Máté a PMPM, a Pulzus, a Convoy, a Burning Full Throttle, az Action Rock Company és a Kedélyes Urak egykori énekese, aki 2013 és 2021 között volt a Kugli frontembere, de vendégként azóta is fel-feltűnik az együttes színpadán.
A folytatásban az észak-pesti kult zenekar Garai-korszakát vettük górcső alá.
Hogyan jött a képbe a Kugli? Említetted, hogy nem szeretsz párhuzamosan több bandában lenni.
Nem is ment sokáig a kettő együtt. A Kugli-sztori úgy kezdődött – és ez az egyetlen dátum, amit biztosan tudok –, hogy 2013 nyár végén megcsörrent a telefonom. „Szervusz, Gönczy Gabó vagyok!” – hallatszott a vonal másik végén. Én meg csak hallgattam, mert fogalmam sem volt, ki az a Gönczy Gabó.
Tényleg? Nem ismerted a Kuglit előtte?
Megmondom őszintén: nem. Teljesen Kugli-szűzként kerültem bele a dologba, a zenekar hírneve sem jutott el hozzám korábban. Gabó meghívott, elmondta, hogy énekest keresnek Nagy Viktor „Tüdőfej” helyére. Amikor bekerültem, a felállásban már ott volt Igaz Tibó gitáron – ő nagyjából fél évvel előttem érkezett.
Várj, akkor már nem Rózsa Zoli gitározott?
Nem, ő akkor már nem volt ott. Két gitáros volt a zenekarban. Az egyik gitáros Igaz Tibó volt, a másik pedig a szintén alapítótag, Gönczy Laci. Úgy emlékszem, ő pont akkoriban tért vissza a csapatba. 2013-ban Laci biztosan ott volt. Valamint Gönczy Gabó dobolt, Vrana Tamás alapítóként basszusgitározott, és Pásztor Brigitta is ott volt már: emlékeim szerint akkor még csak vokálozott, de már készülődött a billentyűs posztra. Így állt össze a kép 2013-ban.
Érdekes, mert én úgy tudtam, hogy Laci a Rózsa Zolis felállás idején egy darabig még ott volt, előtte meg a fiával gitározott.
Az lehet, de amikor én bekerültem, Laci és Tibó együtt gitároztak. Ez a felállás mondhatni a Kugli klasszikus hangzását hozta vissza, kiegészülve a modern elemekkel. Mielőtt igent mondtam volna, Gabó elhívott egy Városligeti Sörsátras bulira, hogy nézzem meg őket.
Az még Tüdőfejjel ment?
Igen, ő volt a színpadon. Kugli-szűz füllel hallgattam őket, és tetszett, amit láttam. Nem feldolgozások mentek, hanem saját, karakteres rockzene. De itt jön egy kis kulisszatitok: nagyjából fél órával azután, hogy Gabó felhívott, megcsörrent a telefonom egy másik számmal. A pesti P. Box, Sáfár Öcsiék formációja jelentkezett be, hogy énekest keresnek.
Tehát igaz volt a pletyka. Ez komoly adalék! Mit válaszoltál nekik?
Mivel nem szeretek párhuzamosan több zenekarban játszani – és akkor már ott volt a Kedélyes Urak és a Kugli-felkérés –, megköszöntem a megtiszteltetést, de nemet mondtam. Ha fél órával hamarabb hívnak, mint Gabó, lehet, hogy ott kötök ki. De egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.
Ha már szóba került a P. Box, 2015-ben vendége voltál a Csiga Sanyi féle Black Box Bencsik-Cserháti Emlékkoncertjének is…
Igen, Csiga Sanyi már felkért azelőtt, hogy énekeljek a Black Box zenekarban, de én nem vállaltam, a már említett szétforgácsolódás miatt, több zenekar satöbbi. De ennek a meghívásnak nagyon örültem és szívesen mentem. Megtiszteltetés számomra, hogy ismerhettem Sanyit.
Milyen volt az első igazi Kugli-élményed a próbateremben?
Az elején bevallom, frusztrált voltam. Találkoztam a Gönczy-konoksággal, majd kaptam egy CD-t a dalokkal, de a próbákon mindenbe belekötöttek. „Ez nem így van, rossz a prozódia, nem így kell énekelni!” – mondták. Gönczy Laci is elég szigorú volt. Próbáltam védekezni, hogy én nem ezeken a dalokon nőttem fel, kell egy kis idő, mire átszellemülök.
Magyarán a két öreg alaposan megdolgoztatott.
Igen, de ennek meglett a pozitív hozama. Ott tanultam meg igazán, mit jelent a magyar nyelvű prozódia. Megtanultam, hogyan kell érthetően, tisztán énekelni, és hogyan kell stúdióban úgy megnyomni a mássalhangzókat – például a szóvégi „t” betűket –, hogy az a felvételen is kijöjjön. Az elején folyamatosan baszogattak, de visszagondolva sokat tanultam belőle, és hálás vagyok érte.
Mit gondoltál a repertoárról? Elég speciális műsor ez, főleg a régi dalok.
Az elején rá kellett jönnöm, hogy rajtam kívül rengetegen ismerik és szeretik ezt a zenekart, így meg kellett felelnem az elvárásoknak. Az első fellépésemre 2013-ban, emlékeim szerint a SzeptEmber Feszten került sor, a Népligetben. A Frédi Shownak is volt ott egy tévéfelvétele, komoly technikai apparátus vonult fel. Jól sikerült a debütálás, a közönség is jól fogadott, de az még nem egy klasszikus Kugli klubkoncert volt.
Miben más egy fesztiválos fellépés és egy igazi Kugli klubkoncert?
Ott mindenki a zenekar miatt van ott, és mindenki betéve ismeri a múltat. Jöttek az ős-Kugli arcok, az én cizellált lelkivilágom meg rögtön megkapta a kérdést a tekintetekben: „Ki ez a gyerek?”
Hogy fogadtak a régi motorosok, akik 1979 óta ott vannak a csapat mellett?
Őszintén? Nem jól. Fanatikus arcokról beszélünk, akiknek ott a kugligolyó a nyakában és a zenekari póló rajtuk. Szerintem mást vártak. Az egész megjelenésem, az énekstílusom teljesen más volt, mint az addigi frontembereké.
Miben voltál más? Neked is megvolt a rocker fazonod, a kendő, a motoros dzseki.
Nem tudom pontosan, de éreztették velem, hogy valahogy nem passzolok bele a képbe. Az első pár klubkoncert nagyon frusztráló volt, főleg, hogy a közönség sokszor jobban tudta a szöveget, mint én. Ráadásul mindenki okítani akart, hogy: „ezt nem így kéne”.
Akkor ez egy kemény iskola volt.
Nagyon. Lehet, hogy lejött rólam, hogy belém lehet állni, és kaptam is az ívet rendesen. De sikerült ezen túllépnem. Egy-két mélyebb beszélgetés alkalmával elmondtam nekik: „Srácok, ez én vagyok.” Nem attól leszek hiteles a Kugliban, hogy esőkabátban, lámpával járkálok a színpadon, mint a régiek, hanem attól, ahogyan például a Jó anyám-at éneklem. Saját magamat kellett belevinnem a dalokba.
Mennyire tudtad átvenni a külvárosi életérzést, a hazaszeretetet vagy az antikommunista élt, ami a nyolcvanas években a Kugli védjegye volt? Végül is ez egyfajta Tiborc-szerep, ami nem áll jól mindenkinek.
Szerintem a politikai szerepvállalás nem sikerült, és nem is akartam erőltetni. Pont ezért találtam meg azokat a dalokat, amik emberileg állnak közel hozzám, mint a Jó anyám, vagy az újabb érából a Mindhalálig Rock and Roll. A generációs különbség miatt azokat a régi, specifikus társadalmi üzeneteket nem tudtam volna hitelesen átadni, hiszen én a „gengszterváltás” idején voltam gimnazista.
Mihez kezdtél az olyan, súlyos érzelmeket közvetítő rockhimnuszokkal, mint a Rab vagyok?
A Rab vagyok esetében a zenei beállítottságom segített. A szöveg mélyebb értelmén túl ez egy gyönyörű lírai dal, így magamévá tudtam tenni. Ugyanez igaz A Villa Negra románcára is – ott a filmélményeim segítettek rákapcsolódni a hangulatra. Művészileg sikerült kapcsolódnom, de a klasszikus, teátrális Kugli-showelemekkel nem tudtam mit kezdeni.
Miért nem?
Idegen volt tőlem. Egyszerűen nem ment a színészkedés, én csak énekelni akartam, őszintén. A klasszikus Kugli-showelemek, mint az esőkabátos-lámpás vonulás vagy az akasztott ember, teljesen idegenek voltak nekem, nem éreztem jól magam bennük. A „táblázást”, azaz a dalok címeinek felmutatását nagy nehezen elsajátítottam, de a lényeg nem ez volt. Nekem a közönséget kellett megfognom. Tényleg nehéz dolgom volt: nem a zenekart kellett megnyernem – hiszen a Kugli hírneve adott volt –, hanem saját magamat kellett elfogadtatnom. El kellett érnem, hogy szeressék azt is, amit én teszek hozzá a produkcióhoz. Mindig elkeserített, ha a színpadról azt láttam, hogy nem úgy lüktet a buli, ahogy kellene. De végül, szerintem, bejött a váltás.
Mennyi idő kellett ehhez?
Biztosan kellett hozzá egy-két év. De az az igazság, hogy mialatt én énekeltem a zenekarban, a Kugli közönsége is kicsit kicserélődött.
Hogy érted ezt? Saját rajongókat hoztál?
Sajnos voltak régi motorosok, akik elmentek – talán miattam, mert nem tetszett nekik az új irány. Viszont jöttek újak, akik korábban soha nem hallottak a Kugliról, és így lettek új kuglisták. Megszerették a zenét, sőt, még a stílust is átvették.
Viszont ez nem csak rajtad múlt, hiszen közben tagcserék is voltak.
Persze. Két biztos pont maradt: Gabó a doboknál és Tibó a gitárnál. Aztán bejött Pásztor Brigi a billentyűkhöz. Vele jöttek be azok a nóták, amik már modernebb felfogásban készültek, mint például a Vadász vagyok.
Úgy érzem, Brigi és köztem a színpadon nagyon hitelesen lejött az előadás. Megvolt köztünk a kémia.
Oly annyira, hogy eleinte sokan azt is hitték, hogy egy pár vagytok.
Igen? Erről nem is tudtam! (nevet) De ezek szerint akkor tényleg működött a dolog a színpadon. Tudtunk együtt lüktetni a dalokban, és bár volt egy-két megbeszélt mozdulatunk, a legtöbb dolog ösztönösen jött.
Emlékeim szerint az egyfajta sokadik aranykora volt a Kuglinak. Nagyon nem hasonlított a klasszikus, Gönczy Laci és Gyurma érára, de Brigi, mint jelenség is nagyon működött a színpadon. Kettőtök párosa pedig hozta azt, amit egy szemrevaló csaj és tökös rocker anélkül is közölni tud művészileg, hogy alpárivá válna a program.
Örülök, hogy sokaknak tetszett, főleg, hogy semmi mesterkéltség vagy szándékosság nem volt benne. Jól éreztük magunkat a színpadon és ezek szerint ezt a közönség is jól vette.
Gönczy Laci mikor kopott ki mellőletek? Emlékszem olyan koncertre, felállásra is, ahol hatan voltatok a színpadon Brigivel.
Laci tényleg nem maradt sokáig abban az érában. De megmondom őszintén, nem tudom az okát. Aztán viszont készült ebben az ötös felállásban egy lemez is, még Vrana Tamással a basszusgitárnál. Ez kvázi egy dupla anyag volt: új dalok és régi klasszikusok újraénekelve.
Szerzőként is részt vettél a munkában?
Nem, én továbbra is interpretátor maradtam: a régi és az új éra dalait is úgy kellett előadnom, hogy hitelesek legyenek. A Kugli 4 – Hajnalodik lemez egy elég vegyes anyag, nyolc új és nyolc régi számmal, de szerintem nincs rajta olyan dal, amit idegennek éreztem volna. Közös munka volt, engem is bevontak a válogatásba.
Úgy tudom, a felvételek körül volt valami technikai gikszer, és az alapokat újra fel kellett játszani. Téged ez mennyiben érintett?
Rémlik valami ilyesmi, hogy a zenei alapok egyszer eltűntek a stúdióból, de engem, mint énekest, ez nem érintett annyira mélyen. Szerintem nem kellett mindent újraénekelnem, csak néhány dolgot pótoltunk.
Emlékszel a lemezbemutató koncertre a Városligeti Sörsátorban? Dudinszky Zoli, Kalapács Józsi és Mr. Basary is a vendégetek volt.
Nagyon jó buli volt! Kalapács Józsival egyébként többször is sikerült együtt fellépnem. Hihetetlen figura: már akkor is elképesztő alázat volt benne.
Emlékszem, ott ült mellettem a CD-pultnál, és bárki jött oda haverkodni, teljes lelkesedéssel ajánlgatta nekik a Kuglit. Pedig benne volt már jó néhány sör, mégis maximálisan kuglis volt azon az estén. A pultnál, a közönség között és a színpadon is.
Tudtad, hogy nem véletlenül kerültek a képbe? Dudi Kugli tag volt, Basary szerzőként is jegyez egy dalt a lemezen, Józsi pedig még a 80-as évekből, a Speed együttesből ismerte Tibót.
Igen, tudtam, hogy Tibóval ezeréves az ismeretségük. Szakmailag is nagy élmény volt velük dolgozni. Amikor a színpadon énekeltem, és tudtam, hogy a hátam mögött egy Kalapács Józsi segít be a vokálba, rendkívül jó érzéssel töltött el.
Később jöttek a tagcserék. Vrana Tamás után érkezett a basszusgitáros posztra Kreisz Gyuri.
Gyurit nagyon szerettem, emberileg is remekül kijöttünk, és a színpadon is megvolt köztünk a kémia. Nagyon kedveltem a játékát is: bár nem vagyok szakértő, hallottam, hogy belevitte a saját egyéniségét a dalokba. Teljesen más karakterek. Tamás inkább a régi, jól begyakorolt témáit és szólóit hozta – amiket persze profin kigyakorolt –, de Gyuri játékában volt valami új dinamika, valami frissesség, ami nagyon tetszett.
Hogyan érintett téged a zenekaron belüli feszültség? Idővel úgy tűnt, Gabó és Tamás között egyre többször volt súrlódás.
Igen, ez sajnos rányomta a bélyegét a hangulatra. Ott volt a Brillantin nosztalgia-formáció kérdése is, ami egyfajta törésvonalat jelentett a modern Kuglin belül. Volt, aki játszott mindkét bandában, és volt, aki csak az egyikben. Ez az időbeosztás és a bevételek miatt is szült néha feszültséget.
Igen, erről mások is panaszkodtak. Te is énekeltél a Billantinban?
Én a Brillantinban semmilyen módon nem vettem részt.
Viszont időről-időre volt a Kuglival néhány prominens vendégetek. Például Berkes Charlie, Vörös István vagy Matejevszki Iván.
Így van. És csak azt tudom mondani, hogy mindegyikük színpadi alázattal rendelkező zenész, akik mindig egyenrangú partnerként kezeltek. Megtiszteltetés volt a közös munka.
Készült egy különleges felvétel is abban az időszakban: a Trónok harca főcímdalának rock-feldolgozása.
Igen, az abszolút Gabó szíve csücske volt. Én nem néztem a sorozatot, szóval nagyjából úgy voltam vele, mint korábban a Masszív asszony show-elemeivel: kívülállóként, profi módon megcsináltam, amit kértek, de nem volt hozzá mélyebb kötődésem.
Gyuri után ki vette át a basszusgitárt?
Ferencsik Viktor. Vele is dolgoztunk egy ideig, bár őt kevésbé éreztem közelinek, mint Gyurit. Érdekes karakter volt, de a névsorokat néha nehezen rakom össze fejben ennyi év távlatából.
Ezek szerint nem hagyott mély nyomot benned az a felállás…
Nem.
Vajon miért nem készült azzal a formációval felvétel? A te időszakodban még született egy-két új szám, amire konkrétan emlékszem, például az Életút, de ezekből végül nem lett stúdiófelvétel. Tehát énekeltél lemezen, de ezek a dalok már nem jelentek meg.
Valójában van róluk felvétel, csak kiadva nem lettek. Két DVD azért megjelent: az egyik a 35 éves jubileumi koncert volt.
A 35-ös DVD-n csak a koncert új Kugli része jelent meg, mert az „ős-kuglisok” – meglepő módon – összevesztek Lacival. A másik felvétel pedig talán a népligeti SzeptEmber Feszten készült, a hátsó színpadon. Ott hangzott el a Tűz és Jég is, ami akkor új számnak számított.
Ezek végül nem hivatalos, jogdíjas kiadványok lettek, csak a legkeményebb magnak, annak az ötven rajongónak lettek sokszorosítva, minimális mennyiségben. De miért nem készültek új dalok vagy lemezek utána? A 2016-os negyedik album után nagyon hosszú szünet következett. Mi lehetett ennek az oka?
Nem tudom, mivel én nem vagyok alkotó ember. Ezt olyasvalakitől kellene megkérdezned, aki zenét szerez és szöveget ír, mint Tibi. Ő biztosan jobb választ tudna adni erre.
Benned nem volt olyan indíttatás vagy mondanivaló, ami kikívánkozott volna egy dalban? Valamilyen üzenet vagy szöveg?
Nekem nem, nem vagyok szerző.
Tehát részedről nem volt feszültség amiatt, hogy jön-e új lemez vagy sem, mert jól elvagy azzal, hogy mások szerzeményeit énekled?
Igen, én ezzel jól elvagyok. Nagyon régen, még a kollégista időszakomban írogattam szövegeket, amiket talán versnek is nevezhetünk, de azóta nem.
Milyen volt a kései Kugli-élmény, amikor már belerázódtál, és megszűnt a megfelelési kényszer vagy az idegenkedés? Milyen volt, amikor már olajozottan mentek a dolgok?
Tényleg jól éreztem magam. Nemcsak a zenekarba rázódtam bele, hanem emberileg is megismertem a többieket. Idővel megtanultam kezelni a zenésztársak rigolyáit, és tudtam már, mit kell komolyan vennem és mit nem.
A közönséggel milyen volt a viszonyod, miután megszoktak és elfogadtak?
Nagyon szerettem őket. Mindig boldoggá tett, amikor láttam és éreztem a színpad felé áramló szeretetet a közönség részéről.
Amikor előkerültek a „Dalos-jelentések” és hasonló ügynöksztorik, téged hogy érintett? Érdekel téged a múltnak ez a háttere, vagy ez már teljesen idegen tőled, hiszen akkor még gyerek voltál? Kérdezgettek erről a rajongók?
Nem. Ez elég meglepő lehet, de szerintem azokat találták meg ezzel, akik akkoriban ott voltak.
Mennyiben érezted másnak a Kugli közönségét, mint a többi zenekarét? Más volt az a te nézetpontodból?
Nem. Legfeljebb annyiból, hogy ott van ez az együtt éneklős dolog a közönséggel. Ebből a szempontból mindenképpen más, hiszen magyarul, saját dalokat énekelni ad egyfajta pluszt.
Főleg, hogy az észak-pesti ős-kuglisták és gyermekeik kívülről tudják még a szüneteket is.
Igen, pontosan.
Még a nagy levegővételeket is ismerik.
Igen, bár az néha nehéz, amikor közel állnak hozzád, és mondjuk kicsit hamisan énekelnek. Akkor nagyon toppon kell lenni a színpadon, hogy ne húzzanak el, de ez is rendben volt.
Mikor és hogyan lett vége? Mármint a te részedről, mert énekelni odalenn, ugye azóta is lelkesen énekelnek.
Leültünk, megbeszéltük, valamikor 2021 környékén volt.
Úgy emlékszem, 2021 őszén már Hofi énekelt, aki Molnár Ferivel egyszerre érkezett.
Majd utána, a következő évben volt egy koncert, talán Fóton, az volt az utolsó fellépésem Kugli tagként. Biztos, hogy nyár volt, mert ujjatlanban voltunk.
Konkrétan gatyarohasztó meleg volt, olyan forróság, hogy bár fel akartam venni a bulit a telefonommal, de az kikapcsolt, mert túlhevült.
Egyébként az egy jó buli volt.
Nagyon. Akkor már tudtad, hogy ez a vége?
Igen, de akkor azt már mindenki tudta. Már jóval korábban bejelentettem, hogy részemről vége. Sőt, akkor már párhuzamosan dolgozott az új felállás is, Hoffer Gyurkával.
Miért döntöttél így?
Megmondom őszintén, előtte volt az a covidos időszak, amikor nem is voltak fellépések és igazából már próbák sem. Leült a dolog.
A vége felé volt egy karantén-koncert, talán a Csiliből közvetítve, ha jól emlékszem.
Azóta sem láttam. Készült róla felvétel, de nem tudom, megvan-e még. Úgy emlékszem, ott volt a Brillantin is, egymás után léptünk fel, nagyon kellett rohanni.
Milyen volt egy üres teremnek énekelni?
Hát, az nagyon nem volt jó.
Tehát volt a covid és a karantén-intézkedések…
Nem lehetett játszani, gyakorlatilag csak ez az egy fellépés volt. Rengeteg bulit le kellett mondani, amit beterveztünk. Megmondom őszintén – és ezt tudni kell –, hogy én dolgozom. A Kugli mellett is folyamatosan dolgoztam, és elég sokat. Van egy polgári munkám, ami nálam prioritást élvez, mert meg kell élni. Úgy éreztem a külső behatások, a covid és egyéb dolgok miatt, hogy minden szempontból elfáradtam. És az volt a döntő, hogy már nem is hiányzott annyira a zenélés.
Milyen volt ez a felismerés számodra?
Észrevettem, hogy teljesen jól megvagyok nélküle. Nem hiányzott a koncertezés, a zenélés. Közben a Kedélyes Urakban néha felléptem, egyszer vissza is mentem pár koncert erejéig, mert nem volt énekesük, én meg tudtam a nótákat. De aztán szóltam a Kedélyeseknek és a Gabónak is, hogy ezt így tovább már nem szeretném. Lehet, hogy csak így emlékszem vissza, de a vége felé talán sok volt a belső konfliktus is. Lehet, nem is volt olyan vészes, csak nekem volt zavaró.
Kizártad ezeket a problémákat azzal, hogy elköszöntél?
Igen, úgy éreztem, ezeket el kell hagynom. Félreértés ne essék, nem maga a Kugli okozott problémát, hanem az, amit belülről láttam – úgy éreztem, nekem erre nincs szükségem. Így döntöttem. Mindazonáltal Gabó azóta is meghívott néha, és mondtam neki, hogy vendégként szívesen jövök bármikor.
Voltál is néhányszor vendég az új felállásban.
Igen. Nemrég is megtörtént, hogy hívott, de aztán nem szólt, hogy mégse akkor lesz a koncert. Na, pont az ilyenek miatt döntöttem így. Nekem a munkahelyemen el kell rendeznem a beosztásomat. Kértem szabadnapot, ott is van a munkahelyi naptárban a szabadnapom, de az ilyen bizonytalanságokat nem tudom kezelni. Nekem nehéz, ha lebeszélünk valamit, aztán jön a nem tudom megoldani. Egyszerűbb így, hogy nincs ilyen problémám, nem kell ezen idegeskednem.
És azóta kvázi nyugdíjon vagy a zenei pályán?
Igen, de ha elhívnak, nagyon szívesen megyek, tényleg nagy örömmel vállalok egy-két nótát. Sőt, tavaly olyat is csináltam, hogy a Kedélyes Urak korábbi énekese lebetegedett, és Csabi felhívott, tudnék-e segíteni a hétvégi velencei-tói fellépésükön. Pont a Balatonon nyaraltam a családommal, és mondtam, hogy pont akkor indulunk hazafelé, útba ejtem őket. Így próbák nélkül, több évnyi kihagyás után megálltunk Gárdonyban, felmentem a színpadra, és lenyomtam egy kétórás koncertet. Nagyon jól sikerült. Az ilyen apró élmények sokkal több energiát és feltöltődést adnak nekem, mint a zenekari tagságaim vége felé bármi.
Egyébként tudatosult benned, hogy a Kugli jelenleg nagyjából 47 éves történetében te voltál a leghosszabb ideig poszton lévő énekes?
Igen, tudok róla.
Hogyan könyveled ezt el magadban?
Megmondom őszintén, büszke vagyok rá. Tényleg. Persze, az „öreg” Gyurmát nem lehet überelni, mert ha nem úgy alakul az élete, valószínűleg még mindig ő énekelne.
Fotók: Garai Máté Archívuma, T. Erika, Gönczy Gabó, Szabó Erzsébet, Török János Cyr, Jozé, Kugli Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
