Most már elketyegett bizonyos idő elmenetele óta, lenyugodtam a sokk után. Kisgyerek korom óta jelen volt az életemben, számtalan alkalommal láttam őt a Hobo Blues Band-del, szólóban, sőt 1990-ben a Népstadionban, Torda szerepében az ’István, a király’-ban.

Megrázta az országot a halála, hiszen nem csak a zenészkollégák, hanem színművészek, sportolók, politikusok emlékeztek meg róla, a közösségi oldalakon rajongók ezrei vettek tőle búcsút. Népszerű volt, sőt, nagyon népszerű. Roppant hirtelen ment el még úgy is, hogy tudtuk, az utóbbi években nem örvendett már jó egészségi állapotnak.

1982 nyarán láttam először a Hobo Blues Bandet, ő ideiglenesen távol volt valami egészségügyi probléma miatt, így a buli nélküle ment le. Decemberben újra elmentem megnézni őket, ekkor már teljes létszámban játszottak, igaz a felállás is átalakult fél év alatt. Kívülről fújtam a banda addig megjelent két albumát, amelyek a mai napig részét képezik privát univerzumomnak.

Nincs, nem volt és nem is lesz még egy olyan énekes a magyar rocktörténelemben, aki ennyire antisztár külsővel lépett fel. Nem csak az elvesztett lábáról beszélek, hanem a vad, medveszerű megjelenéséről, amiben benne volt a zabolátlanság, a tragédia, ugyanakkor az életigenlés is. Mindehhez párosult egy olyan őserejű énekhang, melyhez fogható nincs, nem volt és nem is lesz a magyar rockszínpadokon. Fellépett a Syrius-szal, Radics Bélával, de akkor ismerte őt meg az ország, amikor Hobo mellé belépett a Blues Band-be, totál ellentmondásos kettősük hatalmas tábort gyűjtött maga köré.

Mankó, ’Kopaszkutya’, Kőbánya, blues, Fradi – ezek mind róla (is) szóltak, nem tudott, nem is akart más lenni, nem játszotta meg magát, ezért szerette meg egy ország, aki most gyászolja. Az egyetlen csapat, a Fradi sem lesz ugyanaz. Édes otthon, Kőbánya blues, Tetovált lány – más nem is énekelheti ezeket a dalokat, annyira Billé lettek, és a ’Rossz vér’ album vagy Torda figurája.

Most már mindörökké te vagy a király, Bill… és Pókával odafent együtt nyomjátok a Kőbánya bluest. Valami nagyon üres lett.

Fotó: Kurucz Attila /2026. – Miskolc/