InsideOut Music

Három éven belül a harmadik Jethro Tull-album jelenik meg. Bizonyára Ian Andersonnak felgyülemlett a megelőző több mint két évtizedben írt anyaga, ugyanis 1999-től 2022-ig összesen három szólóanyagot készített el, sőt, voltak évek, amikor szüneteltette a zenekar működését. Bár ez csak annyi változást jelentett, hogy saját neve alatt adott teljesen Jethro Tull-ízű koncerteket és adott ki legendás bandájának stílusára emlékeztető szólóalbumokat. Bár, amikor Martin Barre gitáros 2012-ben elhagyta a zenekart, utána a hangzás jelentősen megváltozott.

Ez a lemez is követi az előző kettő zenei világát (’The Zealot Gene’ 2022, ’RökFlöte’ 2023), vagyis a Jethro Tull hetvenes évek első felében játszott progresszív rock-vonalát. Azonban az előző két albumhoz képest gyakrabban hallatszik az akusztikus gitár, az elektromos kevésbé van előtérben. nem meglepő módon a fuvola viszi a prímet, többszőr halljuk a harmonikát alapnak, többféle ütőshangszert is bevetnek a zenészek az egzotikus megszólalás kedvéért.

Ian Anderson a Tull nem túl távoli múltját összekötötte a jelennel: a szólókorszakából ismert James Duncan is dobol, sőt, jobbára ő veri a ritmust, ugyanis a banda hivatalos ütőse, Scott Hammond csak két felvételen játszik. Andrew Giddings a kilencvenes évek elejétől több mint másfél évtizeden keresztül játszott a bandában, most újra csatasorba állt, igaz csak egy felvétel erejéig, ám az a majd 17 perc hosszúságú Drink From The Same Well. Itt mondjuk el, hogy Jack Clark személyében új gitáros is lett a bandában, bár ez a zenekarban zajló eseményekre nincs nagy hatással.

Két dal, a Puppet And The Master, valamint a címadó szerzemény klasszikus zongorabevezetővel indul. Az első egy vérbeli Jethro Tull progrock szerzemény, a második némi akusztikus bevezetővel már szelídebb. A Dunsinane Hill vagy a Savannah Of Paddington Green a reneszánsz zenére emlékeztet, a The Tipu House egy tempós akusztikus alapú szerzemény, a Stygian Hand gyökereit pedig a kelta népzenében kell keresni. Az Over Jerusalem zenéje a ’Thick as A Brick’ albumot idézi: a hangszerelés, a dal szerkezete és egy kicsit az ének is felidézi az 1972-es klasszikus konceptalbumot. A már említett Drink From The Same Well egy epikus progrock-mű, két felvonásra bontva, ahol csak a nyolcadik percben hallunk éneket. Érdekes, hogy a fuvola végig uralja az egész darabot, az énektéma határozottan elválik az instrumentálistól. A végső üzenet, az Interim Sleep misztikus hangsorokkal – a fuvolával és az akusztikus gitárral hátulról megtámogatva, a zene itt tényleg mellékszál.

 A szövegkönyvben egy írás is olvasható, ebben Anderson vázolja, milyen könnyen és gyorsan készült el az album. Megemlíti, hogy a címadó szerzemény tükrözi leginkább világlátását. ’A kíváncsi kérődző’ – fordíthatnánk az album címét. „Miért vagyok itt vagy máshol?” – teszi fel a kérdést, utalva a változó világra vagy saját, nem nyugvó lelkére. A Puppet And The Puppet Masterben a bábu mozgatója eggyé válik a bábuval, minden felelősség az övé. Végül is Anderson egész pályafutása alatt mindenkit mozgatott maga körül. A The Tipu House egy bábeli zűrzavaros, sötét és szegény világról mesél, a Stygian Hand pedig a pokol mélységeiben kalauzolja a hallgatót, a Savannah Of Paddington Green a természet és civilizáció viszonyát taglalja, a Paddington Green amúgy London egyik belső zöld kerülete, talán innen az asszociáció. Az Our Jerusalemben mintha a mai háborús Izrael jelenne meg, aDunsinane Hill a skót történelem egyik csatájáról, az 1054-ben a dombon lezajlott ütközetről szól, az esemény megjelenik Shakespeare ’Macbeth’ drámájában is. A Drink From the Same Well azt taglalja, hogy minden ember ugyanolyan (bűnös), függetlenül a cselekedeteitől, végül az Interim Sleep felülről szemléli a zajló világot.

Ian Anderson ilyen rövid idő elteltével újra fajsúlyos zenével, illetve mondanivalóval állt elő: költői szépségű szövegek minden hangjában megfontolt progresszív rockzenében tálalva. A lemez egyetlen hátulütője a mester megkopott énekhangja, ami sajnos régóta köztudott. Ezt leszámítva nagyot ment most is, ugyanolyan önfejűen alkot, mint korábban és deviáns művészete most is célba talált.

Dallista:

01. Puppet And The Puppet Master
02. Curious Ruminant
03. Dunsinane Hill
04. The Tipu House
05. Savannah Of Paddington Green
06. Stygian Hand
07. Over Jerusalem
08. Drink From The Same Well
09. Interim Sleep

Zenészek:

Ian Anderson – ének, fuvola, akusztikus és elektromos gitár
David Goodier – basszusgitár
John O’Hara – billentyűsök, harmonika, ének
Scott Hammond – dob
Jack Clark – gitár
James Duncan – dob
Andrew Giddings – billentyűsök