(Cherry Red / Esoteric 2021)
Az angol folk / prog rock legenda, a pennsylvaniai Glenside Keswick színházában tartotta 50 éves jubileumi nagykoncertjét. A 2019. október 12-én tartott ünnepi előadásról hang- és filmfelvétel is készült. A két CD-t, egy DVD-t, egy BD-t és egy gyönyörű füzetkét tartalmazó díszdoboz 2021 áprilisában jelent meg a Cherry Red kiadó, Esoteric labeljének gondozásában.
A projektnek komoly előzményei vannak, hiszen 2011-ben – még Michael Dunforddal- ott tartottak dupla lemezbemutatót, ahol a kétfelvonásos dupla koncerten albumsorrendben adták elő az 1974-es „Turn Of The Cards” és az 1975-ös „Scheherazade And Other Stories” nagylemezeik teljes anyagát; majd a felvételt háromkorongos kiszerelésben: DVD-n és dupla CD-n dobták piacra. 2017-ben szintén ugyanott rögzítették a „A Symphonic Journey” című műsorukat, melyben tíztagú kamarazenekar működött közre. Amit szintén tripla kiadványon tettek közkinccsé.
Az 50. évfordulós nagykoncerten az aktuális felállás és a Renaissance Chamber Orchestra mellett ezúttal még az együttes alapítója, Jim McCarty is tiszteletét tette. A korai idők dobosa és fő dalszerzője a jelenlegi formáció különleges vendégeként lépett színpadra, két dalban (Island, Ashes Are Burning) látható-hallató gitáron és vokalistaként.
Az ismét két felvonásban elővezetett színes műsorban majdnem az összes Renaissance korszak megjelenik. Kezdve még a Relf testvérpár énekelte ’69-es bivalyerős debütalbumtól (Island), az első Haslam-éra örökzöld klasszikusain át (Ashes Are Burning 1973: Carpet Of The Sun, Ashes Are Burning; Turn Of The Cards 1974: Running Hard; Scheherazade And Other Stories 1975: Ocean Gypsy; Novella 1977: Midas Man; A Song for All Seasons 1978: Opening Out, Day Of The Dreamer, A Song for All Seasons), egészen a harmadik inkarnáció 2010-es visszatérő EP-jéig, illetve „Grandine Il Vento” / „Symphony Of Light” címeken, kétféle formában is kiadott ’13-as / ’14-es stúdióalbumáig (The Mystic And The Muse, Symphony Of Light).
Nyilván, mindig, minden Renaissance produkcióban a frontasszony viszi a prímet. Így erős várakozás övezte, hogy vajon a hetven felett járó Annie Haslam mennyire bírja még hangban az igénybevételt. Jelentem, Annie még mindig csodásan énekel. Persze senki se várjon olyan magabiztosan kitartott káprázatos magasakat, illetve ifjúkori folyamatos csúcsteljesítményt, mint ami a ’70-es évek előadásait jellemezte. De azért szájhúzogatásra sincs itt ok. Minden gyönyörűen el lett énekelve, okosan gazdálkodva azzal, ami stabilan megvan. Plusz a belőle áradó báj és általános emberi melegség nagyon sokat nyom a latba, valamint az előadói intelligencia is komoly garancia a minőségre. A korábban már említettek mellett például a 2015-ös „Live At The Union Chapel” DVD-n is megcsodálhattuk, milyen okosan is gazdálkodik Annie egy-egy koncerten az erejével. De hallhatóan most is végig rendben volt, ráadásul láthatóan nagyon jól érezte magát az 50 éves kiemelt nagy bulin.
A Rave Tesar vezette jelenlegi Renaissance formáció minden egyes muzsikusa brillírozott. A felvétel alapján ezúttal talán a Pagano-Traversa ritmusszekció volt leginkább kirobbanó formában.
A legnagyobb zenélés természetesen most is a „Symphony Of Light”-ban, illetve a végére hagyott címadó kompozícióban élvezhető. Az extra szólamokkal kiegészített és plusz szólókkal kibővített „Ashes Are Burning” dalfolyama bő tizenhat percben bontakozik ki.
A „Renaissance 50” egy vérprofi, intelligens, mégis emberléptékű produkció. Mint a megelőző tíz évben is, a tagok ragaszkodtak a minőséghez. Nyilván, valamennyi utómunkát kapott a felvétel, de a végeredmény szerencsére így sem tűnik művinek. Jó arányérzékkel hozták ki az alapanyagból a lehető legtöbbet. Megfelelő minőségű hangcuccal (és kábelezéssel) gyönyörűen elkülöníthetők a szólamok; feltéve, ha a Blu-ray lemez 5.1-es hangsávját választjuk.
A jól komponált és gyönyörűen fényképezett koncertfilm ízlésről és mértékletességről árulkodik. A képminőség arányos és éles. A vágás is csak minimális helyen nem követi le a fő zenei eseményeket, javarészt azért az előadás ütőerén marad. A megfelelő mennyiségű kamerának és a Jimmy Jibnek köszönhetően mindenkit jól láthatunk muzsikálás közben, beleértve a tíztagú kamarazenekar tagságát is. Ráadásul a legtöbb nézet végig okosan bevonja a koncertélménybe a háttérvetítés festményeit, illetve a pompásan bevilágított Keswick Threatre színpadképét és egyéb kulisszáit. Nem véletlen, hogy a nagy meghajlást követően erős ingert érez az ember, hogy újra és újra elindítsa a menüből a programot.
(Érdekességként érdemes még megemlíteni, hogy 2018-ban szóba került, hogy az 50 éves jubileumi turné érintené Magyarországot is. Sajnos a kezdeményezés a hazai koncertszervezők érdektelensége miatt elhalt… Pedig hol volt még akkor a COVID19?)
