ABSZ és Csibi koncert az Illés Klubban

FMH, 2025. 10. 04.

A rock and roll öregszik, a legendákkal és a legendás életművekkel egyetemben. Ezért aztán itthon is Dunát lehet rekeszteni a különböző emlékzenekarokkal, tribute és cover bandákkal. Többségük persze csak használja, kihasználja a mások által sikerre vitt, majd jól bejáratott nevet. Megúszós műsorok, olcsó siker és könnyű pénz jellemzik a palettát, így hát sajnos túl sokan vannak, akik csak a tuti biztos sikerdalokban utazva érzik magukat jól, az akolmeleg abszolút biztonságának illúziójában. Mások viszont a nehezebb utat választva küzdenek meg a sikereikért. Komolyan véve azt, hogy a lehető legszélesebben véve, teljes egészében gondozzák az általuk felvállalt életműveket, zenei örökségeket.

Az ABSZ története 2004-ben indult, amikor is a No coMMent rajongókból álló első felállás megalakult, Ruf Szilvivel. Nomen est omen, természetesen már a kezdeti repertoár is teles-tele volt Illés-, Tolcsvay- és Fonográf szerzeményekkel. Melyeket az idők során egyre csak bővítettek kapcsolódó dalokkal, a KITT-egylet tagjainak szólólemezeit és az általuk másoknak írt dalokat is figyelembe véve.

2015-ben hivatalosan is csatlakozott a csapathoz Barna Zoltán „Csibi”, a Bojtorján legendás dobosa, aki szervesen illeszkedik a csapat által eredetileg is választott stílusokhoz és kultúr-örökséghez. Az ABSZ jelenlegi felállásában Radnai András és Molnár Bálint gitározik, énekel és vokálozik, valamint Bende Zoltán „Benzol” basszusgitározik, aki Csibivel egyetemben az éneklésből, vokálozásból is kiveszi a részét. Számos budapesti klubban láthattuk-hallhattuk már őket, szerencsére rendszeresen felbukkannak a különböző játszóhelyeken. De a Fővárosi Művelődési Házban működő patinás Illés Klub mindig is kiemelt fontossággal bírt, hiszen ott az alkotók, a főhősök is mindig jelen vannak néhányan. Így rendkívüli zsűri előtt kell helytállni, ami nem kis feladat.

Számtalan jobb-rosszabb Illés-Fonográf tribute koncertet láttam, hallottam már az elmúlt bő három évtizedben. Javarészüket nyilván a Fővárosi Művelődési Ház Illés Klubjában, de ez az a magyar zenei örökség, melyet tényleg minden nótafa ismer. Melyet zenekarok ezrei játszanak szerte a Kárpát-medencében, sőt még messze azon túl is. Valójában az a különleges, ha az ember nem fut valahol bele. Ugyanis a két Szörényi, Bródy, a két Tolcsvay, valamint Illés Lajos, Móricz Misi és Németh Oszi szerzeményei oly mértékben épültek be az összmagyar kultúrába, amihez hasonlót talán csak az Omega, az Edda Művek, a Beatrice és a Bikini életmű tud még felmutatni. Így nem csoda, ha alapdalokat, azt a bő száz Illés, Fonográf, Szörényi, Bródy, Koncz és Halász Judit slágert tényleg mindenki ismeri, miként az István, a király rockoperát is, az elejétől a végéig, levegővételekkel együtt.

Az önmagában is példaértékű, ha egy Illés-Fonográf tribute együttes az összes Fonográf stúdióalbumról játszik valamit valamelyik koncertjén, beleértve a Használat előtt felrázandó című ritkasággyűjteményt is. Ráadásul arra még külön ügyelve, hogy a szupergroup mind a hat tagja szerepeljen szerzőként is. Márpedig az Illés Klubban most volt Szegény kisfiú panaszai (Fonográf), Ha csókol a szád (Na mi újság, Wagner úr?), Levél a távolból (FG-4), Műkritika (Edison Fonográf Album), Mosolyod vigasztal (Útközben), Három az igazság (Jelenkor), Visszatérés (Jelenkor),és a már említett Használat előtt felrázandó címadója.

Csupa míves remekmű, mégis, aránylag kevés nyilvánvaló sláger – mert így is lehet. Miként a Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs szólólemezek műsorában is bőven van más, mint a Földvár felé félúton, az Utazás és az Étkezőkocsi. Ennek megfelelően Bálinték most a Ha szomorú az ember, A hitetlenség átka és a Kocsma az egész világ dalokkal ajándékozták meg az Illés Klub közönségét. Ha mindehhez hozzávesszük még a Fűben, fában, vadvirágban című gyöngyszemet, a Tolcsvay Trió csodás kompozícióját, tényleg ritka szerencsésnek érezhette magát, aki erre a programra jegyet váltott.

Ahol a lusta folyó, Csavargódal, Énekelsz egy régi nótát – hogy kerül a csizma az asztalra, avagy mit keresnek Bojtorján slágerek az Illés Klubban? Részint, miért ne szerepelhetnének, az FMH Illés Klubja az egyik utolsó klasszikus értelemben vett rockzenei klub, széles látókörű, értelmes klubtagokkal, mely toleráns befogadó közeg már tényleg ritkává vált, mint a fehér holló. Duma persze mindenütt van dögivel, csak épp az elfogadás, a másik véleményére és produkciójára való kíváncsiság nem jár mellé.

Természetesen Csibi életműve okán is simán belefér pár Bojtorján alapvetés az ABSZ műsorába. De persze a veterán csapat nem csak Csibi okán kötődik az Illés-Fonográf családfához, hanem azért is, mert mint közismert, a Csavargódal lemeznek Szörényi Levente a zenei rendezője. Ráadásul Szörényi Szabolccsal és Tolcsvay Lászlóval együtt közre is működtek a legendás album felvételein.

Hát ilyen az, amikor az ember önmagát, a közönségét és az általa képviselt együttes szerzőit is tiszteli. Mert ebben a szetlistában most tényleg volt minden: ismert és kevésbé ismert kompozíciók, kislemezek, ritkaságok, meg persze a közönségkedvenc korszakos slágerek is. Hát a jól megérdemelt siker és tapsvihar sem maradt el. Szóval másnak sem kell betojni, semmi gáz, ha kicsit bátrabbak vagytok – lám, így is lehet.

Mindenesetre bennem valami ilyesmi rajzolódik ki, mikor bárhol, bármikor, bármiféle tribute, azaz tisztelet zenekarokról hallok. Nem pedig a megúszós, olcsó haknizás, arccal a gázsi felé, sika, kasza, léc mentalitás. Már csak azt volna jó megélni, hogy valakiknek lenne bátorsága még olyan értékes életművek gondozását is felvállalni, mint mondjuk a Gentle Giant, a Triumvirat vagy az Iron Butterfly csodás daltermése.