Balogh József, az Omega Fan Club vezetője is írt pár sort a kollégánk, Bese Jozé által producelt Esőcseppek CD-ről, melyet úgy éreztük, tanulságos meglátásai miatt érdemes magazinunkban is újraközölni.
Nem szoktam lemez kritikát írni. Vannak, akik szerint egyszerűen csak jó zene és rossz zene felosztás létezik, ami pedig engem illet, én ezzel úgy vagyok, hogy egy zene vagy tetszik nekem, vagy nem. Ha nem tetszik, nem hallgatom, ha tetszik, akkor hallgatom.
Mindenevő vagyok. Kiemelkedik ebből a nagy mindenből az Omega és a Pink Floyd. Ha pedig olyan zenét hallok, ami egyik pillanatban a Pink Floydot, másikban az Omegát idézi bennem, még ha csak apró foszlányokban is, akkor arra mindig figyelmes leszek.
Nemrég belefutottam az EKG nevű együttes Esőcseppek című lemezébe. Az ajánló úgy szólt, hogy „Józsi, szereted az Omegát, a Pink Floydot, ezt is szeretni fogod.” És tényleg! Na de ne szaladjak ennyire előre.
Jozé, akivel ahányszor csak összefutok, vagy telefonon eszmét cserélünk, mindig képes újat mondani, valamivel meglepni. Legutóbb, a 1/2 9 Music Pubban az Omega emlékfal létrehozása okán találkoztunk. Volt nála pár Esőcseppek CD. Azonnal vittem is egyet tőle, az ajánlása számomra hiteles.
Tegye fel a kezét, aki hallott már az EKG együttesről! Be kell vallanom, soha korábban nem hallottam róluk. Nem mintha ez bármit is jelentene, hiszen nem vagyok szakértő, csak szerető. Az EKG valamikor a ’80-as években működött, hosszú időn át amatőr zenekarként, majd mások előzenekaraként, a Bem Rockpart ikonikus klubjában akadtak rendszeres fellépési lehetőségre. Tele voltak kreativitással, biztos hangszeres tudással, lemezre kívánkozó zenei ötletekkel, mégis az első vonal valahogy nem akart összejönni nekik. Róluk itt most nem is írnék többet, akit érdekel, a lemezhez gazdag booklet tartozik, amiből sok érdekes részletet megtudhatunk az előadóról és a lemez születéséről.
Az album zenei anyaga ugyanolyan rögös utat járt be, mint maga a zenekar. Már az EKG utáni időszakban járunk, amikor a két oszlopos tag, Bolla Zsolt és Mándoki Sándor úgy gondolták, ne maradjon lenyomat nélkül a formáció. Felvették a lemez anyagát, ami aztán bő harminc évig dobozban maradt.
És itt jön képbe Jozé, a magyar zenei szcéna egyik különös, vagy inkább különc figurája, aki olyan, mint egy véreb. Ha beleharap egy neki megtetsző falatba, azt nem engedi. Addig rágja-marcangolja, míg nem farag belőle valami maradandót. Így lett ő számos olyan zenei produkció, vagy a zenei szcénához kapcsolódó projekt szülőatyja, melyek nélkül egyértelműen szegényebbek lennénk. Ő az a szürke eminenciás, aki méltóságteljesen a háttérből úgy keveri a lapokat, úgy tologatja a szereplőket, úgy tapos ki járatlan utakat, hogy annak végén ott ragyogjon mindig egy szerelem-projekt a maga testi-lelki megvalósultságában.
Hát ez az EKG Esőcseppek is egy ilyen szerelemprojekt. Jozé régi jó barátját, Égerházi Attilát, a GR1993 Records tulajdonosát győzte meg, hogy befogadja ezt a projektet. Égerházi is egy nagy szerelemember, aki amúgy vállalkozása szinte minden szabad forrását együttese (gitáron muzsikál a formációban) menedzselésére fordítja. Így lett a Djabe az a zenekar, akinek talán a legszebben dokumentált munkássága van. Igazi szerelemprojekt tehát ez az Esőcseppek CD, és ez meg is látszik a bookleten, és hallatszik minden hangjában. Ennél többet már nem is kellene mondanom erről a kiadványról.
Ami engem megfogott ebben a zenében, hogy tényleg egy olyan zenei világgal találkoztam, ami nagy kedvenceim zenéinek hangulatára rímel, persze abszolút egyedi, nem koppintott módon. Imádom, ha egy koncept lemez egy ütős nyitánnyal indít. Szívesen hallgatom a valamiről valóban szóló értékes szövegeket. Örömmel hallgatom a kidolgozott, bő lére eresztett és gazdagon hangszerelt instrumentális részeket, az ezekre ültetett hangszerszólókat. Mindezek a vonások bőségesen jellemzik ezt a korongot. A Berepülés címet viselő nyitányt bármelyik Omega lemezre oda lehetett volna tenni.
A varázsló című szám, mintegy az Omega Bűvészének ellenpárja, már-már igazi omegás vonásokat idéz.
Az utolsó szerzemény, a Mindent elhiszek nem rövid befejező része igazi szárnyaló finálé. Szépen keretbe foglalt, alaposan átgondolt, jól szerkesztett és a mai világban szokatlanul muzikális anyag került a CD-re, jó szívvel ajánlom omegás és floydos barátaimnak, no meg mindenki másnak, aki rap-hiphop-indie háromszögön túlra merészkedve szívesen hallgat kiforrott jó rockzenét.
Balogh József,
az Omega Fan Club alapítója
Budapest, 2026. december 26.
