Jó néhány éve már, hogy egy egykori törzsvendég, Halzer Dorottya lett a kezdeményezője a Fekete Lyuk emlékezetét ápoló szerveződésnek. Előbb az időközben kétszer is névváltozáson átesett emlékalap –időrendben a Németh László Fritz Búcsúalap, aztán a Fekete Lyuk Búcsúalap, végül a Fekete Lyuk Emlékalap-, melyből több rászorulót és hozzátartozót is támogatott az egykori alternatív zenei klub közönségének leghűségesebb része.
Majd Dorottya volt az is, akinek csodával határos módon sikerült elérnie, hogy Nagy Gyula klubvezető és a kemény mag még egyszer utoljára, szervezett program keretében, legálisan meglátogathassa a legendás helyszínt.
2018-tól pedig a Fekete Lyuk emléktábla ügyét is szervezi még, annak elhivatott képviselőjeként. Továbbra is önzetlenül, társadalmi munkában, szilárdan és eltökélten, önként és örömmel. A sorozat harmadik részében a tervezett emléktábláról és a tervezés, szervezés hátteréről beszélgettünk.
Legutóbb ott fejeztük be, hogy 2017-ben megvalósult, majd rendben lezajlott az utolsó Fekete Lyuk látogatás, mint amolyan rendhagyó közönségtalálkozó. Ott volt velünk Nagy Gyula is, akit jól láthatóan megérintett ez érzelmileg, többször is elérzékenyült…
Gyula elsírta magát. Akkor értettem meg, hogy azért, mert annyira szívügye volt a hely. Számára szörnyű volt azt megélni, hogy pontosan azok nem jöttek el, akik sokat, sőt a legtöbbet köszönhettek neki és a Lyuknak. Sokat gondolkodtam a látogatást követően miként lehetne oldani Gyula szívfájdalmát.
„Akkor találtam ki: legyen Fekete Lyuk – emléktábla. Gyulával egyeztetve, hozzáláttam az ötlet megvalósításához. A VIII. kerületi önkormányzat kezdettől fogva nagyon támogatta, az ügyintézés során derült ki, hogy A Biblia Szól Keresztény Gyülekezet viszont nem, ők nem engedélyezik. Így egy időre el is halt a dolog.”
Szálazzuk szét ezt kicsit jobban! Gyula mit szólt, amikor megtudta, hogy nemcsak, hogy kitaláltad, de el is kezdted szervezni az emléktábla elhelyezését?
Nagyon-nagyon örült. Aztán közösen megterveztük a táblát. Olyan részletekbe menően, hogy mi legyen a szövege és kidolgoztuk a komplett megjelenését is. Például, hogy milyen színnel, milyen elrendezésben legyen az általam megfogalmazott és aztán a Gyula által véglegesített szöveg.
Miért pont emléktáblában gondolkodtatok?
Egy graffiti nem tartós. Ráadásul sem az egyház, sem a kolónia lakói nem örültek volna neki.
Ez mennyire biztos?
Teljesen. Megkérdeztem. Maga a művelődési ház, aljában a régi Fekete Lyuk pincéjével, és a víztorony ipari műemlék. Így már csak emiatt sem adott volna az elbírálást végző önkormányzati testület engedélyt egy graffitire. Ha pedig valakik egy éjjel illegálisan csinálták volna meg a falfestést, az méltatlan lett volna az emlékezet őrzésére, ráadásul hamar el is távolította volna az épület tulajdonosa, a Biblia Szól Egyház.
Hát igen, annak nem sok értelme van, hogy utána letisztítják. Vagy másnap jön egy tegelő kretén és átfújja. Ráadásul egy odafújt graffiti megint csak azt a hamis narratívát erősítené, hogy a Fekete Lyuk egy punk hely volt. Mert ugye mostanában az a tendencia, hogy a mostani punkok ki akarják maguknak sajátítani a hely emlékezetét, pedig oda aztán rendszeresen járt mindenféle forma.
Valószínűleg igazad van. Mindenesetre jól látható, hogy mikor írok a Facebook Fekete Lyuk oldalára az emléktábla kapcsán akkor a témához írogató trollokról sorban derül ki, hogy soha nem jártak a Fekete Lyukban. Sőt, szerintem még a csoport adminja, Nagy Gyula unokahúga, Amarillisz sem, az életkorából adódóan.
De, ha esetleg jártak volna is… Szinte minden este más jellegű program volt, más szubkultúrával, másfajta közönséggel, meg lehet nézni a régi plakátokat, havi programokat. Voltak persze punkok, meg alteresek is, más napokon meg darkok és rockerek. Valamint a komolyabb verekedésekig még skinheadek is. Talán pont azon az estén, amikor Verával összeismerkedtetek, volt az egyik olyan nagy balhé, ami után Gyula kitiltotta a kopaszokat… Mert aztán nyugi lett odalenn.
Ez érdekes felvetés, erre eddig nem is gondoltam. De könnyen lehet, mert az elején még tényleg voltak bőrfejűek is a Lyukban.
Utána sem mentek messzire, hanem a környéken vadásztak a punkokra és a lóhajú rockerekre. Engem például Slogan koncert után találtak meg.
Erről nem is tudtam…
Persze, mert nem reklámoztam, hogy hülyére vertek. Az ilyesmire az ember akkor sem büszke, ha vétlenként került vert helyzetbe. Nem egy nagy sztori egyébként. Hajnalban elköszöntem a haveroktól és elindultam gyalog a buszmegálló felé. Majd nem sokra rá egy „köcsög kis rocker!” üvöltést hallottam, aminek még a végére sem ért a csávó, mikor egy hatalmas ütést vagy rúgást éreztem a hátamon. Valószínűleg hátba rúgtak, bakanccsal. Egyből a földre kerültem, majd jó alakosan összerugdostak a bátor kis legénykék. Mindez pedig olyan gyorsan történt, hogy mire felocsúdtam, már el is szaladtak, míg én meg még egy darabig csak hitetlenkedve néztem ki a fejemből, véresen fekve a földön…
De mi lehetett az oka?
Semmi. Talán a hosszú hajam. De mindenféle indok nélkül rohantak le, hátulról. Még az sem valószínű, hogy a ruházatom provokálta őket. Hiszen egy motoros ikon, a Saxon Wheels Of Steel borítója volt a kabátom hátára hímezve. Amit fejenként öt sör után, skinhead gondolkodásmóddal akár még birodalmi sasnak is lehetett volna nézni…
Szóval voltak persze punkok. Az intelligensebb fajtából, mondjuk Dead Kennedys és Stranglers rajongókból is bőven, aztán régi Ramones fanok, továbbá a bulisabb vonulat kedvelői, mondjuk Toy Dolls-ra bulizó nagykamaszok is, meg persze volt a dzsunga is. Egyik nap ezek, másik nap azok. Aztán a hazai vonal: az Auróra, a QSS, a Kretens, az egykori CPg, ETA tagjai és közönsége. De sosem voltak többségben, ráadásul egymással sem értettek egyet. Mert mellettük bizony tömegesen jöttek a rockerek, a thrasherek, utóbbiak elég nagy számban. Aztán a Leukémia, AMD, Tizedes-féle hardcore vonal. Valamint az Einstürzende Neubauten-re felesküdött industrial arcok. Továbbá a Sziámira és hasonlókra járó, belvárosi értelmiségi réteg. Akikből később többen is blog- és újságírók lettek, az írásaikkal utólag olyan látszatot keltve, mintha a hónap többi húsz napján is ugyanolyan alterrock program lett volna a Lyukban, mikor éppen ők szórakoztak odalenn. Pedig dehogy is!
Valamint másik pólusként Waszlavik Gazember, a nyugatszkeptikus, népies vonalat képviselő baráti körével egyetemben, akik az első szabad választások után gyakorlatilag az ellenzék ellenzékeként funkcionáltak. Ugyanide sorolva a Fekete Lyuk időszakban egyre jobbra sodródó, MIÉP szimpatizáns Beatrice koncertjeit és rajongóit is. A polgár- és elvtárspukkasztáshoz így hamar felzárkózott a „liberálispukkasztás” is, Pozsonyi Bucó találó definíciójával élve. Továbbá voltak jazzrajongó művészlelkek, akiket csak az ellenzéki miliő vonzott és az asztalok mellett Miles Davis és John Coltrane zenekarainak zenetörténeti jelentőségéről elmélkedtek. De jártak még le kraut rock gyűjtők, ska-sok, darkok, cure-osok, mode-osok. Sőt, EBM rajongók és technósok is. Az Escalator például nemcsak visszatérő fellépő volt, de egy idő után Füxi (Füchsel Tibor billentyűs, basszusgitáros, hangmérnök, producer, a Rocker Records vezető munkatársa – a szerkesztő) volt a producerük. A Lyukhoz ezer szállal kötődő Nagyferó produkciós, Rockland-es kiadványokkal. Ezek a csoportok pedig nem igazán keveredtek egymással.
Mindezt megfejelve a Gyula-féle „Alternatív Zenei Játék” olyan felvételeivel, mint mondjuk a Zodiac Mindwarp, a Guns N’ Roses, a Nirvana, a Black Sabbath vagy a Body Count futó slágerei, meg régi Zappa klasszikusok, eléggé nehezen tartható a féloldalas zenei sajtó „alterdiszkó” állítása is. A Fekete Lyuk sosem volt egy homogén közösség, mert olyan sokrétű és színes programmal rendelkezett, amire azóta sincs példa. Nonszensz és egyben nevetséges, hogy ezt bárki is ki tudná egészében sajátítani – akár magának, akár egyetlen szűk szubkultúrának.
Nekem is csak azért van az átlagnál egy kicsivel talán nagyobb rálátásom ezekre a dolgokra, mert ritka kivételként szinte mindenféle programra jártam. Illetve az iskolarádiós, fanzine-es és az akkor bontakozó szervezői, kiadói ügyek miatt, néha akkor is lenn voltam, mikor csupán csak az ivóban ücsörögtünk. Konkrétan az asztalunknál, a szemem előtt, a fülem hallatára köttettek meg fontos, rocktörténeti jelentőségű lemezszerződések. A lehető legkülönfélébb stílusú és világnézetű előadók első kazettái és nagylemezei készültek lenn napközben.
Gyula is ezt mondta. Ezért is gondoltam fontosnak, hogy legyen a helyről és a munkájukról egy méltó megemlékezés.
Ami jó, ha legalább olyan maradandó, mint az ott készült dalok, felvételek egy jó része…
Igen, azért is emléktábla és nem graffiti, hogy maradandó legyen. Másrészt bizonyos emberek ellenszenve miatt jó, ha az emléktábla egyúttal műtárgy védett emlék is, mert akkor kijár a műtárgyi, műemléki védelem. Nem olyan egyszerű átalakítani, megrongálni, eltávolítani…
Vagyis az továbbra is egyszerű, de a rongálásnak egyrészt büntetőjogi következményei vannak, másrészt kötelező visszaállítani az eredeti állapotot. Ami ez esetben nemcsak az ellenszenv, hanem a történelemhamisítók miatt is fontos szempont. Csakis a Gyula által jóváhagyott szövegnek szabad ott állnia a híres bejárat mellett, aki az egészet kézben tartotta, miközben a korabeli támadásokat is ügyesen kivédte.
Mindent közösen dolgoztunk ki. De azt mondták, hogy amíg az épület az egyház tulajdonában van, addig nem érdemes nagyon erőlködni, mert nem fogják engedélyezni…
Mi volt a bajuk? Mondtak valami indoklást?
Nem. Pedig próbáltam kideríteni. Hátha van olyan megoldás, ami nekik is megfelel. De nem válaszoltak, rengeteg e-mail-t küldtem, hívtam őket telefonon, de egy idő után már nem vették fel.
De még előtte, mikor elkezdted körbejárni a hivatalokat, valamilyen módon csak ütköztek egymással a nézőpontok…
„Az emléktábla ügyintézése 2018 januárjában kezdődött. Akkor ugye már mindannyian tudtuk, hogy az épület tulajdonosa a Biblia Szól Keresztény Gyülekezet. Ahonnét azt az üzenetet kaptuk, hogy a közösség a sötétség poklainak gondolja a Fekete Lyukba járó egykori közönséget, a drog használatot és verekedéseket társítva az intézmény múltjához.”
Valamint nehezményezték az olyan dalszövegeket, amelyek számukra nem megfelelőek, továbbá a nem az Istennek megfelelő dallamokat. Ezért hát ők értelemszerűen tényleg nem szerettek volna ott egy konkrét emléktáblát látni, hogy majd amellett kelljen az iskolájukat látogató ifjúságnak elsétálni, vagy a hajléktalanoknak lefáradni az ingyen ételért. Akkor ott meg is feneklett az egész.
2018-ban a Kocsis Máté polgármester vezette önkormányzat nagyon erősen támogatta az emléktábla megvalósulását, de semmit sem tudtak tenni. Hiszen nem lehet rákényszeríteni az ingatlan tulajdonosát akarata ellenére, hogy emléktábla kerüljön az épületére. Ez magántulajdon és ugye a magántulajdon fölött nem rendelkezhet sem állami, sem önkormányzati szerv. Úgyhogy itt bezárult a kör.
„Gyakorlatilag Gyula úgy halt meg, hogy nagyon-nagyon támogatta a táblát. Annyira, hogy magára vállalta a teljes költségét. Azt mondta, ha az emléktáblán rajta lehet az ő neve külön, nemcsak mint Fekete Lyuk Búcsúalap tag, akkor állja a teljes számlát. Ennyire fontos volt neki!”
Akkoriban a tábla mellett ott volt a Kiscelli Múzeum retrospektív Fekete Lyuk kiállítása, ami még szintén hatalmas erőt adó dolog volt számára.
Biztos, hogy az volt. Az egész folyamat, ami a Fekete Lyuk látogatással, találkozóval és annak a számára pozitív élményeivel kezdődött, erőt és életkedvet adott neki. Meggyőződésem, hogy ezek megszépítették és talán még meg is hosszabbították az utolsó hónapjait.
Én egyébként ezt nem tudtam. Ha Gyula fia nem ír erről nekem, hogy ez mennyi mindent jelent az apjának, akkor én erről mit sem tudnék ma. Úgyhogy ez egy szép ajándék volt számomra is.
Miért és miként folytatódott mégis az ügyintézés?
Idén, 2023. május 5-én kitettem egy posztot a testvérem névnapjára, mégpedig arra, hogy emlékezzünk vissza szép nosztalgiával, hogy 2017-ben milyen volt a Lyuk látogatás. Akkor jelentkezett Stuhl Ágnes, aki a Kolónián lakik és nagyon aktívan foglalkozik az ottani dolgokkal, hogy ők is nagyon szeretnék, ha megvalósulhatna az emléktábla avatás.
Ágnes volt, aki új lendületet adott a 2018-ban megfeneklett ügynek. Azt mesélte, hogy megpróbálták egyszer kinyitatni a Lyukat. Volt valami évforduló, amikor az egy programpont lett volna. De nem tudták elérni, őket le sem engedték. Pedig ott a helyi lakosok szerették volna megtekinteni, de akkor már nem engedte az egyház, még pénzért sem. Úgyhogy nagy elismeréssel nyilatkozott arról, hogy én ezt 2017-ben még össze tudtam hozni.
Csatlakozom! Magam is próbáltam és, hogy stílszerűen fogalmazzak, lyukra futottam… Hatalmas teljesítmény volt, hogy csoportosan le tudtunk menni, a már igencsak legyengült, nehezen mozgó Gyulával egyetemben.
Felhívott dr. Weisz Gábor Miklós, a Kolónia közös képviselője is és ezzel hivatalosan is újraindult a 2018. óta parkoló pályára állított folyamat. A Kolónia éves rendes közgyűlésen, egyhangúlag, ellenszavazat nélkül fogadták el a lakók, hogy ingyen bocsátják a rendelkezésünkre az emléktábla helyét. Nem kérnek érte tényleg sem anyagi, sem semmilyen hozzájárulást. Anyagilag nem tudják támogatni az ügyet, mivel a rezsicsökkentés eltörlésével jó, ha csődbe nem mennek, de semmi ellenvetésük sincs. Nagyon várják, üdvözlik, örülnek neki. Ugyanis ez lenne a Kolónia első műtárgya.
Egyeztettünk időpontot dr. Weisszel, hogy közösen jelöljük ki az emléktábla helyét. Ugye a Lyuk épületén nem lehet, az a Biblia Szól Egyház tulajdona. Ezt már lejátszottam velük. Maradt a Lyuk épületének a hátsó része. Az, ahová régen a mentők hajtottak be és egy mentőállomás működött. Természetesen, csak volt – mára már mentőállomás sincsen. Valami lakást alakítottak ki belőle. Előtte pedig a Kolónia összes kukája, szeméttároló konténere áll. Szigorú sorrendben. Tehát, ha oda kerülne az emléktábla, akkor küzdene a rodhadó dinnyehéjjal, meg az egyéb bűzökkel. Továbbá a régi kerítés, ahol a mentők anno ki- és bejártak, manapság lelakatolt állapotú.
„Tehát az emléktábla ez esetben a kukák közt állna, az utcáról gyakorlatilag megközelíthetetlen helyen. Így ez sem opció! Úgyhogy kizárásos alapon maradt a Kolónia tulajdonában lévő kerítés, aminek obeliszkszerű tartóoszlopai vannak. Így hát a Fekete Lyuk bejáratához legközelebb eső oszlop lesz az emléktábla helye.”
Ide érdemes még azt is beszúrni, hogy A Biblia Szól egy amerikai központú gyülekezet. Tehát hiába is élednének fel egyesekben a balkáni ösztönök, ez esetben biztosan nem fog menni, hogy felhívjuk Jancsit, Józsit vagy Palikát, aztán majd megoldják okosba’… Az itthoni vezetést nem érdemes sem győzködni, sem nyomás alá helyezni, sem ajándékokkal kényeztetni, mert odakint döntenek. Olyanok, akiknek végképp semmi ismeretük nincs arról, hogy valójában mi is folyt a Kolónia alatti pincerendszerben. Az egykori szennylapok irományaira meg ugye pont annyira lehet alapozni, mint napjaink netes trolljaira, vagy a rocktörténetírást elözönlő úgynevezett rockszakírókra. Mindezek egyetlen közös jellemzője, hogy sosem láttuk egyiküket sem a Lyukban…
Az egyház döntéshozói, mindannyian az USA-ban élnek, nem ismerik ilyen mélységig a hazai helyzetet. Továbbra sem engedélyezik a tulajdonukban lévő épületre műtárgy elhelyezését.
Pedig szinte minden közösségben vannak megtérők az egykori Fekete Lyuk közönségéből, így A Biblia Szól Keresztény Gyülekezetben is. Konkrétan tudom, első kézből. De nemrég véletlenül találkoztunk a Biblia Szól egyik rendkívül szimpatikus, magyar vezetőjével, aki elmesélte, hogy annak idején szintén lejárt a Lyukba. Meglepett persze, de annyira mégsem. Nem hiszek a véletlenekben.
Mindez persze nem változtat azon, hogy a külföldi vezetőség, hogy áll hozzá a kérdéshez. És éppen ő tárta fel azt is, hogy miért ilyen elutasítóak az amerikaiak. Ugyanis idestova már tíz éve árulják a víztornyot, a művelődési házat és a Lyuk pincéjét. Vevő nincs. Ellenben az épületkomplexum ipari műemlék. Nem akarják nehezíteni az értékesítést még egy műtárgy védett emléktáblával az épület oldalán.
És itt jön újra képbe, hogy miért is van szükség műemléki és műtárgyi védelemre. Mert míg a Biblia Szól vezetésével talán még meg is lehetne egyezni, sokan vannak, más közösségekből valók, akik tűzzel-vassal irtanák a Fekete Lyuknak még csak az emlékét is. A világon mindenütt vannak olyan elvakult hívők, többféle felekezetből, akik annyira ördögtől valónak gondolják a Fekete Lyuk egykori közönségét és műsorait, hogy szinte szent cselekedetnek, küldetésnek gondolják azt, hogy a tervezett emléktáblát leverik, megrongálják, eltávolítják, illetve bennünket átkoznak. Ahelyett, hogy a jézusi szellemiségben inkább áldalának minden embert, az ellenségeiket is beleértve, valamint értünk is imádkoznának… Ez a fajta szélsőséges és kirekesztő hozzáállás amúgy pont az ellenkezője a Lyuk toleráns, nyitott és elfogadó attitűdjének. Inkább a korábban már emlegetett erőszakos bőrfejűekre, illetve a másképp gondolkodást elviselni képtelen rosszhiszemű netes trollokkal rokon…
„Ennek az emléktáblának is az lesz az üzenete, hogy közösen, szabadon, egyenrangúan és együttműködve cselekszünk egy cél érdekében, noha nagyon is különbözőek vagyunk.”
Mit lehet tudni az anyagiakról? Összesen nagyjából mennyibe fog kerülni az anyag, a művészi munka és a kihelyezés?
A jelenlegi legutolsó árajánlat szerint másfél millió forint, plusz ÁFA volt a teljes költség. Azaz 1.905.000 forint. Az előleget legkésőbb 2023. augusztus 15-ig rendezni kellett volna. Ez 800.000 forint, plusz ÁFA, vagyis egymillió-ötezer forint.
Miért a határidő?
Részben az infláció, így anyagok ára miatt. De az önkormányzat és a lakóközösség engedélyei is megvannak, és egy adott időre szólnak.
„Megvan az avatóünnepség céldátuma is: 2023. szeptember 29. A tervek szerint Szent Mihály napján, 17:45-kor fogunk ismét a Fekete Lyuk közönségének leghűségesebb tagjaival összegyűlni. Reményeink szerint néhány zenész is csatlakozni fog, akik egykor a Fekete Lyukban játszhattak, próbálhattak, készíthettek felvételeket…”
…és adhattak kazettákat Szűcs Frédi kezébe, hogy aztán országosan is befuthassanak a Garázs műsor által. De térjünk vissza még egy kicsit a dátumokhoz és a számokhoz! Miért a múlt idő és hogyan tovább?
Jelenleg úgy állunk, hogy a sok mocskolódás és az ellenem elkövetett karaktergyilkosság miatt sokan elmaradtak azok, akik eddig örömmel és büszkén támogatták a Fekete Lyuk emléktáblát. Hiába készített például Para-Kovács Imre rádióinterjút velem a Klubrádióban. Még azt is magára vállalva, hogy az érdeklődőknek ő adja meg a bankszámlaszámot. A napi adás promóján Imre látható a Fekete Lyuk előtt gitározva. Ám, vannak újabb ötleteim és ezek sorsáról érdemes mesélni. Hiszen ez a történet most bontakozik ki, napról napra fejlődik…
Folytatjuk!
Fotók: Dávid Zsolt
