Scholler Zsolt multi-instrumentalista, zeneszerző, hangmérnök és zenei producer a Korál és a Sirokkó együttesek basszusgitárosaként vált országosan ismertté. Előzőleg számos egyéb zenekarban is játszott, így például a Fáraó együttesben vagy a Szénich Trióban, a Sirokkót követően pedig Németországban folytatta pályafutását. A beszélgetés második részében a rocker Korál megalakulásáról és kezdeti időszakáról osztotta meg emlékeit.
Mikor és hogyan kerültél az újjáalakuló Korál együttesbe?
Fecó egy ideig külföldön vendéglátózott, így megszakadt a kapcsolatunk. Egészen 1977 nyaráig nem is hallottam róla. Majd egy augusztusi estén a sors keze mindent megváltoztatott. Lugóval /Lugosi Laci – Beatrice/ ballagtunk Budán, gitárral a kezünkben, a próbáról hazafelé, amikor egy piros Fiat megállt mellettünk és egy csinos fiatal hölgy odaszólt nekünk a letekert ablakból: “Sziasztok!“ Lugóval összenéztük, na ma szerencsénk van, leszólít minket egy jó csaj. Mire a másik oldalon kinyílt az ajtó és Fecó szállt ki a kocsiból, majd ő is köszönt: “Szia Zsolt! Alig ismertelek meg. Hova mentek? Látom, még mindig gitározol.“ E véletlen találkozás előtt sokáig nem hallottam róla semmit, így nagyon meglepett, hogy Fecó még mindig emlékszik rám. Elmondtam neki, hogy Lugóval zenekarozunk, trió felállás, satöbbi. Majd Fecó azt kérdezte, hogy meg lehet-e hallgatni a bandát, mi meg mondtuk neki, hogy itt egy kazetta, ezen rajta van a mai próba, elviheted. Pár perc beszélgetés után elmentek a kazettával. Lugó meg megkérdezte: “Ki volt ez?“ Nem ismerte fel, akkor Fecó még nem volt egy nagyon ismert zenész.
Ez érdekes, mert mikor sok-sok évvel később megismerkedtünk és a Taurus-ról beszélgettünk, úgy tűnt, eléggé képben van. Más kérdés, hogy szinte mindig csak Som és Béla volt nála a téma…
Ebben igazad van, Fecó a Taurusban játszott, így minden Taurus rajongó ismerte, mint tagot. De akkoriban igazán ismertek még csak Radics Béla és Som Lajos voltak.
Tehát Fecó elvitte a próbatermi felvételeteket…
Másnap este csengett otthon a telefon, a vonal másik végén Fecó: “Szia! Kik játszanak ezen a kazettán, amit adtál? Mert ezek nem ti vagytok, azt nem hiszem el.“ “Oké, akkor gyere el a próbára! Ott majd meglátod, hogy mi játszunk.” – feleltem. Majd még elmondtam neki, hol a próbahely, ő meg azt válaszolta, hogy pár nap múlva benéz. Ezzel számomra az ügy le is záródott. Nem gondoltam, hogy lesz folytatása. Ehhez képest pár nap múlva nyílik a próbaterem ajtaja és meglepetésemre Fecó áll az ajtóban, Debreczeni Csabával, Bucival. Az állunk a földig leesett…
Rövid bemutatkozást követően beszóltak, hogy akkor játsszuk azt, ami a kazettán van. Az adrenalin felugrott a csúcsra, de nem a majrétól, hanem a mi majd megmutatjuktól. Nyomtuk a nótákat megállás nélkül, amíg nem szóltak, hogy “Kösz, ennyi elég! “ Nem mondtak semmit, elköszöntek és elmentek. Mi meg ott álltunk és kérdeztük egymástól: “Ez meg mi volt? Ennyire nem tetszett volna a műsorunk a profi zenészeknek?”
Gondolom, végül nem ez lett a megfejtés…
Nem sokkal később, egy szeptemberi estén mentem haza a próbáról, mikor anyám szólt, hogy: “Fecó már többször keresett, monda, hogy hívd fel, akar veled beszélni!“ De nem hívtam vissza, mert úgy gondoltam, hogy nem fontos. Pár nap múlva ugyanez a játék… Anyám ismét mondta: “Fecó már megint többször keresett és mondta, hogy mindenképpen hívd vissza!“ Gondoltam, ha már megint felhívott, akkor mégiscsak fontos lehet. Visszahívtam, majd arra kért, hogy Lugóval menjünk fel hozzá, de csak mi ketten. Gondoltam biztos a próbáról akar valamit mondani. Olyan, hogy zenekar, még távolról sem merült fel bennem, ő már rég a profi ligában mozgott, mi meg még csak a próbateremben. A megbeszélt estén megjelentünk nála. A csinos fiatal hölgy, akit augusztusban az autóban láttunk, nyitotta az ajtót, mint kiderül a felesége volt. Fecó a szobában ott ült Debreczeni Bucival, egy rövid smalltalk után közölte, hogy Bucival egy zenekart akarnak csinálni és miután hallották a próbán, hogyan játszunk, minket szeretnének bevenni a bandába. A meglepetéstől egy ideig eltartott, mire meg tudtunk szólalni. Aki Lugót igazán ismerte, az tudja, hogy nála az “ami szívemen, az a számon” volt a kommunikáció. Ő szólalt meg először: “De nekünk van zenekarunk és nem akarjuk otthagyni.“ Én is ugyanazon az állásponton voltam, akármennyire megtisztelő is volt az ajánlat, mi már hónapok óta minden nap gyűrtük magunkat a próbateremben. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy sikerült a zenei elképzeléseinket profin megvalósítani. Fecóék ajánlata volt a bizonyíték. Ezen túl Soldos Lacival szemben – aki velünk, a két zeneőrült gitárossal ezt végigcsinálta- sem lett volna korrekt a dolog. Mi nem voltunk karrieristák, nem az számított, hogy milyen magasra tudunk a karrierlétrán felmászni. Nálunk a zene számított. Ma is csak az számít.
Fecóék nyilván nem ilyen reakcióra számítottak…
Nagyon meglepődtek, ilyen válaszra biztosan nem számítottak. Na, ja, ők voltak a profi zenészek. Csak annyit mondtak, hogy: “gondoljátok át, nem sürgős!“ Ebben maradtunk akkor, de mégsem ez lett a vége a sztorinak, mint pár nap múlva kiderült. Attól fogva majdnem minden nap felhívott Fecó, azzal, hogy: “gyere át, akármikor jöhetsz, dumáljunk egy kicsit!“ Körülbelül két hét múlva feladtam az ellenállást és egyik este a próba után felmentem hozzá. Nagyon jól elbeszélgettünk, ki milyen zenét szeret, melyik zenész vagy zenekar a kedvence. Közben sok zenét hallgattunk.
„Hetente többször is fent voltam nála, sokszor ott is aludtam, mert olyan későig beszélgettünk, hogy már nem volt villamos hazafelé. Pár hét után láttam, hogy Fecóval eléggé egy sínen vagyunk zeneileg. Ezekről a beszélgetésekről Lugónak mindig beszámoltam és elmondtam neki, hogy zeneileg, a trió felállás ellenére nem vagyunk messze Fecó zenei világától. Meg, hogy talán egy billentyűssel együtt játszani, kibővítése lenne a mi zenei elképzeléseinknek. Így végül megegyeztünk, hogy beszállunk Fecó zenekarába.”
Volt megint egy megbeszélés, Fecó, Buci, Lugó és én voltunk jelen. Mi ott elmondtuk, hogy benne vagyunk a közös zenekarban. Ennek ellenére mi a trióval tovább próbáltunk, mert nem igazán bíztunk benne, hogy lesz ebből valami. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Sajnos részben igazunk is lett, mert idővel a káosz egyre nagyobbra nőtt.
Soldos Lacit beavattátok, tudott a dologról?
Természetesen! Nem örült neki, de ha három ember minden nap, órákon keresztül egy kis helyiségben összezárva zenél, kialakul egy szoros baráti kapcsolat, akár mennyire rosszul esik a válás, örülsz a másik sikerének. Rosszul ő sem járt, a végén Radics Bélával játszott együtt a Tűzkerékben.
Aztán mégsem úgy alakult, hogy beindult a Fecó, Bucom, Lugó, Scholler négyes, mint Korál 2.0…
Elnézést, de Korál 2.0-ról nem beszélnék, mert Koncz Zsuzsa kísérő-zenekarát senki nem nevezte Korálnak, csak Koncz Zsuzsa kísérő-zenekarának! Az együttesünk, mint Korál 1978. május 1-től lett ismert, így Korál 2.0-nak inkább a Dorozsmai beszállásától lehet számítani.
A ‘75-ös önálló Korál kislemezek miatt gondoltam az előzményeket az első verziónak, de értem az álláspontod. Szóval Lugóval rábólintottatok az együttműködésre, de mégsem úgy alakult, mint arról addig szó volt…
Fecó elkezdte a szervezését a dolgoknak. Majd egy napon Lugó odaszólt nekem: “Buci felhívott, hogy menjünk el hozzá ma este, de csak mi ketten és ne szóljunk Fecónak…“ Hoppá! Ez mi? Este, ahogy megbeszéltük, beugrottunk hozzá. Mondta, üljünk le! Fontos, amit mondani akar. Mi leültünk, ő meg azonnal belekezdett: “Nem miattatok, veletek semmi gondom, ti jól játszotok, de én kiszállok a bandából. Fecó még nem tud róla, először nektek akartam elmondani, nehogy azt higgyétek, hogy ti vagytok az okai ennek. Ez személyes ügy. Ne szóljatok Fecónak! Én ezt majd letisztázom vele. És ne adjátok fel a triótokat, mert lehet, hogy Fecó bandájából nem lesz semmi.“ Megdöbbenve köszöntünk el. Az úton hazafelé beszélgettünk. Meg voltunk róla győződve, hogy ennyi volt. Milyen jó, hogy nem adtuk fel a bandánkat… Pár nap múlva jelentkezett Fecó, hogy menjünk fel hozzá, ahol aztán elmondta a Buci ügyet. De hozzátette, hogy keres dobost, úgyhogy nincs vége a bandának. Kérte, hogy beszéljük meg, ki, mit tud betenni a zenekar felszerelésébe. Abban az időben ez nem volt egyszerű dolog. Magyarországon nem lehetett ilyen cuccokat venni. A zenekarok vagy külföldről hozatták a felszerelést, értsd csempészték, vagy itthon csináltattak másolatokat.
Debreczeni Csaba Buci távozása után vajon mitől lett sürgős a felszerelés átbeszélése? Addig nem esett szó anyagi dolgokról?
Annakidején egy fontos téma volt, hogy milyen cuccod van, mit tudsz betenni a közösbe. Mármint hangtechnikailag. Ha nem volt jó motyód, akkor akármilyen jó voltál, nem vettek be a zenekarokba. Erre én gyorsan ráláttam, ezért tizennyolc évesen kölcsönkértem pénzt és megvettem nagyon drágán azt az egyetlen basszus Marshallt, amit hivatalosan hoztak be Magyarországra, a hangszerbolton keresztül. Visszatérve a kérdésedre: itt jött a probléma Lugóval! Neki “csak” egy 50 Wattos kisfejű Marshall erősítője volt – ami ma már egy legenda, és egy vagyont ér, Németországban akár 8000 eurót is adnak érte-, ezen kívül semmije. Pénze sem – sajnos ő a pénzzel nem tudott bánni-, amivel esetleg a közös cuccba be tudott volna szállni. Nálam ilyen probléma nem volt, 100 Wattos Marshall torony és Aria Pro basszusgitár – amit egyébként utáltam, de az én álombasszusomat, a Rickenbacker 4001 típust csak nyugaton lehetett kapni. Ráadásul nagyon drágán, így senki sem akarta becsempészni, mert nem keresett volna rajta szinte semmit. Ezeken kívül volt egy húszcsatornás keverőm, mikrofonom, satöbbi, így velem nem volt probléma. Fecó azt mondta nekünk, hogy ez az egy gond van csak Lugóval, mert valahogy össze kell szedni a technikát. Pár nap múlva Fecó felhívott, hogy menjek fel hozzá, de csak egyedül. Ott aztán kérdezte tőlem, hogy Lugó nélkül is benne lennék-e az ügyben, mert ő ismer egy másik gitárost, aki passzolna, és anyagilag is hozzá tud tenni a felszereléshez. Ez nagyon szíven ütött engem, mert Lugó nem csak zenésztárs, hanem szinte egy testvér volt számomra, így a válaszom egy határozott “NEM“ volt.
Persze ettől még szegény Lugosi Lacinak később sem lett komolyabb cucca…
Másnap a próbán elmondtam Lugónak szóról-szóra, mi volt. Majd ezzel lezártuk az ügyet.
„Néhány nap elteltével ismét jelentkezett Fecó, hogy találkozzunk, mert lenne egy megoldás. Ami a következő volt: Fischer Lacit elcsábítjuk a Beatricéből, cserébe Feróék beveszik Lugót gitárosnak.”
Már ismertem Fischer Lacit, mert egyszer az egyetemi klubban helyettesítettem a basszusgitárosukat. Láttam-hallottam a Beatricét, még akkor, amikor nem rockzenét játszottak, hanem az akkori nyugati slágereket – Nagy Feró módján. A terv szerint nekem kellett puhatolózni Fischer Lacinál, hogy lenne-e kedve hozzánk átjönni. Volt neki, mert ő már régóta Deep Purple fan volt és az akkori Beatrice hakni zenéje kezdett az agyára menni. Viszont nem akarta a zenekarát otthagyni, csak akkor, ha talál egy megfelelő gitárost maga helyett. Pár nap múlva Fecó megjelent Fischer Lacinál és elmondta neki a tervet. Miután Laci beleegyezett az elképzelésbe, Fecó felhívott engem, és közölte, hogy működik a dolog, ha beleegyezek. Azt válaszoltam neki, hogy megbeszélem Lugóval, ha ő is beleegyezik, akkor oké. Ha nem, akkor én maradok a triónkban.
Lugót ismerve nem lehetett egyszerű ez a dolog…
Napokig beszélgettünk erről a Lugóval. Nem nagyon tetszett neki a dolog. De a végén az utolsó érvem meggyőzte: “A helyzet a következő, te belépsz egy működő, ismert zenekarba, a te tudásoddal egy hét múlva már fel is léphettek. Pénzt keresel és amennyire téged ismerlek, hamarosan egy rockos banda lesz a Beatricéből. Ezzel szemben én a bizonytalanba megyek bele, egy alakuló zenekarba, még az is lehet, hogy a Fischer Laci visszalép, dobost meg még keresni kell. Ha ez mind összejön, akkor hónapokig próbálnunk kell, hogy a műsor összeálljon. Majd a legnagyobb kérdőjel! Lesz-e vajon ennek eredménye? Elfogadja a közönség a zenekart? Lesz-e annyi koncert, hogy megéljünk belőle? Lehet, hogy a végén az lesz, hogy te ott állsz a színpadon, mint sikeres zenész és röhögsz rajtam, mert én meg lenn állok a közönség között, sikertelenül és zenekar nélkül!“ Erre az érvelésre végül meghajolt és beleegyezett. De azzal a kikötéssel, hogy ha egyikünknek sem jön össze, akkor megint összehozzuk a triót. Ezzel egyetértettem, mert nekem is ez volt a tervem. Már csak Soldos Laciról kellett gondoskodni, hogy valahol zenélhessen. Ez lett a Tűzkerék sztori…
Azt is ti intéztétek? Vagy keresett magának egy új bandát és kész?
Őszintén mondva, erre már nem igazán emlékszem. A Korál indulásakor tapasztalható káosz elmosta ezeket az emlékeket. Ezért inkább erről nem nyilatkozok semmit, nehogy hülyeséget mondjak. Valószínűleg Soldos Laci erre jobban emlékszik, hiszen ez az ő zenei pályafutása volt.
Utána volt még dobos-keresés vagy kész helyzetbe csöppentetek, mert Padost már kinézte Fecó a bandájába?
Ezek után szóltam Fecónak, hogy részemről oké a történet. Fischer Laci nekem is passzolt, ő egy jó rockgitáros, a hangszer nagyon jól szól a kezében, a feeling is ott van. Fecó mondta, hogy dobosról ő gondoskodik, már van is egy jelöltje a képben: Pados István. Mi, Fischer Lacival Pados Pistit nem ismertük előzőleg, így fogalmunk nem volt arról, hogy, hogy játszik, vagy, hogy milyen arc. Csak annyit tudtunk róla, amennyit a Fecó nekünk elmondott.
Mit mondott róla Fecó? Milyen volt vele együtt zenélni? Hogy írnád le a stílusát?
Pistit nem ismertem, így fogalmam sem volt arról, hogy játszik. Fecó annyit mondott el nekünk, amennyit ő tudott róla, hogy korábban melyik zenekarban játszott, illetve játszik. Valamint, hogy milyen zenekarokat szeret és kik a kedvenc dobosai. Mi bíztunk benne, hogy rendben lesz a dolog, ha Fecó őt választotta dobosnak. Azon kívül elmondta, hogy Pisti nős és a felesége terhes, ez meglepett minket, mert Pados fiatalabb, mint mi. Arra nem is gondoltunk, hogy ez később problémát okozhat. Örültünk, hogy végre összeáll a zenekar, de végérvényes még semmi nem volt. Csak az első próba után derül ki, ki marad, és ki megy.
Soldos Laci bevétele fel sem merült, mint a demó-kazettán hallható harmadik tag?
Érdekes módon nem, de Fecó szemszögéből nézve logikus a hozzáállás, mert akkor úgy nézett volna ki a dolog, hogy ő szállt be hozzánk és nem minket vett be a zenekarába.
Tehát valamikor 1977 egyik őszi hónapjában összeállt az első működő négyes. Időben hol járunk? Miért csak a következő év elején kezdtetek próbálni?
Az összeállás 1977. november-december körül volt, és működésről még nem lehet beszélni, mert egyetlen hangszeres próba sem volt. Fischer Lacinak még le kellett játszani pár bulit a Beatricével és Pistinek is volt még egy-két bulija.
„Fecó és én a technika összeállításával és beszerzési lehetőségeivel voltunk elfoglalva. Meg kellett tervezni a komplett felszerelést, mit tudunk itt megvenni és mit kell külföldről behozni. Majd meg kellett szervezni a németországi bevásárló utat, útlevelet intézni, mert akkor még engedély kellett hozzá, hogy az ember nyugatra utazzon és az legalább három hónapig tartott. Ezek voltak az okai annak, hogy csak 1978 elején kezdtük el a próbákat.”
Mikor véglegesült a Korál név használata? Egyetértetettek az elnevezéssel?
1977 végére eldőlt, hogy a Korál név megmarad. Jobbat nem találtunk és mivel Fecó már ezen a néven zenekarozott, így hivatalosan is egyszerűbb lett ez által a dolog. Ehhez tudni kell, hogy akkor nem úgy volt, hogy csináltam egy zenekart és kész. Ahhoz, hogy egy banda felléphessen, hivatalos engedély kellett az Országos Rendező Irodától, röviden ORI-tól, ahol a zenekarnak le kellett vizsgáznia. És, ha a száz éves szakik, akik a rockzenét utálták, rábólintottak, akkor kapott az együttes egy engedélyt, ahol az is megvolt határozva, hogy koncertenként a csapat tagjai mennyi pénzt kaphatnak.
Számodra mi volt az 1977-es, 1978-as felállás eredeti koncepciója?
Tervezett koncepció nem volt. Mindenki a rockzenét szerette, így egyértelmű volt, hogy melodikus rockot fogunk játszani, sok improvizációval. Ahogy az akkori sztárbandák játszottak. Azáltal, hogy Taurus számok is bekerültek a repertoárba, így egy bizonyos zenei irány már eleve meg volt adva.
Nem zavart a Taurus örökség továbbvitele?
A Taurus rockzenét játszott, így ez nem volt probléma. Főleg azáltal, hogy mi a saját egyéni játékstílusunkat beletettük, így „Korál zene” lett belőle.
Viszont a korábbi Korál repertoárjából csak a “Hazafelé” maradt meg, a többi feledésre ítéltetett…
Fecó nem nagyon büszkélkedett Koncz Zsuzsa kísérő-zenekarával. Engem mindenhova elvitt korábban, de arra a Korálra soha. Ezek szerint a “Hazafelé” volt az egyetlen nóta, amit értékelt a korábbi repertoárból…
Mennyire kerültek bele a triós témáitok, dalaitok, dallamaitok az új Korál programjába? A lemezborítók tanulsága szerint a kislemezeken, majd az első albumon is kizárólag Balázs Ferenc és Fischer László a zeneszerzők. A másodiktól pedig már Dorozsmai Péter is. Viszont téged vagy Lugót sehol sem látni a kreditek között.
Egyáltalán nem került át onnan semmi sem. Lugó és én ezeket a témákat, vagy nótákat megtartottuk az esetleges későbbi trió számára. Később, amikor én már külföldön éltem, Lugó egy-két témát felhasznált a Beatricében. Akkoriban én úgy döntöttem, hogy a Korálnak nem írok zenét, hogy a stílusa megmaradjon. Fecó és Fischer Laci zenéi adták meg a csapat zenei karakterét, és úgy véltem, hogy egy harmadik zeneszerző, azt csak tönkretenné, mint ahogy az a Korál második albumán egyértelműen hallható is…
Utóbbira majd visszatérünk később. De maradjunk még kicsit a korábbi formációnál! Megítélésed szerint mitől és miként működött olyan kitűnően együtt a négyesetek eltérő karaktere? Hogyan alakult ki az új Korál arculata és jellegzetes megszólalása?
A csapat egyedi hangzása az új nótákból és a zenekar tagjainak egyéni játékstílusából alakult ki. Balázs Fecó egy kiváló rock orgonista. Fischer Laci a rockos, melodikus játékával és a gitárhangzásával – mert akkoriban senkinek nem szólt úgy a kezében a gitár, mint neki- kiegészítette Fecó játékát. Ezt alátámasztotta Pados István dinamikus, sodró dobolása. Amit én csak motornak hívtam, mert a játékával, mint egy motor vitte a zenét előre. Ehhez jöttem én, egy trió zenén felnőtt gitáros, aki basszusozik. Aki egy-egy agresszív basszushanggal nem a hagyományoknak megfelelő stílusban játszik.
Mikor éreztétek, hogy a gyakorlatban is működőképes a formáció?
Már az első próbán éreztük, hogy ebből lesz valami. Fischer Laci kinyílt, mint egy hervadt virág, ha vizet kap. Végre igazi rockot játszhatott, meghajthatta az erősítőjét, ahogy kell. Fecó ugyanúgy. Véget ért a hosszú hónapokig tartó rágódás, lesz-e ebből valami… Össze fog jönni?
„Neki akkor a karrierje múlott ezen, de az első nóta után tudta, ez jobb lesz, mint a Taurus – ahogy megszólalt a dögös, rockos, dinamikus hangzás. Akkor egyetlen zenekar sem szólt úgy Magyarországon, mint mi!”
Pados Pistivel azonnal ráéreztünk egymásra zeneileg, annak ellenére, hogy egyáltalán nem ismertük egymást előtte. Fogalmunk nem volt arról, hogy játszik a másik, mégis minden probléma nélkül átvettük egymástól a ritmust és a dinamikát. Néhány napi próba után már emberileg is összeállt a csapat. Fischer Laci egyik beszólásából pedig jelszó lett, amit később minden koncert előtt, így az 1978. május elsejei előtt is, mint csapatbuzdítót használtunk.
Mi volt akkor a Korál jelszava?
Ez volt a: “Megrakjuk!“ Mint kiderült, tényleg megraktuk. Az első koncerten – és tényleg az volt a legelső, sehol nem léptünk fel előtte- máris kirobbanó sikerünk volt, ami felejthetetlen. Azóta sem hallottam olyanról, hogy egy ismeretlen zenekar a bemutatkozó koncertjén ilyen sikert aratott volna. Azt hiszem, életünk végéig büszkék leszünk erre.
Megítélésed szerint, mennyiben volt ez köszönhető a névnek, tehát az előző Korál felállásoknak, illetve Fecó Radics-Taurus örökségének?
Egyáltalán semmi, az előző Korált csak a Koncz Zsuzsa rajongók ismerték, ha egyáltalán. A tauruszosok pedig a Piramishoz és a Tűzkerékhez álltak át. De az 1978. május elsejei Korál koncerten a közönség kórusban kiabálta, hogy: “Jobbak, mint a Piramis!“, majd: “Vissza, vissza!“. Nem kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy a Korál saját jogon lett sikeres és nem valami múltbeli zenekar miatt!
Vikidál érkezéséről, majd gyors lelépéséről máig furcsa pletykák keringenek. Mennyit tudtál az énekes bevételét érintő háttér-beszélgetésekről, Fecó terveiről? Illetve miként érted meg a vikidálos korszakot?
Eredetileg Vikidál nem volt a képben. Az énekes szerepe még nem dőlt el. Igazából senki nem akart énekes lenni, így a végén Fecóra maradt ez a feladat, ő ismerte a dallamot, a szövegeket pedig Horváth Attilával közösen dolgozták ki. Így a próbákon eleve Fecó énekelt.
„Egy napon Vikidál Gyula lejött a próbaterembe és meglepetésünkre közölte, hogy beszállna a bandába. Csodálkoztunk, mert tulajdonképpen akkor is aktívan a P. Mobilban volt, és nem hallottunk arról, hogy kilépett volna. Ennek ellenére beleegyeztünk, mert gondoltuk, ezáltal még jobb lesz a zenekar. A próbákon aztán észrevettük, hogy nem igazán passzol a csapatba.”
Bár Fecó éneklése nem volt tökéletes és rockos, de adott a zenénknek egy bizonyos karaktert, azon kívül Vikidálnak volt egy-két furcsa ötlete, amin igen meglepődtünk. De ebből nem lett probléma, mert ahogy jött, úgy el is tűnt. Minden szó nélkül. Feltűnt, majd eltűnt. Mint egy hullócsillag. Számomra ennek az ügynek nincs jelentősége. Akkor arra is gondoltunk, hogy talán kémkedni küldték. De hogy ki, azt nem tudtuk. De ez többé nem volt téma. Mentünk tovább nélküle, négyesben, ahogy elkezdtük.
Miben lógott ki Gyula a Korálból? Mondasz egy-két példát a meglepő Vikidál ötletekre?
Erről inkább nem beszélek, hagyjuk a múltat nyugodni!
Rendben! Viszont arra még kíváncsi volnék, hogy anno, az első időkben Fecó mennyire avatott be titeket az együttes érintő, a Korál átalakítását illető terveibe… Mikor ilyesmiről kérdeztem, mindig letudta annyival, hogy az ő zenekara, ergo az ő döntése, és kész.
A kezdetben még nem így volt. Mint zenekarvezető, persze ő hozta a híreket, hogy mikor, mivel kapcsolatban, mi van tervezve. De aztán közösen megbeszéltük, hogy mi, hogy legyen.
Mondasz rá példát!
Például a fellépőruha kérdése. Milyen legyen, vagy egyáltalán legyen? Vagy, hogy lesz a színpadi felállás, szóval ilyen dolgokat. Amikor Pados Pisti elment, Papp Tamás, majd utána Dorozsmai Péter kiválasztásába is be voltunk vonva.
Mit lehet tudni Pados kiszállásáról? Meglátásod szerint mi vezethetett Pisti kilépéséhez?
Mint már említettem, Pisti felesége már terhes volt, amikor Pados hozzánk került. Majd mire a Korál elkezdte a koncertezést megszületett a baba. Akit “Korál Baby“-nek neveztünk, mert az a felállás olyan volt, mint egy család, így a “Baby” is hozzánk tartozott. Pados Pisti, mint családfő bizonyos dolgokat másképp látott, mint mi. A megélhetési problémák és a felelősség a családdal szemben sokat nyomott a latba. Akkor a Korál még nem keresett sokat és mi ezeket a problémákat nem éltük át, nem is láttuk. Pisti a hibát ott követte el, hogy ahelyett, hogy hozzánk fordult volna a problémáival, elkezdett a háttérben más megoldást keresni. Gyakorlatilag az utolsó pillanatig nem tudtunk semmit, majd érkezett egy kés a hátunkba… Hol volt a hite a zenekar eredményességében?
Megbeszéltétek ezt vele utólag? Egyáltalán volt mód kommunikációra vagy csak gyorsan disszidált és aztán évekig nem láttátok egymást?
Nem volt rá mód, mert miután elment, a kapcsolat teljesen megszűnt. Mi nem tudtunk róla semmit, ő pedig évtizedekig nem jelentkezett. Akkoriban ez nem volt olyan egyszerű, mint ma. Valakivel kapcsolatot felvenni külföldről egy külön kálvária volt. Sem internet, sem mobiltelefon nem állt rendelkezésre. Körülbelül 2010-ben lehetett, hogy az interneten keresztül Pisti megtalált és felvette velem a kapcsolatot. Akkor természetesen beszéltünk erről a kilépési ügyről is, így számomra a dolog elintéződött. A baráti kapcsolatot Pistivel azóta is tartjuk.
Hogy találtatok Papp Tamásra?
Először ki kellett hevernünk a sokkot. A csapat akkorra indult be igazán, ezért számunkra teljességgel érthetetlen volt Pados István kilépése. A rajongók így szerettek minket, zeneileg is passzolt, nem tudtuk, hogy egy új dobossal ez megmarad, vagy sem. Fecónak azonnal a Taurus sorsa ugrott be, ott is így kezdődött a vége, ezért ő ezt soha nem tudta Pistinek megbocsátani. Laci is ugyanúgy volt vele, én lenyeltem a békát, csalódottan, harag nélkül. Pisti kilépése megrázta a csapat hitét abban, amitől a zenekar sikeres lett. Konkrétan abban, hogy mi négyen mindent elérhetünk. Végül Papp Tomit is Fecó ajánlotta. Ő volt az, aki az ORI büféjébe járt, ahol akkoriban a zenészek találkoztak, iszogattak, és közben elmesélték az újdonságokat a zenekarokról. Így hallott Fecó Tomiról.
Mennyire ment zökkenőmentesen a váltás?
Aránylag simán. Bár Papp Tamás egy egész más dobos volt, mint Pados István. Tamás egy precíz rock dobos, aki a kettő-négyet keményen leüti néhány breakkel. Ehhez hozzá kellett szoknunk. Egy-két hét múlva már össze is állt a program és ment minden tovább. De már nem volt ugyanaz, mint korábban. Valami nem passzolt, ezt Tomi is érezhette, mert hamarosan bejelentette, hogy kiszáll. Mi pedig megint ott álltunk dobos nélkül. A hangulat a zenekaron belül egyre rosszabb lett. Fél éven belül két dobost is elveszítettünk, és ahelyett, hogy tovább léptünk volna, ismét mindent elölről kellett kezdeni.
Folytatjuk!
Fotók: Scholler Zsolt archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
