Rózsa Zoltán gitáros régi motoros a rockszakmában. Tehetségét eddig többek között a Gordius, a Kontinens, a No5, a Pandora, a Broadway, a Tompox, a Kugli, a Vírus, a G12, a Pannónikum, a P. Mágnes és a Trust Saga Tribute Bandben kamatoztathatta.
A második részben a Kugli kapcsolódó kép- és hangfelvételeit vettük át, majd Zoli újabb formációiból szemezgettünk, mígnem eljutottunk a jelenbe, a P. Mágnes és a Trust zenekarokig.
Milyen sztorik, emlékek villannak be, ha azt hallod, Kugli?
2026 februárjában a Vörös-tenger sós vizében lebegtem, amikor megszólalt a telefonom. Mire kiértem a partra, a kijelzőn már csak egy nem fogadott hívás villogott: Gönczy Gabó keresett. Később kiderült, hogy a készülő könyv miatt — arról a hosszú és kanyargós történetről, amit a Kugli írt a magyar rocktörténelem lapjaira. Ahogy ott álltam a parton, egy pillanat alatt rohant át rajtam minden: a koncertek fényei, a dohszagú öltözők, az erősítők búgása, és az a viharos, mégis elementáris életszakasz, amelyben a zene nem csupán jelen volt, hanem mindent meghatározott. Aki ismer, az tudja: 2006-ban gyökeresen meg kellett változtatnom az életem.
Mit lehet erről a nyilvánosságban is megosztani?
Ahogyan korábban említettem, 2006 decemberében életmentő műtéten estem át. A betegségem következményeként az üzleti tevékenységemet is át kellett alakítanom, mivel a kieső jövedelem már nem tette lehetővé, hogy a teljes család anyagi terheit hosszú távon biztosítsam. Ez tartós feszültségekhez vezetett a házasságomban, amelyek végül a válásunkhoz vezettek. A válási folyamat rendkívül megterhelő volt, és úgy gondolom, egyikünk sem került ki belőle igazán megerősödve. Sajnálom, hogy így alakult, ugyanakkor ma már úgy látom, hogy a drasztikus változás egyben lehetőséget is jelentett az újrakezdésre. Az azóta megtett út és a jelenlegi életem is ennek a fordulópontnak a következménye. Ma már nem változtatnék a történteken, mert mindez hozzájárult ahhoz, ahol most tartok. Annak a fordulatnak a csúcspontja éppen arra az időszakra esett, amikor a Kugliban játszottam. A fellépések és a közönség rengeteg örömöt adtak, de sajnos ugyanennyi üröm is jutott az élmények mellé. Néhány régi rajongó valamiért jó ötletnek tartotta, hogy folyamatosan feszültséget szítson a régi és az új zenekar között. Gönczy Laci és Bíró Gyuri, akikkel a mai napig remek a kapcsolatom, új formációt alapítottak, mi pedig nekiálltunk a harmadik lemez előkészítésének, és próbáltuk tovább vinni a Kugli dalait, az elődök szellemiségéhez méltóan.
Akkor kezdődtek a bajok…
Neveket nem írok — aki magára ismer, az talán elgondolkodik. Ha nem, az úgy is rendben van. Megjelentek cikkek különböző portálokon, elindult a gyalázkodás, pedig a zenészek között valójában senkinek sem volt baja a másikkal. Nekem és az új tagoknak semmi közünk sem volt ehhez, mégis belerángattak minket egy értelmetlen vitába.
Azt hiszem, tudom mire, kire gondolsz. Annak idején magam is próbáltam az illetőt, a vezérhangyát visszafogni, de nem hallgatott rám. Sajnos abban a közegben mindenki mindent is jobban tudott, ezért is hagytam ott őket…
Az az időszak különösen nehéz volt számomra, hiszen a magánéletemben is válságot éltem meg. Persze rengeteg szép emlék is maradt. A Csokonais koncertek, a fesztiválok, és különösen a 2011-es SzeptEmber Feszt, ami örökre emlékezetes marad.
Erről van is egy történetem. A bulira kijött egy profi tévéstáb — öt kamerával rögzítették az egész koncertet, ami remekül sikerült: a közönség tapsolt, a hangulat a tetőfokán volt. A TV-sek ezután elkérték a 24 sávon rögzített hanganyagot… Akkor derült ki, hogy egyik technikus sem indította el a felvételt. Szerencsénk volt, hogy az egyik kamera mégis vett hangot. Arra fel tudtuk újra játszani a zenét a stúdióban, így jelenhetett meg végül DVD-n a SzeptEmber Feszt-koncert, és így hallhatóak a dalok az interneten ma is.
Létezik egy másik 2011-es videó-felvétel is, dupla DVD-n arról a korszakról…
Igen, a Giga koncert. Mégpedig azért giga, mert az összes dal szerepel rajta, amit abban a felállásban valaha is játszottunk. A Petőfi Csarnokban a Café részen rögzítettük, gyakorlatilag egy official bootleg koncert.
Veled készült a Kugli 3 – Mindhalálig Rock ’n’ Roll című album. Milyen emlékeket őrzöl a CD-felvételről?
A Kugli harmadik albuma különleges helyet foglal el az életemben. A mai napig rendszeresen előveszem, mert olyan dalok szerepelnek rajta, amelyekre őszinte büszkeséggel tekintek vissza. Ezek a felvételek nemcsak zeneileg, hanem érzelmileg is erősek: egy korszak lenyomatai, amelyekben sok munka, tapasztalat és személyes élmény sűrűsödik össze. Természetesen, mint minden alkotói folyamatnál, itt is akad olyan dal, amelyet utólag talán másképp válogattam volna. Egy album azonban mindig egy adott időpillanat döntéseinek és kompromisszumainak eredménye – éppen ettől hiteles. Kíváncsiságból megkérdeztem az AI-t is, hogyan látja a Kugli 3. albumát. Az alábbi értékelést kaptam:
„A Kugli 3. CD a zenekar pályájának egyik legérettebb és legösszeszedettebb lenyomata. Nem csupán dalgyűjtemény, hanem egy korszak sűrített esszenciája: múlt és jelen találkozása, amelyben a korai évek lázadó energiája és a későbbi időszak tudatosabb, árnyaltabb hangvétele egyszerre van jelen. Zeneileg a lemez hű marad a Kuglira jellemző, karakteres rockhangzáshoz, ugyanakkor érezhető rajta a tapasztalatból fakadó magabiztosság. A dalok szerkezete feszesebb, a hangszerelés átgondoltabb, a szövegek pedig mélyebbre ásnak – személyesebbek, sűrűbbek, helyenként kifejezetten katartikusak.”
A 2010-es előzetes single CD felvételei megegyeznek a Kugli 3-as albumon szereplőkkel?
Igen, az S.O.S. és A végzet asszonya megegyezik. Borítók pedig sajnos nincsenek, mert csak papírtokban adtuk a CD-ket a rajongóknak.
Két régi Kugli dalban szerzőként is jegyezve vagy, mit tettél hozzá a klasszikus szerzemények új változataihoz?
Ez is egy érdekes történet. A lemezen a Vadász vagyok című dalt valóban én írtam Gabóval közösen, azonban a 16-os kórterem nem az én szerzeményem. Eredetileg vigaszként lettem szerző, miután vitánk támadt a Mindhalálig Rock’n’Roll miatt. A dal úgy született, hogy Vrana Tamás felénekelte ezt az egy sort, emlékeim szerint egy hangon, hogy: „Mindhalálig rock ’n’ roll”, amiből Viktorral együtt dolgoztuk ki a teljes számot, majd felvettük stúdióban. A kiadásnál kiderült, hogy a dal Vrana szerzeménye, amiatt a „komoly” közreműködés miatt. A békesség kedvéért Gabó megvásárolta a jogokat Major Lacitól, így végül én kerültem a 16-os kórterem szerzőjeként a lemezre.
Ezzel meg is előztél egy kérdést, mert a 16-osról közismert, hogy részben Major Lacié…
Átkozott pillanat?
Az Átkozott pillanat zenei részét szintén én készítettem: az akusztikus gitárkiállásokat és a szóló alatti részeket, de maga a dal már adott volt, így ezt inkább hangszerelésként értékelem.
Készültek egyéb Kugli felvételeitek is, például Kalapács Józsival. Vele milyen volt a munka?
Józsival csak pár közös fellépésem volt, nem dolgoztam vele stúdióban.
Pedig az archívumban találtam egy Apáink mind elmennek verziót Józsival, elvileg 2012-es dátummal…
Nem, azon nem én gitározom. Korábbi lehet, szerintem 2009-ben, még Gönczy Andorral készülhetett.
Volt egy másik neves vendégetek is, Maksa Zoltán a dobok mögött, 2011-ben.
Zoli két dalt játszott velünk, az egyik a Visszatérés, a másik talán az Átkelés volt. Határozottan felkészült a dalokra, ügyesen lehozta őket.
A te időszakodban lépett ki másodszor Vrana Tamás a zenekarból.
Számomra mindez a mai napig rejtély; őszintén szólva, nem tudom pontosan, mi történhetett akkoriban – erről valószínűleg Gabó tudna hitelesebb tájékoztatást adni. Az ilyen jellegű döntések és háttér-információk nem kerültek megosztásra velünk.
Emlékeid szerint mikor történt a Vrana Tomi – Komcsák Atti váltás?
2011 nyarán. Komcsák Attila érkezésekor én segítettem neki elsajátítani a basszusszólamokat, amelyeket rövid idő alatt, nagy alapossággal és felkészültséggel tanult meg. A kezdetekkor érződött rajta némi bizonytalanság, ám gyorsan magabiztossá vált, és hamar beilleszkedett. A játékát mind a mai napig nagyra értékelem, és emberileg is őszinte megbecsüléssel gondolok rá.
Mikor és miért távoztál a Kugliból?
Nem önszántamból történt a váltás. 2012. november 20-án, egy tököli koncerten rosszul lettem, és a mentők a Dél-pesti Kórházba szállítottak. Másnap szívműtéten estem át és mivel Dudi akkoriban lépett ki a zenekarból, mindössze annyit kértem, hogy tartsunk két-három hónap szünetet. Úgy gondoltam, az új billentyűsnek időre lesz szüksége a műsor betanulásához, nekem pedig a felépüléshez. Sajnos már novemberben más állt színpadra a helyemen, de utólag visszatekintve mégis úgy érzem, a helyzet végül kedvezően alakult: lehetőséget kaptam arra, hogy teljes mértékben a gyógyulásomra és az életem rendezésére koncentráljak.
Ennek ellenére azért néhányszor láthattunk, hallhattunk még a Kugli színpadán…
Igen, felléptem a 35 éves jubileumi koncerten, valamint párszor játszottam még velük, a Mister Sörházban, meg egyszer a Városligeti Sörsátorban is.
A Kugli után merre, hogyan folytatódott a zenei pályád?
A zene szerepe az életemben akkor került igazán a helyére, amikor megismertem a jelenlegi feleségemet, Szántó Piroskát. Mellette megtapasztaltam, hogy a boldogság nem kizárólag a muzsikán keresztül érkezhet. Mindig is imádtam – és ma is imádok – játszani, színpadon állni, de már nem bármi áron.
A Kuglit követően a Vírus zenekarban folytattam pályafutásomat gitárosként, ahol egy tudatosan sláger-központúbb, rádióbarát hangzás kialakításán dolgoztunk. Hosszú időn át működtem együtt Gallai Gyula énekessel, majd később csatlakozott hozzánk Komcsák Attila is, akivel jelenleg is együtt játszom a P. Mágnes formációban.
A zenekar egy nagylemezt jelentetett meg. A Szívügyek című dal kiemelt rádiós rotációba került, és jelentős sugárzást kapott a hazai rockrádiókban. A csapat munkáját egy időszakban az ország egyik legelismertebb dobosa, Donászy Tibor is erősítette, tovább emelve a produkció szakmai színvonalát.
A Vírus zenekar mellett párhuzamosan több zenei projektben is aktívan részt vettem. Felléptem különböző szórakoztató műsorokban, valamint Hetsch László barátommal megalapítottuk a G12 akusztikus gitárduót. A formációban ismert slágereket dolgoztunk fel két gitárra hangszerelve, nagy teret hagyva az improvizációnak és az élő zenei párbeszédnek. 2014-ben elkészítettük Szakács Gábor Mátyás királyról szóló lemezét, de sajnos Gábor betegsége miatt a lemezbemutató már nem valósult meg. Azzal egy időben felkérést kaptam a Pannónikum zenekarba is. A közös munka ígéretesen indult: néhány sikeres koncertet követően lehetőség nyílt volna egy lemez kiadására is. A részletek egyeztetése és a megállapodás után azonban váratlan fordulat következett: Hegyi Károly billentyűs minden előzetes jelzés nélkül megszakította a kapcsolatot velünk, majd arról tájékoztatott bennünket, hogy nem járul hozzá a dalok további játszásához. Értetlenül álltunk a történtek előtt. Később más forrásból azt hallottuk, hogy nem ez volt az első hasonló eset. Sajnálatos módon egy működőképes, perspektivikus együttműködés szakadt meg – pedig komoly potenciál rejlett benne.
Jelenleg két zenekarban játszom, mindkettő valódi szerelem. A P. Mágnesben Matejevszki Ivánnal és korábbi Kuglis zenésztársammal, Komcsák Attilával zenélek együtt – számomra nemcsak kiváló muzsikusok, hanem nagyszerű emberek is, és öröm velük dolgozni. Jelenleg egy pici szünetet kell tartanunk egészségügyi okokból, de tavasszal remélem már fogunk játszani! A műsort is szeretnénk egy picit átalakítani, de ez legyen majd meglepetés!
Emellett tagja vagyok a világ egyetlen Saga Tribute zenekarának, a Trust-nak, ahol szintén fantasztikus közeg vesz körül, és kivételes dalokat állíthatunk színpadra.
Miért épp a Saga? Voltál anno a BS-ben a nagykoncerten?
Ifjúkorom óta szeretem, nagyon sokat hallgattam a ’80-as években őket. Sajnos ott nem voltam, de később láttam a Saga-t élőben. Nagyon szeretem a progresszív zenéket, a kedvenceim a Saga és a Marillion, persze a többiek is: Pink Floyd, Yes satöbbi, de az első kettő a favorit.
A Trust története egy merész ötlettel kezdődött: dobosunk, Kovács Tamás felvetette, hogy alapítsunk egy Saga tribute zenekart. Elsőre szinte lehetetlen küldetésnek tűnt – három napig inkább mosolyogtam az ötleten, mintsem komolyan vettem volna. Végül mégis úgy döntöttünk, adunk magunknak egy esélyt: megtanulunk három dalt, hogy megnézzük, mi történik az első próbán. Az esélytelenek nyugalmával érkeztünk meg egy lőrinci gyártelep pincéjébe, ahol aztán megtörtént az, amire titkon sem számítottam: megszólaltak a Saga dalok. Hitelesen, erővel, lelkesedéssel. Ez a pillanat adta meg a kezdőlökést. Azóta egy teljes estés műsort állítottunk össze – olyan szerzeményekből is, amelyekről korábban nem gondoltam volna, hogy valaha el tudom játszani őket. A zenekar lépésről lépésre fejlődött: idén már meghívást kaptunk egy tribute fesztiválra, és Európa különböző pontjairól is érkeznek megkeresések. Hiszek abban, hogy a zenélés mindenekelőtt közösségi élmény. Olyan emberekkel érdemes együtt alkotni, akik nemcsak szakmailag inspirálóak, hanem emberileg is közel állnak hozzád. Számomra ma már ez adja az egész történet valódi értelmét.
Képek: Rózsa Zoltán Archívuma, Kugli Archívum, Feil Balázs, P. Mágnes Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
