Mostanra már valószínűleg mindenki megnézte az 50 éves jubileumra igért, ám egy pár hónapot csúszott Iron Maiden dokumentumfilmet, aki akarta, vagy akihez eljutott a híre, hogy lesz ilyen a mozikban. Itt a Rockinform oldalán is olvashattátok már Bigfoot kolléga írását, most jöjjön még pár gondolat a filmről, ahogy én láttam…

Induljunk hátulról előre és szögezzük le mindjárt az elején, a Burning Ambition egy rutinból elkészített mű, amin bár látszik a belefektetett munka, mégis a készítői elmulasztották a lehetőséget, hogy a tényleg nívós jubileum kapcsán egy zseniális dokumentumfilm készüljön egy páratlan pályafutás méltó bemutatásával. Az alapvető baj szerintem ott van, hogy egy szakmailag felkészült, a dokumentumfilm készítést jól ismerő csapat készítette el a filmet, akik viszont közel sem voltak felkészülve rendesen Iron Maiden ügyben. Persze alapvetően nem lehet ezt a hiányosságot felróni nekik, hiszen csak végezték a dolgukat, a rendelkezésükre álló anyagokból viszonylag jó érzékkel ráhúzták a sztorit egy narratívára, elidőzve egy-egy sarokpontnál a zenekar történetében, de az igazi szakmai tudás nem volt mögöttük, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a kontroll hiánya szemmel láthatóan jelen van a filmben.

Azt történt ugyanis, hogy a menedzsmenttől megkaptak minden létező anyagot, kibogarászták belőle a bulvár szintű eseményeket (Bruce riói sérülése, a chilei köpködős buli stb.) jó érzékkel meglátták, hogy a Maiden mögött egy nagyon erős és lojális rajongótábor áll és nyakon öntötték a filmet ezzel a Blood Brothers életérzéssel, ami tényleg létezik és tényleg a Maiden sajátja, de a tényleges mélységek helyett az egész ilyen szirupos, cukormázas sztorimesélésbe ment át, ahol hiába szedtek elő a semmitmondó rajongók mellett tényleg fanatikus arcokat, hiába a hírességek sora, mind-mind az ezerszer hallott tucatszöveget skandálja. Komolyan, senki nem mond semmi extra dolgot, csak a már unalomig puffogtatott dolgokat. Talán csak a színész Javier Bardem őszinte lelkesedése és a Run To The Hills szövegének elszavalása az, ami újdonságként hat a szokásos szövegek között. Ugyanakkor a Maiden történetének, sikerének több kulcsfigurája nem szólal meg a filmben, ami nagy hiba. Derek Riggs, Doug Hall, Keith Wilfort, vagy a korai tagok, akár már lemezen szereplő zenész, mint Dennis Stratton sehol nem jelennek meg. Egyedül Ross Halfin fotós bukkan fel, de hát őt nem lehet kihagyni és erről ő maga szokott leginkább gondoskodni. Adott is a filmhez pár eddig nem látott képet… 

Az, hogy a Maiden történetének első pár éve kimaradt a történetmesélésből, és a későbbi korszakokból is jócskán alul értékeltek időszakokat, lemezeket az még betudható az időhiánynak, meg annak, hogy például a Dance Of Death időszaka közel sem annyira érdekes etap, mint a Powerslave korszak Vasfüggönyös turnéstartja. De az már konkrétan hiba, amikor Paul Di’Annot jelölik meg első Maiden énekesnek úgy, hogy a film stáblistájában pedig felsorolnak minden korábbi tagot a kezdetektől fogva – pontos időintervallummal megjelölve-, tehát valaki, valahol a stábban tudta, hogy nem Paul volt az első Maiden énekes… Na, de hogy jót is írjak a történetmesélés kapcsán, elégedetten konstatáltam, hogy a készítők is fontosnak tartották kiemelni azt az általam is sokszor hangoztatott folyamatot, miszerint a ’90-es években tapasztalt zenekari traumák, tagcserék okai mögött a mai ésszel egészen elképesztő zenekari tempó állt, amit a menedzsment, de főként Rod erőltetett rá a bandára a ’80-as évek első felében. Az már más kérdés, hogyha nem így történt volna, a Maiden nem jutott volna fel a csúcsra a nyolcvanas évek közepére… Erre mondják, hogy valamit valamiért, arról nem is beszélve, hogy nekem meggyőződésem, hogy kellett Adrian és Bruce eltávolodása ahhoz, hogy visszatérésük után a korábbiakhoz képest jóval erősebb és sikeresebb Maiden korszak következhessen…

A tartalmi részen kívül a technikai rész is erősen sántít a film kapcsán. Sem a hang, sem a képminőség nem azon a szinten van, amit egy ilyen mű kapcsán elvárna a néző. Ráadásul főként olyan, egykor DVD-n megjelent anyagokból válogattak, amik eredetileg jó minőségben voltak elérhetők. Fájó pont volt számomra a történetet rendre erősíteni akaró Eddie főszereplésével bemutatott animációs kisfilmek felvonultatása is. Egyszerűen a mai világban, amikor high tech technológia nélkül is szemkápráztató animációkat lehet készíteni, egy ilyen költségvetésű produkcióba nem szabad ennyire alacsony szintű animációt belerakni, pláne nem a rocktörténelem legismertebb és leglátványosabb szörnyének főszereplésével.

Azt gondolom, hogy akik csak simán bírják a bandát, néha megnézik őket koncerten, szeretik a csapat legendás albumait, nótáit azoknak ez a film egy szórakoztató mű, tele jó kis jelenettel. Simán el tudom képzelni, hogy az ilyen jellegű rajongók számára az olyan jelenetek, mint a már említett chilei Blaze incidens, vagy a Maiden első riói fellépésének felvétele, vagy pillanatképek a 91-es Roskilde fesztiválról friss élményként jelenek meg. Viszont aki folyamatosan nyomon követi a banda körüli eseményeket, begyűjti az aktuális kiadványokat, akár évtizedek óta, azoknak nem sok újdonságot rejt ez a film, vagy mégis…?

A Maiden kapcsán többször belefutottam abba a munkamódszerbe, amit az elején már taglaltam, magyarán, hogy a menedzsment az aktuális személy rendelkezésére bocsájtja a teljes archívumot, hogy kedvére csemegézzen belőle, az aktuális (alapvetően nem hozzáértő) arc pedig néha belenyúl olyanba, amiről nem is tudja, hogy olyat tesz közkincsé, amit előtte nem látott senki. Örök vesszőparipám ez ügyben a Best Of The Beast válogatáslemez egyik verziója, aminek bookletjébe egy olyan Eddie kép került bele (apró méretben), ami még sosem volt publikálva korábban, és már maga Derek Riggs sem emlékezett rá, hogy mihez készült, amikor rákérdeztek nála rajongók. De ilyenekkel folyamatosan lehet találkozni a Maiden univerzumban, utoljára az Infinite Dreams könyv kapcsán is volt pár ilyen mozzanat. Ez a tendencia a Burning Ambition kapcsán is jelen van, biztos vagyok benne, hogy nem tudatosan kerültek bele olyan jelenetek, amik például az egykori Behind The Iron Curtain VHS eredeti anyagából maradtak ki. Egy részük, főként a backstage jelenetek már ismertek voltak korábban rossz minőségben, a 2008-as jubileumi Live After Death DVD kapcsán is láthattunk már ilyen részeket, de itt további, tényleg ebben a filmben debütált pillanatok bukkannak fel pillanatokra. Az is érdekes, hogy a Maiden England videóról olyan részek kerültek most bele a filmbe, amik anno az eredeti 89-es kiadásban nem voltak benne, ám a 2013-as DVD verzióban már igen. Ugyanez igaz a ’82-es Beast Over Hammersmith videó kapcsán is, ráadásul most olyan pillanatok is előkerültek, amik a 2004-es DVD verzióban sincsenek benne. További gyanús részleteket is felfedeztem, de azokban nem vagyok biztos, hogy „friss” anyagok lennének,  így azok majd egy későbbi elemzés során fognak majd kiderülni, első nézésre nem mernék 100 %-osan nyilatkozni róluk.

A film felvezetéséről is sokan értekeztek már, mondván, hogy sok helyen kis nézőszámmal mentek a vetítések. Azt hiszem az, hogy a film híre sokakhoz nem jutott el, az nem a Maiden filmnek szólt, egyszerűen a hazai rendszer így működik. Nyilván, ha lett volna tv-s hirdetés az sokat jelentett volna, de a mozikba került cuccok jelentős része sem kap semmilyen promóciót. Annak idején a Flight 666 vetítésekor teltházakkal ment a film, de akkor csak két-két vetítés volt két budapesti moziban, most pedig az univerzalos háttér miatt országos vetítést kapott a film, ráadásul több napon keresztül… Ha anno a Flight 666 is országosan elérhető lett volna az is hasonlóan kis létszámokat produkált volna, pedig az egy remek film… Hozzátenném, hogy az elérhető trailerek alapján engem sem csigázott fel a Burning Ambition. Erre jött rá a futótűzként terjedt hír, hogy maga Steve Harris sem elégedett a filmmel. Sokan ennek tudták be, hogy a londoni premieren nem is vett részt, de annak idején a Flight 666 szintén londoni premierjén sem volt ott, ahogy Dave Murray sem, igaz ő most felbukkant. Steve, Janick és Simon Dawson (akik szintén nem mentek el a bemutatóra) a film vetítés idején már úton voltak a horvátországi Split felé, az utóbbi évek visszatérő zenekari próbahelyére. A londoni premieren viszont volt pár érdekes meghívott is, mint például Blaze Bayley, vagy a legendás Maiden road, Dave Lights, de Nicko McBrain is megjelent a teljes családdal együtt. Dennis Stratton-t sokan hiányolták a sztoriból, ő Belgrádban vett részt az ottani díszbemutatón, ahol pódiumbeszélgetésen is nyilatkozott a film kapcsán.

Pontos dátum még nincs, de ha hihetünk a híreknek akkor a Burning Ambition még idén DVD-n is megjelenik majd, így aki lemaradt, akkor majd bepótolhatja. Én is beszerzem majd, valószínűleg több formátumban is, de félek nem fog sokat forogni a lejátszóban. Ahogy már említettem, a film készítői elmulasztották a lehetőséget, de ettől még el tudom képzelni, hogy lesznek olyan rajongók, akiknek ez lesz a belépő kiadványa a Maiden világába, ahhoz pedig ez tökéletes anyag.

Up The Irons!