1. rész
Galla Miklós előadóművész, énekes, dalszerző, humorista több mint 49 éve alkot. Szerzett zenét, írt dalszövegeket, előadott külföldi slágereket, magyarított jeleneteket, és a sor még hosszan folytatható. Nemrég életműösszegző dupla CD-vel jelentkezett, melyen az összes fontosabb szerzeménye helyet kapott, néhány vadonatúj felvétel mellett.
A Rockinformnak adott GM interjú első részében szóba kerültek Miki korábbi zenekarai, más előadóknak írt angol-nyelvű szövegei, valamint a néhai gitárkirály, Bencsik Sándor legendás alakja is.
– Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Illetve áruld el, volt-e valamilyen előzménye az előadóművészi- vagy zenész-pályának a családodban? Gyermekkorodban tanultál zenét?
– 1959. május 18-án, este negyed tíz körül születtem Budapesten. Gyerekkoromban még nem tanultam zenét, de tizennégy éves koromban elmentem Csepei Tibor gitártanárhoz. Tőle tanultam meg kottát írni és olvasni.
– Mesélj az első együttesedről! Milyen stílusban játszottatok?
– Ez a Gallaxis volt. A dobos Borza Attila, a basszusgitáros Horváth Csaba voltak, akik később a GM49-ben is játszottak velem. Én akkoriban sajnos eléggé zárt szájjal énekeltem, inkább motyogás volt az, mint éneklés. Háromszor léptünk fel. Nagyon amatőr zenekar volt még ez. Rockos motyogásnak nevezném a stílusunkat…
– Időben hol járunk? Melyik évben működött a Gallaxis? Maradt utánatok valamilyen felvétel?
– 1978-ban üzemelt a formáció. A gödöllői fellépésünk megvolt kazettán, de szerencsére már sejtelmem sincs, hol van. Jobb is így!
– Ez ugyanaz a Galaxis együttes volt, ahol a Stress későbbi énekese, Lőrincz Tibor is kezdett, vagy csak egy betű híján áll a névazonosság?
– Utóbbi, névazonosság van csak, Lőrincz Tibivel soha nem játszottam egy zenekarban.
– A zenélés mellett az újságírással is hamar kapcsolatba kerültél.
– Tizenhét éves koromban kezdtem újságokba írni, kulturális tárgyú cikkeket, majd a Ludas Matyi című vicclapba humoreszkeket. Nagyon élveztem, hogy nyomtatásban megjelent a nevem.
– Elég hamar megismerhetett téged az olvasóközönség a zenei témájú írásaidról is. Ami, ellentétben az akkori felemás színvonallal, ma is vállalható, ma is érvényes cikkeket jelentett. Popszakíróként honnan jutottál hiteles információkhoz?
– Megismerkedtem a zenekarokkal, énekesekkel. Kizárólag első kézből szereztem az információkat.
– Majd az írás mellett angol dalszövegekkel is támogattál hazai előadókat.
– Az első zenekar, amelynek angol dalszövegeket írtam, a Generál volt. A munkakapcsolat 1977-ben kezdődött, tehát ekkor már Charlie volt az énekes és Tátrai Tibi a gitáros. Szenzációs, világszínvonalú zenekar volt, sok koncertjükön jelen voltam. Később a P. Mobilnak és az „új” Illés zenekarnak is írtam angol szövegeket.
– Gondoltál már arra, hogy lemezre énekelj vagy műsorra tűzz néhány olyan Illés, Generál vagy P. Mobil dalt, melynek te írtad az angol szövegét?
– Nem, erre nem gondoltam. Ezek nem illenek hozzám. Ha lesz következő CD-m, az feldolgozásokat fog tartalmazni.
– Az első három P. Mobil album 2003-as CD újrakiadásaira került néhány angol-nyelvű bónusz felvétel is. Viszont a bookletek adatközlése bizonytalan a keletkezésüket illetően. Ezzel kapcsolatban máig megy a vita a mobilosok között, hogy akkor most 1978-ban vagy 1979-ben készültek. Te miként emlékszel?
– Az összes angol szöveget én írtam. De sajnos a felvételek időpontjáról fogalmam sincs.
– Volt arról szó, hogy az anyag vagy annak egy része hivatalosan kiadásra kerül? Például MIDEM-re vagy másik reménylett külföldi partner felé promó kislemeznek?
– Erről semmit nem tudok. Schuster Lórit kellene megkérdezni.
– A gyakorlatban tehát Bencsik Sándor szerzőtársa voltál, hiszen a legnagyobb P. Mobil sikerdalokat ő komponálta, te pedig az angol szövegekkel járultál hozzá a demóhoz.
– Igen. Samukámat nagyon érdekelte az angol nyelv, azt hiszem, járt is hozzá angoltanár. Samu egy önmagát folytonosan fejlesztő, kíváncsi ember volt. A szemem előtt írt egyre kifinomultabb számokat, mint például az „Utolsó cigaretta” vagy a „Miskolc”. Ő nem csak gitáros és zeneszerző volt, hanem varázsló is! Varázsolt a színpadon. Nem múlik el úgy nap, hogy ne gyászolnám…
– A kortársak visszaemlékezése szerint nagyon jóban voltatok. Mikről beszélgettetek akkoriban? A Deep Purple és más dalok szerkezetéről, mondanivalójáról? Vagy a gitárszólók felépítéséről?
– Amire emlékszem: megmutatta pontosan, hogy kell játszani A Főnix éjszakáját és a Forma 1-et. Úgyhogy azt én első kézből tudom. A stílusa alapján azt gondolhatnánk, hogy Blackmore volt a példaképe, de nekem négyszemközt elmondta, hogy Jimi Hendrix.
– Samu megosztotta veled a P. Mobil nagylemezzel kapcsolatos aggályait, hogy miért gondolkodnak Pityivel egy Lóránt nélküli zenekarban?
– Amikor Tunyogi Péter lett az énekes, lazult a kapcsolatunk. Már nem voltam ott minden P. Mobil-bulin. Így arról sem tudtam, hogy Samu és Pityi ki akarnak lépni.
– Barátságotok a Pandora’s Box korszakban is kitartott. Volt arról szó, hogy a P. Boxnak is írsz angol szövegeket? Esetleg a Pandora’s angol-nyelvű promó felvételeiket is te fordítottad?
– A barátság tartott tovább, még GM49 – P. Box közös buli is volt a KEK-en! Angol szövegeket nem írtam nekik, nem is kértek erre.
– Emlékszel még, hol ért Samuka halálhíre? Mennyire tudtál az akkori problémáiról? Mi gondolsz az utólag terjedő pletykákról?
– Arra nem emlékszem, hogy hol ért a halálhíre. Sajnos nem tudtam az akkori problémáiról, mert túlságosan is a saját, humor műfaj béli befutásommal voltam elfoglalva. Samuka még ott volt a Laár pour Laár első, 1986 tavaszi sorozatának egyik előadásán. Ettől eltekintve sajnos nem kommunikáltunk már akkoriban. A Gitárpárbajokon sem voltam ott. A pletykákkal nem foglalkozom, a haláláról mindent pontosan tudok, a kezemben volt a búcsúlevele, de nem vagyok felhatalmazva, hogy abból bármit nyilvánosságra hozzak…
– Visszatérve a zenekaraidra, a Gallaxist követően 1979-ben az Ikarus együttes új felállásában tűntél fel.
– Szakács Laci dobos hívott meg a zenekarba. Talán arra gondolt, hogy az újságíróként szerzett kapcsolataimat hasznosítani tudom az együttes érdekében. És szükségük volt egy olyan emberre, aki tud számot írni. Én írtam is, csakhogy nem rock zeneszerző vagyok, mint Samu vagy Blackmore, hanem inkább pop. Ezért a végeredmény felemás volt.
– Viszont egy tehetségkutató kapcsán felkerültetek a „Rockhullám” sorozat egyik kislemezére.
– Az FMH-ban tartott koncerten három dalt adtunk elő, ezt az Omega Stúdió mobil berendezésével vették fel. Mihály Tomi a „Barát vagy ellenség” című számot választotta. Az Omega Stúdióban kevertük a dalt, Tomi nagyon kedves volt hozzánk, minden kérésünket teljesítette.
– Az Ikarus zenekar külföldi rock klasszikusokat is előadott. A te időszakodban már volt, amelyiket magyarul. Műfordításról beszélhetünk, vagy inkább új szöveget írtál az adott dallamokra?
– Nem én énekeltem akkoriban, hanem Márffy Zsolt – egyébként ragyogóan! A „Jó rád ez a hacuka” című CD-mről mindenkinek ajánlom a „Színjáték” című felvételt. A működésünk elején egy Uriah Heep-számra új magyar szöveget írtam, ezen kívül csak sajátokat játszottunk.
Miért lett vége az Ikarus együttesnek?
– Ketten Ausztráliába, Zsolt Svájcba disszidált. Nekem is inkább valami új dologhoz volt kedvem már ekkor.
– Majd érkezett a Csontbrigád. Pontosabban csak érkezett volna…
– Ez volt az új hullámos zenekarom első neve. Mire felléptünk, már GM49 lett belőle.
– Miért volt szükség a változásra és mi a GM49 név értelme?
– 1980 végén döntöttem el, hogy új hullámos zenekart alapítok. A minta a Madness, a UB40, a The Beat és a Bad Manners voltak. Amikor az Országos Rendező Iroda illetékese közölte velem, hogy nem léphetünk fel Csontbrigád néven, a GM49-et javasoltam helyette, ezt elfogadta. Gyerekkoromban a kedvenc filmem a „Hétszer hét” című bűnügyi vígjáték volt. Bár olasz produkció volt, Londonban játszódott. Innen a 49-es szám. A GM, az meg én vagyok…
– A GM49-nek megjelent néhány felvétele, kislemezeken, majd érkezett az „1. 2. 3… Start” válogatássorozat is.
– Két kislemezünk jelent meg reggae-, illetve ska-stílusban, aztán nagyot váltottunk a „Bélát itt ne keressék”-kel. Ez már szinti-pop volt.
– Mi volt az oka a stílusváltásnak?
– A sikervágy. Úgy éreztem, a szintetizátorban sokkal több lehetőség van, mint a gitárban.
– Esetleg az is belejátszott, hogy az 1982-es „Popmajális” koncerten elég felemásan fogadta a dalaitokat a javarészt karthagós, eddás rockerekből álló közönség? A kazettán jól hallható, hogy voltak, akik fütyültek az „Erdőbe nem megyek” előadása alatt.
– Nem hiszem, hogy ez indokolta a váltást. Talán inkább az, hogy hallottam a Talking Heads-nek egy új hullámos nótáját. És Szigeti Feri is mondta, hogy ez lehet a helyes irány.
– Közben szólóban jöttek újabb angliai kalandok…
– Úgy léptem fel londoni klubokban, hogy kazettáról jött a zene, én élőben ugráltam és énekeltem rá. Nagyon nagy siker volt. De aztán haza kellett jönnöm.
– Hazatérésed után nagylemez készült, új felállásban.
– Miután hazajöttem Angliából, Gay Tamással ketten alkottuk a szintetizátoros GM49-et. A Dolly Roll meghívott minket a turnéjukra – egyrészt előzenekarnak, másrészt vendégzenésznek. Szintetizátoroztunk a Dolly Roll koncertjén. Nagyon élveztem a totálisan telt nézőterű szabadtéri színpadokat. Flipper Öcsi óriási sztár volt. A turné közben már beszélgettünk barátommal, Novai Gáborral, hogy milyen nagylemezt kellene csinálnia a GM49-nek. Az ő ötlete volt, hogy technikai újdonságokról szóljon a lemez. Azt is ő forszírozta, hogy keressünk egy énekest. A nagylemeznek ő lett a zenei rendezője, éjjelenként jártunk ki Törökbálintra stúdiózni.
– Konkrétan mikor jelent meg a nagylemez? A mai, eléggé slendrián katalógusokban egyaránt szerepel az 1984-es és 1985-ös dátum is. Egyes börzéken késhegyre menő viták folynak a „Digitális majális” datálásával kapcsolatban…
– 1985 januárjában kezdtük fölvenni astúdióban, és 1985 májusában jelent meg.
– Mi volt az oka a GM49 megszűnésének? Elég ritka dolog, hogy azután oszlik fel egy zenekar, miután végre eljutott a nagylemezig. Ráadásul a „Digitális majális” igen jól sikerült, a maga műfajában máig etalonnak számít.
– Nem volt igény a zenekarra. A lemezgyár úgy intézte, hogy ne nagyon sok fogyjon a lemezünkből… Csak utólag vált klasszikussá.
– Nem zavar, nem zavart, hogy egyik Bencsik emlékkiadványon sem szerepelsz, illetve, hogy semelyik Bencsik megemlékezésre vagy emlékkoncertre sem kaptál felkérést, hogy valamilyen formában működj közre? Mégiscsak te írtad a P. Mobil angol szövegeit. Ráadásul Samuka még a GM49 nagylemezen is gitározott vendégművészként…
– Egyáltalán nem zavar. Azt a számot, amelyikben gitározott, a „Horrorvideó”-t körülbelül tíz évvel ezelőtt újrakevertem és jelentősen meghosszabbítottam. Ez a verzió rajta van a 2018-as, „Bélát itt ne keressék” című CD-men.
Folytatjuk!
Fotók: Gallarchívum, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum, szerkesztőségi archívum
