1. rész
Tóth Csaba gitáros, basszusgitáros kölyökkora óta zenél. A múlt század ‘80-as éveiben kezdte a zenekarosdit és viszonylag hamar a mélyvízben találta magát. A Stephenson Rocket együttessel klipeket, a Chubby Blues unplugged formációval pedig már albumot is készített.
A magyar- és külföldi közönség egyaránt láthatta már Cream, Radics Béla, Korál, Deep Purple, Uriah Heep, Bryan Adams és Creedence Clearwater Revival emlékműsorokban, tribute koncerteken. Sok esetben hazai- és világsztárokkal közösen.
Az interjú első részében az első amatőr zenekartól az első önálló CD-ig tartó időszakot vettük górcső alá.
– Kezdjük a legelején!
-Budapesten születtem, 1975 augusztusában. A családban egyedül az anyai nagypapának volt némi énektudása, szombat délelőttönként egész Rákoscsabán az ő dalolászását lehetett hallani a helyi kocsmából. Ezen kívül talán még édesapám tudott egy kicsit gitározni. Nagyjából hatodikos lehettem, amikor a fejembe vettem, hogy meg kellene tanulnom ezen a hangszeren játszani. Így karácsonyra kaptam egy Orfeus gitárt, azon próbálgattam az alapokat. Tinédzserként összejártunk a telepen a haverokkal, mindenki hozott magával valami zenét a kazettás magnóba, ezeket hallgattuk. Főleg az egyik srác faterjának a Beatles kazettáját. Ott kezdődött az egész. Meghallgattuk és elhatároztuk, hogy csinálunk egy zenekart. Kiosztottuk, hogy ki, milyen hangszeren játsszon. Nekem jutott a basszusgitár. Nehezen összegyűjtve az árát, megvettem az akkori Triál hangszer és játékboltban az első Vikomt basszusgitáromat. Nagy világ! Majd a sok gyakorlástól olyan vízhólyagosak lettek az ujjaim, hogy kicsit pihentettem a dolgot. Ez a történet körülbelül a nyolcvanas évek végén volt…
– A Beatlesen túl még milyen muzsikákat hallgattatok?
– Szívtuk magunkba a jobbnál jobb zenéket, amiket a haverok és szüleik hallgattattak velünk. Ömlesztették ránk az olyan előadók dalait, mint a Led Zeppelin, a Rolling Stones, a Ten Years After, a Cream, a Queen, Jimi Hendrix, a Kinks, Johnny Winter satöbbi-satöbbi…
– Hogyan folytatódott a zenélés a haverokkal?
– Vettem egy dobfelszerelést, azon is tanulgattam játszani, aztán egy elektromos gitárt, majd elkezdtem blues szájharmonikán is tanulni. De a gitárnál maradtam végül. Elmentem jazz tanárhoz is, de addigra már inkább a blues zene állt hozzám a legközelebb. Így aztán, ha valamelyik szám megtetszett, inkább hallás után tanultam meg. Szóval zenesulit nem végeztem.
Miután teltek az évek, újabb, érdekesebb, izgalmasabb zenékre bukkantam. Természetesen engem is elértek a különböző zenei korszakok, mint például a glam rock. Sok Skid Row, Mötley Crüe, Cinderella szólt nálam akkoriban. Nagy Guns N’ Roses fan is voltam. Majd jött a grunge korszak: Pearl Jam, Blind Melon, Temple Of The Dog. Viszont a hetvenes évek zenéi mindig ott maradtak a fülemben. Érdekes, hogy magyar rockzenéket nem hallgattam. Tudtam, hogy van Edda, Piramis, Korál, Omega stb., de nem érintettek meg.
Az első komoly zenekarom a Stephenson Rocket volt.
– Ez megegyezik az előbb említett haveri zenekarral, vagy már egy újabb formáció?
– Teljesen más tagok voltak ebben. Egy hirdetésre jelentkeztem akkor, mint gitáros. Trióban játszottunk. Szalóki Zsolt dob, Szalóki Szabolcs gitár és jómagam, ének és basszus. Ott ért el igazán a basszusgitározás, először gitáros voltam, de mivel nem találtunk se énekest, se basszerost, hát én vállaltam be a dupla posztot.
Rengeteget próbáltunk, majd úgy döntöttünk, hogy menjünk koncertezni. Sok klubban játszottunk, kerestük a lehetőségeket. A műsorunkat a ‘70 évek rockzenéiből állítottuk össze: Cream, Hendrix, Winter, illetve voltak saját számok is. Készültek demók is, illetve két klip! Mai füllel visszahallgatva ezeket, szerintem simán mehettek volna és most is mehetnének a rádiókban. Csak ahhoz ismeretség és pénz is kell…
– Ennek ellenére élőben jól működött a dolog.
– Akkor jött az igazi áttörés, amikor a Ferencvárosi Művelődési Házban tartott állandó klubot a Tunyogi Rock Band és kerestek egy előzenekart. Jelentkeztünk és attól kezdve több éven keresztül az előzenekaruk lehettünk. Ez az időszak a kilencvenes évek végén, az ezredforduló környékén volt.
– Miért lett vége a sikeres közös klubzásnak?
– Kiégtünk, mert eltűntek a rockklubok, diszkó lett helyettük… Mindenki örült, ha egyáltalán játszhatott valahol. De úgy látom, hogy ez a változás most megismétlődik.
Annakidején nekünk a Tunyogi Rock Band előtti klubozás hozta a többi lehetőséget is, így például játszhattunk Török Ádám és a Mini előtt, több alkalommal is. Állandó fellépői lehettünk az akkor még működő Rolling Stones klubnak, a Török Pál utcában, ha még emlékszik rá valaki… Kijutottunk a Szigetre is néhány alkalommal.
– Ez ma már szinte sci-fibe hajlik, annyira elképzelhetetlen.
– A legbüszkébbek arra voltunk, hogy Mick Taylor vendégei lehettünk egy fesztiválon. Felejthetetlen élmény volt találkozni és kezet fogni vele. Aztán a sorra szűntek meg a klubok és bejött Magyarországra egy olyan stílus, amihez nem kellett tudni hangszeren játszani. Így mi is szétszéledtünk…
– Mindenki elkeseredett? Vagy azért itt-ott még égett tovább a tűz?
– A Stephenson Rocketben a tesók még próbálkoztak, én viszont felakasztottam a basszgitárt a szögre és akusztikus gitáron játszottam. Létrehoztam a Chubby Blues formációt, mert akkoriban jöttek létre azok a pubok, ahol unplugged műsorral lehetett fellépni.
– Kik voltak a társaid? Milyen műsorral szórakoztattátok a közönséget?
– A Tengs-Lengsből Kamarás Zoli basszerozott, Zsíros Csabi a Stonedből dobolt, Gregor Ati szájharmonikázott, jómagam pedig énekeltem, valamint akusztikus- és rezonátoros gitárokon pengettem.
Szóval megalapítottam az unplugged formációt és régi blues nótákat játszottunk. Bob Dylan, Eric Clapton, Johnny Winter, Lynyrd Skynyrd klasszikusokat, illetve saját számokat, amiket szerencsére meg is tudtunk jelenteni, szponzori hozzájárulással. Ez akkor nagy dolog volt egy szinte ismeretlen zenekarnak. Sok kis kocsmában játszottunk, de eljutottunk néhány nagyobb fesztiválra is. Végül megint elért minket az érdektelenség, és mindenki továbblépett a zenekarból.
– Kapható még a “Megyek tovább” című CD? Jelenleg gondozza valaki a felvételeiteket?
– Sajnos elfogyott az összes és a feloszlás után már nem gyártattunk további lemezeket.
Folytatjuk!
Fotók: Chubby archívuma
