Derzsi Bálint a debreceni székhelyű Diktátor együttes vezetője, mely 35. évfordulóját 2021-ben egy új albummal ünnepelte. Sorban a tizenötödikkel, harminc évvel az első után. A sokszoros jubileum kapcsán decemberben ültünk neki beszélgetni, felelevenítendő a távolabbi és közeli múltat, majd persze az aktuális kiadvánnyal kapcsolatos tudnivalókról is fellibbent a fátyol.

A beszélgetés első részében Bálint korábbi zenekaraitól, a Trance, Sikátor, Cox együttesektől, a Taunus és Week-End formációkon át, a nyers, zsigeri, állati metalt játszó Diktátor megalakulásáig jutottunk el. Sok egyéb mellett például azt is megtudhatjuk, hogy kitől kapta Derzsi úr a Vezér nevet, illetve hogy került kosfej a szülői házba…

Derzsi Vezér 1986

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

1953. január 22-én láttam meg a napvilágot, Szegeden. Édesapám után Derzsi Bálint Ferenc volt az akkori leánykori nevem, amin hivatalosan azóta sem változtattam. Valamikor a nyolcvanas évek végén Cselőtei Laci írta az egyik zenekari képünk alá, hogy “Derzsi vezér és hada”. Tudni kell, hogy az már abban az időben is a sokadik felállás volt és ez egy huszárvágással leegyszerűsítette a dolgot. Azóta vagyok Derzsi Vezér, vagy csak simán Vezér.

Volt valamilyen előzménye a zenész-pályának?

Már hogyne lett volna! Az apai nagyfater akart mindig zenész lenni, de végül maradt a puskánál, mert vadász volt. Ezen az ágon egyébként mindenki muzikális volt. Édesanyám magyar-történelem szakos tanár volt és már korán odafigyelt, hogy miket olvasok. Ponyva és egyéb limonádé szóba sem jöhetett! Édesapám – az egyik kartársa unszolására- tizenéves koromban vett egy dobozgitárt az egyik debreceni hangszerboltban. Négyszázhúsz forintért, ami a csodálatos Szegedi Hangszer- és Ládagyár egyik csúcsmodellje volt. Nos, arról egy hét után a legkeményebb szigorral letiltott, mert a tanulás sem ment és a házimunkák alól is elmenekültem. Bújtam a lexikonokat, hogy valahogy meg tudjam szólaltatni a kis kincsecskémet.

Mikor és hol találkoztál a rockzenével?

A ’60-as évek derekán szippantottuk magunkba a “bűnös” nyugati kultúrát, leginkább a tiltott adókról, ami nekünk a korlátlan szabadság érzetét adta. Szóval, egyből a közepébe landoltam!

Kik voltak a kedvenceid, kik számítanak a fő zenei hatásaidnak?

Természetesen azok, akiket hallhattunk azokon az illegális adókon: Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Rolling Stones, Cream, Ten Years After.

Mesélj, kérlek az első zenekarodról!

Egy negyedórás attrakció volt egy vidéki kultúrház színpadán, kölcsön cuccokkal. Az a negyedóra pontosan elég volt arra, hogy felismerjem, hogy nekem is inkább csajozni kellene, mint a többi normális fiatalnak. Az Omegától próbáltuk elővezetni az “Egy lány nem ment haza” című tételt. Nos, ott annyira szánalmas voltam, hogy az a lány biztos, hogy azóta se ment még haza! Haha!

Időben hol járunk? Volt annak a formációnak valami neve?

Valamikor a hatvanas évek vége felé lehetett. Nevünk még nem volt, de lelkesedésünk annál inkább.

keszthelyi katonazenekar 1973

Miként folytatódott a zenei pályafutásod?

Mivel zenét soha nem tanultam, hamar rájöttem, hogy rengeteg pótolni valóm van, ezért egy jó darabig csak visszavonultan képeztem magam. Sok zenekar megkeresett, hogy társuljak hozzájuk, de a kudarc után nem éreztem úgy, hogy eljött volna az ideje. No és még a katonaságon sem voltam túl, ami egyébként is derékba törte volna az elképzeléseimet. Fegyverkeztem, gyarapítgattam a hangszer-arzenálomat és kerestem a legnagyobb kihívásokat. Végül a honvédség alatt megtört a jég, csináltunk a srácokkal néhány progresszívabb felállást és írtunk jónéhány leszerelő nótát is. Mire leszereltem lett is saját kis csapatom. Trance, Sikátor, Cox néven toltuk.

1972-1974-ig voltak ezek a csapatok-nevek, de a seregben még nem volt elkeresztelve a banda. A Trance már a civil korszakomban alakult. Tulajdonképpen a tagok majdnem ugyanazok voltak, csak a dobosok cserélődtek gyakran és olyankor mindig jobbnak láttuk, ha a zenekart is átkereszteljük.

Cox 1978

Milyen felállásban toltátok? Kik voltak az együttes tagjai?

Három gitár, plusz dob volt a koncepció. A legrégebbi tag, rajtam kívül, a másik gitáros srác, Sipos István “Sipi” volt. Aki később, mint hangosító ember, vastagon beírta a nevét a szakmába. Basszusgitáron Nagy Csabával kezdtünk, majd jött Nagy Laci, végül Csordás Laci. A dobosok közül Nagy Barnát említeném meg és Papp Gyuszit. Ez utóbbi poszton volt a legnagyobb elvándorlás, így aztán nem csoda, hogy név szerint ma már nem igazán tudom mindenkinek méltatni a munkásságát, ezúton is bocsánatot kérek tőlük!

A “Gyilkos peronoszpóra” opust elkövető budapesti Sikátor együttes simán csak névrokon, vagy volt valamiféle átmenet, közös pont, közös tag, akármilyen kapcsolat?

Simán névrokon az általam is kedvelt Sikátor társaság, bírom a szövegeiket és a humort a zenéjükben. Mi közel ötven évvel előttük Sikátorkodtunk. Haha! Tehát nem csak térben, hanem időben is meglehetősen távol esünk egymástól. Sajnos személyesen még eddig nem volt alkalmunk találkozni.

Cox 1980

Milyen repertoárral rendelkeztetek? Akkoriban hol tudtatok fellépni?

Összesen alig-alig tudtunk tizenöt dalt elővezetni, ezért félórás gitárszólókkal támogattuk meg a semmit, amit az akkori közönség rendkívül jól tolerált. Persze volt, aki a söntésben vészelte át a dolgot. Haha! Hihetetlen, hogy akkor mennyi bulink volt.

Olyan is megtörtént, hogy szombat délelőtt betoppant hozzám egy aranyos kis vidéki művház igazgató, hogy estére ki vagyunk plakátolva nála. Se kocsi, se telefon, ráadásul az egyik tagunk még vidéken is lakott, de mire elhúzták a függönyt, már a színpadon leledzett a Cox együttes, teljes harci pompájában.”

No persze kivéve Sipit, mert ő ”csak” a gitárját felejtette otthon. Szerencsére mire a hangulat a tetőfokára hágott, már ő is hadra fogható volt! Haha!

Készült valamilyen felvételetek akkoriban?

Már hogyne készült volna, de azokkal már nem dicsekednék. Az idő múltával sorra elkallódtak.

Taunus 1982
Week-End 1983

A következő együttesed, a Diktátor elődjének is felfogható Taunus, illetve Week-End volt. Mikor és miért alakult? Kik voltak az alapító tagok?

Mikor véget ért a Cox őrület és baráti hangnemben megbeszéltük, hogy mindenki más irányban fogja folytatni a zenei pályafutást, azon vettem észre magam, hogy lassan már huszonnégy órája nem játszom egy zenekarban sem és még mindig élek. Haha! Hogy továbbra is életben maradjak, felhívtam egy baráti zenekart, hogy csatlakozhatnék-e hozzájuk. Az volt a Taunus zenekar. Pipó Imre ének, Téglási Imre gitár-ének, Markocsány Tamás basszusgitár-ének és Bányai Sándor dobok. Könnyelműen megkérdeztem őket, hogy mikor lesz az első próba, mire Pipó Imi lazán közölte velem, hogy: mi nem próbálunk, mert már mindent tudunk. Haha! Azért Imi néhány saját szerzeményét titokban megmutatta nekem, amik a következők voltak: “Alszik a város”, “A kéregetők vezére”, “Egy másik világot akarok én”. Végül ezek lettek a legelső Week-End dalok, mert elfogadták a srácok, hogy inkább legyünk már Week-End zenekar. Ez lett végül az addigi pályánk legsikeresebben működő, jelentősebb formációja. Ezzel a névvel sok zenekari versenyt megnyertünk. Többek között Pusztavacson is elsők lehettünk, négyszázezer ember előtt! Feledhetetlen érzés volt. Még azt is eljátszottuk, amit nem tudtunk! Haha!

Sajnos, ahogy egy kicsit jobban ment a szekér, minden addig bennünket fikázó zenész velünk akart játszani. Volt két dobosunk, de minek? Két énekesünk, bár az egyik többet volt a pia miatt a kórházban, mint a színpadon. Volt, akinek szívből és őszintén örültünk és volt olyan is, akinek csak akkor, amikor ment.

Idővel azt vettem észre, hogy annak ellenére, hogy egyáltalán nem iszom, leginkább az ivócimborák kezdtek gyülekezni a zenekarban. Végül meguntam és a Week-End romjain alakult meg a Diktátor zenekar 1986-ban.”

Ahol már nem volt több alku, keményen azt csináltuk, ami nekünk tetszett! Ontottuk a demókat. Egy miskolci kisszövetkezet két dalt is feltett az 1989-es “Black And Speed Metál” című válogatásra tőlünk. Majd a Hajdúton gondozásában 1991-ben jelent meg első önálló lemezünk “Animal Metal” címmel.

Week-End 1984
Week-End 1985

Szálazzuk szét kicsit alaposabban ezt a korszakot! Mikor ért véget a Week-End pályafutása? Kikkel indult útjára az új zenekar?

1986 őszén szűnt meg a Week-End zenekar és onnan már Diktátor van. Eléggé zűrzavarosnak tűnt a váltás, csekélységem maradt továbbra is énekes-gitáros. Dobosunk nem is volt, hanem az 1001 nevű progresszív rock csapatból helyettesített Patai Géza. De előre kikötötte, hogy csak addig, amíg nem találunk mást, Szabó „Zsózsef” Emil tolta továbbra is a basszust. Megszülettek az új dalok: “A sátán kutyája”, a “Macskaszemű ember”, a “Kosfejű rém”, satöbbi. Felléptünk az Edda előtt a PeCsában! Kellettünk volna máshova is, csak hát nem volt ütősünk. Géza, az akkori helyettesítő dobosunk nem adta a nevét és a munkásságát a mi dolgainkhoz.

Miért a Diktátor névre esett a választás?

Mindenképpen egy erőteljes nevet szerettünk volna, ezért esett a választás a későbbi dobosunk, Mező Orbán által javasolt “Diktátor” névre. Sajnos mire ő bekerült a zenekarba, rengeteg lehetőséget ki kellett hagynunk, majd bejelentette, hogy neki csak a hard rock létezik, mint zene. A dobokhoz visszakerült Nagy Barna, aki meglepően jól tudta prezentálni a metalos megszólalást. Köszi Barnus!

Diktátor 1986

A borítóként és zenekari emblémaként is használt koskoponya képet ki alkotta? Miért pont a kosra esett a választás?

Az akkor berobbanó metal bandák mindegyikének volt valami aktuális szörnyecskéje. Hatalmas volt a verseny e téren is, ezért mi sem akartunk lemaradni. A szülői házban találtam fel egy tökéletesen kipreparált kosfejet és miután mindenki rábólintott, el is vittem a legközelebbi fotóstúdióba. Csodálatos felvételek készültek róla, amit azóta sem tudott senki felülmúlni. Ezúton is köszönjük Borza Janinak a kiváló munkáját és a rengeteg jó képet!

Kosfej a családi házban?

Az apai nagyapám valóban vadász volt. A szüleim pedig pedagógusként tevékenykedtek életük végéig. Ahogyan azt mondják, cipésznek jó cipője, szabónak jó nadrágja, pedagógusnak jó gyermeke… Na, szóval az olyan ritka, mint a fehér holló. Haha! Viszont népszerűségüknek köszönhetően sokféle ember megfordult nálunk, sokféle ajándékkal kedveskedve. Így került a kosfej is hozzájuk, amit idővel elkunyeráltam tőlük.

Folytatjuk!

Fotók: Derzsi Vezér / Diktátor Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum