– Anyámkínja interjú

2024-ben a XX. Roxiget Tehetségkutató fődíját a dallamos pop-rock anyámkínja vitte haza. A Rockinform a zenekart egyszeri cikk- és podcastszerepléssel díjazta -, most ennek keretén belül mesél az akkor és azóta történtekről Kmeti ‘Benji’ Benjámin gitáros és Veres-Zsákai Zita énekes. A banda legújabb EP-je Rocksztár címmel jelent meg december 22-én.

Több, mint egy év telt el azóta, hogy megnyertétek a Roxigetet. Hogyan emlékeztek vissza az eseményre, milyen emlékek maradtak meg bennetek róla?

Benji: Ha visszagondolok arra a napra, még mindig fülig ér a szám. Azon a napon ugyanis lelkileg óriási lökést kaptunk: talán akkor éreztük először igazán, hogy jó úton járunk. Nem “csak” a fődíjat, hanem számos egyéb díjat is elnyertünk, többek között a legjobb hangszeresnek és a legjobb előadónak járó különdíjat is elhoztuk. Pontosan tudom, hogy ez igazából annak a napnak, vagy inkább csak annak  a 15 percnek szól, de piszok jó érzés jó helyen, jó időben lenni. Korábban nem tartottam fontosnak, hogy tehetségkutató versenyeken induljunk, de belátom, ezt rosszul gondoltam, igenis fontos. Nem a megmérettetés a lényeg, és az, hogy hátba veregessenek, hanem, hogy olyan szakmabeli emberekhez jut el a produkció, akik tényleg a szívügyüknek tartják a magyar zenét, és a feltörekvő zenekarokat, előadókat. Valós, és segítőkész kritikákat fogalmaznak meg.

Mi minden történt azóta a zenekar életében?

Benji: Az egyik legfontosabb, hogy új dobosunk lett, aki igazi fiatalos új lendületet és dalokat ad nekünk. Az elmúlt pár évben szinte már beállt egy éves ritmus, amit Anna kilépése megcsúsztatott (Hertelendi Anna dobos, 2025-ben lépett ki – a szerk.), így az idei tehetségkutatókról lemaradtunk.  Emiatt sajnos később tudtuk rögzíteni az új dalokat, de sikerült olyan színpadon fellépni, amiről korábban álmodoztunk. A Roxigetnek köszönhetően a Duna-part Fesztivál nagyszínpadán, az Abaházi RT-nek köszönhetően az A38 Hajón és a Barba Negrában, valamint idén még eljutottunk a kedvenc vidéki klubbomba, a Roxxy Music Café-ba.

A Roxigeten nyertünk egy klipforgatást is, ami a Rózsa Filmmel karöltve meg is valósult 2025-ben. Az anyámkínja című dalunkhoz készült képanyag. Kiemelném a csodálatos koreográfiát, aminek készítése közben rendkívül jól szórakoztunk.

Az új EP, a Rocksztár december 22-én jelent meg – mennyire hasonlít a korábbi anyagaitokra? 

Zita: Szerintem nagyon. Egyrészt, mert az alapok olyan Benjisek. Erre nincs jobb szó. A szövegek meg olyan Zitásak. Nyilván erről csak akkor van értelme beszélni, ha valaki már végighallgatta az összes dalunkat. Ajánlom, hogy tegyetek így, és akkor megértitek, miről beszélek. Másrészt mások is az új dalok, mint a korábbiak. Mondanám, hogy derűsebbek, de az ötből egy annyira nyomasztó lett, hogy lenullázza a többi dal játékosságát. Mert három dal viszonylag vidámra sikerült, mind szövegileg, mind zeneileg. Ez nem volt a zenekar fő csapásiránya eddig. És ahogy Benji is említette, új dobosunk is van Paizs Levi személyében, ezeken a felvételeken már ő is hallható. Még nagyon fiatal. Élete első stúdiózása volt ez. Elég jó… 

 Élőben kipróbált dalokat, vagy újdonságokat tettetek az EP-re? Milyen meglepetésre lehet számítani? 

Zita: Ez úgy van, hogy miután megszületik egy dal a fejünkben, Benjivel összerakunk egy demót. Levisszük próbára. Ott hamar koncertkész lesz az egész, és mindig azonnal hozzárakjuk az új dalokat a koncert programhoz. Stúdióba általában csak sokkal később jutunk el velük. Ez nem is baj, mert mire oda kerülünk, már kikristályosodik mindenkiben, mit szeretne játszani, és látjuk azt is, hogy mi, hogy működik élőben. Meglepetés? Hm… Három számban sincs káromkodás. Ez csupán a véletlen műve. Amúgy nem készültünk meglepetéssel. Illetve de! Az egyik dalba beletettem egy kis pop-os kikacsintást. Szerintem az az egész EP legjobb része. De azt hiszem, ezzel a véleményemmel nem leszek népszerű.

Számotokra mit jelent a „rocksztárság”, ha már ezt választottátok az új anyag címeként? 

Zita: Van egy elég sablonos válasz erre: Nekem az a rocksztárság az, hogy elénekelhetem a saját dalainkat a zenekarommal – a barátaimmal (akik amúgy nekem nincsenek) és látom, hogy az emberek velem énekelnek, táncolnak. Ez piszok jó érzés, de van itt más is. Az, hogy tudom, mennyit küzdöttünk, honnan indultunk, milyen akadályokat győztünk le nap, mint nap, hogy életben tartsuk ezt az egészet. És ilyenkor nem csupán rocksztárok vagyunk, hanem szuperhős-rocksztárok.

November 28-án az Abaházi RT vendégeként mutattátok be a dalokat a Barba Negrában. Hogy jött a lehetőség?

Benji: Nyáron már volt velük egy közös bulink az A38 teraszán, ami jól sikerült, és most a Barba Negrában is kaptunk lehetőséget Csabiéktól, hogy bemutassuk az éves nagy bulijukon az új dalainkat is. 

A Sing Singre fontos hatásotokként gondoltok? Kik azok a „bakancslistás” hazai előadók, akikkel szívesen fellépnétek a jövőben? 

Benji: Azt hiszem, a Sing Sing rám volt a legnagyobb hatással a zenekarból. Amikor a csúcson voltak, csak irigykedve néztem és hallgattam a dalaikat. Igazi csajozos glam-rock banda volt, és én nagyon csíptem ezt a stílust. Akkoriban – és aztán még jó sokáig – nem volt buli a “Halál a májra” nélkül, így nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész ország ismerte őket. Egy igazi bakancslista azt hiszem túl hosszú és elrugaszkodott lenne, de a Nova Prospecttel szívesen játszanék, s bár a stílus kicsit különbözik, de ha guríthatok egy nagyot akkor azt mondom: Bikini. 

Mennyire alakult ki eddig az állandó közönségetek? Fontos számotokra, hogy kialakuljon egy közösség a zenekar körül? 

Benji: Ez a legnehezebb. Két részre kell bontani. Egy: ha folyamatosan csinálod az új dalokat, készítesz hozzá videóklipeket akár csak egy telefonnal, majd azokat megosztod a social felületeken, és nem vagy katasztrófálisan unalmas, akkor tudsz építeni magad köré egy követő bázist, ami tök jó és fontos is. Ezt meg lehet tenni akár egy szobából is. Ez nekünk viszonylag jól megy, mert imádunk dalokat írni, klipeket csinálni és szeretik is az emberek, főleg ha van benne egy kis őrültség. Kettő: nekünk a koncertezés az álmunk, hiszen mindezt azért csináljuk, hogy játszhassunk. Sokan mondták, hogy piszok nehéz lesz, de legyintettünk rájuk, hogy jó-jó, károgjatok csak. A helyzet azonban az, hogy igazuk volt, és ez a klasszikus 22-es csapdája. “Koncertközönséget” ugyanis igazából koncerteken tudsz szerezni, viszont amíg nincs közönséged, nem tudsz koncertezni. Arról is sokat lehet hallani, hogy döglődik a klubélet. A mi esetünkben azonban az a legnagyobb baj, hogy az álmaink és vágyaink nem követik a fogyasztói szokásokat. Ami viszont nagyon sokat segített, hogy az NKA-s pályázaton sikerült nyernünk pénzt koncertek megvalósítására. Mióta aktív a zenekar, mindig pályáztunk, de idén sikerült először nyernünk. Személy szerint úgy gondolom, hogy a roxigetes szereplésünk nagyban hozzájárult, hogy idén az NKA támogatta a zenekart.

Milyen előrelépési lehetőségeket láttok magatok előtt zenekarként, mik a kitűzött céljaitok?

Zita: A többiek nevében nem nyilatkoznék. Személy szerint én egy nagy zsák lóvéra, új mellekre és befolyásos kapcsolatokra pályázom.