Scholler Zsolt multi-instrumentalista, zeneszerző, hangmérnök és zenei producer a Korál és a Sirokkó együttesek basszusgitárosaként vált országosan ismertté. Előzőleg számos egyéb zenekarban is játszott, így például a Fáraó együttesben vagy a Szénich Trióban, a Sirokkót követően pedig Németországban folytatta pályafutását.
A beszélgetés negyedik részében a Sirokkó együttes történetét elevenítettük fel.
Az előző részben ott hagytuk abba, hogy nagyon nem voltál elégedett a második Korál nagylemez zenei irányultságával.
Igen, de nem csak én, hanem Fischer Laci is így volt vele. Valamint a zenekar környezetében és a rajongók körében is sokan csalódottak voltak, nem ezt várták tőlünk. Szóvá is tettük, de Fecó abban az időben már elkezdte a Korált átformálni Balázs Fecó kísérőzenekarává. Mint zenész, a Korálban egyre kevésbé voltam kihasználva, éreztem, hogy nem jobb leszek, hanem rosszabb. Nem volt továbbfejlődés, a szekér megállt. Rutin lett a dologból, nekem viszont szükségem van a zenei kihívásra. A feladatra, ahol meg kell dolgozni az eredményért, különben beleunok. Számomra “A túlsó part” után csak egy út maradt: a válás.
„Persze a második lemezen is voltak jó nóták, a Korál még mindig egy jó zenekar volt, de hiányzott az, ami a kezdeti években benne volt. A tűz. Az, hogy megmutassuk, milyen jók vagyunk. Ez nekem hiányzott, ezért a siker és az anyagi jólét ellenére úgy döntöttem, hogy ennyi, nem csinálom tovább.”
Tudom, hogy volt néhány nyilatkozat, hogy kirúgtak, mert nem voltam jó, meg hasonló dolgok, de valójában egy békés válás volt, közös megegyezéssel.
Miként zajlott ez? Bejelentetted, hogy elég volt és vissza a trióhoz? Majd Lugosi László Lugóval sokadszorra is újraélesztettétek a Fáraót?
Sem Lugó, sem másik zenekar nem volt tervben akkor. Egyáltalán nem gondolkodtam ilyesmin. A vágyam inkább egy egyéves szünet volt: teljes kikapcsolódás, zene nélkül. Feltölteni a lemerült elemet. Azokban az években – amikor éppen nem koncerteztünk- már rendszeresen jártam Németországba és ott megismerkedtem egy arccal, aki a német zenei világban elég jelentős szereplő volt. Ő mindig rágta a fülemet, hogy menjek ki, de az sem volt tervben még akkor. Visszatérve a kérdésedre, bejelentés nem volt. Mivel Fecó tudta, hogy elégedetlen vagyok a zenekar új zenei irányával és tudta, hogy előbb-utóbb úgyis lelépek, ezért a háttérben már elkezdte keresni az utódomat. Egy olyan basszusost keresett, aki szépen megáll a háttérben és egyszerűen lekíséri a nótákat. Ez is egy lépés volt a Balázs Fecó kísérőzenekar kialakítása felé. Fekete Tibor Samu akkor még nem volt a képben, tudomásom szerint három másik személyre lett rákérdezve ez ügyben. A szakmában nincs titok, ha valahol zörgött a haraszt, másnap már mindenki tudta. Egy napon
„Fecó és Laci feljöttek hozzám megbeszélni a Korál technikai felszerelésének elosztását. Mivel a cucc a hármunké volt, például a keverő a kábelekkel az enyém, ezért, mint egy válásnál vagyonmegosztás történt.”
Amire pedig a saját részükön túl pluszban még szükségük volt, azt megvették tőlem. Ennyi volt, attól a naptól kezdve számomra megszűnt a Korál.
Mihez kezdtél a szabadsággal? Megvalósult az egy év pihenés?
Mint már említettem, a Korál után nem akartam zenekarozni, a zenei frusztrációt akartam kiheverni. Gyakorolni, a tudásomat tovább fejleszteni, csak ennyire vágytam. Néhány hét nyugalom után azonban minden megváltozott. Valaki csöngetett. Mivel nem vártam senkit, nem is akartam kinyitni az ajtót. De hallottam, hogy többen is állnak az ajtó előtt, hát mégis kinyitottam. Meglepetés! Lugó, Varga Miki és Soldos Laci voltak ott, bejöttek és Lugó előadta a tervüket. Szóval a Sirokkó a Lugó és Soldos Laci kezdeményezése volt. Egészen addig nem is ismertem Varga Mikit személyesen. Csak hallomásból tudtam róla, hogy jól énekel.
Mit szóltál a kezdeményezéshez?
Eltűnődtem, hogy egy zeneileg kiégett basszusos, akiben már csak egy kis parázs izzik a hamu alatt a zenéért, kezdjen megint zenekarozni? Viszont a gondolat, hogy a triónk – kiegészülve egy jó énekessel- megint összeáll, és végre ismét alkotó zenész lehetek, aki több hangszeren is játszik és aktívan dolgozhat, ez a lehetőség mégis lángra gyújtotta a parazsat. Igent mondtam, azzal a feltétellel, hogy előbb „szétpróbáljuk” magunkat és majd csak akkor megyünk színpadra, ha minden profin szól.
Gondolom elfogadták. Miként állt össze az alkotóközösség?
Persze, elfogadták. Ez nálunk a trióval, Lugóval és Soldossal korábban sem volt probléma, mert a Korál előtt ugyanígy dolgoztunk. Szóval ehhez már csak Mikinek kellett hozzájárulnia. A nóták írása sem volt probléma. Lugóval mindig ment ez nekünk, mint a vízfolyás. A szövegírók is hamar meglettek. Az egyik Csiga Sanyi, ő Varga Mikin keresztül jött. A másik pedig Angyal Tivadar, akit Lugó hozott. Mind a ketten dolgoztak már a srácokkal, többek között a P. Boxnak és a Beatricének is.
Miután összeállt a régi-új csapat, milyen gyorsan haladtatok a próbateremben?
Megvolt a csapat, beindult a munka.
„Sok nótát csináltunk, de aztán egy részét eldobtuk, mert vagy túl progresszív volt, vagy csak egyszerűen rossz. Kompromisszumot kellett kötnünk. Ugye előzőleg Lugó a Ricsében, én pedig a Korálban erősen vissza voltunk fogva zeneileg, ezért az első hetekben egy kicsit elszálltunk. Tehát idővel arra jutottunk, hogy kevesebb progresszív elem legyen és több dallam, hogy mások is élvezzék a számokat, ne csak mi.”
Hetekig szorgalmasan dolgoztunk, új hangszereket is vettünk, például Moog Taurus pedált, Korg Polysix szintetizátort és egy tizenkéthúros Fender akusztikus gitárt, hogy színesítsük a zenét. Ezen hangszerek bevonásával lassan kialakult a Sirokkó zenéje.
Mi történt a kezdő repertoár kialakulását követően?
Mikor eljött az idő, hogy a zenekar hivatalosan is beinduljon, tehát be kellett jelenteni az ORI-ba és egyéb koncertszervező irodába, csak akkor szembesültünk azzal, hogy nincs zenekarvezető. Ez addig nem volt téma köztünk, de ekkor már dönteni kellett, hogy ki legyen… Senki nem akarta vállalni, mivel senki sem akart hivatalos ügyekkel foglalkozni, csak a zenével. A végén a többiek eldöntötték, hogy akarom vagy sem, én leszek a zenekarvezető. Így aztán hivatalosan, de csak papíron kaptam meg ezt a posztot. Mert valójában más volt a felállás. Ez a kettősség úgy alakult ki, hogy egy napon felhívott Leó, vagyis Huszka József, aki az akkori zenei világban egy legendás koncerthangmérnök volt és kérdezte, hogy lenne-e kedvünk egy este Lugóval átmenni hozzá egy kis zenehallgatásra? A telefonhívása nagy meglepetés volt számomra, mert Leót ugyan ismertem a koncertekről, de nem voltunk olyan kapcsolatban, hogy összejárjunk.
Egyik este elmentünk hozzá, mindjárt feltette a Rush “A Farewell To Kings” című LP-jét. Akkoriban még kevesen ismerték a Rush-t Magyarországon. Lugóval egyből lementünk hídba, ezek nagyon tudnak. Aki Lugót ismerte, az tudja, ritkán dicsért zenészeket. A zenéről való beszélgetés közben Leó beszólt, hogy szívesen dolgozna nálunk. A meglepetés még nagyobb lett, hiszen Leo még a Korálba se jött át, semmi pénzért! Az első gondolatunk volt, hogy ez átvágás. Volt elég ember a szakmában, aki szívesen elintézett volna minket. De az ellenérv meg az volt, hogy Leó nem az a fajta ember, aki ilyesmit csinálna. Ezért örömmel elfogadtuk ajánlatát. Onnantól kezdve – minden gáncs ellenére- lassan beindult a Sirokkó szekere. Az összeállított zenei anyagot Leó segítségével rögzítettük. Közben a koncertek szervezése is megindult, Hajnal Gábornak köszönhetően. Tehát Leó segítségével intéződtek a dolgok, nekünk csak egy dolgunk volt, jól zenélni! Ezért mondom, az igazi zenekarvezető Leó volt, nem én.
Szálazzuk szét egy kicsit az eddigieket! Milyen gáncsot vagy “elintézni vágyást” érzékeltetek akkoriban a Sirokkó együttessel szemben?
A hivatalos szervező irodák nem szerveztek nekünk koncerteket. A rádió, és a tévé egyáltalán nem foglalkozott velünk, a sajtó pedig csak minimálisan, talán kettő vagy három cikk jelent meg rólunk – azok szerencsére pozitívak voltak.
Konkrétan hol és milyen zenei anyagot rögzítettetek? Megvan még most is, túlélte az elmúlt évtizedeket?
A felvételeket a ma már nem létező Dalos Ida művelődési házban készítettük. Gyakorlatilag egy esetleges nagylemez anyagot állítottunk össze arra az esetre, ha netán mégis megengednék, hogy lemezt adjunk ki. Sajnos csak egy kislemez lett belőle. A többi felvétel sokáig kallódott. Szerencsére egy részük hosszú évtizedek után végül előkerült.
Ha a “kis” Hajnal szervezte a koncerteket, viszont Leó volt a tényleges zenekarvezető, mi minden tartozott utóbbi feladatai közé?
Mi sosem mondtuk Leónak, hogy mi a feladata, vagy, hogy egyáltalán szervezési ügyekben hogyan járjon el. Ez egyszerűen kialakult, önkéntes alapon, neki is érdeke volt, hogy az együttes működjön. Az, hogy velünk dolgozott, az bizonyítja, hogy értékelt minket, mint zenészeket és zenekart.
Mondasz egy-két példát, hogy Leó milyen szerepeket látott el, milyen kihívásokkal szembesült, problémákat oldott meg?
Ő direkt nem szervezett koncerteket, a kapcsolatain keresztül adódtak lehetőségek. Mi gyakorlatilag nem foglalkoztunk zenekar vezetési ügyekkel, ez a háttérben valahogy elintéződött az ő közreműködésével. A zenével voltunk elfoglalva, ezért a felvetett kérdésedről én nem sokat tudok mondani. Minden esetre az, hogy a lemezanyag a próbateremben fel lett véve, Leó hatására és közreműködésével történt. Miként az is, hogy egyáltalán egy-két újságcikk megjelent a Sirokkóról. Mi azóta is jó kapcsolatban vagyunk, és ha az időnk megengedi, akkor összeugrik a két család.
1983-ban megjelent egy kislemezetek, rajta két felvétellel. Miért pont azt a kettőt választottátok? Mutasd be, kérlek a korongon hallható szerzeményeket!
Azt a két nótát tartottuk jónak e célra. A Sirokkó zenei arcát mutatták ezek és az akkori szokás szerint, a kislemezek A-oldalára egy gyors nóta, míg a B-oldalra egy lassú került. Ha a “Tükörember”-t meghallgatod, akkor érzékelhető, hogy a zene egész más, mint az akkori rockzenekarok által játszott muzsika. Mellékesen megjegyzem, hogy a “Tükörember” zenei témája még a Korál előtti Lugosi-Soldos-Scholler trióban született. Befejezve viszont csak jóval később, a Sirokkóban lett, Varga Miki kitűnő énekével. A B-oldara került nóta, a “Ne szólj” egy lassú szám, ahol Lugó gitározik, én pedig akusztikus gitáron és a Moog Taurus pedálon a basszust játszom.
Utóbbi szerzeménynek van egy másik változata is. Az eredeti verzió, amiben zongora is van és egy kicsit keményebben szól. Ez a később előkerült Sirokkó felvételről van, ami 2021-ben lett kiadva. Ugyanazon az archív albumon, ahol a “Tükörember” egy rövidebb változata is hallható.
Mesélj, kérlek erről az utólagos megjelenésről! Mit tartalmaz a Sirokkó együttes 2021-ben megjelent “Az elveszett felvételek” című archív albuma? Készült, készül az anyagból fizikai hanghordozó is vagy csak online terjesztésben gondolkodsz?
Mint már korábban említettem, az eredeti Sirokkó zenekar a próbateremben egy komplett LP anyagot vett fel. Sőt, tulajdonképpen két lemezre való anyagot rögzítettünk! Azonban a zenekar feloszlása után ezek a felvételek elvesztek. A feloszlás káoszában senki nem foglalkozott a szalagok hollétével, így az egész feledésbe merült. 2015-ben volt egy Sirokkó-találkozó, ahol az eredeti tagok mellett Galántai Zsolt, mint második dobos, plusz Leó, Hajnal Gábor és Csiga Sándor is jelen voltak. Csiga Sanyi elhozott egy CD-t, amin a Corvin moziban felvett Sirokkó koncert pár nótája hallható, borzalmas rossz minőségben. Belehallgattunk, és akkor jutott eszünkbe, hogy valahol lennie kell egy jó felvételnek is a nótáinkról. De sajnos senki sem tudta, hol vannak a szalagok.
Eltelt néhány év.
„Majd 2021 elején jelentkezett nálam Lugó fia, Lugosi Dániel és szólt, hogy talált egy szalagot, amin Sirokkó számok vannak. Kérdezte, hogy elküldje-e nekem vagy sem? Így került felvételek egy része hozzám. Nekem zenekiadóm is van, ezért annak ellenére, hogy az évtizedes felvételek már nem felelnek meg a mai minőségi követelményeknek, úgy döntöttem, hogy mégis nyilvánosságra hozom.”
Mivel manapság a zenehallgatók nagy része már az interneten keresztül hallgat zenét, ezért csak digitálisan publikáltam. De, mint kiderült, még mindig vannak Sirokkó-rajongók, akik szívesen vennének CD-t, vagy hanglemezt, de sajnos ilyen kis példányban nem gyárt senki hanghordozót…
Visszatérve az aktív működésetek időszakára. Az 1983-as Miskolci Rockfesztiválon rólatok is készült egy rövid tévéfelvétel a salakmotor pályán, melynek tanulsága szerint a közönség vette a lapot, nagy sikert aratott a produkciótok. Milyen emlékeket őrzöl arról a napról?
Az nekünk egy turbó időszak volt, ugyanis ugyanakkor, pont arra a két napra kaptuk meg a filmgyár hangstúdióját is, a kislemezünk felvételére. Így a nap egy részét a stúdióban töltöttük, majd teljes gázzal Miskolcra utaztunk, ahol tulajdonképpen már jól elfáradva nyomtuk le a koncertet. Szerencsére az adrenalin dolgozott bennünk, így nem látszott a fáradtság. A koncert után rohantunk vissza Budapestre, tovább dolgozni a stúdióba. Mindennek ellenére a miskolci fesztivál szép emlék marad, egyben bizonyíték arra, hogy megérte keményen próbálni, mert a közönség meghálálta. Ha megnézem a videót, még mindig megismerek arcokat a közönség soraiban, akik a koncertjeinkre jártak.
Mi történt a kislemez megjelenését követően?
A zenekar beindult, sajnos nagylemezre nem, csak egy kislemezre kaptunk engedélyt. De azt is csak nagyon kis példányban adták ki. Érdekes módon a rádióban meg sem lett említve és adásba sem került soha ez az anyag.
„Miközben itthon nem igazán tudtunk előrelépni, felmerült a külföldi folytatás lehetősége is. Németországon keresztül egy svájci producertől is kaptunk ajánlatot, ahhoz persze disszidálni kellet volna, de rajtam kívül senki nem akart tartósan külföldre költözni a bandából.”
Sajnos a fúrógép is beindult, mint később kiderült sikeresen. Varga Miki és Soldos Laci kilépett.
Mit gondolsz, mi lehetett a döntésük hátterében?
Karrier…
Számomra Sirokkó sorsa mindig is egy hatalmas kérdőjel volt. Az ország ötödik-hatodik szupergroupjaként már a kezdőcsapat is hatalmas pályát kellett volna befusson. De a tagcserék után sem gyengült a felhozatal. Érthetetlen, miért nem lett, miért nem lehetett belőletek országos sztárbanda. Mondjuk kicsit később a Senatort is ott gáncsolta a rendszer, ahol csak tudta…
Erre csak azt tudom mondani, akkor ez így működött. Egyeseknek mindent lehetett, másoknak semmit. Mivel én gyakran jártam Németországba, már a Korál időszakban is kaptam telefonos figyelmeztetést, hogy nem lesz jó vége, ha nem hagyom abba a kapitalista rendszerek látogatását…
Meglepett, hogy éber figyelemmel kísérik a pályafutásod az ilyesmire szakosított elvtársak?
Mint már előzőleg említettem, évek óta rendszeresen jártam Németországba, amire az elvtársak természetesen felfigyeltek és azt feltételezték, hogy a kapitalista elnyomók engem is beszerveztek. Akkor mindenki gyanús volt, aki nyugatra járt…
Kikkel pótoltátok a távozókat?
Basary, azaz Babári József lett az énekes, aki korábban a HIT együttesben énekelt. Valamint Leó ajánlatára egy akkor még kezdő dobos, Galántai Zsolt szállt be az együttesbe. Szegény Zsoltot nagyon megdolgoztattuk, ennek ellenére ő az utolsó percig megmaradt a Sirokkóban. Egy rövid ideig ebben a felállásban dolgoztunk tovább.
Készült azzal az átmeneti felállással valamilyen felvétel?
Nem. Tudomásom szerint semmi sem került felvételre. Viszont a zenekar szétbontása ment tovább. A következő Lugó volt, akit mindenfelől próbáltak elcsábítani, mindenféle módszerekkel. Idővel ez sok lett az idegeinek. Attól kezdve minden fellépés előtt szétszedte a gitárját, azzal az ürüggyel, hogy nem szól jól. Majd egyszer csak beszólt, hogy elég volt, abbahagyja. Turné közepén voltunk, így gyorsan kellett valakit keresni helyette és már Basary helyett is.
Mit éreztél Lugó lelépésekor? Később tudtátok rendezni a dolgokat?
Természetesen meglepődtem, de mivel ismertem az idegállapotát, nem voltam mérges rá és veszekedés sem volt köztünk emiatt. Neki sok volt a kívülről jövő furkálás. Egy-két ember szorgalmasan dolgozott azon, hogy a Sirokkó megszűnjön. Mi, amióta csak ismertük egymást, olyanok voltunk, mint a testvérek. Sokszor szétváltak az útjaink, de a végén mindig összejöttünk. Vita vagy veszekedés közöttünk sosem volt. A kapcsolat élete végéig megmaradt, a Sirokkóból való kilépése nem volt téma köztünk. Miután elhagytam Magyarországot, ő volt az első, aki kijött meglátogatni, és az első, amit csináltunk, az zene volt! Minden alkalommal találkoztunk, amikor Budapestre mentem, és zenéltünk. Annak ellenére, hogy én Németországban éltem, Lugó édesanyámat rendszeresen látogatta. A 2015-ös találkozás után, betegsége ellenére is terveztük, hogy megint együtt fogunk zenélni. Sajnos nem jött össze…
És Basary miért került ki a képből?
Erre a kérdésre csak ő tudna válaszolni, én már arra sem emlékszem, hogy ki hozta a zenekarba.
„Akkor került a képbe Felkai Miklós, aki jó zenész és kitűnő gitáros. Énekesnek pedig Fischer Laci ismerőse, Tisza József érkezett, aki egy jó hangú énekes, viszont egy teljesen megbízhatatlan ember. Az már nem Sirokkó volt… Ugyan még úgy hívták, de zeneileg már nem sok köze volt hozzá.”
A lekötött turné pár buliját még lejátszottuk, aztán végleg kihűlt a dolog. Közben én már csendesen intéztem a Németországba való átköltözésemet, amit egy szép estén meg is tettem.
Folytatjuk!
Fotók: Scholler Zsolt archívuma, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
