Török Ádám és a Mini történtét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Azonban magukról a konkrét lemezekről, főleg a rendszerváltás után készült albumok részleteiről aránylag kevés szó esett. Lemezleltár rovatunkban ezúttal Török Ádám hivatalos hanghordozóit vesszük sorba.
A beszélgetés záró részében előkerült néhány izgalmasabb válogatás, illetve Gyugyó bőséges vendégszerepléseiből is szemezgettünk. Török Ádám saját zenekarainak számain túl, mások mellett olyan előadókkal közös felvételeiről regélt, mint Márt(h)a István, a Karthago, a Tűzkerék xT, a Papp-Sárdy NBB vagy Paul Camilleri és a Jammin’ The Blues.
Gazdag életművet tudhatsz magadénak, melyek nem csak önálló albumokban követhetők végig, hanem a szinte végtelen számúnak tetsző válogatáslemezeken és szintén megörökített közreműködéseken is. A teljesség igénye nélkül kiválogattam néhányat, melyekről úgy éreztem, hogy az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. Bedobok pár projektet, előadónevet és lemezcímet, kérlek, kommentáld, melyikről mit tartasz fontosnak, érdekesnek!
Oké!
1981-ben jelent meg a „Bratislava Jazz Days 1980” című LP, a közép-kelet európai jazz színe javával. Hol és mikor készültek a felvételek? Miért adtátok elő a „Hull a pelyhes fehér hó” instrumentális jazz átiratát?
Pozsonyban vették fel, 1980 decemberében. Világsztárokkal játszottunk, Németh Karcsi, Kunu Laci, Lakatos Laci és Török bácsi felállásban, a háromnapos jazzfesztiválon. Mikor színpadra léptünk, pont Mikulás este volt, ezértadtuk elő a Hull a pelyhest… Haha! Amúgy nagy sikere volt, már csak a rengeteg magyar néző miatt is.
Elhallgatva az ezüstkor, magyarán a Szivacs utáni Minit, ugyanolyan fantasztikus formáció volt, mint az előző korszakok, ráadásul Kunu zsenialitása még ebben a bulira vett vidám kis darabban, a kíséret közben is átsüt. Korszakos zseni volt. Sokszor eszembe jut, vajon milyen alkotásokat adott volna ki a kezei közül, ha többet gitározott volna…
Igen, így van. Sajnos akkoriban nem gondoltam rá, hogy gitározhatna is. Ez különben az 1968 és 1983 között működő nagy Mini utolsó hónapjaiban jött elő – egészen pontosan 1982 novemberében, a „Dzsungel” felvételei előtt-, hogy ő gitározni is szeretne…
Hány olyan dalotok lehet, mely még az utólagos archív kiadásokban sem került kiadásra? Például, mióta kikerült az internetre és bárki meghallgathatja, nagy-nagy népszerűségnek örvend „Az óceán szeme” című darabotok.
A pontos számot nem tudom. Ugyanúgy nem férek hozzá, mint az „Alligátor” mesterszalagjaihoz sem. Egy pár Mini felvétel biztosan lehet még a Magyar Rádió archívumában. Jó volna kikutatni és áthallgatni, ami még megmaradt és nem törölték le, lopták szét. Benkő Lacival annakidején erről is beadtunk egy munkaanyagot, talán egyszer meghallják az illetékesek, hogy ez miért fontos nekünk, öreg zenészeknek…
1987-ben került a boltok polcaira Mártha István „Támad a szél” című nagylemeze. Az alcímben megfogalmazott sajátos öndefiníció szerint „Electropleinair Hangnapló” két tételében is szerepelsz, a hazai művészvilág krémjével, parádés felhozatalban.
Erősen formabontó. Az erdő susogása, a fuvola hangja. Kell hozzá egyfajta hangulat. A mai napig különös lemeznek számít. Örömmel vettem részt benne. Márta Pisti nagy tehetség, Cseh Tomi meg régi haver volt.
1988-ban a Török Ádám és a Mini RC formációval, trióban a rögzítettétek a „Városkapu Jazz Cocktail” című válogatáskazettára a „Satrafa” című instrumentális szerzeményt, ami később „A vágy titokzatos tárgya” néven ment…
A Városkapu üzletházban léptünk fel, a „Csütörtök Esti Jazz Láz” sorozatban. Az üzletház akkori vezetője Géczi László adta ki a kazettát, miként az ő ötlete volt a koncertek szervezése is, hogy feldobja a forgalmat. Akkoriban, 1987-ben és ’88-ban a Mini RC trióban nyomult, dobgéppel. Majd utána ’89-től élő dobbal.
Huszár Endre, a Mini RC egykori dobosa régebben azt írta vagy nyilatkozta valahol, hogy az első svájci turnét követően rögzítettetek egy albumot. Nem emlékszem ilyen korongra, pedig akkoriban is alaposan áttúrtam a lemezboltok polcait. Milyen felvételekre utalhatott Endre, miken dogoztatok akkoriban?
Valóban elkezdtünk egy lemezt, négy számig jutottunk, majd elhalt a történet. Visszahallgatva két nóta lett jó abból a négyből: a „Rég volt” és a „Csak szavak, szavak”. Ki is adtam mindkettőt, a 2008-as CD-n szerepelnek.
Egyéb RC felvételek is porosodnak a közmédia archívumában, melyekhez szinte még pénzért sem lehet hozzájutni. Miközben meg csilliárdokkal tömnek ki hitvány produkciókat láthatatlan kezek…
Igen, valószínűleg egyéb Mini RC anyagok is vannak az archívumban. Már az induláskor, 1984-ben is készült felvétel valamelyik jazz fesztiválon, és később is rögzítették a koncertjeinket.
Mikor idejött a Jammin’ The Blues együttes Svájcból, készültek közös felvételeik veled, melyből az egyik szintén csak jóval később, a már említett 2008-as „Messze visz az út” albumra kerültek fel.
Igen. 1990-ben turnéztak errefelé és mikor eljöttek Pestre, bementem a rádióba és Kiss Imre adott is stúdióidőt. Két számot vettünk fel, a „Lusta Blues”-t és a „Blues délbe, este, örökké” című darabunkat. Utóbbi szintén szerepel a 2008-as CD-n.
A „Lusta Blues” miért nem?
Mert eltűnt…
Dühítő ezeket hallani! Tényleg kéne már egy alapos kutatás a rádióban is, máshol is, illetve azoknál a személyeknél is, akik az átkosban majd a zavarosban szabadon hozzáférhettek az archívumokhoz…
Hát, lehet… Rossz érzés belegondolni, hogy hagyták szétrohadni, szétlopni az életműveinket.
Az egyik legismertebb magyar gyűjtő, Kozák Zoli szerint a RABB „3” kazetta címének lehetséges egy másfajta megfejtése is. Bár a RABB demó szándékosan maradt ki a hivatalos kiadványok közül, annyiban mégis érdemes szóba hozni, hogy Zoli feltevése szerint a RABB „3” anyag még a lézeres RABB CD előtt jött ki. Így kijönnének a sorszámok, hiszen a PeCsa koncertfelvétel után 1992-ben kijött még egy RABB „II.” kazetta is, kétfajta borítóval, melyen a korabeli demófelvételeitek hallhatók.
Sajnos már nem emlékszem. Csak arra, hogy nagyon pipa voltam a butikra, mert átb@sztak. De nem akartam veszekedni velük, mert nem én szerveztem, hanem Mukiék (Muck Ferenc). De nem is különösebben érdekes, mert azt a kazettát sem tartom fontosnak.
A ’90-es években számos válogatás jelent meg, melyeken RABB és Mini dalok hallhatók – gyakran exkluzív koncertfelvételek. Ezek elsősorban a Gastroblues fesztiválhoz, valamint a Globe Royal és az Old Man’s klubokhoz köthető kiadványok, koncertalbumok, gyűjtemények, válogatások. Mesélj, kérlek ezekről az együttműködésekről!
Mivel az ezredfordulóig a paksi fesztivál zenei vezetőjeként is dolgoztam, sok közös dolgunk volt Kaktusszal (Gárdai György szervező). Mivel fel is léptünk az aktuális formációimmal, adta magát, hogy a koncertfelvételeken és a válogatásokon is helyet kaptunk egy-két dal erejéig. Mivel a Bem Rockpart mellett az Old Man’s és a Globe Royal volt a másik két bázisunk, így az ottani kiadványokra is felkerültünk. A Mini, a RABB és az Old Man’s 1996 és 2006 között rengeteg közös projekttel rendelkezett. Például ők szponzorálták a „Blues Café” című tévéműsoromat is.
Piff! Haha!
Jó kis műsor volt! Nagy kár, hogy azok az előadók, akik a „Blues Café” rendszeres vendégei voltak, máig alig láthatók más tévés csatornákon.
2002-ben a fiad, Dani egyik versenye alkalmából új dallal jelentkeztél, melyet a Blues Café műsorban mutattál be. Mi a mű pontos címe? Mikor és hol készült a felvétel? Kik hallhatók benne? Mini dalnak számít vagy ez Török Ádám szólóban?
Az egy Török Ádám szólódal. Füles gitározik benne, a többit egy Roland szekvenszerrel írtam. A rajongók által „Kyo dal”-ként is ismert szám pontos címe: „Kyo Knock Down”. A felvétel az Old Man’s Stúdióban készült.
Mesélj a fiad sportteljesítményéről!
Dani húsz évig sportolt. Kétszeres Európa bajnok kyokushin harcos, továbbá egyszeres K-1 világbajnok. De a legjobb nyolcban volt 2003-ban Tokióban és 2005-ben Oszakában is, a világbajnokságon és a világkupán. Nagyon büszke vagyok rá!
Visszatérve egy pillanatra még a tévézéshez, kérlek, mesélj a Blues Caféról is! Hogy kerültél a tévébe, mettől-meddig tartott a „pályafutásod”?
A „Blues Café” egy véletlen találkozás eredménye, számomra váratlanul érkezett a felkérés is. De nagyon megszerettem. A műsorom 1997 szeptemberétől 2002 áprilisáig tartott, az itthoni előadók aktuális munkáinak bemutatása mellett Svájcból hoztam hozzá videókat. Jó dili volt.
A tévés, fesztiválos, klubos hanghordozók közül mely kiadványokat érzed a legfontosabbaknak?
A paksi koncertek és jam session-ök legjobb pillanataiból szemezgető CD-k az első fesztivál után, 1993-ban indultak. Később készültek DVD-k is. Jó és fontos kiadványok. Rengeteg olyan pillanat van rajtuk, amik nem csak azért fontosak, mert jól sikerültek, hanem azért is, mert akikkel akkor dzsemmeltünk, impróztunk, azóta már az égi zenekarban játszanak.
Szerintem az első három paksi fesztiválos CD megkerülhetetlen a pályád szempontjából. Kapásból az elsőn található őrületes jam, a „Paks on vagy”, Tátrai Tibusszal, Muckyval, majd a másodikon a „Hal Jam ’94” Frenreisz Karesszal, László Attilával és a többiekkel, megismételhetetlen feeling. Az 1995-ös „Ütött az óra” és a „Paks on vagy 3.” pedig maga a rock történelem, Ferenczivel, Pókával és a többi kiválósággal.
Igen. De például a háromrészes „Old Man’s All Star’s Songbook” válogatás is egy fontos lenyomata annak a korszaknak.
1997-ben Som Lajos és Závodi Janó ötvenedik születésnapja alkalmából megjelent egy fontos album, „Száz év zene” címmel. A CD-n és kazettán Piramis klasszikusokat adtok elő. Szédületes a névsor, még csak végigolvasva is. Hát még a végeredményt hallva…
Yes! Jópofa kiadvány.
„A Fészekben iszogattunk, mikor két feles között szólt Závodi Janó, hogy lesz ez a lemez és menjek játszani. Som Lajos Lui fizet, mint a katonatiszt…”
Két napra rá volt a felvétel. Alig találtam meg a stúdiót, össze-vissza keringtünk. A lé meg talán húsz rongy volt, a taxi többe került… Haha!
Meglepő élmény volt, mikor először hallottam Piramis nóta előadásában fuvolát…
Hát, mindenképpen érdekes. De úgy érzem, jól sikerültek az átdolgozások. Nem csak velem, de a többiekkel is.
2000-ben jelent meg a „Periferic 2000 – Sympho-rock From Hungary” című válogatás CD. Rajta a „Kereszteslovag” egyik felvételével. Ez már a később megjelenő „A szél nomádja” album kvázi előzetese volt, vagy eltérő felvételt használtatok?
Felfogható egyfajta előzetesnek is. De ez egy másik felvétel. Gondolom Böszörményi Gergely Böszme az „Unplugged” felvételről szedte le.
2001. február 1-én te is rész vettél a Petőfi Csarnokban tartott Radics Béla Emlékkoncerten. Fantasztikus felállásban léptetek színpadra és adtatok elő pár dalt. Döme Dezső, Póka Egon Benedek, Török Ádám, Závodi Janó – álomcsapat. Nem gondolkodtatok el azon, hogy tartósabban is együtt maradjatok?
Nem. Egy jó kis jam volt, semmi több.
A 2001-es „Radics Béla Emlékkoncert” kétszer is megjelent. Először a Radics Béla Emléktársaság adta ki. Másodjára pedig 2006-ban került kiadásra, a Periferic Records gondozásában. Ellenben a 2005-ös Radics Emlékkoncertről már csak egy írott, promo DVD készült, a 2012-esről pedig már az sem. Csak vegyes minőségű amatőr videók találhatók itt-ott a világhálón, míg le nem törli a nagy testvér… Mit gondolsz, mennyire volna fontos ezeket a ritka alkalmakat tisztességesen learchíválni?
Nagyon jó lenne. De lé kéne hozzá.
A múlt század hatvanas éveinek végén egy rövid ideig zenéltél is Radics Bélával. Milyen emlékeket őrzöl a magyar gitárkirályról?
Rengeteg sztori van Bélával, de a legédesebb az első közös próbánk a Sakk-Matt együttessel.
„Elsőként a „Manic Depression”-t vettük elő, de a második strófa után leállított, hogy „B@szd meg, nem jót énekelsz!” Persze, hiszen az angol halandzsát énekeltem, mint mindenki abban az időben. Erre berohant az öltözőbe és kirohant egy megvonalazott matekfüzettel, benne fonetikusan a magyar szöveg: „Meni Dipressön Gát Tu Máj Szóóó”. „Ezt énekeld, b@szd meg!” – csapott hátba.”
Haha! Béla ilyen volt. Óriási fazon. Nagy kár érte.
Miért nem vettél részt az „Égi zenekar” című Barta-Bencsik-Radics Emlékkoncerten?
Mert nem szeretek ingyé’ játszani. A helyzet az, hogy aznap volt egy másik, hasonló koncert is. Utóbbi gázsiért.
2001-ben egy másik tribute produkcióval is került CD-re közös produkciód. A Tűzkerék xT formáció „Éjfélkor megszólal egy blues” című albumára 2000-ben rögzítettetek egy Jimi Hendrix klasszikus átdolgozást. Milyen érzés volt egy Hendrix dallal magyarul találkozni?
Nagyon jó. Hiába az angol a rock és a blues nyelve, a magyar közönség magyarul jobban tud azonosulni a mondanivalóval. Viszont magára a felvételre már nem emlékszem. Biztos ittas voltam… Haha!
A „Jaguárok, kolibrik, amazonok” 2006-ban a felkerült a „Hungarian Jazz History” sorozat 17. CD-jére. A magyar jazz krémjét bemutató válogatáson a Mini mások mellett olyan nevek között szerepel, mint Gárdonyi, Pege, Tomsits vagy éppen a Dimenzió együttes. Mit érzel akkor, mikor egy-egy ilyen rangos antológia először a kezedbe kerül?
Igen, a „Jaguárok…” a legsikeresebb szerzeményeim között van. Felkerült a „Blue Light 2” című angol CD válogatásra is. Mindig jó érzés az ilyen, akár a szakma, akár a közönség jelez vissza, hogy tetszik, amit csinálunk.
2007-ben látott napvilágot a Zöld Csillag együttes „Szökésben” című albuma. A CD első részében stúdiófelvételek hallhatók, majd koncertfelvételek következnek, részben a te vendégszerepléseddel…
A 2003-as Tanévzáró Fesztiválon léptem fel velük, arról szerkeszthették fel a dalokat. Sajna eddig még soha nem láttam magát a CD-t.
2008-ban „Pinyó 60” címmel megjelent egy válogatás, kevéssel Köves Miklós dobos hatvanadik születésnapja előtt. A CD anyagának több, mint felén te is hallható vagy, a RABB és a Mini tagjaként. Mikor készültek a felvételek? Pinyó téged is belevont a szerkesztésbe vagy maga állította össze a korongot?
Az én ötletem volt, hogy hozzunk ki Pinyó hatvanadik szülinapjára egy CD-t. Ő elmondta, hogy mit szeretne a régi bandáitól, ahol addig játszott. Magát a válogatást, a licencelést és a kiadást a NarRátor Records csinálta. Ha jól emlékszem, az első két RABB albumról, valamint a „Supersession 2000” és az „Éjszakai harcos” CD-kről válogatták össze a felvételeket.
Majd mikor novemberben kijött a kész CD, kaptam egy telefont a magyar EMI-tól, hogy nagyon érdekli őket ez a „Pinyó 60” dolog. Fogtam magam, beszaladtam. Majd miután beültünk tárgyalni, eladtam nekik lényegében ugyanazt, csak élőben. Így hát 2009. január 17-én az egész előadást rögzítettük a Petőfi Csarnokban, az képezte a koncertkiadványok alapját.
A 2009-es „Pinyó 60 Szuperkoncert” anyagából CD és DVD is megjelent, „Örök lázadók” címmel. Ezen szintén vannak Non-Stop, Piramis, RABB és Mini dalok, valamint Tandem és Besenyő Blues Band is. Milyen emlékeket őrzöl a Petőfi Csarnokban tartott buliról?
Nagyon jó buli volt. Mohai Tomi k.rva jól játszott. 2021-ben, a harmincadik évfordulóra szerettem volna a RABB-ot újra megcsinálni, de mivel úgy éreztem, hogy anno feszültség volt közte és Mucky között, inkább nem vágtam bele. Talán nem is baj, mert ebben a pandémiás hülye helyzetben hatalmas anyagi bukás is lehetett volna egy elmaradt nagykoncert vagy turné…
Az „Örök lázadók” DVD változata bővebb terjedelemben mutatja meg a Pinyó 60 koncertet, mint amennyire a CD-re ráfért. Valamint gazdagon meg lett pakolva extrákkal. Mennyire vagy elégedett a végeredménnyel? Részt vettél valamilyen szinten a kiadvány munkálataiban?
Igen, persze, én voltam a producere, mikor készítettük. Sőt, még azután is. Mert miután leadtam a koncertanyagot, valaki beköpött az EMI-nál, hogy ez ugyanaz, mint a NarRátornál megjelent válogatás. Persze nem volt ugyanaz, csak majdnem, mert ugye a friss, ropogós koncertfelvételeket kapták meg. De ugye Pinyó és együttesei élőben is ugyanazokat a szerzeményeket adták – adtuk- elő, mint ami a másik lemezen is szerepelt.
„Mindenesetre behívatott az EMI akkori vezetője, mellette ült egy csávó, a jogászuk, aki azt mondta, hogy: „Bepereljük magát ötmillió forintra, mert átvágott minket. Valamint az Örök lázadókat sem adjuk ki.” Mondtam, hogy engem aztán beperelhetnek, nincs semmim. A feleségem lakásában élek, azt nem tudják elvenni. Végül aztán elült az ügy és kiadták az anyagot.”
Ez egy nagyon jópofa anyag lett, csak hát elsikkadt, mert nem reklámozták sehol, miután lett ez a feszültség köztünk…
Mire nem jók a sz@rkavarók…
Ja! Mindenhol van sok aranyos okos kos…
2012-ben megjelent egy különleges nemzetközi CD, Paul Camilleri feat. Adam Török néven. Mit kell tudni a „One-Step Closer – Egy lépéssel közelebb a fény felé” albumról?
Paul egy máltai angol gitáros, aki többek között dolgozott Popa Chubby-val is. Mi 2006-ban kezdtünk együtt játszani. Fellépett Svájcban is, ahol látta Tom Beck, a Jammin’ dobosa. Ők is elkezdtek játszogatni. Végül csináltak egy közös lemezt, amire 2011-ben három számot vettek fel velem élőben, Mühle Hunziken egyik első osztályú klubjában. Négyen játszottunk: Paul, Tom és Roland Sumi, a Jammin’ basszusgitárosa és én a „Lusta Blues”, a „Hívj fel” és a „Blues délben” dalokat adtuk elő.
Európa elsőszámú jazzrock klubjában amúgy kétszer is volt szerencsém játszani. Egyszer a Jammin’ The Blues együttessel 1991-ben, majd rá húsz évre, 2011-ben pedig a lemezfelvétellel egybekötött Paul Camilleri koncerten. Bern mellett van ez a hely – volt náluk Jaco Pastorius, de fellépett Miles Davis vagy John Mayall is…
2011-ben meg is jelent Paul Camilleri „One Step Closer” című albuma, de az említett szerzemények nélkül.
Az az önálló német változat, az első kiadás. A 2012-es hosszabb változat, mely tartalmazza a közös felvételeinket Németországon kívül Svájcban és itthon is kapható volt.
2014-ben került a boltok polcaira a Papp-Sárdy NBB. második albuma, a „Toronyirányt” című CD, melyen ismerős dallamokat adtok elő, közösen.
Papp Gyula kért fel az „Este a székelyeknél” egyik adaptációjához egy fuvolaszólóra. Úgy érzem jól sikerült.
Tegyük hozzá, hogy az az adaptáció, az „Ősi székely himnusz”, amit Bartók Béla is hallhatott a gyűjtőútjai során. Így zárult be a kör, bő száz év alatt… Mondjuk Béla bácsi már egyik éjjel sem találkozhatott a Pink Floyd zenéjével…
Igen.
„Végül is valahol pont ez volna a népzene lényege. Biztos vagyok benne, hogy Bartók örülne, ha hallaná a feldolgozásainkat.”
Mit szóltál hozzá, hogy téged nem hívtak a Mandoki Soulmates zenekar Bartók lemezére? Pedig a projektet egyértelműen az Ős-Mini ihlette, mi több Papp Gyula igen sokat dolgozott a rockosított hangszerelésen…
Nem agyaltam túl. Én csak egy mezei fuvolista vagyok. Egyértelműen Gyuszkó a zenei agy ebben a témában – és jogosan. Világszinten is a legjobbak közé tartozik. Vitán felül Papp Gyula az egyik legjobb Bartók interpretátor a világ rockzenéjében.
A felvidéki Expired Passport együttes két CD-jén is hallható vagy vendégként. A 2014-es „ZOO” című stúdiólemezen két dalban fújsz, a 2018-as „Élvejátszva” koncertlemezen pedig három saját dalod adod elő, Lacza Gergőék kíséretében.
Többször is felkértek vendégszereplésre. Szeretek velük játszani. Kiváló zenészek.
2016. augusztus 13-án a P. Mobil vendégeként léptél fel, mely négy évvel később, a „Honfoglalás határok nélkül” című DVD-n jelent meg hivatalos hanghordozón.
A „Honfoglalás” szvit egy nagyszabású darab. Örülök, hogy részt vehettem benne. Egy fuvola imprót tettem hozzá, amivel közép-európai dallamokat próbáltam belecsempészni.
2016. december 3-án az „Elhallgatott zenekarok” fesztiválon játszottál egy „Syrius” néven fellépő alkalmi formáció vendégeként. A koncert részleteiből és egyéb anyagokból 2017-ben dokumentumfilm készült, majd 2018-ban dupla CD+DVD formátumban kiadásra is került. Mit szóltál ehhez a különös Syrius formációhoz? Egyáltalán, hogy kerültél képbe a Syrius kapcsán?
Haverként. Hívtak és örömmel mentem.
Milyen emlékeket őrzöl a fesztiválról? Végig jelen voltál? Megnézted, meghallgattad a többieket is?
Persze. Végig nagyon színvonalas műsor volt. Örülök, hogy a részese lehettem.
Összességében mit gondolsz a kiadványról? Szerinted elég ennyi zene, elégséges ennyi interjú, hogy a Syrius együttes nagy korszakát a jelentőségének megfelelően megismerhesse a következő nemzedék rockzenei iránt érdeklődő rétege?
Azt gondolom, hogy lehetne folytatása. Több ilyen kiadvány kéne, míg élnek a résztvevők és a szemtanúk, mert az utánunk jövők már azt írnak, mondanak, amit akarnak. Jó lenne, ha az erre hivatott helyeken többet áldoznának rá…
Jelenleg is előkészületben van egy hasonló előadás, mit kell tudni a 2022 nyarára várható Syrius-Mini jam session buliról?
„A terv az, hogy 2022. július 6-án az Erkel Színházban lesz egy nagykoncert, „50 éves Syrius-Mini Jamsession” címmel, Orszáczky Jackie emlékére. Az egykori Syrius tagok és közreműködők közül Turai Tamást, Tátrai Tibuszt, Pataki Lacit, Kathy-Horváth Lajost és Ráduly Misit szeretnénk meghívni. A régi Minit pedig Papp Gyula, Németh Karcsi, Németh Lojzi és Török bácsi fogja képviselni.”
Esetünkben további kerek jubileum, hogy ’22 nyarán lesz 50 éves a „Vissza a városba” rockhimnusz.
2019. szeptember 10-én a Karthago együttes vendége voltál. Akusztikus koncertjükön az „Elfogyott a tequila” című opust adtátok elő, mely 2020-ban felkerült bónuszként a 40 éves jubileumi koncertjük második DVD-jére.
Ez is a tévé „Akusztik” sorozatának részeként valósult meg. Nagyon jól sikerült buli volt. Jó volt a ritmus, a kongák és a perkák. Takáts Tomi és Kocsándi Miki is élvezte, Gidóról nem is beszélve. Örülök, hogy meghívtak, annak is, hogy meg lett örökítve ez a fellépés.
Miután a felvételeid kapcsán még hetekig el tudnánk beszélgetni és talán még úgy sem jutnánk az összes végére, ezzel most lezárnám a sorozatot és egyben az olvasók nevében is megköszönöm neked ezt a gazdag életművet! Török Ádám zenéje nélkül kevesebb lenne az életünk. Kívánom, hogy áldásban, sikerben, bőségben és egészségben tudj még alkotni, ameddig csak szeretnél koncertezni és lemezeket készíteni!
Hálás köszönet Hegedűs Istvánnak, Kozák Zoltánnak és Nemes Nagy Péternek a beszélgetés szerkesztéséhez nyújtott szakértelmükért; továbbá Muck Ferencek, valamint a Mini és a RABB rajongóknak, amiért készségesen segítettek kiegészíteni Ádám archívumát!
Fotók: Török Ádám archívuma, kiadói archívumok, T.Erika, TTT Nemzeti Rockarchívum
