Bolgár Iván a Syrius és a Futurama egykori menedzsereként a kezdetektől fogva benne volt a dolgok sűrűjében. A hazai beat- és rockzene egyik úttörője, nagy idők nagy tanúja. Aki valódi multi-talentumként a zene mellett az építőiparban és az autósportban is letette a névjegyét. Jelenleg a The Shadow Hungary Band ügyeit intézi, valamint egy különleges jótékonysági albummal készül a dedikált Formula–1-es fotóinak felhasználásával.
A beszélgetés első részében a kezdetekről és a Syrius első időszakáról esett szó.
Kérlek, kezdjük egy gyors bemutatkozással! Mit érdemes rólad tudniuk az olvasóknak, mielőtt belemegyünk a részletekbe?
A nevem Bolgár Iván. 1940. szeptember 4-én születtem. Elég régi darab vagyok. A fő csapásirányom az építőipar volt, de e mellett már a kezdetektől ugyanolyan fontos volt számomra a zene is. Így jutottam el odáig, hogy én alapítottam a Syrius együttest. Majd másfél évig velük voltam. Aztán, amikor három fiatal gyerek került oda, akik inkább a kiabálós zenét szerették, ami nekem nem tetszett, akkor kiléptem az együttesből. De nem voltam sokáig zene nélkül, mert a Várban a kollégiumban játszott a Futurama együttes és villámgyorsan leigazoltak menedzsernek. Így kerültem hozzájuk és több mint két és fél évig náluk voltam. Nagyon jó és nagyon kellemes időszak volt.
Mit kell érteni azon, hogy menedzser? Ez a hatvanas évek elején is hasonló feladatkört jelentett, mint manapság?
Abban az időben haknimesternek hívták. Turnékat szerveztem, külföldit és magyarországit is. Valamint mindent, ami a menedzsernek a feladata. Mindent nagyon szívesen csináltam. Remélem jól is!
Hogy keveredtél a zenéhez? Volt a családban ennek előzménye? Volt művész, vagy zenész, vagy kulturális menedzser?
Apám nagyon jó hegedűs volt. A hegedűvel csodálatos dolgokat művelt, de a háború elvitte. Anyám a népitánc felé mozdult, neki volt táncegyüttese. Én egyébként meg örököltem a hallásomat. Merem mondani, hogy jó hallásom van, mert ha egy zenekar játszik és egy akármilyen kis hibát vétenek, azt meghallom, észreveszem.
Született testvéred?
Nem, mert az apám meghalt a háborúban, a Don kanyarban és ezért nem sikerült a szüleim terve, hogy még egy gyerek legyen. Lehetőleg lány.
Mikor és hol találkoztál a zenével, hogyha már a hatvanas években menedzserként dolgoztál? Elég nehéz időben nőttél fel. Fiatalkorodban milyen lehetőség volt a zenés kikapcsolódásra?
Amikor befejeztem a technikumot, Erzsébeten a Csilibe jártunk táncmulatságokra, mert akkor így hívták. Talán zenés, táncos koncertnek lehetett akkoriban még nevezni. Már ott tapasztalhatták a barátaim és az ismerőseim, hogy van ritmusérzékem és jól táncolok.
A környéken laktál, vagy csak oda jártál suliba?
Nem. Mi Budán, a Vár oldalában laktunk. Csak az a technikum, ahova én jelentkeztem, volt Erzsébeten, a Török Flóris utcában. Nem messze áll attól a helytől a Csili, ami már akkoriban is egy nagy-nagy hírű hely volt és oda is jártunk.
Mikre táncoltatok?
A kedvencem a korabeli rockzene, valamint a boogie volt, zenében és táncban is. Van egy százhetven darabos fekete lemez gyűjteményem abból a korból. Van benne egy pár olyan érdekes dolog is, amiket sokáig kerestem. Volt, hogy hónapok és évek teltek el, mire egyet-egyet megtaláltam és megvettem.
Mondanál egy ilyen előadót! Például melyik együttes a legnagyobb kedvenced?
Kedvencem a rock and rollban Bill Haley & His Comets.
Esetleg láttad őket élőben is?
Igen. Nagy élmény volt. Mikor egyszer itt voltak Magyarországon és az A38 hajón játszottak, volt szerencsém elmenni és ott élőben látni az akkor már meglehetősen idős zenészeket. Nagy nehezen feljöttek a lépcsőn, hozták a kezükben a saját fellépő ruhájukat. De aztán, amikor elkezdtek zenélni, akkor úgy ugráltak, mint aki huszonöt éves.
Arról sosem volt szó, hogy te magad is zenélj? Nem vonzott valamilyen hangszer?
De igen. Eleve vonzott a zene, csak valószínű, hogy türelmetlen voltam a hangszeren, és ha valami hamar nem sikerült, akkor inkább feladtam. Viszont ez más területeken nem volt jellemző rám.
Próbáltál gitározni, vagy valamilyen más hangszeren játszottál?
Tangóharmonikáztam egy évig. Az viszonylag elfogadhatóan ment, de nem komoly szinten. Tanultam zongorázni is. Végül mégsem lettem zenész.
Konkrétan, hogy kötöttél ki a menedzser szerepnél vagy a szervezésnél?
Úgy, hogy a barátommal, Németh Istvánnal egy munkahelyen, egy emeleten dolgoztunk a tervezőirodában. Aki egyszer csak megkérdezte, hogy nincs kedved egy zenekart alapítani? Visszakérdeztem, hogy hát hogyan? Én építész vagyok és rajzolok, meglehetősen messze állt tőlem egy ilyen dolog. Lementünk a KGM tervező intézetének a pincéjébe, ahol találtunk egy Qualiton erősítőt, ami abban az időben a csúcs volt, valamint még két hangfalat. Aztán megkérdeztük az igazgatót, hogy csinálhatunk-e egy zenekart? Azt mondta, hogy igen, de egy feltétellel. Minden hónapban egy alkalommal ingyen kell játszania a zenekarnak itt a szokásos zenei találkozókon. Amibe belementünk, így 1962 szeptemberében megszerveztük a zenekart.
Azért kért meg téged, mert látta a szervezői kvalitást benned?
Nagyon jó barátok voltunk, többször jártunk közös ismerősökkel bulizni és rögtön belecsaptunk mind a ketten, hogy oké, akkor csináljuk meg! Németh István kiváló dobos volt, ő lett az ütősünk. Tehát úgy kezdődött, hogy ő értett a zenéhez, én meg ahhoz értettem, hogy hogyan lehet egy ilyet végrehajtani.
Miként folytatódott a szervezés, illetve a csapat toborzása?
A barátom említette, hogy van egy nagyon jó barátja, Baronits Zsolt, aki a zenekar vezetője lett volna, illetve lett is. Aztán pillanatok alatt összeállt a hat zenész, ami aztán idővel bővült, szűkült, gyakran változott.
A fiatalabb olvasóink kedvéért kérhetünk egy névsort?
Az első évben a következők játszottak a Syriusban: Baronits Zsolt tenorszaxofon, Molnár Ákos altszaxofon, Rákosi László gitár, Gulyás Pál zongora, Pásztor István gitár, Todoroff Péter basszusgitár és Németh István dob. Ez volt a megalakuláskor érvényes első zenekar, ami később még többször változott. Sok olyan kiváló zenész játszott, énekelt ebben a zenekarban, akik nagy jövő előtt álltak és nagyon jól tették a dolgukat.
Mikor kezdtetek fellépéseket vállalni?
1962 szeptemberében, egyből, amint összeállt a zenekar. Néhány próba után már játszottunk is. Főleg, miután a barátom célozgatta, hogy ő a Magyar Rádió és Magyar Televízió irányában szeretne tovább menni. Fantasztikus hallása volt. Jól be tudta állítani azt a magnót, amin az akkori zenéket megszereztük.
A szilveszteri buliban már a rádió tánczenekara voltunk.
Mit jelentett mindez a gyakorlatban?
Azt, hogy minden rendezvényen ahol ez a zene kellett és nem komolyzene, akkor mindig a mi zenekarunk játszott.
Azokat a fellépéseket a Rádió rögzítette is?
Valószínű. Bár ez olyan régen volt, hogy nem tudom.
Mondtad, hogy szalagról hallgattatok zenét. Gondolom, a régi, hagyományos szalagos magnóról van szó…
Igen, szalagos magnó volt.
Azzal saját felvételeket is készítettetek? Ezt azért is kérdezem, mert a korodbeli technikusok és rajongók, tehát az akkori táncélet aktív résztvevői egyöntetűen állítják, hogy már 1962-ben is létezett valamiféle Syrius magnószalag. Annak ellenére is, hogy az önjelölt Syrius szakértők cáfolják egy ilyen anyag elkészültét. Csak persze nehéz úgy hitelt adni a magaslovas ex katedra kinyilatkoztatásoknak, ha az illetékesek még az ausztráliai lemezt készítő formáció tagjainak nevét is rendszeresen elvétik, miként a nyilvánvaló rocktörténeti dátumokat is rendszeresen összekeverik. Szóval vettetek fel dalokat?
Igen. Mindenféle dolgokat rögzítettünk. Főleg Pisti, mert ő nagyon értett ehhez a zenéhez. Sajnos három évvel ezelőtt meghalt.
Fennmaradt valami az általa rögzített Syrius demókból? Mondjuk éppen az ő hagyatékában?
Biztosan, mert sokáig megvoltak még utána. Előbb a koncertszervezéshez használtuk, aztán meg emlékként hallgattuk. De már nem tudom, hogy hol lehetnek a szalagok.
Azért is nagyon öröm, hogy elvállaltad ezt a beszélgetést, mert végre valaki, aki szem- és fültanúként, az események egyik főszereplőjeként, első kézből tud hiteles információkat adni, nem pedig tudálékoskodó kívülállóként mond nagyokat a semmire. Merthogy annyi hülyeség terjedt már el a Syriusról, és persze, mint a focihoz, az oltásokhoz, az energetikához, vagy a gazdasághoz, mára már a Syriushoz is mindenki roppantmód ért. A lényeg, hogy jelenleg az az úgymond hivatalos „szakmai” álláspont, hogy az első két Syrius felállásnak nem készültek, illetve maradtak fenn hangfelvételei. Viszont, már mástól is hallottam, hogy már egyből a legelején készült valamiféle Syrius demószalag. Amivel szinte biztosan ti voltatok a legelső együttes az országban.
Azt, hogy annak idején, hogy működött a dolog, ennyi év után már nem tudom megmondani. De ismerve Németh Pisti irányultságát, hogy mit akart csinálni, és hogy ő hogyan akarta a zenekart előrevinni, jobbá tenni, szinte biztosan megoldotta, hogy jó minőségű felvételeink legyenek. Még az is előfordulhat, hogy megmaradt valami régi anyag. De nekem nincs ilyen a birtokomban.
Sok-sok éve keresem-kutatom azokat a korai anyagokat, amikről még anno még fateréktól, illetve a haverjaitól hallottam, de nekik már nem volt meg, illetve át sem vették. Csak hallották valahol, talán egy házibuliban. Érdemes volna ismét egy alaposabb kutatást indítani, mert amit most elmondtál, az sok szempontból szenzációs, ráadásul abszolút hitelt érdemlő információ. Ami megerősíti a komolyan vehető gyűjtők információját, az általuk másod-, harmadkézből ismert korai Syrius felvétel elkészültét. Sőt, a lehetséges továbbélését, jelenlegi létezését is.
Megpróbálok majd magam is utánajárni. Mindenkinek nagy öröm lenne, ha sikerülne megszerezni.
A korai korszakban játszott és részben tehát fel is vett dalok saját szerzemények voltak vagy csak mások slágereit játszottátok?
Az első időszakban, úgy emlékszem, hogy csak nemzetközi zenéket csináltunk meg. Volt néha esetleg, hogy egy kicsit változtattunk rajta. Kihagytunk belőle részleteket talán, ha nagyon hosszú volt.
De a lényeg az volt, hogy az akkori Elvis Presley-től kezdve a csodálatos néger zenészeken keresztül a legjobb magyar zenészekig mindent játszottunk, néha a hazai zenészekkel közösen.
Instrumentálisan játszottátok a kötelező alapműveket, vagy énekkel? Nem említettél énekest a kezdeti felállás, felállások tagjait rögzítő névsorban.
A Syriusnak nem volt külön énekese. Csak zenét játszottunk és tulajdonképpen azt a kellemes Shadows-os, Elvis Presley-s hangzásokat szerettük, amiben egészen jók voltunk.
Neked mi volt a státuszod? Bevettek zenekari tagnak, mint a Haus Byrds Schuster Lórit, vagy külsős menedzserként dolgoztál?
Én, mint alapító tag, beletartoztam az együttesbe, mint haknimester, azaz menedzser
Akkor, ha jól értelmezem, a hőskorszakban az egy nyolctagú együttes volt. Hét hangszeressel, plusz te.
Igen, ez volt a kezdeti felállás, ami aztán idővel többször is változott.
Voltál is a színpadon, mondjuk konferálni, vagy csak kívülről menedzselted őket?
Voltam fönt is, de inkább kívülről, mert én nem akartam annyira szerepelni. Mert nem a zenészek egyike voltam. Úgy éreztem, hogy itt a zene és a zenészek fontosak. Nem egy olyan valaki, aki mondjuk az egészet megszervezte, mert azt kötelességemnek éreztem, a zenét meg kedvesnek.
Honnan jött a zenekarnév?
Hozták magukkal. Valamelyik zenész, de már nem emlékszem melyikük találta ki. Talán Baronits Zsolt és Németh István.
Hol tudtatok fellépni? Hol voltak abban az időben olyan helyek, ahol ilyesfajta zenét lehetett játszani?
Többek között a Csiliben és a Metró Klubban, közvetlen a Rákóczi út mellett a sarokházban. Utóbbiba például sokat jártunk, mert ott találkoztunk a többi zenekarral és a szerdai délutáni beszélgetések alkalmával ismerkedtünk meg egymással. Ott éreztük, hogy egy igazi közösség vagyunk.
Tévészereplés is volt a te idődben?
A Syrius-szal nem. De a másik zenekarommal voltunk később a Ki Mit Tud-on.
Hogy emlékszel, miként ért véget a Syrius első időszaka?
Másfél év után átalakult a zenekar. Majd három fiatal srác került be, -nevekre már nem emlékszem-, akik nagyon jó zenészek, helyes aranyos kölkök voltak, ezt nem lehet elvitatni. Csak nekem nem volt az ínyemre az általuk hozott keményebb stílus és villámgyorsan kiléptem…
Konkrétan mi nem tetszett? Meg tudod fogalmazni, hogy mi volt az, amitől ennyire idegenkedtél?
Tudod, én mindig a kellemes lágy zenét szerettem. Az üvöltős zenéket nem. Az új Syrius már túl sok volt nekem, hát 1964-ben kiléptem. Csak, hogy jobban érthető legyen, például nagyon érdekesnek tartottam azt a zenekart, amelyiket most szombaton hallottam játszani, de nem az én világom. (A beszélgetés 2023. szeptember 20-án zajlott – a szerkesztő)
Most szombaton, a Legendában? A Telegram vagy a Dinamit?
A Dinamitról van szó. Rendkívül jó zenészek, rendkívül jó zenéket játszanak, csak nem az én zenémet. De ettől még elismerem őket.
Folytatjuk!
Fotók: Szalay Tamás, Bolgár Iván archívuma, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
