LP / CD – Proton Classics / e-Music Records, 2025
2025. december 12-én jelent meg Balázs Ferenc és a Sexit Gyertyák a téren albumának legfrissebb újrakiadása. A Proton Classics sorozatban ismét egy igényes kivitelű digipak CD érkezett, immáron újra az eredeti tracklistával. Míg az anyag első LP kiadása egy 180 grammos lilás-márványszínű vinilen foroghat a lemezjátszókon.
Az 1984-ben rögzített első szólólemeze és Korál második korszakának kifulladása után Balázs Fecó énekes, billentyűs, zeneszerző, előadóművész filmzenéket készített (Gondviselés, Laura, Vakvilágban, Nyolc évszak, A pókok), illetve komolyzenei átiratokat szintetizátorra: Bach, Liszt, Albinoni, Chopin, Corelli, Schumann, Sinding és Vivaldi legszebb, legismertebb műveiből. Valamint szerzőként is egyre aktívabbá vált, leginkább énekesnőknek írt dalokat. Miközben egyre gyakrabban vállalt vendégszerepléseket is.
A kemény rock, az igazi rock and roll azonban nyilván a Korál leállása után is hiányzott neki, ezért hát miután a módszerváltás időszakában összebarátkozott a felvidéki Sexit együttes tagjaival, hamar össze is dugták a fejüket Pál Balázs Jenő gitárossal, Hundzsa István basszusgitárossal és Kiss Zsolt dobossal, majd elkezdtek egy közös albumon dolgozni. Az így kialakult négyes aztán 1991 novemberében vonult be Enyedi Ernő E-stúdiójába. Valamint felkérték még Elek István szaxofonost, a Korál korábbi vendégművészét, hogy fújjon egy nagyot az egyik új szerzeményükbe. A kész anyag műsoros magnókazettán került kiadásra a következő évben, 1992 februárjában, a Proton gondozásában.
A Gyertyák a téren összesen kilenc trackből áll, melyből hétnek a zenéjét Fecó szerezte, két instrumentális (Lázálom, Gyertyák a téren II) és öt énekes dalt (Vissza az útra, Átok van velünk, Jó hogy messze vagy, Hétfő esti blues, Gyertyák a téren I), utóbbiakat Horváth Attila szövegeivel; kettőt pedig mindenestől Pál Balázs Jenő jegyez (Vírus, Ne add fel).
A hallhatóan alaposan átgondolt és igen jól szerkesztett album egy-egy zenekari darabbal kezdőik és végződik. De még ez a már önmagában is rendkívül jól működő keretes szerkezet is meg lett duplázva, ugyanis a kazetta B-oldalát nyitó címadó szerzemény instrumentális változata zárja a programot. Mely lírai kompozíció két verziója között hallhatjuk ellenpontozásként az anyag két legkeményebb, heavy rock, heavy metal számát.
Bár Fecó talán sosem játszott ennél keményebb zenét, hallhatóan jól érezte magát az orgonája mögött. Húsz évvel korábban a Taurus Ex-T: 25-75-82 volt a legkeményebb zenét játszó magyar banda, volt mire emlékeznie, volt mit felidéznie.
A rozsnyói gyökerű Sexit együttes zseniális nevéhez kellett némi konkurencia is. Ugyanis az Új Generáció és a Csík zenekarok tagjaiból megalakult banda eredetileg Exit néven játszott. De mivel abban az időben kishazánkban is minimum két Exit együttes játszott és a környező országokban is népszerű volt a név, szinte kényszerből váltottak a szellemes és jól megjegyezhető Sexitre.
Fecónak tetszett a fiatalok lendülete, hozzáállása, meg persze a hangszeres tudás és a két jó énekhang sem kerülte el a figyelmét. Bejött a számítása, hiszen Jenő dalai legalább annyira működtek a közös munka során, mint a Sexit tagok részvétele Fecó hagyományosabb hard rock kompozícióinál és lírai szerzeményeinél. A Hétfő esti blues pedig a hazai blues egyik örökös csúcsteljesítménye, hála érte minden résztvevőnek, többek között Elek Pista nagyszerű vendégjátékának is.
Kevés ennél jobb együttállás valósult meg a magyar rocktörténetben. Jókor, jó helyen találkoztak, jó időben dolgoztak együtt, melyet nemcsak a közönség, hanem a szakma is egyöntetűen elismert. A Gyertyák a téren oly annyira erős lett, hogy még a fiúk irigyei sem mertek nyíltan nekimenni. Értelmetlen is lett volna. Jó dalok, jó szövegek, jó hangszerelés. Ráadásul az anyag még az eredeti kazettán is megdörren, mai füllel is kifejezetten jól és arányosan szól.
Valójában csak egyet sajnálhatunk, hogy nem született meg a folytatás, a második közös album. Pedig minden bizonnyal lett volna még muníció a sikeres kollaborációhoz. Mert Fecó és a Sexit ’92-es vagy ’93-as dalai bizony továbbra is megbízhatóan hozták a magas színvonalat.
Második menet
A kétezres évek vége felé Fecó egyre szomorúbban vette tudomásul, hogy sem az egykori állami hanglemezgyár utódcége, sem a monopolhelyzet felbomlása után megalakult magyarországi magánkiadók nem hajlandók újragyártani az albumait, már amelyik egyáltalán még működött közülük akkoriban. Pedig mind a rajongók, mind a különféle tévé- és rádióműsorok szerkesztői folyamatosan igényelték a CD-it. Illusztrációként is, ajándékként is, a hangtár bővítése céljából is. Mindennek számos alkalommal voltam magam is tanúja, mikor Fecó megkért, hogy kísérjem el valamelyik rendezvényre vagy médiameghívásra.
Mindez odáig fajult, hogy Fecó vett egy nagy levegőt és elkezdte vadászni a Vaterán és máshol a használt CD-it és lemezeit, majd idővel szinte kétnaponta jöttek tőle a felkérések, hogy mit vegyek meg helyette. Mégsem akart furcsa helyzetekbe keveredni, miként a lakcímét se kiadni. A netes halászat mellett a feladatom lett még a lemezboltok és nagykerek polcainak folyamatos figyelése. Mikor már minden polcot lesöpörtünk és végképp tarthatatlanná vált a helyzet, Fecó arra is megkért, hogy szerezzek egy friss, új, még nem korrumpálódott kiadót, hogy ha máshogy nem, licenckiadásokban legyenek elérhetők a felvételei. Nem bízta a dolgot a véletlenre, mert mire oda jutott, hogy a segítségem kérje, már kész listával rendelkezett, mit kéne elrendezni, konkrétan mire volna szüksége.
Az általa tervezett újrakiadások sora a CD-n addig még kiadatlan szóló-, illetve szintetizátorlemezeivel kezdődtek 1984 és 1990 közötti felvételekkel. Ez esetben közös kiadást javasoltam, a Register és a többi anyag speciális, szintis, instrumentális jellege miatt. Majd a Korál IV című 1985-ös kislemez-gyűjtemény következett, a Korál 1975 és 1981 közötti kislemez-dalaival. Itt pedig a kimaradt felvétel pótlása mellett a Taurus kislemezek újraközlését ajánlottam a figyelmébe. Harmadikként a két protonos anyag, a Korál aranyalbum és a Sexit együttessel közös Gyertyák a téren kazettája került szóba. Negyedik menetben a szerzői albumát szerette volna rendbe rakni és kiegészíteni. Itt felmerült egy csomó érdekes anyag, a vikidálos Korál demóktól kezdve a csak mesterszalagon létező MIDEM promó felvételig. Aztán szeretett volna még egy új, szintén frissített lírai válogatást a szerzői estjeinek a közönségére gondolva és így tovább. Zseniális dolgai voltak még elfekvőben. Példaértékű archív sorozat születhetett volna…
Találtam is egy megfelelőnek tűnő embert, aki már bizonyított Máté Péter és Cserháti Zsuzsa korábban kiadatlan rádiófelvételeinek lepapírozásában. Úgy döntöttünk, hogy gyorsan gründolunk egy új kiadót, ahol hiánypótló jelleggel megoldhatók Balázs Fecó és a többi CD-vel szintén ellátatlan és szintén a segítségem kérő nagy magyar művész és zenekar új- és újrakiadási projektjei. A terv szerint a kiadós srác intézte volna a rádiós- és magánkiadós licencelést, valamint a gyártók felé a megrendeléseket, Benkő Laci járt volna közbe a Hungaroton archívum licencelése ügyében, a kész „termékeket” pedig a Rock Diszkont árusítja majd a boltban, online, illetve azokon a koncerteken, rendezvényeken, dedikálásokon, ahová Fecó és a többi kiválóság kitelepülést igényel.
A terv tökéletesnek tűnt, aztán valamiért mégis karó került a küllők közé. Máig nem tudni, ki és főleg, hogy miért, de valaki behívott a projektbe még pár embert. Köztük egy fura figurát, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk most Kakukk úrnak. Kakukk úr pedig jött látott és győzött, hamar kinyomott mindenkit a projektből. Bár már rég meg voltunk egyezve a Fecót érintő újrakiadásokról, mégis, mire a konkrét gyártási előkészítés állapotába jutottak a CD-k, volt képe azt mondani, hogy csak akkor rendeli meg a „termékhez” szükséges licenceket és munkálatokat, ha Fecó kifizeti. Mert szerinte „nincs igény” Balázs Fecó CD-ire…
Fecó persze felkapta a vizet, de nem tette szóvá a dolgot. Rangon alulinak tartotta az ilyen jellegű vitákat. Hát miután elmúlt belőle az indulat, szelíden megüzente, hogy megvan a szponzor, kifizet mindent. Valamint, hogy onnantól engem keressenek, nálam vannak a munkaanyagok, mehet a gyártás. Persze ő fizetett mindent, de őrizte az arcát és minimálisra redukálta a kapcsolatot az új kiadó munkatársaival. Kakukk úr azonban továbbra sem bírt magával. Mert bár onnantól sima bérgyártás volt az archív sorozat projekt, folyamatosan mindenbe beledumált.
Többek között agyoncenzúrázta a tervezett CD-sorozathoz készült, Fecó segítségével megírt és Fecó által jóváhagyott ismertetőimet, illetve több cserét is eszközölt az eredeti borítók önhatalmú leselejtezésével. Pedig mindannyian szerettük az eredeti borítókat. Pedig, hogyan máshogy lehetne elmesélni a Taurus módszeres kicsinálását és a Taurus életmű kényszerű Korálba menekítését, mint Erdős Pétert és a többi felelőst emlegetve, „kommunistázva”… Fecó persze megint felhúzta a szemöldökét, de nem szólt nekik. Egye fene, belefér. Újabb komolyabb vita volt, hogy a lemezgyár teljesen nyilvánvalóan hibás adatait közöljük a kislemezekhez, vagy inkább a valódi szerzőket és évszámokat, amit az akkor még élő zenésztársak erősítettek meg. Miután leszavaztak, az előbbi verzió nyert. Majd mikor a rajongók kommentekben szanaszét szedték az egyértelműen valótlan évszámokat, a főokos gyorsan rám tolta a dolgot, hogy én voltam a producer és én szabtam el. Ügyes…
A szintetizátorlemezeket és a Nyolc évszak filmzenét felvonultató CD-antológia ismertetője is meg lett csonkítva, sőt a szöveg végül az értelmetlenségig cincálva, többszörösen át is lett szerkesztve. Fecó még jobban felhúzta a szemöldökét. Főleg, mert mivel itt már Radics Béla emlegetése és „kommunistázás” sem volt, abszolút öncélúnak és farok-méregetésnek tűnt az erőszakos változtatás. Fecó ezt sem tett szóvá, de nekem már azt mondta, hogy haladjunk gyorsabban és vonjuk össze a Gyertyák a téren kazetta anyagát a két szerzői válogatásával.
Úgy is lett, a kérésének és az akaratának megfelelően összeszedtem az összes elérhető duettjét és szerzeményét, egy rakat egyéb ritkasággal együtt. Majd azokból válogatta ki a Gyertyák a téren CD bónuszait, amit aztán ismét én szerkesztettem könnyen hallgatható műsorrá. Illetve megelőzve az újabb kéretlen okoskodást, a jó előre megírt ismertetőmet is kukáztuk. Mindössze öt rövid fejezet, egy kis oldalka maradt, a berlini The Wall koncert és az azt megörökítő címadó Fecó sláger kapcsán. Aztán bocsánatot kértem Fecótól, majd leléptem az egyre vadabb irányokat választó kiadótól. Nem bírtam tovább ezt a számomra idegen metódust.
Szegény tett még egy próbát, de mikor a lírai válogatása hátsó borítójára hibásan került a tracklista, amit az illetékesek nem voltak hajlandók újra nyomdába küldeni, széttárta a kezeit. Mikor a következő hétvégén a garázsában pakoltuk az aznap esti koncertjéhez szükséges technikát, illetve a CD-it és könyveit, persze nem bírtam ki és rákérdeztem. „Fecókám, ha ennyire bosszant, miért nem kéred meg őket a javításra?” Megállt, komolyan rám nézett és csak annyit felelt: „Ha valaki nem érzi magától, annak felesleges mondani.” Majd csendben folytattuk a bepakolást. Miután elindultunk és lecsorogtunk a hegyről, hirtelen oldalra fordult az autóban és annyit mondott még szomorúan, gondolom az egész archív sorozatra értve, hogy „Megpróbáltam!” – majd megvonta a vállát és témát váltott. A következő ötven kilométeren át csak kocsikról és a fociról beszélt az előttünk ülő Hippyvel és Luigival, miközben az aznap esti helyszín felé robogtunk. Ez a hajó elment.
Harmadik menet
2025-ben azonban váratlan újra előkerült a Kőfalak és a Gyertyák a téren. Történt pedig a 2021-ben újraéledő Proton Records a sokféle értékes újrakiadás mellett Balázs Fecó emléklemezekkel is előrukkolt. Így bár ha csak utólag is, de teljesült Fecó vágya. Mert bár a Kőfalak című Korál aranyalbum anno megjelent CD-n, LP-n és kazettán, de már három évtizede nem kapható. A Gyertyák a téren pedig sosem létezett hanglemezen. Pedig anno ezt is javasoltam a túlságosan is önmaga hatása alá került nagyokosnak, de szimplán lehülyézett. Sebaj, lám, végül úgyis minden a helyére kerül.
A Proton Classics sorozatban megjelent Gyertyák a téren CD ismét új borítót kapott. Amit továbbra sem értek, de együtt tudok élni vele. A hárompaneles digipak elegáns, a CD booklet is tetszetős. Sajnos a választott betűméret és fonttípus gyakorlatilag olvashatatlan. Érdemes volna a terveket még időben kinyomtatni és egy tetszőleges nagymama kezébe adni, hogy olvassa fel. Továbbá Elek Pisti neve is lemaradt. Egy esetleges újabb újrakiadás esetén jó volna még ezt a hiányt is orvosolni. Az új CD változat kifejezetten jól szól. Ráadásul szerencsére nincs túlvezérelve, így egy-egy komolyabb hifiben is meg lehet vallatni, hagyva, hogy az erősítő erősítsen.
Az új borító nagylemez-méretben még inkább működik. Továbbra sincs köze az eredeti képhez vagy a berlini Wall koncerthez, de ízléses és szép. A kiadvány posztumusz jellegébe mondjuk, simán belefér egy ilyen „égi zenekar” hangulatú művész-megjelenítés. Maga a hanganyag liláskék vinilre lett préselve, mely füstös vagy márvány hatású kinézete szintén pazar. Méltó az elhunyt nagyságához.
Isten nyugosztaljon, drága Fecó! Remélem, találkozunk még!
Balázs Fecó (és a Sexit): Gyertyák a téren
LP / CD 2025:
Balázs Fecó – orgona, szintetizátor, ének, vokál
Pál Balázs Jenő – gitár, ének, vokál
Hundzsa István – basszusgitár, ének, vokál
Kiss Zsolt – dob
+
Elek István – szaxofon
1. Lázálom
2. Vissza az útra
3. Átok van velünk
4. Jó hogy messze vagy
5. Hétfő esti blues
6. Gyertyák a téren I.
7. Vírus
8. Ne add fel
9. Gyertyák a téren II.
