2. rész
Tóth Csaba gitáros, basszusgitáros kölyökkora óta zenél. A múlt század ‘80-as éveiben kezdte a zenekarosdit és viszonylag hamar a mélyvízben találta magát. A Stephenson Rocket együttessel klipeket, a Chubby Blues unplugged formációval pedig már albumot is készített.
A magyar- és külföldi közönség egyaránt láthatta már Cream, Radics Béla, Korál, Deep Purple, Uriah Heep, Bryan Adams és Creedence Clearwater Revival emlékműsorokban, tribute koncerteken. Sok esetben hazai- és világsztárokkal közösen.
Az interjú második részében a feldolgozásokat játszó formációk kerültek terítékre. Továbbá egy rendhagyó, szájról olvasós beugrás is szóba került még.
– Hogyan folytatódott a zenei pályafutásod?
– 2005-ben csörgött a telefonom, a vonal másik végén Závodi Janó volt, aki megkért, hogy vállaljam el a basszusgitáros-énekes posztot a Cream Emlékzenekarban. Még a Tunyogi Rock Band-del való közös turnéról emlékezett rám. Nagy megtiszteltetés volt, igyekeztem a legjobbat nyújtani.
Bele is dobott a mélyvízbe, mert 2005. október 22-én, a Radics Béla Emlékkoncerten játszottunk a Petőfi Csarnokban, full ház előtt. Utána jött egy országos turné a magyar rocklegendákkal. Egy turnébuszban utaztam Fischer Lászlóval, Takáts Tamással, Török Ádámmal, Vikidál Gyulával és hallgattam a sztorikat, hatalmas élmény volt! Jónéhány koncertet játszottunk Janó bácsival, néha még összehozunk valamit, de már csak ritkán.
– Kár. Jó produkció volt. Szerették az emberek.
– A Radics turné után megint csörgött a telefonom, a másik felén Fischer Laci, a Korál gitárosa volt. Megkérdezte, hogy lenne-e időm a Korál Forever-ben játszani. Természetesen igent mondtam. Akkor jött el az az idő, hogy magyar rockzenéket is hallhassak.
Sokat játszottunk, profi zenészekkel, akikre a mai napig felnézek ebben a formációban: Nagy Liszt Zsolt, Kiss Zoli, Krecsmarik Gábor és természetesen Fischer László. A Korál Forever aztán tagcseréken ment keresztül. Én is távoztam, de aztán visszatértem. Az utolsó Korál Aréna koncert után feloszlottunk. Sajnáltam…
– Én is. Viszont már a közbülső távozásod sem értettem. Illetve, nyilván kívülről is látszott a megfejtés, hogy úgymond “logikus” volt a ZBB és a Forever egységesítése. Szakmailag hibátlanul oldottad meg a feladatot, fazonban is stimmeltél, Fecó is dicsért téged. Kevesen mondhatják el magukról, hogy az anyazenekar vagy a nagy előd is elismerően nyilatkozik egy kvázi tribute formáció valamelyik tagjáról.
– Visszaemlékezve Balázs Fecóra, egy rövid történet: Fischer Laci bácsi felhívott, hogy “Chubbykám, a Samu nem tud hazajönni Németországból és be kellene ugrani helyette. Fecó üzeni.” Ajjaj, mondom oké, a Korál műsort ismerem, gondoltam majd próbálunk is…
Vártam a próbát, hogy mikor lesz, de semmi hír. Majd eljött a koncert napja. Kérdeztem a többieket, hogy miket fogunk játszani? Fecó csak annyit felelt, hogy: ”Majd mondom.”
Vért izzadtam, mert mindegyik szám után a szájról olvasást gyakoroltam, hogy Fecó vajon mit tátog? Mert ugye a szám végi tus közben kiabálta, nekem meg fingom sem volt róla, hogy mi a következő dal. De szerencsére az utolsó pillanatban elkaptam a nótát. Utána az öltözőben mondtam Fecónak, hogy megizzadtam, mire rájöttem a következő számra, vajon mit mondott. Csak legyintett. “Megcsináltad.” –mondta. “Nézd meg, mennyien voltak…”
– Mihez kezdtél, mikor vége lett a Korál Forever-nek?
– Keresgéltem zenekarokat, meg szóltam zenész haveroknak, hogy bandát keresek.
Jókay Árpi a Stonedből mondta, hogy csinál egy Keith Richards RNR Cirkuszt, ott nyomhatnám a basszust. Mivel imádom a Stonest és Richards szólólemezeit, igent mondtam. Ez a korszakom Pribil Gyurival volt, akit sajnos később elvesztettünk. Jó volt vele játszani.
Ő igazán érezte a Richards feelinget.
– Hatalmas fazon volt, és emblematikus alakja a hazai blues- és rockéletnek. Milyen volt a kapcsolatotok? Gondolom, jól kijöttetek, a két old school rock fanatikus…
– Persze, nagyon jó volt a kapcsolatunk, a színpadon csak mosolyogtunk, amikor elkezdtünk improvizálni valamelyik Stones vagy Richards számban. Vele minden flottul ment.
– Ha jól tudom, Zsíros Csabit már te szervezted be…
– Abban az együttesben is voltak tagcserék. A dobos poszton is. Mondtam a srácoknak, hogy ha valaki dobost választhat, az én leszek; hiszen a dob és a basszus tolja az alapot, ha nem jön össze, akkor nincsen produkció. Így vittem a bandába Zsíros Csabi barátomat, akivel évekig játszottunk egy zenekarban és jó barátok is vagyunk.
– Radics, a Korál, a Cream és a Stones mellett nyomtál még Purple műsort is.
– A sok együttes párhuzamosan ment, vagy fedte itt-ott egymást. Van egy zenekar, amelyikkel közösen kezdtük hajdanán, ez a Cry Free Deep Purple Cover Band. Tudni kell, hogy Atkával, a frontemberrel gyerekkorunk óta barátok vagyunk, mindig figyeltük, és támogattuk egymás zenei pályafutását. 2013-ban keresett meg, hogy csatlakoznék-e a Cry Free-hez? Persze igent mondtam. Ott is azonnal a mélyvízbe kerültem, mert egy német turnét kellett lenyomni. Aztán zenéltünk még pár helyen, játszottunk Ken Hensleyvel és találkozhattunk Glenn Hughes basszerossal is. Jó emlékek, jó zenészek.
– Irigylésre méltó nevek.
– Amikor beszálltam a zenekarba, már éreztem, hogy lefőtt a kávé a bandának. Hiszen már Jon Lorddal is turnéztak, tehát már túl volt az együttes a nagy dolgokon. Közben kiszállt Nagy Dinike, aki most a Billnél gitározik. Tatai Tomi pedig úgymond “dobturnét” tart az országban. Iszonyúan tehetséges emberek. Szóval koncertezgettünk, de azt vettem észre, hogy alig van már előadásunk és mindig ugyanazokra a helyekre járunk játszani. Nekem az kevés, hogy otthon törölgessem a hangszereket.
Abban az időben megkeresett Csákvári Laca, akivel már a Korál Foreverben is dolgoztam, jelenleg a Room Service Bryan Adams tribute band énekese. Szóval felhívott és azt mondta, hogy két hét múlva holland turné lesz, kéne egy basszeros… Oké, bevállaltam. Az első próbán meg csak lestem, hogy ez a csávó tényleg úgy néz ki, mint Bryan Adams és még a hangja is ugyanolyan.
– Igen, döbbenetes! Mikor először láttam a Room Service-t a Városligeti Sörsátorban, szó szerint leesett az állam. Mennyire váltotta be a Bryan Adams tribute a reményeidet?
– Európában sokat játszottunk. Sajnos bejött a COVID-19, pedig tavaly megint végigjátszottuk volna Európát. De ígéret van rá, hogy az elmaradt koncerteket pótolják. Szerződtünk egy koncertszervező irodával is. Jó a hangulat a csapatban, profi zenészekkel dolgozhatok, mindenki teszi a dolgát.
Laca igen sokoldalú, sok hang illik hozzá. Idővel megjegyezte, hogy van egy Creedence Clearwater tribute zenekara is, oda is kellene basszeros… A Creedence-t imádom, persze, hogy mentem…
– Mennyire jött be Creedence Clearwater Reborn?
– Működik, jártunk Horvátországban és Szlovéniában, fesztiválokon.
Időközben, az említett okok miatt 2020 októberében kiszálltam a Cry Freeből. Maradt a Bryan Adams és a Creedence Tribute. Remélem, ha vége a pandémiának, jönnek a bulik! Felkérés szerencsére bőven van…
– Elszállt a második lezárás előtt alaposan beharangozott “Come Taste The Band 45” buli is?
– Igen, pedig már a kezemben volt az album, amit laposan össze-gyakoroltuk. Sajnos közben bejött a vírus újabb hulláma. Jöttek a rendeletek, hogy milyen feltételekkel lehet játszani. Ami nekem nem tetszett, sőt még néhány másik zenekari tagnak sem. Inkább félreálltam…
– Minden ilyen megmozdulás nagy szolgálatot tesz a rockzenének. Azon belül is az alulértékelt albumoknak.
– Érdekes, azt vettem észre a koncerteken, amikor egy bizonyos lemezt adtunk elő, az elejétől a végéig, akkor a fanatikus Purple rajongóknak csillogott a szemük. Viszont, akik csak az ismert dalokat akarták hallani, azok unatkoztak.
– Lesz még szerinted alkalmad valakikkel előadni az olyan zseniális darabokat, mint a „You Keep On Moving” vagy a „This Time Around” – “Owed To G” párosa?
– Persze! Ha a Cry Free megkeres és nincs más elfoglaltságom, szívesen elnyomom velük.
– Ahogy végigvettük az eddigi pályafutásod főbb állomásait, ismét felmerült bennem, hogy milyen sok éve nem hallottunk már saját dalokkal fellépni. Vajon mennyi ötlet, nótavázlat gyűlhetett fel a Chubby Blues CD óta? Nem tervezel ismét egy saját produkciót?
– Van bizony ötlet, sőt át szeretném dolgozni a régi Stephenson Rocket nótákat is, és mellé új sajátokat írni. Bevonni több hangszert, Hammond orgonát, fúvósokat is. Majd kiderül. Szerintem jó lesz…
– És van valami teljesen új, friss projekted?
– Csákvári Lacával is dolgozunk egy saját lemezen. Annak már megkezdődtek a munkálatai. Sajnos a Covid miatt szüneteltetni kellett, de lassan újra belecsapunk…
Fotók: Chubby archívuma
