Mecky halála kapcsán néhány pályatárs, zenész kolléga visszaemlékezéseiből szemezgetünk a korábban megjelent rockinformos anyagokból…
Ez alkalommal egy körkérdés intéztünk néhány ismert pályatárshoz:
Mi a véleményed, illetve milyen hatással volt rád az Omega munkássága?
Schuster Lóránt-P.Mobil:
Egy gimnáziumi szalagavatón láttam először az Omegát, amikor Kóbor még gitározott. Azóta eltelt negyven év. Játszottunk együtt, a lemezeink, a DVD-k, az Omega stúdióban készültek. Kóbornak egyébként is nagyon sokat köszönhetünk. Ő mondta, hogy soha nem nézett meg más magyar zenekart, de a P.Mobilra egyszer eljött az Ifi Parkba. Zeneileg nem hatott rám a csapat, de ez a véleményem vonatkozik a többi magyar együttesre is. Amiben viszont sokat tanultam tőlük, az a szervezés, színpadi munka, összetartás, munkamegosztás, látvány, hangosítás, világítás stb., tehát minden más, a zenén kívül. A nagyon ritka koncertjeik események – amire, ha nem játszunk -, én is elmegyek.
Takáts Tamás-Karthago; TT Blues Band:
Egyrészt én illéses voltam, másrészt meg nem is hatott rám annyira a zenéjük. Angyalföldön nőttem fel, ahol az első élményem Omega ügyben – amit saját szememmel láttam-, egy Illés pólót viselő fiú megverése volt. Miután a nagyobb gyerek egyszerűen leütötte a srácot, földön fekvő szerencsétlen fölé hajolt, és azt mondta: Omega! Erről persze nem a zenekar tehet. Titokban azért nagyon tetszett a Tízezer lépés című lemezük. Az általam felállított sorrendben ez volt a legjobb, utána a Gammapolisz következett, majd az Éjszakai országúton. Mindhárom lemez rendkívül magas színvonalú. Mint magánembereket, nagyon tiszteltem őket, különösen Kóbor Jánost. Felnőtt koromban sokat tanultam az Omegától: körülöttük soha nem volt botrány, nem vesztek össze (legalább is nem tudtunk róla), egész munkásságuk profi színvonalú. Tanulni lehet tőlük, hogyan kell egy zenekart vinni. Ebből a szempontból a példaképeim.
Nagy Feró-Beatrice:
Nekem még megvan az Omega tagságim, amivel minden héten a Műszaki Egyetem E épületébe, akkori klubjukba jártam. Teljesen elfogult vagyok velük, jobban szerettem őket, mint az Illést. Az Illés a maga népi hagyományokon nyugvó zenéjével, inkább a Beatlest fedte le, míg az Omega sokkal progresszívebb zenét játszott; Magyarországon ők jelentették a Rolling Stonest. Főképp a korai nótáik fogtak meg, mint a Tízezer lépés és a Petróleumlámpa. Nagyon szerettem őket emberileg is. Már csak azért is, hogy 1981-ben az Omega turnén a Beatricét vendégül látták, ami azért nagy megtiszteltetés volt.
Köves „Pinyó” Miklós-Piramis Plusz:
14 éves koromban dobtanárt kerestem. Valaki beajánlott Laux Józsihoz, aki ekkor még a Benkó Dixielandben játszott. Így nála tanultam. Később az Omegába került, rendszeresen magával vitt a bulikra. Lelkes rajongójuk lettem, az első sorból figyeltem a zenekart, persze legfőképpen Józsit, megpróbáltam ellesni tőle a technikát. Lauxszal a jó kapcsolat később is megmaradt. Már a Non-Stopban doboltam, mikor egy ORI-turnén be tudott rakni minket az Omega elé. Sok előadást játszottunk le együtt, ott is végignéztem őket, még ekkor is megmaradtam rajongójuknak. Aztán jött a Locomotív GT, amellett hogy továbbra is szerettem a zenekart, de Laux miatt az LGT-hez húztam már. Valószínűleg az ő ajánlására került szóba a nevem a lehetséges Omega dobosok között, de végül Debreczeni Ciki ment oda a Neotonból.
Fischer László-Korál; Zöld, a Bíbor Band:
Mint fiatal srácot, engem is megfogott az Omega zenéje. Volt egy kedves padtársam, Hegedűs Pisti, akivel nagyon komolyan kielemeztük az akkori zenei életet. Tetszett az a fajta színpadi show, amivel kiálltak, Magyarországon ez egyedülálló volt. Jó barátom is van a zenekarban: Benkő Laci. Olyan komoly munkásság után, amit maguk mögött hagytak, ma is nyugodt lélekkel kiállhatnak a színpadra. A magyar könnyűzenei életben meghatározó szerepet töltöttek be; róluk aztán el lehet mondani, hogy letettek „valamit” az asztalra.
Török Ádám-Mini:
Az Omegával kapcsolatban legérdekesebb dolog számomra a banda nemzetközi sikere. Andy Locher, a hires svájci menedzser – 1991-95 között álltam vele szerződésben – mutatta lakásán a nagy becsben tartott, dedikált Omega lemezeit, amit Frank Zappa és a Level 42 között tartott. Tinédzser korában, a hetvenes években, ott volt minden svájci Omega koncerten. Tehát nemcsak Németországban, de Svájcban is nagy sikerük volt.
Vörös István-Prognózis:
Gyerekkorom óta szeretem az Omega zenéjét, szeretem a dalok hangulatát, a kifejező szövegeket, és nem utolsó sorban a zenekar előadásmódját. Első Omega koncertélményem még a KÖZGÁZ Rock Matiné című műsorához kötődik, ami a címéhez híven, délelőtt 10 órakor kezdődött. Ekkor még Somló is tagja volt a zenekarnak, sőt külföldi számokat is játszottak, például Mecky egy piros gitáron ritmusozott, és közben a Bee Gees Massachusetts című számát énekelte. Koncert után természetesen autogramot is kértem tőlük a függöny mögött. Személyes kapcsolatunk 1975 környékére tehető, amikor Molnár Gyuritól egy Gibson L6S gitárt vásároltam. Sokáig ezen játszottam a Radics Béla utáni Nevada zenekarban. Az Időrabló nagylemez idején néhány dalban a koncertjükön is felléptem. Életre szóló, meghatározó élmény volt ez számomra. A színpadon akkor éreztem, hogy milyen fontos az előadó személyisége és az energikus előadásmód. Példa értékű a kitartásuk, közönséggel való kapcsolatuk, és természetes emberi viselkedésük.
