen a Veszprémfesztet is megjárt Josh Smith is beszáll, így óriási gitárorgiává fajul a felvétel. A Something Inside Of Me egy tradicionális blues, Eric ezt is nagyon-nagyon érti. Akinek ez nem elég, ott van a Rockin’ Horse Ride szaggatott bluesa Stevie Ray Vaughan szellemében. Ebben a bluesműfaj egyik fiatal reménysége, a 26 esztendős Christone „Kingfish Ingram” száll be Eric mellé, és elég jelentősen felpörgetik a bluest hangszereikkel. Még egy dalt kiemelnék, ez a Worried Man, engem emlékeztet az egyik kedvenc Doors dalomra, a Riders On The Storm-ra – jazz, pszichedelia, ködös homály – minden együtt van.

Szerintem a legjobb a zárófelvétel, a Somebody, amit a főhős együtt ad elő Buddy Guy-jal, ahol két bluesgeneráció találkozik, egy érett, tenni vágyó és egy megbékélt, bölcs számvető muzsikus – az eredmény csodálatos. Az emlékezés fényét az is emeli, hogy Eric Gales ilyen kaliberű neveket hadrendbe állított fivére munkásságának ápolásában.

Természetesen ez szubjektív szelekció a dalkínálatból, feltétlenül érdemes meghallgatni a teljes lemezt, mert nem csak gitártudásban, hanem minden más zenei invencióban is gazdag ez az album.

Eric Gales testvéri anyaga tele van energiával, ötlettel. Nem csak bluest, funkot, jazzt és hard rockot penget ez a hihetetlenül tehetséges muzsikus. Bár egy tribute-albumról van szó, ilyen kiadványokkal nekem mindig vannak fenntartásaim, de azt gondolom, Eric úgy a képére tudta formálni a teljes korongot, hogy nem sérült annak esszenciája. A blues daloknak van egy előnye, hogy nem annyira nehéz őket az előadó saját képére formálni, ugyanis sokkal szabadabban értelmezhetők, akár a szövegi részt is nézhetjük, mint a más műfajok darabjai.

A lemez jelenleg digitális formátumban érhető el az ismert platformokon, október 24-től CD-n és LP-n is megvásárolhatjuk.

Dallista:

01. You Shouldn’t Have Left Me
02. Rockin’ Horse Rise (Christone “Kingsfish” Ingram)
03. Guitar Man
04. Don’t Wanna Go Home (Joe Bonamassa)
05. Something Inside of Me
06. Baby Baby
07. It Takes A Whole Lotta Money (Joe Bonamassa & Josh Smith)
08, Worried Man
09. Blues Been Good To Me
10. Somebody (Buddy Guy, Roosevelt Collier)