Molnár György „Elefánt” a legendás Omega együttes gitárosa, zeneszerzője. Továbbá láthattuk, hallhattuk még a Decca, az Omega Elefánt Band színeiben, illetve egyéb zenekarok, többek között a Scorpions vendégeként is.
Elefánt jelenleg az Omega életmű külföldi jogainak rendezésével foglalatoskodik, melynek része egy idén indult dupla CD-, illetve LP-sorozat is, az angol-nyelvű Omega albumok újrakiadása. Mellette a következő szólólemeze anyagán dolgozik. Valamint nemrégiben könyvvel is jelentkezett, „Omega a gitár mögül” címmel. Bőven volt hát miről beszélgetni, közeli és távolabbi múltról, jelenlegi aktualitásokról, jövőbeli tervekről.
Második témaként mutasd be, kérlek a nemrég megjelent „Omega a gitár mögül” könyvet!
A könyv az nem az Omega teljes története és nem is az én élettörténetem, hanem a kettőnek egyfajta esszenciája. Azért is lett az a címe, hogy „Omega a gitár mögül”, mert mára már alig maradtunk mind az eredeti, mind a klasszikus zenekarból. A cím arra utal, hogy ez az életem, az én élményem, azt mutatja, ahogy én láttam a zenekart belülről és egy kicsit kívülről is.
A megjelenést követően hamar beindult az interneten a szokásos okoskodás, hogy mi maradt ki az életutadból, illetve az Omega történetéből. Ami azért furcsa, mert sem a beharangozókban, sem a fülszövegben nem ígértél teljes Molnár életrajzot, sem teljes Omega sztorit. Mégis, egyesek olyan hévvel követeltek bizonyos témákat, hogy az ember csak lesett…
Már az előszóban leszögeztük, hogy mit várhat az olvasó. De ettől még persze sokan hiányoltak ezt vagy azt. Ez egy szubjektív könyv. Az került bele, ami nekem fontos volt, amit én el akartam mondani.
„Kezdettől tudtuk, hogy nem pletykakönyv készül. És az ezerszer lerágott csontokat, témákat is csak akkor hoztam fel újra, ha azt más megvilágításból tudtam elmesélni. Őszintén megmondom, hogy nem olvastam a kritikákat, de pontosan tudom, hogy miről nem írtam. És most innen is mondom, hogy nagyon sok dologról nem írtam. De nem véletlenül!”
Nyilvánvalóan két dolog mozgatott. Az egyik, a legfontosabb az volt, hogy aki ezt a könyvet olvassa, annak úgy maradjon meg az Omega a szívében és a lelkében, amilyennek ő elképzelte és amilyennek ezt megélte. A másik, hogy nem akartam belemenni semmilyen személyes dologba, sem jellemproblémákba és úgy általában, semmilyen személyeskedésbe. Ezt méltatlannak tartanám. Egy család belügyeit nem kell kiteregetni. Más kérdés, hogy erre bukik a bulvár sajtó.
A könyv nagyon szépen végig megy a fontos állomásokon, ahogy azt én láttam, ahogy azokat én megéltem. Valószínűleg nagyon sok embernek újdonságok is vannak a könyvben, annak ellenére, hogy esetleg az olvasó azt gondolta, hogy ő nagyon-nagyon sokat tud az Omega dolgairól. Aztán sok ember mondja, hogy „Jé, hát ezt nem is tudtam!”. Ezért van a könyv, hogy végül is új információkat juttassak el hozzátok, a rajongókhoz.
Honnét jött az indíttatás, hogy fotókat válogass, papírra vesd a gondolataid, majd kötet formájában tárd a nagyközönség elé?
Úgy indult el az egész, hogy van egy kedves barátom, Tóth Péter, aki teljesen más műfajban van. Komolyzenei zeneszerző. Egy megszállott pasi, aki Grönland-tól Új-Zéland-ig ír kórusműveket. Akik ismerik, nagyon kedvelik és mondták is, hogy Péter tök jókat ír. A lényeg, hogy valahol összekeveredtünk és akkor a kezembe nyomott egy könyvet, hogy olvassam el. „Mi ez?” – kérdeztem. „Én írtam.” – jött a válasz. Na, jó, akkor elolvasom. El is olvastam és magam is arra jutottam, hogy nagyon jól ír, finom szellemességgel – amit én nagyon szeretek. Mert egy vicc ne legyen durva, inkább szellemes, hogy el lehessen rajta gondolkozni. Szóval így indult el a dolog. Aztán egy éven keresztül minden héten volt egy nap, esetleg kettő és beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk, így alakult ki végül is a könyv anyaga.
Sajnos a korai évekről aránylag kevés fotó maradt fenn, és azok sem mindig a legjobb minőségűek. De szerencsére sokat találtunk a Fortepan ingyenes oldalán. A többi fényképpel kapcsolatban minden szerzővel, vagy jogutóddal beszéltünk. Mindenkitől megkértem a jogokat. Aki úgy gondolta, hogy pénzt kér érte, kifizettem. Voltak nagyon sokan, akik gálánsak voltak: „Ne viccelj, szó sem lehet róla!” – felelték a megkeresésemre. De azokra sem haragszom, akik pénzt kértek érte. Tehát félreértés ne essen, ez teljesen rendben van.
Mit lehet tudni, mekkora az érdeklődés, mennyire fogy, mekkora siker az „Omega a gitár mögül” könyv?
Hogy most, hogy áll a könyv? Sehol nem láttam már, ezért úgy gondolom, hogy az első széria, amit nyomtak, az elfogyott. Úgy, hogy most kell majd utána nyomni egy újabb adagot. Legalábbis itt, abban a nagy könyvesboltban, ami a közelemben van, azt mondták, hogy nagyon gyorsan elfogyott. Utánrendelésre várnak, úgyhogy nyilvánvaló, hogy a kiadó is csipkedi magát, mert nem ellensége saját magának.
Tervezel folytatást?
Hát azt nem tudom. Haha!
„Nem tudom, mert a könyv körülbelül 2005-ig öleli fel a dolgokat, tehát végül is maradt vissza egy pár év. Szóval elképzelhető a folytatás, majd meglátjuk.”
Azt tudom, hogy a rajongók szeretik, kedvelik és ez volt a cél.
Érdemes volna folytatni. Mert ami eddig az Omega aranykoráról megjelent, két kivétellel – a tiétek és a Presser-könyv kivételével- elég súlyos hiányosságoktól szenvednek. Ami nem méltó az Omegához – hogy a visszaemlékezések borzalmas leirataiban hemzsegnek a tárgyi tévedések: a hibás zenekarnevektől kezdve, a téves dátumokon át, az összetévesztett utcanevekig és így tovább…
Hát mi igyekeztünk, hogy minden a helyén legyen.
Ezért is kérdeztem rá egy esetleges második részre. Különösen, hogy az „Omega a gitár mögül” kivitelét tekintve is szép.
Szép a borítója, elegáns, belül is jók a képek, szóval rendben vannak. Sok kép van benne, ez cél volt, hogy ne csak a hígra vett duma legyen. Amit leírtunk, az pedig mind tömören, kedvesen, normálisan van megírva.
Most viszont ezzel kapcsolatban még az is elképzelhető, hogy meg fog jelenni külföldön is. Szlovákiában és Csehországban is tárgyalunk és még Svájc is érdeklődik utána. Németekkel is beszéltem, de se pro, se kontra, se mellette, se ellene nem nyilatkoztak még. Illetve azt mondták, hogy hát ez magyarul van… Ugyan nem értik, de azt látják, hogy szép a kivitele és minden rendben van. Tehát előbb, ezt le kell fordítani németre. Amire már jelentkezett is valaki. Ha pedig le van fordítva és Svájcban megjelenik, akkor az német nyelven lesz és azt Németországban is át fogják már venni.
Igen, erre a külföldi terjesztésre feltétlen rá akartam kérdezni, de más nyelvre még esetleg készülhet fordítás? Lengyel rajongókkal beszéltem, akik már pedzegették, hogy: „Elefánt könyve lesz-e lengyelül?”
Igen, lengyelről is szó van. Valószínűleg lengyelül is lesz, mert aki csinálja a szlovákot és csehet, annak van lengyel kapcsolata is.
Folytatjuk!
Fotók: Benkő László, Tóth Péter, Molnár György Elefánt archívuma
