Vörös István: Mindenkinek jó lesz (Grund Recors 2021)

Akusztikus és egy modern rocklemez Vörös Istvántól

Hogy Vörös István alkotói kedvére a világjárvány okozta szezonális koncertnihil gyakorolt-e jótékony hatást, avagy „normál esetben” is előrukkolt volna egy esztendő alatt két albummal, csak találgatni lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy saját, s a jelek szerint csúcsra járatott Előjelek stúdiójában két nagylemeznyi anyagot is rögzített. Előbb a Legjobb Vörös István dalok sorozatának 6. darabját, az Így is lehet – Hallgass, ha jót akarsz! (Akusztikus verziók), majd hónapokkal később a vadonatúj szerzeményeket felvonultató Mindenkinek jó lesz című albumát bocsátotta útjára. Mindkettőt a szerző-előadó-hangszerelő által meghonosított egyedi zenei stílus, a kultrock jegyében.

Először is tisztázzuk: mi is lehet az a titokzatosan hangzó kultrock? A pontos definíció (legalábbis számomra) nem ismert, ám a szóösszetétel előtagja félreérthetetlenül a kultúrára, vagy a kultikusságra utal. A hivatalos zenetörténet klasszikus-, hard-, dzsessz-, folk-, prog-, country- és még ki tudja hányfajta rockot tart számon, e stílusok messziről és azonnal felismerhetők.  

Vörös István dalait azonban nem lehet ilyen egyszerűen bekategorizálni. Még akkor sem, ha a fentebb említett stílusjegyek egyike-másika fellelhető az egykori Prognózis frontember alkotásaiban. Az 1999 óta tartó szólópálya a korábbiaknál jóval több szabadságot engedélyezett a maga útját járó szerző-előadónak, aki maximálisan élt is a lehetőséggel. Vörös a rocknak, mint gyűjtőfogalomnak azt az intellektuális szegmensét választotta, amely a lírát, a keménységet, újabban az elektronikus megoldásokat is beépíti az alapjában dallamos, énekelhető, megjegyezhető, általa komponált muzsikába. És ráadásul mindez még szórakoztató is!

Ami a dalszövegeket illeti, úgy tűnik, a szerző (ugyancsak Vörös István) fantáziája kimeríthetetlen. A lazán, hétköznapi, éppen ezért emberközeli módon megfogalmazott, sokszor a valóságból merített szerelmi témákon át (Neked valaki kell) a társadalmi problémákat feszegető, nemzetközi bűnözőkről (A Workinson-ügy), valamint a ridikülök (!) rejtelmeiről (Női táska-fogalom) szóló versek szoros szimbiózisban élnek a dalok zeneiségével.

Zenész-, illetve szakértő körökben úgy járja, ha egy rock nóta nem állja meg a helyét akusztikus verzióban, az annyit is ér. Az Így is lehet album átment a rostán; a dallamok új életre keltek, szélesre tárva a kaput a színes, ötletes, sokrétű hangszerelés előtt. Az átlaghallgatóban mindez talán meg sem fogalmazódik, hisz az a dolga, hogy önfeledten átadja magát a tizenkét- illetve a normál hathúros akusztikus gitárok, a különböző perkák, valamint a mandolin és a szájherfli biztosította hangzás telítettségének, emelkedett hangulatának, amely ezáltal kiváló alapot biztosít a néhol vokálokkal megerősített éneknek. Ez az előadó Prognózis időszakának magas fekvésű, vékony orgánumához képest jóval érettebb, játékosabb és invenciózusabb jelleget ölt (többek között: Engedj be a jóba).

Ilyen módon valósággal átértelmeződik a már említett egykori Prognózis sikerdal, A Workinson-ügy politikai krimije, a Kinek van igaza komoly társadalmi problémákat feszegető témája, vagy a Végre elrepülhetünk, mint a szabadságszeretet, a barátság és a becsület szimbóluma.  De ott a záró szám Álmodó csillag lírája is, amely épp a kiterjesztetett, az eredetinél dúsabb hangszerelésével hívja fel magára a figyelmet, miközben az album egyetlen új szerzeményéről, a kezdő Balatoni römiről (érdekesség: Walter Donaldson amerikai szerző zenéje) sem szabad megfeledkezni: egy gyermekkori emlék felnőttkori megfogalmazása country stílusban. Mintha csak a Bojtorjánt, vagy Bródy Jánost hallanánk.

A még a kilencvenes évek közepén fogant Szűk nekünk ez a város (Vajon melyikre gondolhatott a szerző?) sem kerülte el a ráncfelvarrást, a Hagyd, hogyha menni akar örök igazsága pedig egy lélekemelő duettben szólal meg Szalóki Anettel. Ugyancsak kiemelkedő a Lélekvesztőn utazunk, amely történelmi példával alátámasztott, meglehetősen sötét korkép, egyben kórkép a XXI. századról, felhívva a figyelmet a szeretet és a lelkiismeret fontosságára.

Örvendetes, hogy mai, zaklatott, zajos, érzelemszegény világunkban mintegy sivatagi oázisként helyet követelt magának a jóval emberközelibb, nyugisabb, letisztultabb akusztikus zene, amely által a mondanivaló is hatékonyabban, súlyozottan érvényesül.

Aztán Vörös Pisti egyszer csak gondol egyet és határozottan kijelenti: Mindenkinek jó lesz. Legalábbis legújabb tizennégy dalos korongjának címe, s egyben igencsak pörgős, bevezető rock and rollja szerint. De azon túl is megtalálható itt minden: egyszerre lírai és rockos szerelmes dal, amely szerint Minden nap vasárnap, egy optimista kicsengésű időjárás előrejelzés (stílszerűen prognózis), vagyis Szép időnk lesz, de megismerkedhetünk egy sokak számára ismeretlen földrajzi fogalommal, a Planemóval, ami nem más, mint csillag nélküli bolygó. Itt a lírai, akusztikus bevezető szimfonikus hangzással teljesedik ki, amit ráadásul megfűszerez egy ízes, jellegzetes, Fender Stratocasteren előadott gitárszóló.

Slágergyanús a Negédes édes opusza, míg a Dolgozzunk együtt vidámabb, könnyedebb hangvétele az egykori Generál – Fűrész című örökbecsűjét, vagy a Bergendy – Munkadal címmel sikerre vitt darabját idézheti fel az éltesebb korosztály emlékeiben. A Baj lesz! Csak nem? modern, elektronikus hangzása szaggatott ritmusaival, játékos szövegével ugyancsak sokak kedvence lehet. A Női táska-fogalomról már szó esett, mindenesetre adódik a pajkos kérdés: csak nem a hölgyismerősei által szerzett tapasztalatok ihlették a szövegíró-előadót? Ugyancsak meghökkentő az Összevissza-dal gitártechnikai bravúrja, mondanivalóját pedig ezúttal is az élettapasztalat íratta a szerzővel.

Hínár, azaz hírek a nagyvilágból. Talán a lemez legfilozofikusabb tétele, mélyenszántó, áthallásoktól sem mentes dalszöveggel, veretes gitárszólóval. Vörös Pisti sohasem politizált direktben, véleményét azonban, ha becsomagolva is, de mindig kinyilvánította. Ezúttal sem tett másként, a többi a hallgató dolga. Ennek a dalnak a játékosabb formája az Ellenszélben, magvas, elképesztő gondolatokkal: „Láttál már pitiző dzsörzé patkányt térdig érő ellenszélben kalapot lengetni?”

Újabb slágergyanús dal, újabb áthallásos verssel és technikai bravúrral a Februárban ki hitte volna, majd „pihentetőként” egy majdnem instrumentális darab, a Farmotoros. A végére pedig igazi meglepetés a Veszteség 1920 ezúttal totál instrumentális tétele. A parádés dallamvezetés és a súlyos hangszerelés hivatott kifejezni a százegy évvel ezelőtti magyar sorstragédiát, a megcsonkított ország vívódását, majd talpra állását – ennek mégiscsak pozitív lett a kicsengése, a zene kifejező erejének köszönhetően.

Vörös István a Mindenkinek jó lesz albummal nem csupán hatost dobott, de merész váltással, líraiságát megőrizve, az alapokon keményítve szakadt el a korábbi (egyébként büszkén vállalható) Prognózis hagyományoktól. Óriási lépést tett a modern hangzású elektronikus hangszerelés irányába, gondosan vigyázva, hogy a kompjúter technika (elektronikus basszus, effektek) mégse vegye át a hatalmat a zene fölött.

Mindkét albumot meghallgatva, a végére felszáll a fehér füst: a Vörös István féle kultrock a minőséget, a megújulást, az énekelhető dallamot, a bravúros hangszerelést és nem utolsó sorban a veretes szöveget jelenti.