Az Iron Maiden debütáló albumán gitározó Dennis Stratton nem volt maradéktalanul megelégetve a ’Burning Ambition’ dokumentumfilmmel.
Dennis Stratton a film egyes részei miatt kifejezte hiányérzetét, de már két alkalommal is megnézte az alkotást: „Szerencsés voltam, mert a bemutató után Belgrádban megnézhettem még egyszer. És akkor vettem észre olyan dolgokat benne, amiken az első megtekintéskor átsiklottam.”
Blaze Bayley Dennis szerint sokkal többet érdemelt volna, nem csak a filmben: „Korábban soha nem találkoztam még Blaze-zel, Londonban, a vörös szőnyeges premieren futottunk össze először. Előttem állt, aztán megfordult, megöleltük egymást, készítettünk néhány közös képet aztán hosszan beszélgettünk. Amikor a filmet néztem, megsajnáltam őt, mert úgy jött le, hogy miatta került a Maiden lejtmenetbe. Az emberek elkezdték mondogatni, hogy vele klubokban játszottak. Gondoltam, na álljunk meg egy pillanatra, ez az irány rossz, a dolgok nem így történtek! Blaze-zel, ha jól tudom, három (valójában kettő) kiváló album került felvételre és Steve is mondta nekem, nem kis mértékben járult hozzájuk az énekes. Inkább emeljük meg a kalapunkat, hogy Bruce nyomdokaiba lépett és Blaze ott próbálta folytatni, ahol ő abbahagyta. Gyilkos a mi szakmánk. És amikor elhangzott, hogy vele kis klubokban játszottak, Steve előjött a poénnal, amikor Bruce-t kérdezte: „Miért akarsz visszajönni?” Mire Bruce: „Mert elegem van a klubkoncertekből, újra nagy színpadokon akarok játszani.” És ez pont úgy lett beállítva, hogy Bruce visszatérésével minden a helyére billent. Ez nem volt túl sportszerű álláspont, ha értitek, mire gondolok.”
A gitáros azt is sérelmezte, hogy a kezdeti idők taglalását sem vitték túlzásba: „Nem szeretném, ha azt mondanák a Maiden-rajongók, hogy savanyú a szőlő, meg azért siránkozok, mert már nem vagyok a zenekar tagja. Nem erről van szó. Büszke vagyok, amit a Maidennel csináltam a korai években, amit beletettem a korai dalokba. 1979-ben tényleg punkosan agresszíven játszottunk és ezt nagyon élveztük. De azzal, hogy a gitárrészek közé dallamos énekrészeket pakoltunk, már nem is hangzott az egész olyan punkosnak. Így készült az első két album (Dennis csak az elsőn játszik) és szerintem nagyon jól sikerültek. Azt gondolom, ez a film a rajongók számára fantasztikus, de engem némi szomorúsággal tölt el, mert gyorsan átszaladt a korai éveken.”
