2026. május 15.-én került a boltokba Vikidál Gyula 2. szólóalbuma – Maradsz, aki voltál – az e-Music kiadó gondozásában. Tíz P. Mobil klasszikus rock-sláger, amely a maga korában nem jelenhetett meg, most, LP-n és CD-n feljavított hangzással elérhető!

Ősrock. Talán e szóösszetétel áll legközelebb Magyarország első számú rockénekese, Vikidál Gyula orgánumának meghatározásához. Hangfekvése alapján pedig a bariton.  Tegyük hozzá gyorsan, némi (hős)tenoros, karcos beütéssel, amelyben ott bujkál valami izgalmas, nem kevés érzelmet rejtő bársonyosság, lobogó tűz és elképesztő, sőt már-már hangszálpusztító energikusság. Nem véletlenül emlegettük anno a Free-t, ugyanis Vikidál adottságai, teljesítménye akkoriban bátran összemérhető volt Paul Rodgers Free-frontember képességeivel. De nyugodt szívvel mondhatnánk akár David Coverdale-t is. Mindezt alátámasztja Schuster Lóránt egyik nyilatkozata, miszerint Vikidál Gyula P. Mobil-korszakában (1974 – ’79) bármely nyugati, talán még amerikai zenekarban is megállta volna a helyét. Hogy mindezek ellenére miért csupán öt esztendőt húzott le ebben a jobb sorsra érdemes, kőkemény hard rock formációban? Nos, a kérdésre már többszörösen is választ adott a rocktörténelem: az akkori kultúrpolitika koncepciójába egyszerűen nem fért bele – más, úgynevezett „fekete bárány”-nak kikiáltott rockformációk mellett – a P. Mobil lázadónak minősített zenéje, de legfőképpen dalszövege. Amelyet nem voltak hajlandók megrendelésre (értsd: parancsszóra) átírni. Az aczéli kultúrpolitika elérte célját: a különleges torkú énekes elhagyja a felfelé kapaszkodó, sikeres zenekart.

1983-ban Koppány szerepében egy ország ismerkedik meg orgánumával és színészi adottságaival az István, a király című rockoperában. Minden bizonnyal a berobbanó sikernek köszönhetően (más főszereplők mellett) Vikidál Gyula is lehetőséget kap önálló album megjelentetésére – az akkor még egyeduralkodó MHV-tól. Innentől már csupán öt (szerencsére nem éppen szűk) esztendő szükségeltetik ahhoz, hogy 1990-ben megjelenhessenek Vikidál hangjával is az egykori remekbe szabott, katartikus hatású ős-P. Mobil felvételek. Szám szerint tíz Örökmozgó-klasszikus, némileg modernizált hangszereléssel. Ami a lényeg: Vikidál hangja beérett, igaz – egy énektanárnőnek köszönhetően –, kimunkáltabban, őserejű nyersességéből valamennyit leadva, csiszoltabb árnyalattal szólal meg; ám a rock ereje mégis tetten érhető, hirdetve az „örök és elpusztíthatatlan” műfaj létjogosultságát.

Akik a már sokat emlegetett zeneiségről, a felvételen hangszeresen és vokálisan is gondoskodnak: az egykori P. Mobil basszusgitáros, Kékesi „Bajnok” László, a jóval később kétszeresen is mobilossá előlépett Papp Gyula (Hammond-orgona), a gitárzseni, Menyhárt János, a szintetizátorok modern hangzású varázslója, Závodi Gábor, valamint az ütőhangszerek, dobok megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye, Szentmihályi Gábor, azaz „Michelle”. Nos, a névsor önmagáért beszél, hiszen a felsorolt zenészek más körülmények között, más formációkban is bőven bizonyítottak. Ugyanakkor Kékesi kivételével nem éppen feketeöves, kimondottan rockzenészekről beszélünk, ami annyiban válik előnyére a tíz dalnak, hogy (miközben a rockereknek egyáltalán nem okoz csalódást) a keményebb műfajt kevésbé kedvelő zenehallgatók számára is kézzelfoghatóbb, némiképp simulékonyabb hangzást biztosít. Összefoglalva: A Maradsz, aki voltál album újragondolt felvételei – énekben és hangszerelésben egyaránt – klasszikus rock maradandó értékeit megtartva, az eredeti hangzáshoz képest egyfajta engedményt tesznek, mondhatni gáláns gesztussal ajtót nyitnak az emészthetőbb muzsikát kedvelők szélesebb tábora előtt.