A budapesti Nemeses zenekar a hazai metal színtér egyik legfrissebb és legígéretesebb formációja. Bár a tagság szemtelenül fiatal, a színpadi jelenlétük és a hangszeres tudásuk a nyolcvanas évek legendáit idézi. A sallangmentes, nyers, társadalomkritikus dalokkal operáló csapat gőzerővel dolgozik az első nagylemezén. Rózsa Zalán énekes-gitárossal beszélgettünk.
Mutatkozz be, kérlek!
Rózsa Zalán vagyok. 21 éves, jelenleg egyetemi hallgató. 2005-ben születtem Budapesten.
Volt a családban, rokonságban valami előzménye a zenélésnek, művész pályának?
Egyik ágról üknagyapám és dédnagymamám volt tehetséges, ők több hangszeren is tudtak játszani, de ezen kívül nem tudok róla, hogy lett volna bárki, aki foglalkozott volna komolyabban ilyesmivel.
Mikor és hol találkoztál a zenével?
Általános suliban népzenéltem egy ideig, azt mondanám ilyen első nagyobb hatásként. A metal műfajjal kicsit később ismerkedtem meg. Aztán annyi iránymutatást kaptam, hogy volt egy mp3-lejátszóm és arra töltött fel nekem édesapám Iron Maiden és Judas Priest számokat, és azokat nagyon sokat hallgattam. A többit saját magamnak fedeztem fel, nálunk sosem szólt központilag otthon a metal.
Miért pont a gitár és a tradicionális metal?
Gitároztam kisiskolásként egy rövid ideig népzenei irányban, de az akkor nem váltott ki belőlem különösebb lelkesedést. Aztán közvetlenül a gimi előtt jött a hirtelen ötlet, hogy én gitározni szeretnék. Találtam egy ócska gitárt a nagyszüleimnél, amit be sem lehetett hangolni, és azon kezdtem el játszogatni a Nothing Else Matters első dallamait a Metallicatól. Utána már nem volt megállás. Ehhez hozzátartozik, hogy éreztem némi affinitást hozzá, de kellően kitartónak is bizonyultam; nem voltak vele terveim, csak játszani szerettem volna. A metal zene sok irányzatát próbáltam hallgatni, megfejteni, de nekem egyik sem adja át ugyanazt a tiszta, nyers, kemény érzetet, mint egy nyolcvanas évekbeli heavy vagy thrash szám. Innen már adott volt, hogy azt akarom átadni másoknak, amit én is imádok, szeretek és szívesen hallgatok – lényegében ezért játszunk ilyen zenét.
Tanultál is zenét? Elméletet vagy hangszert, valamit?
Nem, sosem tanultam, sem gyakorlati, sem elméleti szinten. Mindent teljesen önállóan – hallás, videók és gitár tabulatúrák alapján – sajátítottam el.
Mikor kezdtél zenekarban muzsikálni?
2022 végén alapítottuk a Nemeses-t, előtte nem szerepeltem semmilyen más formációban. Ez a kezdetekben egy iskolai projektemet segítette elő, akkor még nem volt meg a tényleges banda. A projekt egyetlen számos produkciónak indult, de annak annyira jó lett a visszhangja, hogy végül úgy döntöttünk, együtt folytatjuk tovább.
Miért ezt a nevet választottad? Mit jelent számodra a Nemeses?
Az első koncertünkhöz gyorsan kellett találnunk egy nevet, és valahogy ezzel rukkoltam elő a semmiből. Maga a név a Nemesis nevű görög istennőtől származik, aki az igazságosság és a megtorlás istennője – lényegében mindenki azt kapja tőle, ami jár neki, legyen az jó vagy rossz. Angolul emellett főellenséget is jelent a szó. Ez a kettősség nagyon megfogott. Így lettünk elsőre Nemesis, majd az azonos nevű, más fémzenekarok elkerülése végett az „i” betűt „e”-re cseréltük. A végeredmény pedig a Nemeses lett, ami angolul konkrétan főellenségeket jelent.
Kik voltak a kezdetekkor a társaid? Illetve mennyire volt tudatos, hogy saját szerzeményeket érvényesítitek inkább a feldolgozásokkal, átdolgozásokkal szemben?
Az egyik osztálytársammal, Dudás Balázzsal és egy eggyel idősebb gimis társunkkal, Ayman Dante-val kezdtük az egészet. Mivel az én iskolai projektemre álltunk össze, ahol eleve egy saját szerzeménnyel, a Till The End című számunkkal készültünk, utána is adott volt ez az irány. Én már akkor is bővelkedtem az új ötletekben, így születtek szépen a dalok. Személy szerint nem jövök túlzottan lázba a feldolgozásoktól. Jónak jó, de amikor a saját ötleteidet tudod megvalósítani a színpadon, az teljesen más érzés.
Miről szólnak a dalaitok? Amit ki tudtam venni élőben, szerencsére távol van a sablonos sémáktól, a sátános idiotizmustól, meg az ezerszer lerágott csontként erőltetett sárkányos, mágikus kardozós fantasy panelektől.
A szövegeink sokszínűek, több különböző témával foglalkoznak. Általában mindig az engem aktuálisan foglalkoztató, érintő dolgokat tükrözik. Több olyan szövegünk is van, amelyben valamilyen történelmi eseményre, hősre vagy legendára van kivetítve, párhuzamba vonva egy adott téma. Az üzenetek legtöbbször nyersek, szókimondóak, kritikusak és lázadóak – akárcsak mi magunk. Vannak dalok, amik a különböző társadalmi problémákat, erkölcsi kérdéseket, az egyén döntésein alapuló következményeket, és persze a metal életérzést boncolgatják.
Hogyan alakult ki az együttes jelenlegi felállása?
2024 szeptemberében felbomlott az eredeti trió formáció, és egyedül maradtam alapító tagként. A basszusgitárosunk, Danev Liza ekkor csatlakozott hozzám, majd egy ideiglenes felállás után végül 2025 elején Kaufmann Krisztofer lett a dobosunk. Dilan Dugarte ugyancsak az év szeptemberétől vált taggá, váltva az addigi gitárosunkat, Mizsei Bátort, így alakult ki a mostani, már több mint egy éve stabil felállásunk.
Ez egy fiatal társulat, mégis elég jó szinten álltok a hangszeres tudásban. Mit lehet tudni a tagok zenei előéletéről? Korábbi zenekar? Zenesuli? Iskolai, egyházi kórus? Bármi hasonló?
Liza három éve basszusgitározik, amit egyedül sajátított el. Előtte hat évig aktívan tanult zongorázni. Volt pár kisebb próbálkozása egy-egy ideiglenes formációban, de színpadig nem jutott velük. Krisz tíz éve tanul dobolni tanárnál; korábban az Evens modern metal zenekarban játszott. Dilan öt éve gitározik, próbálkozott zeneiskolákkal és különböző tanárokkal is, de egyedül sokkal effektívebben tud fejlődni. Venezuelában volt egy thrash bandája, ami a költözésükkel megszűnt. Én hat éve gitározok, magamat képzem, tanárral sosem próbálkoztam. És mint már korábban említettem: nem szerepeltem más zenekarban a Nemesesen kívül.
Mennyire kitalált és mennyire ösztönös, belülről jövő a színpadkép és a zenekari imidzs? Az öthúros basszgitárt leszámítva abszolút úgy néztek ki, mint a nyolcvanas évek első felének true metal formációi. De nemcsak a ruhák, fazonok, hangszerek, de még a színpadi mozgás is a gyerekkoromat idézi, amikor ti talán még egy kéjes gondolatban sem léteztetek…
Nálunk semmi sincs előre lebeszélve, valószínűleg ez is mindennek a kulcsa. Mindenki saját magát adja minden téren, akárcsak a mindennapokban – legyen szó az öltözködésről, a játékról vagy a színpadi jelenlétről. Nem próbálunk meg mások lenni. Régebben, még Dilan csatlakozása előtt, csak annyi kérésem volt, hogy legyen egy kis mozgás a színpadon, mert kicsit passzívnak éreztem a többieket. De most már maximálisan elégedett vagyok ezzel is.
Az élő produkciótok alapján abszolút színpadképes, egyben lemezérett a Nemeses jelenlegi produkciója. Jól kidolgozott, kerek kompozíciók, alaposan kigyakorolva – gyakorlatilag hibátlanul előadva. Nálatok nem tapasztalni olyasfajta összevissza játékot, mikor az úgynevezett gitárosnak mindenre van ideje, csak épp gyakorlásra nincs. Mikorra tervezitek az első albumot?
Már nagyon régóta tervezzük az első nagylemezünket, ami ha minden igaz, szépen lassan ki fog kerülni. Pontos dátumot nem tudok mondani, de a közeljövőben lehet rá számítani. A felvételeket már megkezdtük több mint fél éve, de valahogy mindig elakadnak a folyamatok. Konkrét stúdióval még nem próbálkoztunk, de az sincsen kizárva. A jelenleg is zajló munkálatokban Krisz, a dobosunk segédkezik, aki egyébként hangmérnöknek tanul. Szépen, fokozatosan haladunk, közben gyűlik az új anyag is a következő, második lemezre, de az természetesen még a jövő zenéje.
Van kiadói érdeklődés a muzsikátokra?
A 2025 júniusában megjelent, háromszámos Devil’s Child című EP-nk kapcsán próbálkoztunk, de nem volt érdemi érdeklődő. A jelenlegi albumnál először a felvételeket szeretnénk befejezni, utána ismét körbenézünk majd.
Aki még sosem hallott Nemeses muzsikát, mit ajánlanál neki, miért tegyen egy próbát veletek?
Aki szereti a metal műfajt, főleg a ’80-as évek zenéit, és valami új, lendületes, ütős produkcióra éhezik, annak jó szívvel tudom ajánlani a Nemesest. Gyors és kemény riffek, melodikus dallamok, szólók, harmóniák, dallamos ének – aki nem a műfaj szerelmese, az sem fog csalódni.
Koncertvideók: Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
Fotók: Tóth Luca Lea
