Balázs Zoli az Ikarus, a Hobo Blues Band, az Y, a Kugli, a Brillantin és még sok egyéb előadó egykori roadja, technikusa, az egyik legszelídebb és legszerényebb arc a szakmában. Mert bár ott volt szinte minden mérföldkőnél, akár rajongóként, akár hivatalból, gyakorlatilag sosem szokott mesedélutánokat tartani, jó élénken kiszínezve saját szerepét. Most, a Kugli könyv kedvéért Aloha kivételt tett és beszélt egy keveset a pályafutásáról. A folytatásban Gönczy Gabó, a BMS és a Kugli körüli történetekkel, például pusztavacsi emlékekkel folytatódik a múltidézés.
Miként találkoztál a Kuglival, illetve Gabóval?
A sereg után, 1984-től elkezdtem művházakban dolgozni, mint gondnok, technikus, műszaki vezető. 1996 lehetett -akkoriban a belvárosiban dolgoztam, mint technikus-, egy rock koncert zajlott a „gödörben”, mint rendesen minden nyáron, péntek délutánonként. Szokás szerint rengeteg ember. A műsor közben szóba elegyedtem egy fazonnal, jót dumáltunk, Gönczy Gabó volt. Csak később spanolódtunk össze a MOM-ban, egy gyereknapi rendezvényen, ahol a BMS-t kérték fel a szabadtéri technika üzemeltetésére. Kicsit késésben voltak, ezért, mint helyi erő, felajánlottam Gabónak, hogy szívesen segítek a beszerelésnél. Elfogadta, majd a végén segítettem kirámolni is. Közben jókat dumáltunk, így szóba került Pusztavacs is. Elmeséltem neki, hogy ott voltam és én is segítettem menteni a cuccot, amikor „kitört a forradalom”…
Mi történt ott valójában, mit tapasztaltál szemtanúként?
Eredetileg egy tűzzománcos barátommal, Sziúval voltan jelen a vásári részen. Időként tettem egy-két kört a helyszínen. Az egyik ilyen séta közben valaki a színpad mellől megszólított -valahonnan ismerőse lehettem-, hogy nincs-e kedvem segíteni, mert kevesen vannak és nincsenek rendezők. Maradtam egy kicsit. A színpad előtt elég nagy volt a tolongás és egyre többen felültek, felálltak a színpadra. Hozzáteszem, hogy szerintem már nem mindenki volt szomjas. Aztán kezelhetetlen lett a helyzet, majd már csak arra lettem figyelmes, mert a Kugli koncertje alatt majdnem végig a backstage-ben voltam, hogy mindenki elkezd rohanni szanaszét. A zene leállt, majd kapkodás, mert valahonnan sok víz jött. Egy-két dolgot rutinból segítettem lekapni a színpadról, aztán rohantam vissza a barátomhoz, segíteni neki összepakolni. Kerekesszékes volt, ezért elsőbbséget élvezett nálam.
Már régóta piszkálja a csőrömet egy dolog. Pusztavacson láttál, hallottál bármiféle „breki show”-t? Valóban fellépett aznap egy úgynevezett Breki együttes?
Nem, semmiféle breki-showra nem emlékszem. Szerintem a Kugli volt az első vagy az egyetlen magyar banda, akik színpadi show elemeket is használtak, miként teszik ezt a mai napig is. Akkoriban középkori ruhákban léptek fel, például, mint hóhér, udvari bolond, apród… Valószínű a hosszú évek távlatából és a felfokozott érzelmekből összemosódott kép így ülepedett le egyesekben. Talán ezt így könnyebben befogadja az emlékezet, mert általában a jó dolgok maradnak meg, még a rossz emlékekből is…
Szóval Gabóval a MOM-ban beszéltetek a szocialista békefesztivál hadicselekményeiről, majd összehaverkodtatok…
Igen. Azután egyre többször hívott segíteni. Így kissé besűrűsödött a programom. Nappal melóztam a kultúrban, hétvégenként nála is, máshol is. A kulturális kapcsolatunk és a zeneipar fénykorában heti több bulit szerveztem neki, grátisz is, ellenszolgáltatás nélkül, mert jól esett…
Milyen embernek ismerted meg őt? Milyen főnök volt, hogyan dolgozik?
Jó barát, türelmes, abban, amihez ért és tesz, precíz. A többiben pedig segítséget kér, van kitől, jó kapcsolatai vannak. E mellett jó pedagógus, a végletekig kitart az elképzelései és az övéi mellett.
Mennyire folytál bele a Brillantin és a többi kapcsolódó együttes és előadó művészi munkájába?
Egyáltalán nem. Nem értek hozzá, e tekintetben inkább barát, segítő, műélvező vagyok…
Mivel foglalkoztál még a művházak és a Gabó féle BMS mellett?
2007-re már eléggé jó csengésű volt a nevem a művházas szakmában, valószínű ezért ajánlottak be a TERMA Zrt-hez, ahol Ajtai Péter volt az igazgató. Tíz perc beszélgetés után örökre szóló barátságot kötöttünk az első interjún. Ő az ökölvívás elitjéhez tartozik, itthon és a világban mindenhol. Rengeteg helyre mentünk együtt, beutaztuk az egész országot sport és zenei programok szervezése végett.
Mivel sokan ismerték, jó barátai voltak, én is részese lettem a baráti körének, amiért mai napig hálás vagyok neki. A kultúra, művelődés, művészet krémjével paroláztunk. Így ismertem Szentadrássy Istvánt, Szipál Mártont és számos jazz zenészt.
A másik vonalhoz elöljáróban csak annyit, hogy amikor Hoboéknál dolgoztam, az volt a szokás, hogy ha nem volt munka, kölcsönadtak más együttesekhez. Ezért rengeteg embert ismertem meg, jó kapcsolatokat építettem, ápoltam. Ez Gabónál is hagyomány, ilyen alkalommal ismertem meg például Vörös Pistit is közelebbről, akit elkísértem roadként egy vidéki koncertjére.
Bár Pistit már korábbról ismertem – egy alkalommal, amikor a Budai Ifiparkban léptek fel-, segítettem nekik bevinni a cuccot, bár erre szerintem már nem emlékszik. Mindenesetre kiterjedt ismeretségi körre tettem szert, nem nagyon van olyan hely, ahol ne fordultam volna meg.
A Visszatérés után számtalan Kugli koncerten voltál jelen. Szinte az összes felállást láttad. Képeket is készítettél. Miként tudnád összefoglalni a modernkori Kugli pályáját és munkásságát? Van például kedvenc zenekari tagod, felállásod vagy korszakod?
A 2007-es újrakezdő felállás, Gönczy Gábor dob, Gönczy László gitár, Vrana Tamás basszusgitár, ifjabb Bíró György ének és Dudinszky Zoltán billentyű, gitár tetszett eddig a legjobban. Volt bennük lendület, zenei tudás, csibészség, jókat ökörködtek, egyszóval igazi zenekar voltak.
A későbbiekben is mindig volt valami jó, valami hiteles, ami miatt érdemes volt koncertlátogató törzsközönségnek lenni náluk. Hoffer Gyuri például adott egy kis dögöt az egészhez, de Tüdőfej Viktornak és Garai Máténak is jó hangja van. Máté és Brigi együtt jó kis kórust alkottak, és így tovább. Mindegyikben megtaláltam a magamnak tetsző dolgokat.
Melyik a kedvenc Kugli dalod?
Hú, sok ilyen van. De talán a Kispiricsi faluvégen, a Hajnalodik, A Villa Negra románca, a Rab vagyok, a Ballada a senki fiáról, az Átkelés, az Alsó tízezer… Kevés a hely, na! (nevet)
Mit gondolsz a Kugli leplezetlen hazaszeretetéről? A zászlók és egyéb nemzeti jelképek, történetek használatáról, gyakori megénekléséről, illetve a jótékonysági, segítségnyújtó akciókról?
Sokat beszélgettünk erről Gabóval kettesben és nagyobb társaságban is. A mi generációnk egy olyan korszakban nőtt fel, ahol hiányzott sok minden. Többek közt az, hogy Magyarországon magyarnak érezhessük magunkat, ebből keletkezett sokakban az az érzés, hogy ’90 után szabadon kinyilváníthassák a véleményüket. Már lehetett magyarnak lenni, lehetett kritizálni, utálni mindent, ami ezzel szembe ment, ami akadályozta ezt. Ezeket az érzéseket közvetítették a kuglisok is, ami szerintem teljesen normális és elfogadható, művészi szabadság, aminek kifejezésével ők, és rengeteg más művész is él. Erre rakódott rá a politika, ezt lovagolta meg, az ellenállásból fakadó kimondatlan dühöt, ezt a bántottságot, eltaposott hazafias érzést, ami felgyülemlett bennünk hosszú évtizedek alatt. Nem politizálok, nem akarok, és nem is tudok politizálni, de ami a közösségi oldalakon olvasható, az pontos lenyomata annak, hogy „felekezettől függetlenül” hogyan érezzük magunkat, hogyan értékeljük a túlzásokat, egyénileg, családban és barátok között. Ez persze csak magánvélemény.
A szponzorációról azt tudom elmondani, hogy Gabó sokat és sokféleképpen segít, támogat. Például, ha elvállal egy melót, azt számára költséghatékonyan, de a megbízó számára nagyon kedvező áron vállalja be, azaz segít nekik. Több ismerőse, barátja gyerekeit is bevonja a munkába, hogy tanulhassák a szakmát. Gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül képzi őket. Tudok olyan srácról is, akinek kifizette a tandíját, mert szeretett a BMS-nél dolgozni és itt képzelte el a jövőjét. Barátai közül jó párnak adta már kölcsön a színpad-, fény- és hangtechnikáját. Volt, hogy technikussal együtt, grátisz. Ezt persze úgy is lehet magyarázni, hogy jó üzleti érzéke van.
Véleményed szerint mi a Kugli jelentősége a magyar kultúréletben?
A nagybetűs MAGYAR ROCK és a nem hivatásos zenélés egyik nagy szimbóluma. Munkásságuk egy mára már sajnos letűnőben lévő korszakot ölel fel, amely nem csak a zenéről szól, hanem az együttlétről, egymás segítéséről, barátságokról, családról. Amely máig hat. Mert a Kugli irányt, célt és erős alapot nyújtott – főként az észak pesti körzetben, a munkásfiatalok mindennapjaihoz. Azaz ahhoz, hogy hogyan érezheti jól magát az Alsó tízezer is. A Kugli életműve lenyomata az előttünk járó kelet-európai rocknemzedék zene- és egyetemes kultúrájának, ami még mindig ember- és nem üzletközpontú…
Fotók: Aloha Archívuma, Kugli Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
