2. rész
Tőzsér József biokémikus, molekuláris virológus és zeneszerző. A prog rockban utazó Android együttes és egyéb más debreceni zenekarok egykori- és jelenlegi billentyűse már az 1970-es évek első fele óta aktív közreműködője a hazai rockéletnek. Számos zenei szvit komponálása és irodalmi téma megzenésítése után 2019-ben nagy fába vágták fejszéjüket: elkezdték a teljes Android életmű módszeres újrarögzítését, majd professzionális újrakiadását. Az “Édentől keletre” és a “Svejkfigurák” friss verziói már el is készültek, miközben párhuzamosan további két újabb kiadványon dolgoznak.
A beszélgetés második részében az Android ‘80-as és ‘90-es évekbeli produkcióit vettük górcső alá. Továbbá érintettük még Józsi egyéb, a korszakhoz kapcsolódó zenekarait is, mint például a 1001 együttes, a Camera 06, a Tűzlabda és az Ulixes.
– Az előző részben ott hagytuk abba, hogy már Android néven muzsikáltok és összeálltak az első kompozícióitok is. Hol volt alkalmatok fellépésre?
– Meglepően sok koncertet adtunk Debrecenben, elsősorban egyetemi rendezvényeken. Gólyabálok, Forradalmi Ifjúsági Napok, Kollégiumi Napok, Jazz-Pop-Rock fesztivál, de felléptünk Nyíregyházán és Budapesten is. Ugyanakkor az 1981-es Orosházi Jazz-Pop-Rock fesztivál után csatlakozott hozzánk Bodnár Attila, és vele a megyében nagyon sok bulit játszottunk, a későbbi Tűzlabda programhoz hasonló számokkal. Attila ‘83-ban Budapestre költözött, és ha jól tudom előbb a HIT-ben énekelt, majd utána tért át a Modern Hungária stílusú zenékre.
– Igen, 1983-ban a HIT együttesben folytatta, majd utána megcsinálta a Modern Hungáriát és a Modern Systemet. Létezik olyan vélekedés is a HitRock egyes tagjai között, hogy Attila csak amolyan ugródeszkának használta a rockzenekarokat. Nálatok mi a tapasztalat? Működött a dolog? Jól be tudott illeszkedni?
– Nekem jó emlékeim vannak a vele való munkáról. Nagyon jól énekelte a saját és a cover számokat is. Az egyértelmű volt, hogy nem egy elkötelezett rockzenész, a karrier fontosabb volt a számára. Szerintem ezzel nincs is baj. Még a befutása előtt megkeresett, hogy volna-e kedvem slágerzenéket írni? Nem volt, és valószínűleg nem is lettem volna alkalmas erre a feladatra.
– Az Androidnak addigra viszont már nem csak önálló dalai voltak, de egy összefüggő komplett előadása is…
– 1982-ben csináltunk egy színpadi darabot Jaroslav Hasek “Svejk, a derék katona” című könyvéből, a KPVDSZ irodalmi színpaddal. A forgatókönyvet készen kaptam, az alapján írtam meg a dalszövegeket és a zene döntő többségét. A produkció összehozása Sári Zsuzsa érdeme, aki közreműködött az Android korábbi koncertjein is, ebben a produkcióban is fellépett. Ő később a Magyar Rádió szegedi stúdiójának lett a munkatársa. A darabot Magi István rendezte, aki később a Csokonai Színház igazgatója lett. Nagyon sok munkánk volt benne, mindössze kétszer adtuk elő, sok szereplővel, emlékeim szerint frenetikus sikere volt.
– Zsuzsa konkrétan mikor és miben működött közre?
– Zsuzsa már a legelső fellépésükön is velünk tartott. Egyrészt konferált, másrészt azokat a szövegeket mondta, például “A Harangozó” vagy a “Máté 26:47”, melyek alatt zene is volt.
– Honnét jött az indíttatás bibliai témák megzenésítéséhez? Akkoriban hivatalos szinteken nem volt nagy öröm az ilyesmi. Nem szóltak be érte az elvtársak?
– Az igazság az, hogy nem vagyok vallásos, viszont nagyon sokat forgattam a Bibiliát, mert rendkívül érdekesnek találtam. Ugyanakkor az “Iskarióti Júdás” nem a klasszikus teológiai elképzeléseket követte. Akkoriban olvastam Graves “Jézus király” című könyvét, melyben Jézust egy akkori lázadó forradalmárnak írja le, aki a próféciák beteljesítéséhez elárultatja magát a legjobb tanítványával. Jézus járt Indiában is, így elsajátíthatta a jógikra jellemző képességeket. Akkor valójában a keresztre feszítésnél nem is szegeztek, a halált a kiszáradás és a gerinctartás hosszabb fenntarthatatlansága okozta, egy idő után összeroppant. Így összejöhetett volna a feltámadás és a hatalom megdöntése, ha a római katona nem szúrja meg… Legalábbis Graves elmélete szerint. Egyébként a zenekar soha nem kapott ideológiai “eligazítást”, akkor ez már bőven belefért a “Tűrt” kategóriába.
– Készült akkor az akkori “Svejkfigurák” előadásból vagy annak korabeli anyagából hang- vagy filmfelvétel?
– Sajnos nem. Volt egy szalagom a zongora és ének kivonatokkal, de az sajnos elveszett a forgatókönyvvel együtt.
– Milyen dalaitok voltak még? Alkottak más korabeli Android kompozíciók is összefüggő műveket vagy műsorokat?
– Az 1980-1983-as periódusból szinte minden szám “túlélt”, persze többé-kevésbé átdolgozott formában. Hasonlóság a Svejk programmal, hogy több is valamilyen irodalmi mű alapján készült. Ezeket én minimusical-eknek vagy mini rockoperáknak tekintem. Az is jellemző, hogy két összefüggő számból állnak, mint például “A harangozó” plusz “Éjféli Bál”, mely Bulgakov “Mester és Margarita” című regényében megírt ördögi bálról szól. Egyébként ezt a két tételt az első koncertünkön is eljátszottuk és ezek változtak a legkevesebbet az elmúlt negyven év alatt.
– Mesélj még a harmadik csoport irodalmi ihletésű, illetve összefüggő Android szerzemény-párról is!
– A “Fáraó”-t számomra Boleslaw Prus “A fáraó” című regénye ihlette, melyből a lengyelek egy kiváló filmet is forgattak. Ebben a filmen van egy zseniális kazamata jelenet, amelyből szintén született egy szám, de már sokkal áttételesebben.
– Vagyis?
– A “Kazamaták” egy kincsvadászról szól, aki végül örülhet, hogy élve kikerül onnan.
– Készült belőlük akkoriban felvétel?
– Ezekről vannak demó felvételeink de a szalagok öregedése miatt nem nagy élmény meghallgatni. A “Fáraó”, “Iskarióti Júdás”, az “Éjféli Bál”, az “Apokrif” és a “XVI. század” című számok viszonylag jó minőségben fennmaradtak. Elkértük a Közművelődési Titkárság irodáját az egyik téli szünetben és kölcsönkértünk egy négysávos magnót is. Ezek 38-as sebességgel lettek felvéve. Sajnos a “Júdás” dalnál valaki beletörölt a szalagba.
– Az összes Android dal a te szerzeményed vagy mások is részt vettek még a komponálásban, szövegírásban?
– A “Vágyhullámok”, teljes eredeti nevén a “Vágyhullámok interferenciája a Huygens-Fresnel elv szerint” Dudás Janó szerzeménye. Janó írta jórészt a “Szimulánsok” zenéjét is. A többit alapvetően én komponáltam, természetesen a hangszerelés közös munka, gitárokra is csak a fő témákat írtam meg.
– Komoly dalcím. Mi a megfejtése?
– Ez már tiszta fizika. Applikálja a természeti törvényeket a vágy hullámaira. Ha nem tévedek, Székelyhidi a névadó. Belőle egyébként matematikus professzor lett, legutóbb Afrikában tanított hosszabb ideig. Pár évvel ezelőtt a Debreceni Egyetemen volt vendégelőadó egy konferencián, mi pedig az Impact-tal épp akkor léptünk fel a főépület előtt. Az egyik szünetben lejött és beszállt basszusgitározni a “Black Night”-ba.
– Jópofa lehetett. Gondolom a hallgatók csak néztek…
– Manapság már talán nem számít annyira különlegesnek egy rockzenész egyetemi oktató. A mi generációnk ezen a zenén nőtt fel. Az egyetemünkön docens például Szabó Krisztián, aki a P. Box-ból vagy a Szfinxnől is ismert, Kollár Attila, a Solaris fuvolása pedig klinikai főorvosként a Semmelweis egyetem radiológus oktatója.
– Az Impactra is visszatérünk még. De egy kicsit még maradjunk az Andoidnál! Meddig tartott az első korszak?
– 1983-ig zenéltünk együtt, különböző énekesekkel, vagy nélkülük. 1982-ben volt egy dobos csere, akkor Pataji Géza csatlakozott hozzánk. Majd Székelyhidi kilépett a zenekarból. Ekkor még trióban próbálkoztunk egy ideig, majd egy CÉG nevű együttessel fúzionáltunk, így alakult 1984 elején az 1001. Ebben a formációban funky-s jazz-rock-ot játszottunk, írtam is ilyen jellegű számokat, de ez nem igazán volt az én zenei világom.
– Kik énekeltek még az Androidban vagy az Androiddal Sári Zsuzsán és Bodnár Attilán kívül?
– Zsuzsa egyedül a Svejk darabban énekelt, sok más irodalmi színpados mellett. Az első periódusban Bodnár Attilán kívül volt egy időszak, amikor Bogdándi István énekelt. Vele készültek a felvételek stúdiószerű körülmények közt.
– Kikből állt az 1001 együttes? Készült valamilyen felvételetek?
– Az 1001 alapító tagjai rajtam kívül Dudás János és Pataji Géza az Androidból, valamint Suba Sándor gitáros, Füsti Molnár Sándor énekes, Dankó Imre ütőhangszeres a CÉG-ből. Csatlakozott még hozzánk Farkas Zoltán basszusgitáron és Sári Attila szaxofonon. Egy rövid ideig Hargitai Iván énekelt, aki jelenleg a Vörösmarty Színház rendezője. Néhány próbát felvettünk kezdetleges módon, és talán valahol van egy stúdiófelvétel is az “Alkony” című számról.
1987-ben nevet változtatott a csapat, Camera 06-ra, majd néhány fellépést követően kiszálltam, úgy terveztem hogy abbahagyom a zenélést. A Camera 06 ezután országos sikereket ért el, a “Ki Mit Tud?”-on is befutott. Az Androiddal korábban, 1983-ban, csak az országos válogatóig sikerült eljutnunk, nem jött össze a kiugrás. Én már akkor készültem az USA-ba.
– Miért hagytad abba a zenélést?
– A Camera 06 zenéje már nem annyira volt az én zenei világom. A munkám eléggé lekötött, akkoriban írtam a doktorimat, már nem jelentett igazi kikapcsolódást a zenélés, számokat sem írtam.
– Miért utaztál az Egyesült Államokba?
– Kaptam egy posztdoktori ösztöndíjat a Maryland államban működő Amerikai Egészségügyi Intézet (NIH) egyik Frederick-i laboratóriumába.
– Amikor épp nem zenével foglalkozol, akkor “civilben” biokémikusként munkálkodsz. Mutasd be kérlek néhány szóval a munkád a szakterületed!
– Egyetemi diplomám szerint okleveles vegyész vagyok, de a klasszikus kémiától elég hamar eltávolodtam, első munkahelyem – ami a jelenlegi is – a Biokémiai Intézet lett. A biokémia mellett alapvetően molekuláris biológiai kutatásokat végzek a munkatársaimmal, elsősorban a molekuláris virológia területén. Ez utóbbi két irányra az USA-ban álltam rá, ahol nem csak dolgoztam, hanem tanultam is a Frederick-i Hood College-ban.
– Odakinn is kapcsolatban maradtál a zenével valamilyen formában?
– Abszolút komolyan gondoltam, hogy abbahagyom a zenélést. Kint a kevés szabadidőmben inkább fociztam. Rendes csapatunk volt, beneveztünk teremfoci és rendes nagypályás bajnokságba is. Persze azért hiányzott a zenélés. Ezért az első év után, amikor megkaptam az adóvisszatérítést, megvettem a már emlegetett Roland U20-at és egy Alesis MMT8 MIDI- kontrollert. Ezzel már úgy tudtam zenét szerezni, hogy még a dobot és részben a gitárszólamokat is fel tudtam játszani, illetve visszajátszani.
– Majd jött a már említett hazatérés és a Tűzlabda…
– 1991 őszén jöttem haza, bár volt egy Ausztrál állásajánlatom, melyet, ha akár átmenetileg is elfogadok, elvesztettem volna az egyetemi állásomat. Ugyanakkor egészen az évtized végéig rendszeresen visszajártam, három-négy hónapokra. A Tűzlabdában akkor Mező Ori mellett játszott még Dudás is, felkértek egy fellépésre. Aztán 1993 őszén bekerültem a zenekarba, de akkor már Lámer Emil volt a szólógitáros és Dobó Gyula basszerozott, valamint csatlakozott Makranczi Béla is. Az első fellépésem tagként a csapattal 1993 december 31-én volt a helyi sportcsarnokban. Azt a gázsit azóta sem kaptam meg, mert sajnos egy szélhámos volt a szervező…
– Nem ritka dolog ebben poszt kádári bolhacirkuszban, amit koncertszervezésnek csúfolnak… Maradt fenn valamilyen felvétel abból a Tűzlabda időszakból?
– Van videófelvétel az 1992-es beugrós koncertemről és az 1994-es Narancs Fesztiválról is, sajnos nem igazán élvezhető minőségben, de azt azért talán megmutatja, hogy nagyon ütős és egyben népszerű is volt a banda.
– 1995-ben készült az első “Édentől keletre” felvétel. Mesélj kérlek a körülményeiről!
– Tulajdonképp már az USA-ban elkezdtem rajta dolgozni. Az egyik első új szám az “Édentől keletre” lett. A hanganyagon ketten játszunk Dudással, a dobokat is én csináltam az U20-al. Erre került még fel két régebbi Android “klasszikus”. Az “Apokrif” és “XVI. század”, átdolgozott formában. Az eredeti verziókban elég sok tempó- és ütemváltás volt, ezt akkor nem tudtam technikailag a szekvenszerrel megoldani. Az “Apokrif” a már legelső Android setlist-en is rajta volt, játszottuk az első, 1980 decemberi koncerten, a “XVI. század”-ot pedig 1981-ben adtuk elő először. A többi számot 1991 és 1994 között írtam illetve véglegesítettem.
– Mutasd be kérlek az “Édentől keletre” kazettát, illetve az album kompozícióit!
– “Prelúdium” – ez az “Apokrif” intrója. “Sárkányeregetés”, ehhez vizionáltam egy történetet, melyben a papírsárkány a viharban valódi sárkánnyá változik, majd a vihar elmúltával visszaváltozik. “Édentől keletre” – a címadó dal. “Magyarország: XVI. század”, egy kis zenei történeti tabló, magyar és török zenei motívumokkal. “Álomtükörkép”, nekem ez az egyik kedvencem, az álmokban visszatükröződő valóság elemekre utal. Az “Elveszett szerelem” az érzelmek kihűlése miatt érzett szorongásról szól. “Apokrif”, az egyik leghosszabb, több tételes művünk, viszont nincs mögötte konkrét történet. Az anyagot Kis Sándor segítségével rögzítettük DAT kazettára, a szinti sávokhoz Dudás gitározott hozzá. Milesz Sanyi segítségével és szponzorálásával kazettán hivatalosan is megjelent, mint relaxációs zene…
– Miért pont relaxációsként soroltátok be? Tegyük hozzá, hogy persze bizonyos tekintetben tényleg az. Magam is szoktam Androidra filózni, mikor az időm nagy ritkán megengedi, hogy kinyúljak egy tea mellett…
– A kazetta anyagra ez sokkal inkább jellemző hangzás, mint a későbbi rockos változatokra. A szponzor cég természetgyógyászattal foglalkozott, így illett a profiljába a megjelentetése.
– Egy későbbi kiadás a Teremtés könyvét idézi a címadó szerzeménnyel kapcsolatban.
– Igen, mert úgy gondoltam hogy passzol a gondolat a zenei világhoz. Egyébként a számnak később készült egy szöveges-énekes változata is, ami pontosan kifejezi, hogy mire gondoltam: mi itt Kelet-Európában kimaradtunk az édeni jóból, de valahogy mégis itt maradunk. Ahogy ezt tettem én is. A másik bibliai kapcsolat az “Apokrif”, de azért ez is “deviáns”, hiszen arra utal, hogy nem kanonizált. Eredeti neve “Apokrif szonáta”. 1981-ben ezt játszottuk Orosházán. Victor Máté megjegyezte hogy nem szonátaforma, más baja nem volt vele. Mondtuk, hogy persze, hogy nem az, mert apokrif.
– Vette a lapot?
– Nem igazán.
– A gyakorlatban ez már egy Android újjáalakulás volt? Vagy egyszerűen csak fogtad magad és elkezdted a szerzeményeid archiválni?
– Úgy éreztem, több van az eredeti Android anyagban és bennem is, minthogy ez egy teljesen elkallódó zenei múlt legyen és csak emlékezzünk rá – esetleg hamis képzettel -, hogy mennyire jó volt. A Tűzlabda próbákon és koncerteken ismét ráéreztem a zenélés örömére és volt energiám a zeneszerzéshez is. Orival együtt játszottunk a Tűzlabdában, néha Dudás is fellépett velünk, adódott, hogy koncertre is megcsináljuk az anyagot. Csatlakozott Pataji Géza dobos is, aki a koncerten a számok felét dobolta. Basszusgitáros nem volt, Moldován Ákos (aki akkoriban az August Förster Reservation basszerosa volt) végül nem vállalta el. Ezért a szekvencert használtuk, a billentyűs sávok egy része, valamint a basszus abból jött.
– Tehát akkor ez még nem újra működő Android volt, hanem egy projekt egy csokor Android dal feljátszására és kiadására.
– Szerettem volna feltámasztani az Androidot. Adtunk is egy pár koncertet, de messze nem volt iránta olyan érdeklődés, mint az első periódusunkban. Addigra drámaian megváltozott itthon a zenei közízlés és sajnos nem a számunkra kedvező irányba.
– Sajnos sokan jártak hasonlóan azokban az években… Szóval az Andorid ismét téli álomra hajtotta a fejét, majd következett az Ulixes.
– A Tűzlabdából 1997 környékén kikoptam. Egyrészt a zenekar elment a “lecsó” irányába, amit én nem szerettem. Később egy ideig John Bull Band néven vendéglátóztak is, nyilván abban volt inkább pénz, a hard rock akkor éppen szinte senkit nem érdekelt… Másrészt a rendszeres nyári három hónapos amerikai kint tartózkodásom miatt nem tudtak velem a csúcsszezonban bulikat vállalni. Dudás Janó szólt, hogy nem akarok-e egy tisztán billentyűs duót csinálni Hegedűs Sándorral, akivel akkor épp a Hangfogó-ban játszott. Hegedűs egy rendkívül jól képzett zenész és zenetanár. Összeálltunk. Fél-playback műsort csináltunk, részben saját szerzeményekkel, Android nótákkal is, de alapvetően a klasszikusok, Vangelis, Doldinger, Jarre, Chris Neal számait adtuk elő. Kalandozás a filmzene világában.
– Működik még ez a formáció? Bő tíz éve még lehetett hallani rólatok.
– Az utolsó – egyébként nagysikerű, laser show-val egybekötött koncertet 2008-ban adtuk a Városháza udvarán, az augusztus 20-ai ünnepségek részeként. Azóta nem működik ez a formáció.
– Terveztek folytatást, vagy ez már egy lezárt történet?
– Jelenleg annyi egyéb elfoglaltságom van zenei területen is, hogy a közeljövőben ezt biztosan nem folytatjuk. Duóként mindenképpen rá volnánk utalva a szekvenszerre, vagy fél-playback-re, amit nem tartok szerencsés megoldásnak. Jobban szeretem, ha minden élőben szól, de ez nem mindig megvalósítható. Vérprofi zenekaroknál is sokszor használnak konzerv zenét, mert bizonyos effektusok vagy énekrészek, például kórus élőben nem reprodukálhatóak, vagy olyan technikai kihívást jelentenének, ami lényegesen drágítja a produkciót.
Folytatjuk!
