Sex Action 35 koncert

Október 25. – Barba Negra, Red Stage

Telt ház előtt ünnepelte 35. születésnapját a Barba Negra Red Stage színpadán a Sex Action, előzenekarként pedig régi harcostársuk, a Sing Sing, illetve a legutóbbi albumát idén márciusban kiadó Vadvágány adott nekik méltó köszöntést. A koncert óta pedig egy újabb jó hírt is kaptunk a szülinaposoktól – erről is lesz szó a cikkben.

Mindenekelőtt hadd szóljak a Vadvágány zenekarról, akik az egész este alaphangját megadták. Én egész úton Csepelre abban a hitben voltam, hogy úgy le fogom késni őket, mint a huzat, és a Sing Singgel fog kezdődni a buli számomra, de aztán egész kényelmesen odaértem, hogy szinte a teljes szettjüket meghallgathassam. Kínos vagy sem, de sosem hallottam még róluk korábban, az idei albumuk (Bennem egy szó) is elment mellettem, de összességében tetszett, amit hallottam tőlük. Kiállásukra és színpadi jelenlétükre nem lehet panasz (kiemelném a ránézésre a Coheed and Cambria-ból szalasztott Hegedűs Tamás gitárost), a zenéjük pedig hű volt az utánuk fellépő nagy elődökhöz. Talán, ha velük egy időben is születtek volna, még jobban csengene a nevük…

A Sing Sing hozta a kötelezőt. Bár az „klasszikus” felállásból még hárman is tagjai a jelenlegi zenekarnak, Hangyássy László basszer és Csarnoki Antal gitáros mellől most hiányzott Váry Zoli dobos („épp egy plasztikai műtéten esett át, ahol eltávolították a fitymáját a combjától” – viccelődött Sipos Tamás). Különös módon a koncertek előtti és közti nézőtéri hangulat mintha nem azt tükrözte volna, hogy október 25. estéjén a Sex Action lesz a fő attrakció. Sokkal több Sing Sing polót, felvarrót és miegyebet lehetett látni az embereken, sőt többeknek szolgáltattak beszédtémát is – egy rajongó a kezdésnél épp engem talált meg azzal a kérdéssel, hogy „szerinted itt lesz az Abaházi?”… Nos, egyik Abaházi sem volt ott, bár Csaba zenekara mondjuk majdnem pont egy hónap múlva játszik a Blue Stageben. Ami viszont szintén tény, az az, hogy nem csak az imént idézett rocker volt elégedetlen a Sing Sing élén a 2013-as újraalakulás óta éneklő Tamással, többször is arra kaptam fel a fejem, hogy az IHM-ből (sajnos nem az Isten Háta Mögöttből) ismert frontembert szidják a koncertélvezők kisebb-nagyobb csoportjai.
Aki ott volt ezen a koncerten, és van két füle, de nem fazék, az talán egyetérthet velem abban, hogy ez az elégedetlenség teljesen alaptalan. Tomi a Sing Sing legszebb éveit idéző módon szólaltatta meg a Halál a Májra, Nehéz lehet hősnek lenni, vagy a Tettes vagy áldozat slágereket. A piró, amit már a koncert elején a Miért játszol a tűzzel dalnál elsütöttek, és szinte végig nyomtak, nem csak a szemnek volt tetszetős, a fel-fellobbanó hőséget még a hangosítók mellett állva is érezni lehetett – kíváncsi vagyok, milyen volt mondjuk az első sorból érezni ugyanezt. És ha már hang: nagyon jót tett a Barbának a szinte teljes hangrendszer-csere, amit tudtommal a nyáron eszközöltek, most minden hangszert tökéletesen ki lehetett hallani (hozzám hasonlóan sokan leírták már, hogy az egynél több gitárral felálló zenekaroknál az egyik hangszer mindig teljesen elveszik, ezt a problémát is sikerült orvosolni), a pörgős dirty rock himnuszok olyan erővel dörrentek meg, ahogyan azoknak kellett. De nagyot mentek a lassabb, érzelmesebb számok is, például ilyen lehetett volna a Szárnyalok, ha nem teljesen hamisan kezdik el játszani, de sebaj.

Talán nevetségesnek hangzik, de a „csajozós” dirty rockot számomra csak az tudja hitelesen játszani, akinek még feláll a műszer. Ez persze elsősorban képletesen értendő, hiszen ha nincs meg az a varázs, az a potencia, mint a hangos sikerek idején, nem kell az előadó nadrágjában turkálni ahhoz, hogy belássuk, itt már nincs mit erőltetni. Ugye ezt a nem is olyan régi múltban tapasztalhattuk már az olyan – egyre szánalmasabb turnékat adó – nemzetközi kedvenceinknél, mint a Mötley Crüe vagy a Guns N’ Roses, akiknek a színpadi teljesítményét látva már nem azt hiszi az ember, hogy a szexi nővérkék adják be nekik koncert után az infúziót (s még mi minden mást!), hanem hogy a nyugdíj után munkába visszaálló bajszos néni cseréli alattuk a pelenkát.
Nos, jelentem, a Sex Action a fentekkel ellentétben él és virul, sőt, ha lehet ilyet mondani, fickósabb, mint valaha! Nem csak a teltházas nézőtérnek mutatták meg, hogy mi is az a rákenroll, hanem még a vendégeiknek (a Mátyás Attilával több formációban is együtt zenélő Gerő Balázsnak, a korábbi Sex Action-tag Bense Sanyinak, illetve valami Lukács László nevű figurának, valami Tankcsapda nevű zenekarból) is elsőrangú előadást tartottak belőle. Persze nem csak a zenészek villantottak nagyot, hanem a táncos csajok is, akiknél csak egy dolog volt feszesebb a színpadon: El Scorpio dobolása, illetve gitározása egyes dalokban… Az egész brigádból talán pont Zana Zolit a legjobb nézni, ahogyan mindent belead a színpadon, hiszen akasztott emberen kívül tényleg minden volt már életében, és simán megengedhetné magának, hogy a Sex Actiont egy lezárt fejezetnek tekinti, mégis ugyanúgy nyomul 2025-ben is, mint anno 1990-ben tette. (Bár a merchpultba természetesen Ganxsta Zolee-s cuccokat is hozott magával…)
Az eljátszott számok közül csak egyet emelnék ki, ugyanis az egész szettben egyedül a Mindenki megdől-t játszották az Action repertoárjából, és valószínűleg még ez is kimaradt volna, ha elő nem ássák a közelmúltban az archívumból a dal eredeti, 1994-es klipjét, íme:

Ami pedig további örömhír, hogy a Sex Action 1990-es bemutatkozó albuma, amely utoljára 2004-ben jelent meg CD-formátumban, most kapott egy 35. jubileumi kiadást a Grund Records gondozásában, rajta a teljes 12 számos lemezzel és két bónusznótával. Az új CD-ket először a koncerten lehetett kapni, Spotify-on és Youtube-on meghallgatható, hamarosan pedig hanglemezen és műsoros kazettán is várható a megjelenése.