Idén tölti be a hatodik ikszet a hazai underground legendás alakja, Jerabek Csaba. A BTK, az F. O. System és a Mask együttesek basszusgitárosa 2023. december 2-án, az A38 hajó színpadán ad jubileumi koncertet, mely egyben össze is foglalja az eddigi négy évtizedes zenei pályafutását. A Jerabek LX/XL című koncert részleteiről és a fellépő zenekarok történetéről az egyik budai mozi előterébe ültünk le beszélgetni.
Első körben a kezdeteket és a BTK együttessel kapcsolatos tudnivalókat vettük végig. Miközben szóba került még a negyven évvel ezelőtti Meggyfa utcai punk fesztivál és a nemrégiben zajlott évfordulós rendezvény is.
Kezdjük a legelején!
Budapesten születtem, egy hideg téli napon. A szüleim óbudaiak, nagyrészben én is ott nőttem fel.
A családban volt valamilyen előzménye zenei pályádnak?
Nem. Ebben teljesen egyedülálló vagyok a családban.
Hogyan találkoztál a zenével? Hogy érintett meg ez téged?
Óbudán, a panelrengetegben nőttem fel és ott a nyolcvanas évek elején a punk, mint olyan, elég erős impulzusokat adott abban a korosztályban, amiben én is voltam. Mivel minden lakásban legalább két gyerek volt, gombamód szaporodtak a punk és egyéb zenekarok. Kikerülhetetlen dolog volt, szinte lehetetlen volt nem zenélni.
Miért pont a basszusgitárnál kötöttél ki?
Mindig is azokat a zenéket szerettem, amik ritmikában erősek és izgalmasak. A basszusgitár az a hangszer, ami összeköti a dob ritmikákat a gitár vagy akár a szintetizátor harmóniákkal. Önnön maga, mint hangszer, mind a kettőt megtestesíti. Ez tűnt elég izgalmasnak.
Mely előadók voltak rád hatással akkoriban?
Kisiskolás koromban még Led Zeppelint és Deep Purple-t hallgattam. Aztán, amikor becsúszott a punk korszak, akkor jöttek az aktuális zenekarok: a UK Subs, a Clash, a Devo, a Crass és a többiek.
Az, hogy a zenekaraidban mindig megjelenik a dark music, a sötétebb tónus, annak a korszaknak a szüleménye, vagy egyébként is volt benned ilyen hajlam, vonzalom, érdeklődés?
Ez utóbbi. Mindig is ilyen elgondolkodó srác voltam, aki próbálta a világot értelmezni. Bár érzékeltem a jó dolgokat is, de feltűnt, hogy a világ önmagában nem jó. Elmerengtem azon is, hogy milyen szomorú tud lenni, mindamellett, hogy megpróbáltam megtalálni azt a részét, ami nekem kellemes és jó.
Te ilyen depis, melankolikus hajlamú kamasz voltál, vagy ez független a zenétől?
Nem, nekem ez jól kiegészítette az amúgy vidám karakteremet és adott neki egy ellensúlyt. Így mozogtam nagyjából középen.
Konkrétan miként került a kezedbe hangszer?
A panelrengetegben, ahol éltem, a srácok közül többen is jártak már gitártanárhoz. Majd amikor zenekart alapítottak, először csak énekelgettem, aztán egyszer csak valakinek a hangszere is a kezembe került és elkezdtem magam is zenélgetni. Később kezdem komolyan venni, hogy megfeleljek az egyre fokozódó igényeknek.
Mi volt az első próbálkozás? Iskolazenekar vagy helyi gyerekek együttese? Hogyan képezted magad? Jártál tanárhoz vagy autodidakta módon tanultál basszusgitározni?
Helyi zenekar volt, teljesen lokál és teljesen autodidakta módon képeztem magamat. Azt gondolom, hogy ez jó ötlet volt, mert nyilván az ilyen típusú fejlődés sosem lehet teljes. Viszont speciális és én szeretem azt a fajta másságot mindenben, amilyen ez is lett.
Mit kell tudni a zenekarról? Időben hol járunk? Kik a tagok? Játszottatok-e valahol?
Több csapat is volt 1982-’83 telén. Nagyon gyorsan változtak a dolgok akkortájt. Elsőként Picasso alakulat néven játszottunk Czigler Zoltánnal, Újcsek Tamással és Regős Zolival, néhányszor felléptünk éves gimnáziumi zenei rendezvényeken. Többnyire úgy történt, hogy mire fellépésre képes lett egy banda, addigra egy új csapattá alakult át. Mindenki vándorolt. De például a Kretens már akkor is nagyon aktív és sikeres volt Óbudán.
Hogy kell elképzelni egy akkori iskolai bulit?
Kultúr rendezvények voltak az iskola diákjai számára, de a zenekarban érintett külsősök is felléphettek az eseményen. A budapesti gimnáziumokban divat lett, például a Radnótiban vagy a Toldiban, hogy ilyen-olyan zenei napokat rendeztek. Az egyik ilyen alkalommal Mátyás Attilával is zenéltünk. Az volt az első közös fellépésünk.
Szerinted volna értelme valamit előásni ezeknek a korai zenekaraidnak a felvételeiből?
Biztos van egy-két dolog, ami izgalmas lehet. De azt gondolom, hogy újra kellene gondolni, értelmezni, majd újra feljátszani. Van, amiből még ki lehetne sajtolni némi kis izgalmat.
Tudsz mondani valami konkrétumot, ami véleményed szerint a nosztalgián túl is jelent valamilyen megőrzendő értéket?
Most hirtelen nem, mert előbb újra végig kellene hallgatnom a zenéket, hogy tudjak neveket, címeket mondani.
Meddig tartott ez a korszak?
Számomra nagyjából a katonaságig tartott, ami határvonalat az 1984 februári bevonulás jelentette. Előtte volt még a BTK zenekarban egy rövid idő. De azt nálam keresztbe verte a katonaság, mert mire ott elkezdtük volna dalokat írni és közösen újragondolni az addigi zenéiket, addigra már katona lettem. Mire meg leszereltem, már nem volt BTK. Hát nagyjából azt a korszakot így is tekintem befejezettnek.
A BTK később újra összeállt és jelenleg is aktív. Pár évvel ezelőtt stúdió felvételeket is készítettünk. Régi számokat játszottuk újra a stúdióban, majd meg is jelentek ezek többféle formátumban. Kazettán, vinilen és CD-n. Egyfajta kulturális leletmentés volt. A korábbi időszakból jó esetben is csak néhány élő felvétel van itt-ott kazettákon.
Szálazzuk szét ezt egy kicsit jobban, kérlek! Kezdjük azzal, hogy anno hogyan kerültél a BTK-ba?
Mint minden más esetben, barátságok révén. A történet egyszerű. A BTK addigi basszusgitárosából is szintetizátoros vált, így megduplázódott a szintetizátorosok száma. Az volt az elképzelés, hogy egy kicsit bővítik a hangzásvilágot. Akkor engem kért fel Lujó (Molnár Lajos, gitáros – a szerkesztő), hogy vegyek részt a számok átírásában. Elindult a munka, de mint említettem, ezzel már nem igazán tudtunk foglalkozni, mert besoroztak.
Mettől-meddig zajlott a hőskorszakbeli BTK tagságod?
1983 őszétől ‘84 február elejéig.
A te idődben kikből állt a BTK együttes?
Lujó gitározott, mellette én basszusgitároztam. Akkor már Szendrey Zsolt volt a dobos. Ő nem sokkal korábban váltotta Balogh Józsit, aki alapító tag volt. Tamási Antal Tufi volt az énekes, Ruzicska Zoli a basszusgitáros, akiből a második szintetizátoros lett. Vörös Zoli pedig a fő szintetizátoros, aki Casio-val a dallamok nagy részét megírta. Az ötletek alapvetően Lujótól és Zolitól jöttek..
Mennyire folytál bele az alkotó munkába?
Amikor az átalakulás elkezdődött, megpróbáltuk a basszus-témákat felfrissíteni, de ezek az emlékek már erősen megkoptak mára.
A koncerteken csak a meglévő repertoárt játszottátok, vagy a már veled készült új dalokat is?
Nem emlékszem. Negyven éve volt már ez. De az újabb átiratoknak nem volt idejük kiforrni magukat, nem igazán válhattak koncert-képessé az alatt a rövid idő alatt.
Milyen elv szerint kerültek fel a régi számok az előbb említett, utólag rögzített albumra? Mi volt a szerkesztés alapja?
A friss lemezre az összes jelentősebb régi dal felkerült, amit korábban játszott a csapat. Ezeket írtuk át kissé, frissítettük fel. A felvételen új basszus szólamok hallhatók, amelyek jobban együtt élnek a zenével. És nyilván valamelyest változtak a gitár- és ének dallamok is. De ha meghallgatsz egy régi dalt, majd a mostani lemezes verzióját, akkor az a szerzemény az új felvételen is ugyanazt az érzést kelti a hallgatókban.
Miből dolgoztatok? Voltak demók? Koncertfelvételek?
Csak egy demó felvétel készült, amit a balatonszemesi zenei táborban vett fel a banda. A többit pedig amatőr koncert-felvételekből lehetett nagyjából reprodukálni. Ezek nem túl jó minőségű hanganyagok, nem volt könnyű kisilabizálni.
Honnét jött az impulzus, vagy az ötlet, hogy ismét aktiválja magát a BTK együttes?
Lujónak volt születésnapja, amire néhány dal erejéig összeállt a zenekar. És ezt annyira érdekesnek és izgalmasnak láttuk, hogy elkezdtünk tervezni egy hosszabb időszakra, amikor együtt zenélünk.
Melyik évben történt mindez?
2018-ban kezdtük újra…
Majd utána kezdtetek felkészülni….
Igen, idővel felvettünk a stúdió sávokat, így aztán szépen lassan elkezdett összeállni az egész zenei anyag. Amit 2019-ben kevertünk össze és 2021-ben adtunk ki. Először CD-n, aztán egy évre rá, 2022-ben vinilen is.
Mennyire számít aktívnak most a zenekar?
Most éppen elég aktív. Nemrég játszottunk a CPg fémjelezte punk fesztiválon a Meggyfa utcai koncert emlékére, hiszen a zenekar akkor ott szintén fellépett.
Akkor még nem voltál a BTK tagja, de ugye te is jelen voltál, mint néző?
Igen, szinte minden óbudai rendezvényen ott voltunk. Mindenki járt, mindenkinek az eseményére. Egy nagy-nagy baráti társaság volt.
Valóban akkora botrányt okozott a CPg, vagy csak utólag fújták fel, mesterségesen az elvtársak?
Talán nem tűnt túlzottan botrányosnak a közönség nagy részének. Nyilván a rendőrség berkein belül azért kiüthette a biztosítékot, nem véletlenül lett belőle aztán per.
És a Mos-Oi szövegei?
Igen, azok karcosabbak voltak. Idézgették is elrettentő példaként később a sajtóban.
Nem is erre gondolok, hanem hogy vajon tényleg felháborodott rajta ott és akkor valaki? Mondjuk annyira, hogy szóvá tegye vagy ellenkezzen? Vagy inkább röhögött, netán helyeselt a tömeg?
Azokban az időkben a fiatalok nem röhögtek, nem helyeseltek, nem háborodtak fel, csak ellenkeztek. Ezért ezt a közönség szempontjából nem is igazán kell túlságosan átpolitizáltan látni. Mindenki fiatal volt, táncoltak, pogóztak, hülyültek. Nem úgy csapódott le, mint később az öltönyös idősekkel teli tárgyalóban.
Most nemrég zajlott le az új Dürerben a Meggyfai utcai punk fesztivál 40 éves jubileumi előadása, melyen a BTK is fellépett. Miként értékeled az évfordulós rendezvényt? A te szemszögedből, hogyan sikerült?
Nekem ez egy nosztalgia parti volt. Sok-sok régi haverral.
Neked is úgy jött le, mint egy osztálytalálkozó?
Igen. Olyan volt, mint egy osztálytalálkozó. Ilyen szempontból egy jó hangulatú, botrányoktól mentes zenei játék volt az egész.
Folytatjuk!
Fotók: BTK archívum, Jerabek Csaba archívuma, Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
